1. Az árfolyamrés mindig egy ugyanazon napon meghatározott vételi és eladási árfo-lyam különbözete. Nem értelmezhető a folyósításkori vételi és a törlesztéskori eladási árfolyam különbözeteként.
2. A vételi és az eladási árfolyamokat a kereslet-kínálati viszonyok alakítják, hasonlóan a tőzsdei árfolyamokhoz. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a devizakereskedéssel foglalkozó bank egymáshoz kösse ezeket és fix mértékű árfolyamkülönbözetet (árfo-lyamrést) határozzon meg. A szerződéskötéskori árfolyamkülönbözet nem jelenti azt, hogy törlesztéskor ugyanaz a különbség fog fennállni. A fogyasztó ebből semmilyen formában sem következtethet arra, hogyan fognak az egyes törlesztési időpontokban törlesztőrészletei alakulni. Az árfolyamrés a piaci változások következtében akár már a szerződéskötést követő napon változhat.
3. Az árfolyamrést egyetlen szerződés vagy jogszabály sem említi. A THM rendelet27 képletéből következik, hogy a THM számításánál a szerződéskötéskor fennálló vé-teli és eladási árfolyamot figyelembe kell venni, de ezt akkor (az ismert mértéket) nem kell megfizetnie az adósnak, ellentétben a THM számításánál figyelembe veen-dő, ténylegesen megfizetendő valós költségekkel (pl. értékbecslési díj). Az adós szá-mára az eladási-vételi árfolyam különbözete a szerződéskötéskor meg nem fizeten-dő, tehát nem tényleges költség. A THM a különböző bankok, banki termékek árát segít összehasonlítani, a fogyasztók számára egy döntést segítő eszköz, egy mutató-szám, amely egyetlen időpontra, a szerződéskötésre irányadó (de nem költség!). Mér-téke – az előző pontban említettek szerint - akár a szerződéskötést követő napon is változhat (szigorúan normatív módon), tehát szinte biztos, hogy az első és a követke-ző törlesztőrészletekben nem a szerkövetke-ződéskötéskori THM-ben megjelenő költséget kell (és csak akkor kell) az adósnak megfizetni.
4. Ezen az alapon az összes, a THM számításánál már figyelembe vett tényezőt költ-ségnek kellene tekinteni és külön felsorolni a szerződésben, holott az egyszer már a THM-ben kifejezést nyert. Ilyen megközelítésben az adós joggal hihetné, hogy ezen tényezőket a THM-en felül, pluszban kell megfizetnie. Ebben a megközelítésben a THM számításakor figyelembe vett összes egyéb költséget tételesen fel kellene tün-tetni (a THM-en felül), márpedig a THM funkciója éppen az, hogy az összes költség-elemre adjon egy összesített mutatót, hogy a fogyasztó el tudja dönteni, melyik termé-ket választja.
5. A THM-nek nincs olyan, az EUB ítélet szerint is a jogszabályból ki nem olvasható je-lentése, hogy segítse az adóst leendő tartozása összegének megállapításában. A THM szerepe a jogszabály szerint kizárólag az, hogy a különböző banki ajánlatok összeha-sonlíthatóak legyenek, a fogyasztó tudja, mibe kerül a termék bruttó ára.
6. Törlesztéskor az adós nem az árfolyamrést fizeti meg, hanem az eladási árral számolt ellenértéket. Az árfolyamrés, különös tekintettel a 2. pontban írtakra, semmilyen for-mában sem befolyásolja az adós törlesztési kötelezettségét.
7. Ha az árfolyamokra és ennek következtében az árfolyamrésre is irányadóak lennének az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szabályok, akkor a változást 15, illetve 60 napra előre meg kellene hirdetni, ami a devizapiacon nyilvánvaló képtelenség.
5.11.3. A 2014. évi XXXVIII. törvény
A Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozata alapján az Országgyűlés elfogadta a 2014. évi XXXVIII. törvény. A törvény hangsúlyozottan „nem mond ki új anyagi jogi szabályokat, nem állapít meg új jogelveket a fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekre vo-natkozóan, csupán a Kúria jogértelmezését kodifikálja.”
A törvény kimondta az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelenségét és felállította az egy-oldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségének vélelmét. Utóbbi alkalmazása esetén
lehe-27 Az akkor hatályos 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről.
tőséget teremtett, hogy a pénzügyi intézmény külön perben bizonyítsa az alkalmazott egy-oldalú módosítások tisztességességét, a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pontjában megfo-galmazott elvek betartását.
A törvény emellett megállapította ezen, a tisztességtelenség vélelmének a megdöntésére irányuló peres eljárás külön szabályait, a folyamatban lévő devizahiteles perekben követen-dő szabályokat és a kapcsolódó végrehajtási eljárások külön szabályait. A fogyasztók és a pénzügyi intézmények elszámolásának szabályait külön törvényre utalta.
5. 12. A 2014. évi XL. törvény az elszámolás szabályairól
A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján megszületett ún. elszámolási törvény alapelve szerint a tisztességtelenül felszámított árfolyamrés esetén az MNB által közzétett hivatalos deviza-árfolyam alkalmazásával kell elszámolni a fogyasztóval a pénzügyi intézménynek.
A törvény szabályozta az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások alapján tisz-tességtelenül felszámított összegek elszámolását. A törvény kimondta, hogy a tisztességtele-nül felszámított összegeket előtörlesztésként kell figyelembe venni.
A törvény emellett speciális szabályokat rögzített az egyes adósmentő jogalkotásokhoz (végtörlesztés, Nemzeti Eszközkezelő, árfolyamgát, áthidaló kölcsön) illeszkedően, valamint a felfüggesztett peres és végrehajtási eljárásokra vonatkozóan.
