BÍRÓSÁGA JOGGYAKORLATÁRA * K OVÁCS Péter
1. A bírósági kölcsönhatások kutatásának fontossága
A nemzetközi bíróságok joggyakorlatának elemzése a nemzetközi jogászok megkerülhetetlen kutatási témája. Az adott nemzetközi bíróság saját jogeseteit felidéző, a joggyakorlat koherenciáját demonstráló – esetenként az addigiakhoz képest vissza, vagy még tovább tett lépéseket vitató – elemzések ugyanolyan szerepet játszanak a nemzetközi jog tudományában, mint amennyire fontos az alkotmánybírósági joggyakorlat elemzése az alkotmányjogászok számára. Az utóbbi tizenöt évben pedig igen markánsan jelent meg az a kutatási irányvo-nal, amely a különböző nemzetközi bíróságok egymásra történő hivatkozásait vizsgálja.1 Ez ugyanolyan érdekes, mint amennyire az az alkotmánybíróságok egymásra hivatkozásának vagy éppen a strasbourgi vagy luxemburgi joggya-korlatra való hivatkozásának elemzése.
* A tanulmányban foglaltak a szerző nézeteit tükrözik, nem tekinthetők a Nemzetközi Büntetőbíróság [ICC] hivatalos álláspontjának.
1 Ld. még a szerzőtől: Développement et limites de la jurisprudence en droit international. In:
Vincent COUSSIRAT-COUSTÈRE: La juridictionnalisation du droit international. Paris, Pédone, 2003. 269–341.; Developments and Limits in International Jurisprudence. Denver Journal of International Law and Policy, vol. 31, no. 3 (2003) 461–489.; Szemtől szembe… Avagy hogyan kölcsönöznek egymástól a nemzetközi bíróságok, különös tekintettel az emberi jogi vonatko-zású ügyekre. Acta Humana, 2002/13. 3–11.; A nemzetközi jog fejlesztésének lehetőségei és korlátai a nemzetközi bíróságok joggyakorlatában. Budapest, PPKE Jog- és Államtudományi Kar, 2010.; Jurisprudential Interactions in the First Judgements of the International Criminal Court. Iustum, Aequum, Salutare, 2014/1. 97–110.; Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleté-re való hivatkozás újabb formulái és technikái a magyar Alkotmánybíróság, valamint néhány más európai alkotmánybíróság mai gyakorlatában. Alkotmánybírósági Szemle, 2013/2. 73–85.
Ld. továbbá RAISZ Anikó: Az emberi jogok fejlődése az Emberi Jogok Európai és Amerikaközi Bíróságának kölcsönhatásában. Miskolc, Novotni Alapítvány, 2010.
KOVÁCS Péter 64
Az ilyen kereszthivatkozások (interakciók) a nemzetközi bíróságok döntő részében spontán jelentek meg, explicit statútumbeli felhatalmazás nélkül, de ma már tendenciának tekinthetők: alapja kezdetben a csaknem azonos szerző-dési fordulatokban rejlett (legalábbis az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Emberi Jogok Amerikaközi Egyezménye esetében), de utóbb a hasonlóság, illetve az adott problémakörben releváns joggyakorlat megléte az egyik oldalon és hiánya a másikon is sokban segített.2 A hasonlóság a magyarázata a történel-mi és a mai nemzetközi büntető törvényszékek3 joggyakorlatának a kölcsönha-tásaira, de a Nemzetközi Bíróság is hivatkozott a balkáni fegyveres konfl iktus háborús bűnöseit megbüntető a volt jugoszláv büntetőbíróság által megállapított tényekre, így például a srebrenicai mészárlás konkrét, pontos adataira, hiszen neki azzal államközi viszonylatban kellett foglalkoznia.4
(Ehhez hasonlatosan az alkotmánybíróságok esetében a nemzeti alkotmá-nyoknak a nemzetközi jogi kötelezettségekre, valamint az európai integrációra vonatkozó rendelkezései szolgáltak fogódzóul akkor is, ha az alkotmánybírósági törvények nem igazán tartalmaztak explicit utalásokat a nemzetközi jogi vagy európai jogi gyakorlat fi gyelembevételére.)
2 Így segítette például az „eltűnések” és az élethez való jog sérelmének összekapcsolásában kifejlesztett amerikaközi joggyakorlat a strasbourgi bírákat. Az európai jogban az úgynevezett alapjogvédelem kérdésköre, mint emlékezetes, a strasbourgi és a luxemburgi joggyakorlat összekapcsolódásához vezetett, amelynek intézményes formája jelenleg a véglegesítődés irányába lépett az EU, az ET és a tagállamok tárgyalásain.
3 A második világháború német és japán fő bűnöseit felelősségre vonó nürnbergi és tokiói nem-zetközi törvényszékek joggyakorlatát a volt jugoszláv és a ruandai nemnem-zetközi törvényszékek (ICTY, ICTR) egyaránt hivatkozták.
4 ICJ: A népirtás megelőzéséről és megtorlásáról szóló egyezmény alkalmazhatóságának ügye [Bosznia-Hercegovina v. Szerbia-Montenegró], és különösen a 2007. február 26-i ítélet.
A Nemzetközi Büntetőbíróság hivatkozásai… 65
A Nemzetközi Büntetőbíróságot5 létrehozó 1998-as római statútumban6 találunk több fogódzót is: az alkalmazandó jog7 gyanánt utal arra, hogy az ICC alkalmazza „az ügyben alkalmazandó egyezményeket és a nemzetközi jog alapelveit és szabályait”, de mindenekelőtt arra érdemes felhívni a fi gyelmet, hogy „a jog jelen cikknek megfelelő alkalmazásának és értelmezésének össz-hangban kell állnia a nemzetközileg elismert emberi jogokkal”.
5 A kérdés hazai irodalmából lásd ÁDÁNY Tamás Vince: A nemzetközi törvényszékek és a Nemzetközi Büntetőbíróság szerepe az egyén felelősségre vonásában. Föld-rész:
Nemzetközi és európai jogi szemle, 2005/1–2. 96–105.; ÁDÁNY Tamás Vince: A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága: Előzmények, tendenciák és előfeltételek. Budapest, Pázmány Press, 2014.; APREOTESEI Ioana-Alina: A Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények áldozatai. Iustum Aequum Salutare, 2007/3. 115–123.; KIRS Eszter (szerk.): Egységesedés és széttagolódás a nemzetközi büntetőjogban, Miskolc, Bíbor, 2009.;
KIRS Eszter: Demokratikus átmenet a háborús bűntettek árnyékában. Miskolc, Bíbor, 2012.; SZTANCS Edit: A Nemzetközi Büntetőbíróság és a magyar jog viszonya. Debreceni Jogi Műhely, 2006/4. 1–4.; VARGA Réka: A Római Statútum végrehajtása nemzeti szinten, különös tekintettel a magyar büntetőjogi rendszerre. Kül-Világ, 2012/4. 76–86.; VARGA, Réka: Challenges of domestic prosecution of war crimes with special attention to criminal justice guarantees. Budapest, Pázmány Press, 2014.
6 Az Országgyűlés által régóta ratifi kált római statútumnak nincs hivatalos magyar fordítása, mivel nem került sor a kihirdetésére. Az ezzel kapcsolatos vélt vagy valós alkotmányjogi megfontolások bemutatását lásd KOVÁCS Péter: Kátyúba ragadt-e a szekér? Avagy menthető-e a Nemzetközi Büntetőbíróság római statútuma kihirdetésének elmaradása és magyarázható-e annak hazai hányattatása? Alternatív javaslatok a megoldás irányába… Iustum Aequum Salutare, 2015/2. 61–81. Az itt és a későbbiekben idézendő részek magyar fordítása a kihirde-tésre 2003-ban kísérletet tevő, de az Országgyűlés által érdemben nem tárgyalt úgynevezett Bárándy-féle, T/4490. számú törvényjavaslat.
7 „21. cikk Alkalmazandó jog
1. A Bíróság a következőket alkalmazza:
(a) Elsősorban a jelen Statútumot, a Bűncselekmények Tényállási Elemeit, továbbá az Eljárási és Bizonyítási Szabályokat;
(b) Másodsorban, adott esetben, az ügyben alkalmazandó egyezményeket és a nemzetközi jog alapelveit és szabályait, ideértve a nemzetközi jognak a fegyveres konfl iktusokra vonatkozó, általánosan elismert alapelveit;
(c) Ha ez nem lehetséges, a Bíróság által a világ jogrendszereinek nemzeti szabályaiból levezetett általános jogelveket, ideértve, adott esetben, azoknak az Államoknak a nemzeti jogát, amelyek egyébként általában joghatósággal rendelkeznének a bűntett tekintetében, ha ezek a jogelvek nem ellentétesek a jelen Statútummal, a nemzetközi joggal, továbbá a nemzetközileg elismert normákkal és követelményekkel.
