Banki törekvések a kockázatok mérséklésére a Nagy Recesszió előtt

3. 1. Pozitív listás adósnyilvántartás felállítása

A hitel és hiteljellegű pénzügyi szolgáltatások szabályozása során kiemelt jelentősége van a hitel-igénylések elbírálásához felhasználható hitel- és személyes adatok központi nyilvántartásának. A hitelbírálat célja, hogy a hitelező intézmények minél alaposabban megismerhessék leendő adó-suk fizetőkészségét és fizetőképességét, s az ezeket tükröző adatokat (adósságállomány

nagysá-4 HUDECZ András: Párhuzamos történetek - A lakossági devizahitelezés kialakulása és kezelése Lengyelor-szágban, Romániában és Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 2012/4. sz., 349–411.

5 HUDECZ: i.m. 386.

ga, szerkezete) lehetőleg a hitelkérelmezőtől független, megbízható forrásból szerezzék be. Ennek egyik legfontosabb eszköze a központi hitelinformációs rendszer (a továbbiakban: KHR).

A 2011 előtt hatályos szabályozás értelmében az adós hiteltörténetére vonatkozó teljes körű nyilvántartás csak a vállalkozások esetében érvényesült. A lakossági hiteladatok te-kintetében a rHpt. 1998-as módosítása révén nyílt lehetőség az ún. negatív listás közpon-ti adatkezelésre. A törvényben meghatározott, súlyosan szerződésellenes magatartások ese-tén kerülhettek lakossági hitel- és személyes adatok a központi hitelinformációs rendszerbe (KHR). Ezek az adatok pontosított és garanciális elemeiben megerősített eljárás keretében, szabadon felhasználhatóak a hitelbírálathoz.

A természetes személyek teljes körű hitelnyilvántartásának, azaz a teljes körű lakossági hi-telnyilvántartás (továbbiakban: TLH) létrehozásának szükségességét elsődlegesen a megala-pozott hitelbírálathoz fűződő érdek indokolta. Az állami beavatkozást megalapozó közér-dek pedig a lakosság növekvő mértékű eladósodása volt: már a 2000-es évek elején jelentő-sen nőtt azon hitelfelvételek száma, amely esetekben a hitelfelvevő a napi igényeit számára teljesíthetetlen hitelfeltételek vállalása mellett próbálta kielégíteni. Előfordult az is, hogy az adósságspirálba kerülő adós korábbi hitelszerződéséből eredő kötelezettségét újabb hiteljog-viszony létrehozásával próbálta teljesíteni.

Erre a veszélyes tendenciára hívta fel a figyelmet az MNB a 2008. évi Stabilitási Jelentésé-ben: „2007-ben tovább növekedett a háztartások eladósodottsága, részben a felzárkózási fo-lyamat, részben a fogyasztássimítás következtében. A jövedelemarányos adósságszolgálat to-vább emelkedett, különösen az átlagos eladósodottsági szintet jóval meghaladó legszegényebb háztartásoknál. Az előbbi folyamatokban rejlő kockázatokat erősíti, hogy a háztartási hitel-felvétel nem a gazdasági folyamatokkal összhangban alakul, hanem az erős kínálat, illetve a pénzügyi intézmények korábbiaknál nagyobb kockázatok vállalásával járó (kockázatalapú) versenye mozgatja.”⁶

A megalapozatlan lakossági eladósodás gyorsulására vonatkozó előrejelzések azonban fi-gyelmen kívül maradtak.

A hazai bankrendszer idejekorán kezdeményezte a TLH létrehozását. A 2002–2003. évben a Magyar Bankszövetség által készített pozitív listás adósnyilvántartásra vonatkozó javaslat azért hiúsult meg, mert az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa szerint az sértette vol-na az állampolgárok információs önrendelkezésének Alkotmányban biztosított jogát. Állás-pontja szerint „az alapjog korlátozása kizárólag akkor alkotmányos, ha az kényszerítő okból történik, és az elérni kívánt cél fontossága összhangban van az ennek érdekében okozott alap-jogsérelem súlyával”.

A Bankszövetség 2003 óta folyamatos lépéseket tett egy ilyen nyilvántartás érdekében.

A banki szakértők közreműködésével korábban szövegszerűen kidolgozott megoldás kö-telezővé tette volna valamennyi adós szerződési adatainak rögzítését. Ezáltal lehetővé vált volna a megbízhatóbb hitelbírálat, a megbízhatóan, szerződésszerűen törlesztő adósok szá-mára a differenciáltan alacsonyabb összegű törlesztés, más oldalról pedig a leendő adósok

6 Ld. MNB jelentés a pénzügyi stabilitásról 2008. április. Interneten elérhető: https://www.mnb.hu/letoltes/

stab-jel-20080415-hu.pdf

túlvállalásának megakadályozása. A teljes körű pozitív adós lista alapján a hitelintézetek pontosabb és megbízhatóbb információkhoz juthattak volna leendő adósaikról, akik így mentesülhetettek volna számtalan egyéb dokumentum (pl. más hitelezőnél fennálló tarto-zás igazolása) beszerzésétől és csatolásától. Ez az eljárás jelentősen gyorsíthatta volna is az ügyintézést. A kockázat pontosabb megítélése ugyanis lehetővé teszi az adóskockázati felár differenciált alkalmazását, a megbízható jó adósok terheinek csökkentését. Látható, hogy a pozitív listás adósnyilvántartás klasszikusan win-win helyzetet hoz létre: jó természetesen a banknak, jó a megbízható jó adósoknak, és védelmet nyújthat a túlzott eladósodottság ellen.

A vázolt előnyöket a teljes körű információs rendszer képes biztosítani.⁷

2006. évben először az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, majd a PSZÁF is igen ha-tározottan kiállt a pozitív listás adósnyilvántartás szükségessége mellett, részletesen kifejt-ve annak előnyeit mind az ügyfelek, mind a hitelintézetek számára. Gyakorlatilag ezt erő-sítette meg az ún. Várhegyi-bizottság⁸ jelentése is. Az akkori Igazságügyi Minisztériumban (akkori elnevezése: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – IRM) készült előkészítő mun-kaanyag⁹ leszögezte: „A szabályozási cél teljesítéséhez olyan jogi megoldást kell kialakítani, amely egyfelől a lehető legteljesebb döntési szabadságot biztosítja az ügyfél számára, másfelől módot ad egy olyan infrastruktúra kialakítására, amely a hitelnyújtás kockázatát és ezáltal az ügyfél, a bank, a betétesek és végső soron az állam, illetőleg az adófizetők (eltérő jellegű, de egyaránt fennálló) kockázatát csökkenteni képes. A törvény akkor tesz eleget az arányosság al-kotmányos követelményének, ha az ügyfél-adós információs önrendelkezési jogát csak annyi-ban korlátozza, ami a „szisztéma” megbízható működése érdekében elkerülhetetlenül szüksé-ges. Ha tehát elfogadjuk a szabályozási cél indokoltságát, alkotmányosságát, vagyis azt, hogy ilyen indokkal az információs önrendelkezési jog, mint alkotmányos alapjog korlátozható, ak-kor azt az eszközt kell megtalálni, amellyel a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben, vagyis arányosan korlátozható az alkotmányos alapjog.”

Az IRM által készített, többször tárgyalt és módosult javaslatot a minisztérium a 2008. ok-tóber 13-i héten váratlanul államtitkári értekezlet elé terjesztette, majd pedig azt az Ország-gyűléshez törvényjavaslatként nyújtották be. A javaslat főbb jellemzői az alábbiak voltak:

• mind a nyilvántartásba vételhez, mind a nyilvántartásban szereplő adatok megismerésé-hez az ügyfél hozzájárulása szükséges,

• a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás az adatokat a szerződéses jogviszony megszűnését követően öt évig kezelheti,

• az ügyfél a KHR-be történő adatok átadásához utóbb is bármikor hozzájárulhat, illetve hozzájárulását bármikor visszavonhatja,

