A Kormány és a Magyar Bankszövetség 2014. november 9-én írta alá a deviza alapú lakossági jel-záloghitelek forintosításáról szóló megállapodást. Ezt követően az Országgyűlés 2014. november 25-én elfogadta az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a ka-matszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvényt (az úgy-nevezett forintosítási törvényt). A forintosítási törvény alapján a deviza alapú kölcsönszerződé-sek forintra váltását az érintett pénzügyi intézményeknek 2015. március 31-ig kellett megvalósí-taniuk, a havi törlesztőrészlet meghatározásakor azonban már 2015. január 1-jétől a törvényben rögzített árfolyamot (EUR: 308,97 HUF, CHF: 256,47 HUF, JPY: 2,163 HUF) kellett alkalmazni.
Jelen áttekintés célja a devizahitelek forintosításának megvalósításához szükséges szabá-lyozói lépések értékelése, egyrészt a forintosítás időzítésének és módszerének vizsgálatával, másrészt régiós tanulságok figyelembevételével.
1. A forintosítás időzítése
A deviza alapú hitelek forintra váltásával kapcsolatos jogalkotói beavatkozás értékelésekor célszerű megvizsgálni, hogy melyek voltak, és mikor jelentek meg azok a jogi és gazdasá-gi feltételek, amelyek nélkül az intézkedés sikeres végrehajtása nem lett volna elképzelhető.
1. 1. A jogi környezettel kapcsolatos feltételek
• A Kúria 6/2013-as és 2/2014. számú Polgári jogegységi határozatai egyértelmű iránymu-tatást tartalmaztak az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás minősítése kap-csán. Ez fontos hivatkozási alapul szolgált a forintosításhoz vezető jogalkotáshoz.
• A 2/2014-es PJE határozat által kijelölt utat követve született meg a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kap-csolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény, majd a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határoza-tával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rög-zített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény.
• A fentiek mellett a Kúria 6/2013-as PJE határozata azt is egyértelműen rögzítette, hogy a de-viza alapú szerződésekkel a kedvezőbb kamatmérték ellenében az adósnál jelentkező árfo-lyamkockázat miatt a konstrukció nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. Ezt a 2/2014-es PJE határozat is megerősítette, kimondva, hogy deviza alapú fo-gyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a ked-vezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás köré-be tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizs-gálható. A Kúria árfolyamkockázattal kapcsolatos döntései már a forintosítási törvény meg-alkotása előtt egyértelműsítették, hogy a forintosításnak piaci árfolyamon kell történnie.
1. 2. A gazdasági környezettel kapcsolatos feltételek
• 2014 végére alakult ki a devizaalapú jelzáloghitelek állományának (9 Mrd EUR), a jegy-banki devizatartalék mértékének (35-37 Mrd EUR) és a rövid külső adósságnak (21 Mrd
EUR) olyan kombinációja, amely lehetővé tette, hogy az MNB biztosítsa a forintosításhoz szükséges devizamennyiséget. A korábbi években ennél magasabb devizahitel állomány (a csúcs 19 Mrd EUR volt), illetve rövid külső adósság (2010-2012-ben 35-38 Mrd EUR) párosult hasonló szintű devizatartalékkal (2010-től kezdődően 35 +/- 4 Mrd EUR).
• A kezdeményezés sikere szempontjából fontos volt, hogy az ügyfelek számára ne jelent-sen törlesztőrészlet emelkedést a forintosítás. Célszerű volt, hogy a forint hiteldíj ne ha-ladja meg a forintosítás előtti deviza hiteldíjat. A kamatcsökkentési ciklus eredményeként a 2012 nyarán érvényben lévő 7%-os alapkamat 2014 őszére 2,1%-ra csökkent, amit szoro-san követett a 3 havi BUBOR csökkenése. A 2,1%-ra csökkenő BUBOR-nak köszönhetően a forint és a svájci frank forrásköltségek közötti különbség jelentősen mérséklődött, így az 2014. évi XL. törvény alapján sorra kerülő elszámolásokkal együttjáró leírásokat követő-en a bankoknak nem kellett további jelkövető-entős veszteséggel szembesülniük.
Négy év távlatából értékelve a forintosítás időzítése, illetve a jogi és gazdasági környezet egyaránt optimálisnak volt tekinthető, a 2014-es év végére egyszerre kristályosodtak ki az intézkedések sike-res végrehajtásához szükséges komponensek. Az időzítést vizsgálva indokolt külön kiemelni, hogy a hitelek 2015. január 1-jétől alkalmazott, közgazdasági értelemben vett forintosítása megvédte az ügyfeleket és a bankszektort a 2015-ös árfolyamsokk nehezen belátható negatív következményeitől.
2. A forintosítás értékelése, hatása az ügyfelekre, a bankszektorra és a nemzetgazdaságra
A deviza alapú hitelek forintra váltását a gazdasági élet szereplői a jegybank és a kormány-zat egyik legsikeresebb intézkedéseként értékelik, melynél az alapkoncepció és a megvalósí-tás is megfelelő volt. A forintosímegvalósí-tás előnyeit egyaránt élvezik az ügyfelek az alacsonyabb ter-hek, a bankszektor a hitelkockázat mérséklődése és a pénzügyi stabilitás erősödése, illetve a nemzetgazdaság a sérülékenység csökkenése révén.1
2. 1. Az MNB deviza-eladási programja megakadályozta a további forintgyengülést
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) felismerte, hogy ekkora volumen (~9 Mrd EUR) esetén nem lehet piaci tranzakciók keretében megszerezni a szükséges devizát, mert az súlyos kö-vetkezményekkel járhat a forint árfolyamára nézve. A jegybank munkatársainak tanulmá-nya2 szerint 2008-as analógiák alapján egy 30%-os forintgyengülés elképzelhető lett volna.
A fentiekre tekintettel a jegybank devizatartaléka terhére koordinált tendereken keresz-tül 9 Mrd EUR devizát adott a bankoknak 2014 negyedik negyedévében, illetve 2015. janu-árban. Ebből a keretből mintegy 8 Mrd EUR kapcsolódott a konverzióhoz (a bankok a
net-1 A forintosítás hatásairól ld. KOVÁCS Levente: Pénzügyi szektor a bizalmatlanság árnyékában. In: Kovács Le-vente – Sipos József (szerk.): Ciklusváltó évek, párhozamos életrajzok. Arcképek a magyar pénzügyi szektor-ból, 2014-2016. Magyar Bankszövetség, Budapest, 2017. 16.
2 KOLOZSI Pál Péter - BANAI Ádám - VONNÁK Balázs: A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer. Hitelintézeti Szemle, 2015. 3. sz. 60-87.
tó pozíciót igyekeztek fedezni, amely a 9 Mrd EUR bruttó követelésösszeg és 1 Mrd EUR ér-tékvesztés eredőjeként adódott), míg 1 Mrd EUR az elszámolás miatti tőkecsökkenésre jutó rész. Az EUR/CHF árfolyamkockázat fedezéséről a bankoknak kellett gondoskodniuk, ez azonban a nagyságrendekkel mélyebb EUR/CHF piac miatt nem okozott problémát.
Az MNB tekintettel volt arra, hogy az egyes piaci szereplők különböző módszerekkel biz-tosították a zárt árfolyampozíciót. Néhány bank a mérlegén belül devizabetéteket tartott, míg más hitelintézetek mérlegen kívül swapokkal fedezték a devizakövetelésüket. Az első csoportnak feltételes, a rövid adósság csökkentéséhez kötött eszközt biztosított a jegybank (601 milliárd forint összegben), míg a swapügylettel rendelkezők összesen 2.216 milliárd fo-rint összegű hosszabb futamidejű, feltétel nélküli instrumentumot kaptak.
2. 2. A 2014 végi forintosítás megvédte az adósokat a 2015. januári árfolyamsokktól, a csökkenő BUBOR-pálya pedig tovább növelte az ügyfélelőnyt
• 2015. január 15-én a svájci jegybank eltörölte az 1,2-es EUR/CHF árfolyamküszöböt. Ennek hatására a svájci frank jelentősen felértékelődött, így a forintosításnál alkalmazott 256,47 CHF/HUF árfolyammal szemben 2015. január 18-án a 320-as értéket is meghaladta a CHF/
HUF árfolyam. Bár a svájci frank árfolyama azóta némileg gyengült, de a konverzió óta a CHF/HUF árfolyam nem járt a forintosításhoz használt 256,47-es érték alatt, és a jelen átte-kintés írásakor aktuális ~285 CHF/HUF árfolyam is 11%-kal magasabb a forintosításinál.
• 2015 elején egy átlagos, elszámolás után 6,5 millió forint összegű CHF jelzáloghitel ügy-let elszámolás és forintosítás utáni törlesztőrészügy-lete 62.000 Ft volt. A svájci frank erősö-dése miatt, forintosítás hiányában az átlagos ügyfél 73.000 Ft, azaz közel 20%-kal maga-sabb törlesztőrészlettel szembesült volna. A 3 havi BUBOR a forintosításkori 2,1%-os ér-tékével szemben 2018 folyamán 2-30 bázispont között mozgott. Ennek hatására az átla-gos ügyfél 62.000 forintos törlesztőrészlete 56.000 forintra csökkent (-10%). Ezzel szem-ben forintosítás hiányában az átlagos ügyfél jelenleg változatlan hiteldíj (7,1%) és 285 CHF/HUF árfolyamon törlesztené a hitelét, ami 71.000 Ft havi terhet jelentene számá-ra. Az átlagos adós 2015 eleje és 2018 októbere között a forintosításnak köszönhetően 580.000 forinttal kevesebbet fizetett be, ráadásul aktuális tőketartozása is 770.000 forint-tal kevesebb, mint amennyi a forintosítás nélküli alternatív törlesztési pálya mellett len-ne. A közel négy év alatt elért ügyfélelőny tehát 1,35 millió forint a 6,5 milliós példaügy-let esetében (forintosításkori tőketartozás 20,8%-a). A teljes forintra átváltott állomány-ra a becsült eddigi ügyfélelőny mintegy 450 milliárd forint, a hitelek teljes futamideje alatt várható megtakarítás pedig 770 milliárd forintra tehető, amennyiben a jelenlegi ár-folyam és kamatadatokat használjuk előremutatóan. A becsült forward árár-folyam- és ka-matpálya esetén az ügyfelek teljes megtakarítása 1.000 milliárd forintra rúghat.