5. 13. A forintosítási törvény
A Kúria 2/2014. jogegységi döntését követően látható volt a Kormánynak a devizahitelek kö-telező forintra váltására irányuló szándéka. A kúriai döntés egyértelművé tette, hogy az ár-folyamkockázat az adóst terheli. 2014. novemberében az Nemzetgazdasági Minisztérium bejelentette: „A Kormány korábbi döntésének megfelelően folyik a bankok elszámoltatása és a devizahitelek forintosítása. Ahogy ígérte, a kabinet három lépésben vezeti ki a devizahitele-ket a piacról: elsőként a Kúria döntése után rögzítette az elszámoltatás módját. Ezt követően a bankok elszámolnak az ügyfelekkel. Harmadik lépésben megtörténik a devizahitelek kiveze-tése a piacról. A Kormány a devizahiteles problémakör rendezésénél a Kúria döntésének mesz-szemenő figyelembevételével járt el, biztosítva a folyamat teljes jogszerűségét, ezért a forintosí-tásra is a Kúria döntésének alapul vételével kerülhet sor.”28
A forintra váltás alapját a Kúria döntésének időpontja óta eltelt időszak átlagárfolyama, vagy a 2014. november 7-én jegyzett napi MNB-árfolyam adta. A két érték közül a deviza-hiteles számára kedvezőbb árfolyamot volt köteles a bank alkalmazni. A svájci frankhitele-sek esetében 256,5 HUF/CHF, az euróhitelek esetében pedig 309,0 HUF/EUR forintosítási árfolyamot jelentett.
Egy ekkora horderejű manőverhez nagy elszántság, nagyon alapos tervezés és összehan-golt együttműködés kellett. Továbbá diszkréció, már ami az időzítést és az átváltási árfolya-mot illeti. Ha ugyanis a részletek kitudódtak volna, egy spekulációs támadás könnyen aláás-hatta volna minden idők egyik legnagyobb magyarországi pénzügyi tranzakcióját.
28 MTI, 2014. november 9., továbbá: https://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/bejelentettek-ezen-az-arfolyamon-forintositjak-a-devizahiteleket.206185.html
2.700 milliárd forintnak megfelelő (kb. 9 milliárd EUR) devizahitel-állományt kellett fo-rintra konvertálni, vagyis a bankoknak is vissza kell fizetniük az őket hitelezőknek a hitelek mögött álló devizát (forrást). Leegyszerűsítve: a devizahitelek kivezetésekor rengeteg forin-tot el kellett adniuk a bankoknak azért, hogy eurót vagy svájci frankot vegyenek rajta, és le-zárhassák a devizahiteleiket. A tartozások természetesen ott maradtak a rendszerben, a ban-kok könyveiben is, csakhogy immár forintban. Ha viszont a banban-kok egyszerre 2.700 milliárd forintot eladnak a piacon, az beláthatatlan forint gyengülést okozhatott volna. Ezért a devi-zaforrást a visszafizetéshez az MNB biztosította (tehát nem a szabadpiacon kellett azt besze-rezni a bankoknak), rögzített árfolyamon (2014. november 9-én került nyilvánosságra, hogy a bankokkal történt megállapodás szerint a november 4-i árfolyamon forintosítottak), a spe-kulációs támadások kivédésére.
A forintosítás két lépcsőben történt. Elsőként az ingatlanon alapított jelzálogjog – ideértve az önálló zálogjogként alapított zálogjogot is – fedezete mellett nyújtott devizaalapú kölcsön-szerződések forintosítására került sor, 2015. február 1-i elszámolási fordulónappal.29 Ezt köve-tően külön törvény30 alapján az egyéb deviza alapú hitelszerződések esetén is sor került a fo-rintra váltásra. A Kormány és a Bankszövetség 2015. augusztus 19-én kötött megállapodást a jelzáloghiteleken kívüli egyéb fogyasztói deviza és deviza alapú hitelek forintosításáról, ennek alapján került benyújtásra 2015. szeptember közepén a törvényjavaslat. A forintra átváltás a 2015. augusztus 19-i piaci devizaárfolyamon történt, a forrást ehhez is az MNB biztosította.
A törvény szerint a pénzügyi intézmények 2015. december 15-ig voltak kötelesek a mó-dosított szerződések szövegét egyenlő összegű (annuitásos) törlesztő részletű kölcsönszer-ződésként elkészíteni, valamint a módosuló rendelkezések szövegét az érintett főadósnak megküldeni.
6. Előremutató (proaktív) jogalkotás
6. 1. „Fair banki” törvény – a 2014. évi LXXVIII. törvény
A törvény egyértelművé tette a lakossági bankszolgáltatást végző pénzügyi szolgáltatók kö-telezettségeit és a szerződések megkötésének és módosításának a szabályait.
Az Fhtv.-nek a törvényben foglalt módosítása az alábbi főbb kérdéseket érinti:
• a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség hatékonyabbá tétele;
• a hitelszerződés módosítására vonatkozó új rendelkezések;
• a hitelszerződés fogyasztó általi ingyenes felmondására irányadó szabályok;
• a deviza alapú hitelekre vonatkozó speciális rendelkezések;
• az új szerződéses feltételekre vonatkozó átállási szabályok;
• az elszámolásról szóló 2014. évi XL. törvény módosításáról szóló rendelkezések.
A törvénymódosítás értelmében a hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztó részére köteles olyan érthető és áttekinthető, reprezentatív
példák-29 2014. évi LXXVII. törvény az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a ka-matszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről
30 2015. évi CXLV. törvény - egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről