Az elitek minőségét mérhetővé tenni igen nehéz feladat. E tanulmány csupán egy első közelí-tésnek tekinthető az elit és a társadalom viszonyának vizsgálatára. Abból a (bibói és tulajdon-képpen weberi) feltételezésből indulunk ki, hogy az elit csak akkor képes betölteni feladatát, ha bizonyos elfogadottsággal, legitimációval rendelkezik a társadalom szemében. Tanulmányunk harmadik részében ezt a kérdést igyekszünk megvizsgálni, célzott közvéleménykutatási ada-tok híján egyelőre elégedettségi, intézményekbe vetett bizalmi indexek másodelemzésével, illetve az elit fogalom médiában való megjelenésének elemzésével. A médiaelemzés forrása az internet esetében a google keresőprogramja,1 az írott sajtó esetében pedig az országgyűlési Könyvtár pressdok adatbázisa.2
A társadalomtudomány bevett szektoriális felosztása az elitet politikai, gazdasági és kul-turális elitcsoportokra osztja. A közbeszédben azonban nem különülnek el analitikusan ezek a szegmensek, és a három fogalom használata nagyon eltérő. Az elitekről szóló diskurzus főbb elemei a médiában a következők voltak.
A leggyakrabban használt fogalom – nem meglepő módon – a politikai elit. A google 218 ezerre becsüli az erre adott találatok számát, a pressdok adatbázis 417 rekordot számol.
A médiában a politikai elit fogalmát használó szereplők több csoportra oszthatók.
1. Marginalizált/anti-establishment politikai szereplők, akik nem tartják vagy nem tarthat-ják magukat a politikai elit részének, sokszor éppen elhatárolódásukat fejezik ki, illet-ve politikai ellenfeleiket támadják a politikai elit fogalmának negatív kontextusban való használatával.
2. politikai elemzők. A politikai elemzések szerzői általában tárgyilagos, leíró jelleggel használják a fogalmat. E csoportba tartoznak a médiában (általában az interneten) megje-lenő tudományos cikkek szerzői is.
3. Közvélemény-kutatók. A politikusok népszerűségéről, illetve a politikai elitet tömörítő intézményekbe (parlament, kormány, pártok) vetett bizalomról szóló cikkek gyakran mu-tatják be úgy az adatokat, mint a lakosság véleményét a politikai elitről.
4. Médiamunkások. Ez a legszélesebb csoport, idetartozik minden olyan véleménycikk, publicisztika, blogbejegyzés szerzője, aki használja a politikai elit fogalmát. A kontextus, mint az első kategória esetében, itt is dominánsan negatív.
A médiaelemzés alapján általánosságban elmondható, hogy a politikai elit a legnegatívabban megítélt elitcsoport. A fogalom tárgyilagos, leíró használata persze előfordul a médiában,
1 Futtatás: 2012-06-10.
2 Elérhető: http://www.ogyk.hu/szakir/sajto/pressdok.html. [Letöltve: 2012-06-12].
pozitív kontextusban azonban alig-alig jelenik meg. A google keresőben több mint 200 ta-lálat után kerül elő az első, pozitívnak értékelhető szövegkörnyezet: „A politikai elit végre belátta: meg kell védeni az embereket”3. Maga a fogalom gyakran gúnyt jelző idézőjelek között szerepel. Az alábbi táblázatban a politikai elitet a médiában érő „szemrehányások”
legjellemzőbbjeit gyűjtöttük össze (3. táblázat).
3. táblázat: A politikai elit a médiában A politikai elit...
Válságban van így tette tönkre a munkahelyeket
Felelőssége van mulasztása mérhetetlen
Nem veszi komolyan a választópolgárt korrumpálta az országot
Tisztessége elveszett alkalmatlan
Adós a megfelelő válaszokkal sosem volt ilyen népszerűtlen
Bűnei leszerepelt
Rossz úton jár félrebeszél
Agyhalott szalonképtelen
zárkózottabb, intoleránsabb elhazudta a rendszerváltást
Mélyponton ~nevezett bűnbanda
A politikai elittel azonosuló szereplőket a nyilvános közbeszédben egyáltalán nem találunk.
Kivétel ez alól egy szimbolikus azonosítás, mely egy Népszabadság-cikk4 címében szerepel, kiemelten: „A politikai elit is mi vagyunk”. Talán nem érdektelen, hogy ezt a véleményt éppen Esterházy péter, az egyik legtekintélyesebb értelmiségi véleményformáló fogalmazta meg (Kristóf 2011). Ebben az esetben sem pozitív azonban a szimbolikus identifikáció, hiszen éppen arról szól, hogy a politikai elit hibáiért a felelősséget a társadalom egészének kell vállalnia.
Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a politikai elit társadalmi elutasítottsága miatt, melyet a fenti nyilvános diskurzus kiválóan tükröz, a kétezres évek Magyarországán a politi-kusi identifikáció igencsak problémássá vált. A politikai elit körében végzett survey-k (csur gó–Megyesi 2011) és a politikusokkal felvett életút-interjúk (Bányai–Légmán 2011, csurgó–
Kristóf–Légmán 2012) egyaránt azt tanúsítják, hogy a kutatók által a politikai elit tagjaiként definiált szereplők nagy része önmagára nem a politikai elit tagjaként tekint.
a gazdasági elit már korántsem olyan széles körben használatos fogalom, mint a politikai elit. A találatok száma a google-ben 23, a pressdok adatbázisban 116 ezerre becsült. A gaz-dasági elit fogalma a médiában is elsősorban a tudományos diskurzushoz kötődik. Másfelől azonban a marginalizált politikai szereplők és a vélemény-újságírók a gazdasági elitet sok esetben a politikai elittel együtt emlegetik. A kontextus ilyenkor kétféle lehet. Negatív eset-ben a gazdasági elit a politikai „bűntársaként” jelenik meg, vagy esetleg dominanciaharcot folytat vele, befolyásolni próbálja. Létezik azonban egy olyan diskurzus is, melyben a gaz-dasági elit szintén a politikai elittel együtt, de mint a politikán kívüli, és ezért pozitív, vagy legalábbis semleges szereplő jelenik meg. Ennek a diskurzusnak az elemei főként (gazdasági)
3 Elérhető: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=428141. [Letöltve: 2012-09-17].
4 Elérhető: http://nol.hu/archivum/archiv-418315. [Letöltve: 2012-09-17].
hírekben találhatók meg, például: „A gazdasági elit várja a stabilitást”.5 a 4. táblázatban a gazdasági elittel kapcsolatos diskurzusok elemeit mutatjuk be.
4. táblázat: A gazdasági elit a médiában
Negatív elemek Semleges elemek
A gazdasági elit...
Válságban van várja a stabilitást
összefonódik tárgyal
politizál konzultál a politikával
Ki kellene tisztulnia, javasol
zárja kapuit elégedetlen
csak magában bízik kiábrándul a kormányból
Befolyásol hallgat
Kiforratlan zsákmányt szerez Szabadrablást hajt végre Nyugati tőkeérdekeket szolgál ki
a kulturális elit még a gazdasági elitnél is kevésbé használt fogalom a közbeszédben, szinte egyáltalán nem jellemző a tudományos diskurzuson kívüli használata (google: 6 ezerre becsült találat, pressdok: 14 rekord). Úgy tűnik azonban, ezen a limitált használaton belül a kulturális elit megítélése hasonul a másik két elitcsoportéhoz (5. táblázat).
5. táblázat: A kulturális elit a médiában A kulturális elit...
Válsága arrogáns
Téved szemben áll egymással
~felelős
A kulturális elit kifejezés ritka használata arra utal, hogy az általunk e szóval leírt elitcso-port a közbeszédben más elnevezés(ek)kel szerepelhet, hiszen az nem valószínű, hogy ez az elitszegmens szinte egyáltalán ne jelenjen meg a nyilvános diskurzusban. Megpróbálkoz-tunk tehát a hasonló értelmű – bár nem teljesen szinonim – értelmiségi elit keresésével. Az értelmiségi elittel kapcsolatban is több diskurzus figyelhető meg, csakúgy, mint a gazdasági elit esetében. Az egyik ilyen diskurzus az elitek általános válságának percepciójához kapcso-lódik. A másik semleges vagy egyenesen pozitív elemeket tartalmaz, mivel az értelmiségi elitet nem a politika „bűntársaként”, hanem éppen ellenkezőleg, „áldozataként” mutatja be (6. táblázat). Az értelmiségi elit az egyetlen olyan elitcsoport, ahol a negatív kontextus nem dominál, a diskurzusokban szereplő negatív, illetve semleges/pozitív elemek aránya kiegyenlített.
5 Elérhető: http://mno.hu/migr_1834/a-gazdasagi-elit-varja-a-stabilitast-391999. [Letöltve: 2012-09-17].
6. táblázat: Az értelmiségi elit a médiában
Negatív elemek Semleges vagy pozitív elemek
Az értelmiségi elit...
Válsága felelőssége
Marcangolta magát jelentősége
Erkölcstelen válaszúton
Mindent ellenőrizni akar,
de nincs igazi felhatalmazása nem sorvadhat el nélküle nincs nemzet
Böszmesége ~elleni harc
Közönye megfélemlítése
Nincs is lecserélése
Az intézményekbe vetett bizalom adataival főként a politikai elitről alkotott véleményt tud-juk mérni, hiszen a bizalommérés legfőbb tárgyai: a politikai pártok, a parlament és a kor-mány, ennek az elitszegmensnek a tagjait tömörítik.
Az intézményekbe vetett bizalom szintjét rendszeresen, nemzetközi összehasonlításban is mérik. Az alábbi táblázatban az Eurobarometer adatai mutatják a magyarok politikai in-tézményekbe vetett bizalmának szintjét (vö. Hajdu JK), az európai uniós átlaggal összeha-sonlítva (7. táblázat).
7. táblázat: A politikai intézményekbe vetett bizalom
„Bízik” illetve „Inkább bízik” az adott intézményben (%)
Parlament Kormány Politikai pártok
HU EU-átlag HU EU-átlag HU EU-átlag
2011. tavasz 36 33 36 36 n. a. n. a.
2010. ősz 41 31 40 29 n. a. n. a.
2010. tavasz 41 31 29 40 29 18
2009. ősz 15 32 14 29 09 16
2009. tavasz 15 32 14 32 10 19
2008. ősz 16 34 16 34 08 20
2008. tavasz 15 34 13 32 09 18
2007. ősz 21 35 21 34 08 18
2007. tavasz 26 43 27 41 n. a. n. a.
2006. ősz 27 33 23 30 14 17
2006. tavasz 47 38 48 35 29 22
2005. ősz 26 35 33 31 14 17
2005. tavasz 29 35 32 31 16 19
2004. ősz 38 38 40 34 18 17
2004. tavasz 26 35 31 28 13 14
n. a. = nincs adat
Forrás: Eurobarometer (http://ec.europa.eu/public_opinion/index_en.htm)
A politikai intézményekbe vetett bizalom, amint az a fenti táblázatból is látható, választási ciklusok szerint hullámzik. A válaszadók összekapcsolják az intézmények és a hatalomgya-korlók, a választott politikai elit iránti bizalmat. A választási évek kiugrásaitól eltekint-ve azonban a magyar adatok az európai átlag alatt maradnak, különösen a 2008–2009-es években. A Eurobarometer 2007-es felmérésében a demokráciával való elégedettségre is vonatkozott kérdés, a magyarok e tekintetben is igen elégedetlennek mutatkoztak: mindösz-sze egynegyedük volt „inkább elégedett”, az EU 58%-os átlagával mindösz-szemben. Nyilvánvaló, hogy ezek a komparatív adatok nem csak a politikai elit megítéléséről szólnak. A szintén az Eurobarometer által mért élettel való általános elégedettség, valamint az European Social Survey (ESS) által mért interperszonális bizalom változójában is, az intézményi bizalomhoz hasonlóan, a magyarok erősen az átlag alatt szerepeltek. Boda zsolt és Medve-Bálint gergő (2012) az ESS 2010-es adatai alapján kimutatta, hogy az intézményi bizalom az összes vizsgált országban leginkább az interperszonális bizalommal, az elégedettséggel és a vallá-sossággal függ össze, az országok közötti eltérésekben pedig a gDp játszik szerepet. Ezek a kulturális és jóléti tényezők tehát magyarázhatják az egész Kelet-Európára jellemző in-tézményekkel szembeni tartós bizalmatlanságot, az adatok fentebb bemutatott erős volatilitását azonban nem. Boda és Medve-Bálint érvelése szerint a bizalmatlansághoz az is hozzájárul, hogy a magyarok intézményeiket erősen átpolitizáltnak és rosszul működőnek érzékelik.
Az intézményekbe vetett bizalom, az élettel való általános elégedettséghez hasonlóan, erősen függ a társadalmi háttérváltozóktól (iskolázottság, jövedelem, életkor). Amint azon-ban arra Enyedi zsolt (2011) felhívja a figyelmet, magával a demokráciával való elégedettség nem így működik: nem mondhatjuk, hogy az iskolázottabbak vagy a fiatalok elégedettebbek lennének a magyar demokrácia állapotával6 (vö. Ságvári JK). A demokráciával való elégedet-lenség pedig általában pártellenességgel, politikaielit-ellenességgel jár.
Az intézmények iránti alacsony bizalmi szint és az intézmények működésének negatív percepciója közötti összefüggés létét az is erősíti, hogy a magyarok nem minden intézménnyel szemben bizalmatlanok: bíznak az Európai Unió intézményrendszerében, nyilván nem függet-lenül attól, hogy saját nemzeti politikai intézményeikkel szemben bizalmatlanok.
Mi a helyzet a többi, nem kifejezetten politikai intézménnyel? Mit köthetünk a gazdasági, illetve a kulturális elithez? Magyarországon a sajtóba vetett bizalom kirívóan alacsony – a Ma-gyar Tudományos Akadémia (amely a kulturális elit egy jellegadó csoportjának legfőbb in-tézménye) viszont az egyetlen olyan intézmény, amely esetében egy tízpontos skálán mért bizalom meghaladja a középértéket (Tóth 2009). A többi intézménnyel kapcsolatban így való jában csak a bizalmatlanság különböző fokozatairól beszélhetünk az elmúlt évtized során romló tendenciával (Bernát 2009). Az intézményi bizalom kutatói szerint összefüggés van a magas fokú bizalmatlanság és a közintézményekkel kapcsolatos korrupció percepciója között (Tóth 2009). E tekintetben a legrosszabbul a politikai pártok és az üzleti élet szere-pel, ezeket a területeket vélik az emberek korrupciótól leginkább fertőzöttnek. A parlament, a kormány és a média is hasonlóan súlyos megítélés alá esik.
A gazdasági elit megítélésének vizsgálatára az intézményi bizalom mérőszámai jóval ke-vésbé alkalmasak. Többen kutatták viszont a gazdagok, gazdagság iránti attitűdöket. Ezekből a vizsgálatokból (örkény–Székelyi 2000, csepeli et al. 2004) tudjuk, hogy a magyarok nem tekintik meritokratikusnak a gazdasági elitet. A magyarországi boldogulás feltételezett okai
6 Egyetlen, bár fontos háttérváltozó kivételt képez: a roma népesség elégedetlenebb a demokráciával.
között a fő helyen nem az egyéni teljesítmény, hanem a kapcsolatok és egyéb külső tényezők állnak (csite 2009). A teljesítmény el nem ismerését mutathatja az is, hogy a magyarok nem-zetközi összehasonlításban erősen egyenlősítő hajlamúak. 83%-uk szerint, ami Európában a legmagasabb érték, fontos a jövedelemkülönbségek csökkentése.7
2008-ban a gfK Hungária vizsgálata szerint a megkérdezettek 60%-a úgy vélekedett, hogy a rendszerváltás utáni a legkevésbé boldog időszaka Magyarország történelmének, ezzel párhuzamosan 62% a Kádár-kort tartotta a legboldogabb korszaknak. A Kádár-kor iránti nosztalgia és a választási időszakok kivételével általánosnak tekinthető bizalom-hiány úgy is értelmezhető, hogy a rendszerrel szembeni elégedetlenség nem csupán az éppen kormányhatalmon levő elittel szemben érvényesül, hanem a magyar lakosság kri-tikus az utóbbi húsz év társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedésével, és ezért a teljes magyar elitet tartja felelősnek.