Napjaink szervezett bűnözéssel kapcsolatos anyagi büntetőjogi fogalmai nem előzmény nélküliek, hazánkban a szervezett elkövetésre a 19. századtól kezdve több fogalmat használtak (szövetkezett társulat, complott, bűnszövetség, bűnbanda, bűnszövetkezet).
A 1843. évi büntetőtörvénykönyv–javaslat I. része megkülönböztette az egyszerű, illetve veszélyes lopást, mindkét esetben súlyosító körülmény volt a szövetkezett társulat általi elkövetés; „[…] az emlitett sulyositó körülmények valamelyike a büntetést egy harmaddal, bünszövetségi tagoknál másfél annyival neheziti.”274
A bűnszövetség és a bűnbanda az ún. komplott (complot, complott, komplot) jogintézményben gyökerezett, melynek lényege az volt, hogy szövetség összes tagja a szövetségből származott bűntettért felelt; a gyakorlatban ez azt jelentette, ha egy bűnszövetség tagja elkövetett egy bűncselekményt, akkor valamennyi tagot felelősségre vonták. FINKEY Ferenc megemlítette, hogy a német jogterületen az volt az általános szabály, hogy a szövetség valamennyi tagja egymással szemben kölcsönös felbujtónak minősült, mivel
„[…] minden egyes tag beállása a szövetségbe a többiek elhatározására befolyással volt. Ha tehát a szövetség által kitűzött bűncselekmény létrejött, minden szövetségi tag, mint bűnszerző felelős a befejezett cselekményért, még ha a végrehajtásban nem vett is részt. Ha pedig a cselekmény nem lett elkövetve, már a szövetségalakitás, mint a tervbe vett bűncselekmény
274 PAULER Tivadar: Büntetőjogtan. II. kötet, Pest, Pfeifer Ferdinand, 1865., 210.
73
kisérlete büntetendő, s ebben minden tag marasztalando”275. FINKEY Ferenc szerint a fenti tan annyira népszerűvé vált, hogy a német tartományi büntetőtörvénykönyvek, illetve a hazai 1843. évi büntetőtörvénykönyv javaslat is tartalmazta. FINKEY Ferenc a bűnszövetség ikertestvéreként tekintett a bűnbandára, amely voltaképp a szövetség egyik – súlyosabb – alfaja volt, hiszen „[t]öbben nem egy, de előre meg nem határozott számú bűntett elkövetésére szövetkeztek”276.
PAULER Tivadar mind a bűnszövetséget, mind a bűnbandát érintette a Büntetőjogtan című művében: „Többeknek, közösen czélbavett büntett egymás segitségével leendő elkövetésére, előre és határozottan történt szövetkezése bűnszövetségnek (societas delinquendi, complott) neveztetik.”277 A jogtudós álláspontja szerint a bűnbanda – amely általában azonos vagy hasonló bűntettek (lopás, rablás, csalás) ismételt elkövetésére létesül, azonban különnemű bűntettekre (rablógyilkosság, gyújtogatás, közerőszakoskodás) is alakulhat – az egyes bűntettek elkövetése tekintetében a bűnszövetség természetét hordozza magán, „[s]ulyosabb volta abban fekszik, hogy szokássá vált foglalkodásként üzött bünözés jellegével bir, és igy a közbátorság nagyobb veszélyével jár.”278
EDVI Illés Károly a tettesek közreműködésének legkiválóbb alakzataiként tekintett a bűnszövetségre, illetve a bűnbandára; „[a] bűnszövetség (complott) többek elöleges szövetkezését jelenti valamely közösen czélbavett bűntett együttes elkövetésére, mig a bűnbanda többek szövetkezése több, egyenkint meg nem határozott bűntett elkövetésére.”279 A jogtudós a bűntettesre vonatkozó – mai terminológiánk szerint alanyi oldalhoz tartozó – súlyosító körülményekhez sorolta a bűnszövetség, illetve bűnbanda létesítését.280 VÁMBÉRY Rusztem szerint „[o]ly viszonyban állt tehát a két fogalom, mint az alkalmi egyesülés és a kereskedelmi–társaság a kereskedelmi jog szerint.”281
1882-ben SCHNIERER Aladár felhívta CUCCUMUS gondolatait: „Midőn többen […] valamely közösen elhatározott büntény elkövetése végett szövetkeznek – fokozódik minden egyesnek bátorsága és elszántsága – a közösség tudata eloszlatja egyesek azon aggályait, melyek őket különben a tettől visszatartóztatták volna, sőt a biztatás, mely a szövetkezésben rejlik, olyannyira hathatós, hogy nem ritkán még az erényesebbekben is képes a lelkiismeret szózatát elnémítani.”282