2. A jogi alapelveket és más szabályokat a Bíróság úgy alkalmazhatja, ahogyan azokat koráb-bi döntéseiben értelmezte.
3. A jog jelen cikknek megfelelő alkalmazásának és értelmezésének összhangban kell állnia a nemzetközileg elismert emberi jogokkal, és nem lehet hátrányosan megkülönböztető a 7. cikk 3. bekezdése által meghatározott nem, életkor, faj, bőrszín, nyelv, vallás vagy vallásos meggyőződés, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti, etnikai vagy társadalmi származás, vagyon, születés vagy egyéb helyzet szerint.”
KOVÁCS Péter 66
Ezen túlmenően pedig a római statútum számos klasszikus büntetőeljárási garanciát nevesít, ott van például a ne bis in idem,8 a nullum crimen sine lege,9 a nulla poena sine lege,10 a személyi hatály visszamenőleges alkalmazásának tilalma,11 az egyén büntetőjogi felelőssége,12 az ártatlanság vélelme,13 és a fair eljárás követelményének számos elve (tisztességes, pártatlan, nyilvánosan tárgyalás, fegyveregyenlőség, védelemhez való jog, ítélethozatal indokolatlan késedelem nélkül, tolmácshoz való jog, vallomás megtagadásának joga, a vádon van a bizonyítási teher, keresztkérdezés joga stb.).14
Eleve eldöntött volt vajon, hogy a római diplomáciai konferencián elfogadott megoldás nyomán az ICC joggyakorlata anélkül fejleszthető, hogy a regionális emberi jogi egyezmények vonatkozásában a pacta tertiis nec nocent nec pro sunt elv felhívásától kellene tartani?
A travaux préparatoires-t ismerő szakértők véleménye egyöntetű abban, hogy – a várakozások ellenére – a 21. cikk 3. §-át hosszasan vitatták Rómában, ám ez a vita nem annak az első felére vonatkozott (tudniillik „A jog jelen cikknek megfelelő alkalmazásának és értelmezésének összhangban kell állnia a nemzetközileg elismert emberi jogokkal”, hanem a második felére, „és nem lehet hátrányosan megkülönböztető a 7. cikk 3. bekezdése által meghatározott nem, életkor, faj, bőrszín, nyelv, vallás vagy vallásos meggyőződés, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti, etnikai vagy társadalmi származás, vagyon, születés vagy egyéb helyzet szerint”15). A vita a „nem” alapján történő hátrá-nyos megkülönböztetés kapcsán robban ki, ahol az angol szöveg nem a „sex”, hanem a „gender” kifejezést használja, és ezért állítólag a homoszexualitás, transzszexualitás propagálásától tartott sok ellenző állam.16
8 20. cikk.
The Rome Statute of the International Criminal Court: A Commentary. Vol. II. Oxford, Oxford University Press, 2002. 1081.; Margaret MCAULIFFEDEGUZMAN: Article 21, Applicable law. In:
Otto TRIFFTERER (ed.): The Rome Statute of the International Criminal Court. Münich, Beck Nomos, 2016. 947.; Leila N. SADAT: The International Criminal Court and the Transformation of International Law: Justice for the New Millennium. Innovation in International Law, series 31. Ardsley, Transnational Publishers, 2002. 180.
16 SADAT i. m. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye angol szövegében a „sex” kifejezést használja. A francia szöveg
A Nemzetközi Büntetőbíróság hivatkozásai… 67
Az így elfogadott szöveg ugyanakkor nem minden szempontból egyértelmű, és többen hiányolják a nemzetközi bírósági joggyakorlat pontos jogi relevanciá-jának tisztázását,17 attól tartva, hogy az eredendően a bírák szabadságát korláto-zónak szánt szabályból éppen a szabadosság trambulinja válhat.18 Vannak, mint például Olivia Martelly, akik viszont éppen hogy ezt tartanák kívánatosnak, legalábbis – bizonyos visszafogottsággal – abban az értelemben, hogy ennek alapján, amikor kell, a nyelvtani értelmezéstől a teleologikus értelmezés irányá-ba lehet majd elmozdulni.19
Alain Pellet szerint az bizonyos, hogy itt mindenféleképpen valamilyen nemzetközi szuperlegalitásról van szó, jóllehet sem a szöveg, sem az előkészítő anyagok nem adják meg a pontos tartalmat, amely szerinte nem is felel meg a bevett jogi kategóriáknak. (A maga részéről e rejtélyes kifejezés tényleges tartalmának meghatározását az erga omnes/jus cogens normák irányában remélte, ahogyan arra a volt jugoszláv törvényszék [ICTY] is kísérletet tett a Furundzija-ügyben.20) De természetesen az ICC-n múlik, merre indul el…21