A devizakölcsön

1. 1. A devizakölcsön fogalma

A devizakölcsön nem napjaink konstrukciója, ismert volt már a XIX. század végén is, dog-matikája kidolgozottnak tekinthető.

„A hitelező tartozik az ígért kölcsönösszeget a pénztartozás fizetésére vonatkozó jog-szabályoknak megfelelően kifizetni. Az általános szabály, amely külön kikötés nélkül érvényesül, az, hogy a hitelező az ígért kölcsönösszeget, bármiképp is van annak össze-ge megállapítva, a kifizetés helyének törvényes pénzében tartozik folyósítani. Ha a

ki-rovás nem ebben a pénzben történt, az átszámítás a tényleges fizetés időpontjának ár-folyamán történik. Természetesen a jogügyletben történhetik megállapodás arra, hogy a kölcsönösszeg folyósítása a kirovó pénzben valóságban történjék, vagy valamely más pénzben effektíve. Mindezekben az esetekben a hitelező a kikötésnek megfelelően tar-tozik a valóságos teljesítésre kijelölt pénzben a kölcsönösszeget kifizetni. Bármiben tör-tént a lerovás, ezzel a hitelező nem azt a pénznemösszeget adta kölcsön, amelyben a le-rovás történt, hanem azt a pénzösszeget, amelynek lele-rovása céljából a fizetést teljesí-tette. Ha tehát a hitelező 100 angol font kölcsönzésére kötelezte magát és a kölcsönösz-szeget Zürichben fizeti ki s a fizetés napján az árfolyam fontonként 15 frank, úgy ami-kor a hitelező az 1500 frankot a kölcsönvevőnek kifizette, ezzel nem 1500 frankot köl-csönzött, hanem 100 angol fontot. ”¹

A hitelező meghatározott pénznemben (kirovó pénznem) történő kölcsönnyújtásra vállal kötelezettséget, az adós pedig az így (ebben a pénznemben és ilyen összegben) meghatáro-zott kölcsönösszeget tartozik visszafizetni.

A kölcsön folyósítása általános szabály szerint a folyósítás helyének pénznemében törté-nik, ez azonban nem befolyásolja az adós kötelezettségét, hogy a kirovó pénznemben meg-határozott kölcsönösszeget tartozik megfizetni. Az adós és a hitelező a szerződésben megál-lapodhat (a szerződésre vonatkozó diszpozitív szabályozásra tekintettel), hogy a kölcsön fo-lyósítása és/vagy visszafizetése - az általános szabályoktól eltérően - más pénznemben tör-ténjék. Ez azonban nem befolyásolja sem a hitelező kötelezettségét a kölcsönösszeg kirovó pénznemben történő nyújtására, sem pedig az adós kötelezettségét, hogy (bármilyen pénz-nemben is történjék a kölcsön lerovása) a kirovó pénzpénz-nemben meghatározott kölcsönössze-get tartozik a szerződés szerint megfizetni.

Az adós fizetési kötelezettségének a kirovó pénznemhez kötése egyben azt is jelenti, hogy a konstrukció szempontjából irreleváns a kirovó és lerovó pénznem árfolyamának változása a folyósítás és a törlesztés időpontja között. Ha a lerovó pénznem erősödik a kirovó pénznem-hez képest, az adósnak nominálisan kisebb összeget (kevesebbet) kell a visszafizetéspénznem-hez tel-jesítenie a lerovó pénznemben. Ha viszont a lerovó pénznem gyengül a kirovó pénznemhez képest, az adósnak nagyobb összeget (többet) kell teljesítenie a lerovó pénznemben. Másként kifejezve: az árfolyam változásának terhe, az árfolyamkockázat a konstrukció lényegéből kö-vetkezően az adóst terheli.

A konstrukcióban általánosan érvényesülő szabály az is, hogy általában nem a kirovó pénznemben történik a kölcsönösszeg folyósítása és nem a kirovó pénznemben történik a kölcsön törlesztése, lerovása. Ez azonban nem változtatja meg a felek szerződéses kötele-zettségét, a szerződés jellegét. A felek természetesen a szerződés diszpozitív jellege folytán megállapodhatnak abban is, hogy a kölcsön folyósítására és a törlesztésére is a kirovó pénz-nemben (vagy bármely más, a szerződéshez kapcsolódó gazdasági cél eléréséhez szükséges) pénznemben kerüljön sor.

1 SZLADITS Károly: Magyar Magánjog. Kötelmi Jog Különös Része. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1942. 176–177.

A jogviszony jogi megítélése szempontjából nincs jelentősége a devizakölcsön és a devi-za-alapú kölcsön megkülönböztetésének. Devizakölcsön esetén a hitelező fizetési (folyósítá-si) kötelezettsége és a hitelfelvevő fizetési (törleszté(folyósítá-si) kötelezettsége a szerződés szerinti ki-rovó pénznemben, míg deviza-alapú kölcsön esetén a kiki-rovó pénznemtől eltérő leki-rovó pénz-nemben áll fenn.

Ezt a különbséget mutatta be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiak-ban: PSZÁF) elnöke a Kúriának 2013. május 31-án írt levelében is:

Devizahitel Deviza alapú hitel

BANKI FORRÁS devizában devizában

HITEL NYILVÁNTARTÁSA devizában devizában

FOLYÓSÍTÁS devizában forintban

bankon belüli átváltás folyósítás előtt nincs devizáról forintra

TÖRLESZTÉS devizában devizában

ügyfél általi átváltás forintról devizára * nincs

bankon belüli átváltás törlesztés után nincs forintról devizára

* kivéve, ha az ügyfélnek van devizabevétele vagy megtakarítása ²

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve a lakóingatlanokhoz kapcsoló-dó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (a továbbiakban: irányelv) tartalmaz a devizahi-tel fogalmára és a devizahidevizahi-telt felvevő fogyasztók tájékoztatására irányuló rendelkezéseket.

Az irányelv szerint (4. cikk. 28.) „devizahitel”: „olyan hitelmegállapodás, amely esetében a hitel:

a) pénzneme eltér attól a pénznemtől, amelyben a fogyasztó a hitel visszafizetéséhez felhasz-nálandó jövedelmét szerzi, illetve a törlesztéshez felhaszfelhasz-nálandó vagyonát tartja; vagy b) pénzneme eltér a fogyasztó állandó lakóhelye szerinti tagállam pénznemétől.”

Az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok a devizahitelek szabályozására további ren-delkezéseket vezessenek be, feltéve azonban, hogy azokat nem visszamenőleges hatállyal al-kalmazzák [23. cikk (5) bekezdése]. Az irányelv tehát a devizában nyújtott fogyasztói hitel intézményét hosszabb távon is az európai jogrenddel összhangban levőnek tekinti, és nem merül fel a szerződéstípussal kapcsolatban az érvénytelenség, tisztességtelenség kérdése. Ki-fejezetten a devizahitelezéssel kapcsolatban pedig a visszaható hatályú jogalkotás általános tilalmát is kimondja az irányelv.

Az előzőekben ismertetett elvi megközelítéssel és uniós szabályozással megegyező rendelkezést tartalmaz hazai jogunk is. A hatályos Ptk. 6:45. §-a [Pénztartozás teljesítésének módja] szerint (1) A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.

(2) A más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyam - ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam - alapján kell átszámítani. Ha a pénztartozás külföldi pénznemben teljesítendő, és a teljesítés idején a tartozás a külföldi pénznemben nem teljesíthető, a pénztartozást az (1) bekezdésben fog-laltak szerint kell teljesíteni.

2 https://felugyelet.mnb.hu/data/cms2401714/PSZAF_levele_a_Kuria_reszere.pdf

1. 2. Banküzemi megközelítés

A devizahitelezés elemzése során - az előzőekben vázolt jogi alapvetés mellett - a banküzem ezzel kapcsolatos működéséről, a bank pénzügyi közvetítő szerepéről is szükséges említést tenni. A bank alapvető rendeltetése, hogy a nála elhelyezett betétekből hitelt nyújtson. A for-rásért a betétesnek kamatot fizet, a hitelért kamatot szed. A hitelkamat (a kamatok közötti különbség) fedezi a bank költségeit, kockázatait és biztosít nyereséget a bank számára. Ezért közgazdasági alaptétel, hogy ugyanabban a devizanemben a hitelkamatok magasabbak a források után fizetett kamatoknál, vagyis egy hitelintézet nem tud a forrásköltségeit fedező kamatok alatt kölcsönt nyújtani (hitelezni).

1. alaptétel: A hitelek feltételeit a bank nem szabadon alakítja, figyelemmel kell