1909-ben ANGYAL Pál megjegyezte, hogy a korábbi complot elmélet vitatta a szövetség sajátos, különálló büntetőjogi alakzat voltát, „[…] bűnszövetség alatt két vagy több személynek bizonyos előre meghatározott büntetendő cselekmény vagy cselekmények közös elkövetésére irányzott egyesülését értette, bűnbandát pedig akkor állapított meg, midőn a két vagy több egyén egyesülésének célja általában büntetendő cselekményeknek vagy csak bizonyos nemű, de egyenként meg nem határozott büntetendő cselekményeknek közös és együttes elkövetése. Az egyszerű szövetséget, illetve a bűnbandát kísérletként büntették, ha pedig a cselekmény el is követtetett, úgy az összes szövetkezőket, illetve a bandatársakat a kölcsönös felbujtás fikciója alapján mint bűnszerzőket vontak felelősségre.”283 A jogtudós felhívta a figyelmet, hogy a magyar büntető törvénykönyv hét bűncselekmény – felségsértés, hűtlenség, lázadás, hatóság elleni erőszak, pénzhamisítás, gyilkosság, gyújtogatás – esetében
275 FINKEY Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, Politzer Zsigmond és fia Könyvkereskedése, 1902., 275.
276 Uo. 276.
277 PAULER Tivadar: Büntetőjogtan. I. kötet, Pest, Pfeifer Ferdinand, 1864., 109.
278 Uo. 111-112.
279 EDVI Illés Károly: A büntetőtörvénykönyv magyarázata. Első kötet, Budapest, Révai testvérek kiadása, 1894., 179.
280 Uo. 327-328.
281 VÁMBÉRY Rusztem: Büntetőjog. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1913., 248.
282 SCHNIERER Aladár: A büntetőjog általános tanai. Budapest, Franklin-társulat, 1882., 168.
283 ANGYAL Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. 1. kötet. Budapest, Athenaeum Irodai és Nyomdai R.-T., 1909., 290.
74
bünteti a szövetséget, azonban rendszerint előkészület is szükséges a büntethetőséghez; a szövetkezést a kódex pedig négy esetben – felségsértés, hűtlenség, lázadás, hatóság elleni erőszak – bünteti. ANGYAL Pál szerint a szövetséget a büntetőtörvénykönyv az alábbiak szerint írja körül: „[a] szövetség létrejött, ha két vagy több személy a büntetendő cselekmény elkövetését közös egyetértéssel elhatározza.”284 ANGYAL Pál, illetve maga a büntető törvénykönyv (A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről – 1878. V. tcz.;
továbbiakban: Csemegi–kódex) nyilvánvalóan analógiát alkalmazott, ugyanis a szövetség fogalmát a kódex expressis verbis nem határozta meg, hanem a 2. Szövetkezés, előkészület és felhívás felségsértésre pont alatt a 132. §–ban deklarálta, mikor jött létre285.
ANGYAL Pál a bűnbandát illetően kifejtette, hogy a büntető törvénykönyv kizárólag a lopásnál vette figyelembe, a lopást a törvény értékre tekintet nélkül bűntettként rendeli büntetni, amennyiben annak elkövetésénél a rabló vagy tolvajszövetség két vagy több tagja működött közre.286
A büntetőtörvénykönyv általános részének 1914. évi tervezetében a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések körében „[a] tett érett megfontolása és előkészítése, a tett elkövetése másokkal szövetségben” súlyosító körülményként szerepelt.287
1954-ben LOSONCZY István megjegyezte, hogy a bűnszövetkezet fogalmának meghatározása szükséges az új büntetőtörvénykönyv általános részében, ugyanis a fogalom annak ellenére nem szerepel a hatályos törvényben, hogy az egyes bűntettek vonatkozásában súlyosabban minősítő körülmény; „[ha] új büntetőtörvénykönyvünk különös része a társadalomra különösen veszélyes más bűntettekkel kapcsolatban is súlyosabban minősítő körülményként fogja értékelni a bűnszövetkezetben történő bűnözést, a bűnszövetkezet törvényes meghatározásának hiánya következtében fokozódni fognak a bűnszövetkezet fogalmának gyakorlati értékelésével kapcsolatos nehézségek.”288
A szervezett bűnözéssel kapcsolatos anyagi büntetőjogi speciális szabályozás 1997–
ben kezdődött, a jelenleg hatályos törvény hatályba lépéséig több stációval találkoztunk.
1997. előtt a szervezett bűnözés elleni fellépés anyagi büntetőjogi alapját a bűnszövetség képezte.
A bűnszövetség törvényi fogalmát elsőként a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény határozta meg az Értelmező rendelkezéseket tartalmazó VIII. fejezetben. A bűnszövetség a törvény szerint akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy erre nézve megállapodik289.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény lényegében ugyanígy határozta meg a bűnszövetséget, csupán minimális nyelvtani változtatást (az „erre nézve”
helyett „ebben” szerepelt) eszközölt. Mindkettő törvény szabályozási koncepciója az volt,
284 Uo. 291.
285 Csemegi-kódex 132. § A szövetség létrejött, ha két vagy több személy a felségsértés elkövetését közös egyetértéssel elhatározza.
286 Angyal i. m. 291.
Csemegi-kódex 2. Minősített lopás 336. § Tekintet nélkül a lopott dolog értékére bűntettet képez a lopás, ha:
[…]
6. elkövetésénél rabló vagy tolvajszövetségnek két vagy több tagja működött közre.
287 EDVI Illés Károly: A bűntettekről és vétségekről alkotandó magyar büntetőtörvénykönyv általános részének tervezete. Pécs, Wessely és Horváth Könyvnyomdája, 1914., 29.
77. § […] Súlyosító körülmények különösen: […] a tett érett megfontolása és előkészítése, a tett elkövetése másokkal szövetségben, […]
288 LOSONCZY István: A társtettesség a Btá. vonatkozó rendelkezéseinek tükrében. Jogtudományi Közlöny, IX.
évfolyam, 1954., 394.
289 A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény 114. §.
75
hogy egyes bűncselekmények súlyosabban minősülő eseteit képezte a bűnszövetségben történő elkövetés.290
Mivel Magyarországon nem volt hagyománya a klasszikus értelemben vett szervezett bűnözésnek, a jogalkotó nem tartotta indokoltnak a kettős kategóriájú – bűnszövetség, bűnszervezet – megközelítést. A törvény általános indokolása az alábbiakkal szemlélteti a bűnözés struktúráját: „[…] hazánkban az elkövetett bűncselekmények túlnyomó többsége csekély súlyú, az olyan veszélyes formák pedig, mint a szervezett bűnöző alvilág, a kábítószer-kereskedelem, a terrorizmus és az emberrablás lényegében nem fordulnak elő.”
BERKI Antal a 20. század egyik legnagyobb kriminológiai, kriminalisztikai kihívásaként tekintett a szervezett bűnözés megjelenésére, illetve térhódítására.291 A rendszerváltás utáni változások a bűnözést is érintették, nagymértékben megváltozott a bűnözés minősége és struktúrája. A társadalmi, gazdasági átalakulás, a határok megnyitása, továbbá a rendőrség súlyos válsága is szerepet játszott a szervezett bűnözés térhódításában.292 A jogalkotók a jogalkalmazókkal karöltve olyan szabályozást láttak kívánatosnak, amellyel eredményesen vehetik fel a harcot a szervezett bűnözéssel szemben.
A 90–es években a szervezett bűnözés jogi problémáival kapcsolatban többek között az alábbi kérdések fogalmazódtak meg293:
a) Jogszabályban megfogalmazhatóak–e a szervezett bűnözés kriminológiai ismérvei;
egységesen értelmezhető jogi formába lehet–e önteni a kriminológiai fogalmakat?
b) Érdemes–e a szervezett bűnözés jogi fogalomrendszerének megalkotása, miközben az egyes ismérvek vonatkozásában a kriminológusok sem értenek egyet?
c) Hogyan kerülhető el a túlszabályozás?
d) Hogyan viszonyuljanak egymáshoz a bűnszövetség és a szervezett bűnözésre vonatkozó fogalmak?
Az Országos Rendőr–főkapitányság részéről olyan tervezet is felmerült, amely a bűnszövetséget a hivatásszerűséggel keresztezte; eszerint bűnszervezet tagjaként (vezetőjeként) követi el a bűncselekményt, aki a bűnszövetséget hivatásszerűen folytatja.294 A fenti álláspont képviselői feltehetően az említett kitételt a DÁNOS Valér által meghatározott szervezett bűnözés fogalma alapján emelték volna a Btk.–ba. A tervezet a bűnszervezet fogalmát, annak jellemzőit, illetve a hivatásszerűséget a miniszteri indokolásban szerepeltette volna295; szintén az indokolás tartalmazta volna a bűnszervezet tagjára vonatkozó rendelkezéseket296. Az említett tervezetet a kriminológiai ismérvek középpontba állítása jellemezte.
290 Amíg az 1961. évi Btk.–ban tizenöt bűncselekmény, az 1978. évi Btk.–ban tizenkettő bűncselekmény vonatkozásában határozták meg minősítő körülményként a bűnszövetségben történő elkövetést.
291 BERKI Antal: A szervezett bűnözés Magyarországon 2011. Rendvédelem, 2012/1., 36.
292 GYÖRGYI Kálmán: A szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni fellépés jogi lehetőségei a Magyar Köztársaságban. Közjegyzők Közlönye, 2000/1., 3.
293 BORAI Ákos: A szervezett bűnözés büntetőjogi kérdései. Rendészeti Szemle, 1992/5., 17.
294 Uo. 18.
295 Uo. 18-19. „A bűnszervezetre, a bűnszövetségre, valamint a szervezett elkövetésre jellemző ismérvek vonatkoznak azzal, hogy e, legalább öt főből álló szervezett közösség a bűnözőtevékenység tartós folytatására tudatosan létesül, s amely egyúttal a résztvevők közötti hosszú távú együttműködésre támaszkodik; mindemellett – az iménti ismérvek mellett – bűnszervezetről akkor beszélhetünk, ha a közösséget a hierarchikus szervezeti struktúra, a fokozott konspiráció, a rugalmas bűnözési technológia és bűnözési módszerek megválasztásával a sokrétűség, a széles körű önvédelmi, segítségnyújtási rendszer következetes kiépítése, a nemzetközi kapcsolatokra törekvés stb., stb. jellemzi. Hivatásszerűen folytatja a bűnöző tevékenységét a bűnszervezet azon tagja (vezetője), aki a bűnszervezet érdekében a bűncselekményeket foglalkozásszerűen, anyagi haszonszerzés céljából követi el, s a megélhetéshez szükséges anyagi javakat jórészt a bűnözőtevékenység révén szerzi.”
296 Uo. 19. „Bűnszervezet tagjaként minősíthető az a személy, aki a bűnszervezet érdekében elkövetett bűncselekmény végrehajtásában akár tettesként, akár részesként működik közre, feltéve, ha a bűnszervezet vezetőjére vonatkozó ismérvekkel nem rendelkezik.”
76
Bár a szervezett bűnözésnek nem létezett törvényi szabályozása, a Legfelsőbb Bíróság 1995–ben elfogadott Büntetéskiszabásról szóló Büntető Kollégiumi állásfoglalása (BK. 154.) mint elkövetési mód nyomatékos súlyosító körülményként vette figyelembe, amennyiben a szervezett bűnözés ismérvei megállapítást nyernek és az elkövető ennek részeként követte el a bűncselekményt. Az állásfoglalás szerint a szervezett bűnözés az alábbi megkülönböztető jegyekkel rendelkezik297:
– bűnözés céljára létrehozott jól tagolt és irányított konspiratív szervezet, – bűncselekmények pontos megtervezése és végrehajtása,
– részfeladatok munkamegosztásban történő végrehajtása, – részfeladatokra specialisták alkalmazása,
– tanúk, sértettek, érdekeltek megfélemlítése, árulás megtorlása, ellenfelekkel való leszámolás,
– nemzetközi kapcsolatok gyakori megléte.
Meglátásom szerint az állásfoglalás csupán exemplifikatív módon határozta meg a szervezett bűnözés – főként kriminológiai – ismérveit.