7 A Magyar Bankszövetség a banki szakértők által kidolgozott álláspontjáról lásd dr. Auer Katalin előadását a Lakossági pénzügyi szolgáltatások egyes kérdéseiről 2007. május 22-23-án tartott konferencián, „A teljes lis-tás hitelinformációs rendszer szerepe a hitelbírálatban, kapcsolata a központi hitelinformációs rendszerrel”

címmel. Interneten elérhető: https://www.mnb.hu/letoltes/20070522-23-auer-katalin-1.pdf

8 Az 1097/2006. (X. 5.) sz. Kormányhatározat hozta létre a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szak-értői Bizottságot. Ennek vezetője dr. Várhegyi Éva volt. A Bizottság 2006. decemberében készített el és hozta nyilvánosságra a lakossági bankszolgáltatások problémáinak kezelésére vonatkozó javaslatait.

9 Munkaanyag a lakossági pénzügyi szolgáltatásokkal összefüggő egyes kérdésekről, 2008. július

• a törvény hatálybalépését követő 45 napon belül a banknak írásban kell tájékoztatni az ügyfeleket az általa vezetett szerződések tartalmáról, az adatátadási kötelezettségéről, a KHR-re irányadó szabályokról, a nyilvántartás céljáról, az ügyfelet megillető jogokról.

Az ügyfélnek újabb 45 napja van, hogy az adatátadást megtiltsa. (ősfeltöltés).

• az egész rendszer kezeléséhez bonyolult és szigorú ügyféltájékoztatási szabályok és admi-nisztratív kötelezettségek kapcsolódnak.

A tervezet lényegében egy önkéntes, az ügyfél hozzájárulásán alapuló és folyamatosan változtatható nyilvántartást hozott volna létre, amely a megszerezhető információk körét, teljeskörűségét és megbízhatóságát kérdésessé tette volna. Ugyanakkor a rendszer kiépítésé-nek, adatokkal ellátásának felelősségét és költségeit a bankok viselték volna.

A tervezet ebben a formájában azonban nem lett volna képes hatékonyan betölteni létre-hozatalának eredeti célját, a hitelnyújtás kockázatának csökkentésével az ügyfélkiszolgálás egyszerűsítését és gyorsítását. Sőt, az elvégzett modellezés szerint ezen célokkal éppen el-lentétes hatást fejthetett volna ki, ráadásul jelentősen nagyobb költséggel mind az ősfeltöl-tés (az adattárház feltölősfeltöl-tése a régebbi adatokkal pl. archív adatbázisokból), mind a későbbi napi üzemeltetés során. Mindezekre tekintettel a Bankszövetség a benyújtást követően je-lezte, hogy nem ért egyet a tervezettel, ezért kérte annak visszavonását, amelyet a Kormány meg is tett.

Az adatvédelmi biztos 2008 őszén is aggályait fejezte ki a Kormány tervezetével kapcso-latban. Kijelentette: „ha szükséges, az Alkotmánybírósághoz fordul. Az ombudsman szerint a rendelkezést alkotmányos cél nélkül, üzleti érdekeknek engedve kívánja bevezetni a kor-mányzat. A törvény szinte korlátlan lehetőséget adna a hitelintézeteknek ahhoz, hogy megis-merjék az állampolgárok vagyoni helyzetét. Az adatvédelmi ombudsman felidézte: a hitelin-tézetek 1998 óta szeretnék elérni, hogy kimutatás készüljön azokról, akik pontosan fizetik tar-tozásaikat. Közölte: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium illetékesei a múlt héten, sze-mélyes konzultáción megismerhették az adatvédelmi biztos elutasító álláspontját, hiszen az ombudsmani hivatal stratégiai főosztályvezetője kinyilvánította, hogy a kormány által terve-zett jogszabály elfogadhatatlan. Úgy véli: a kodifikátorok a pénzügyi válságot ürügyként hasz-nálják fel arra, hogy alkotmányos cél nélkül, üzleti érdekből, szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák az állampolgárok, köztük a jó adósok alaptörvényben foglalt jogait. Az adatvédel-mi biztos hozzátette: a bankok gondos és felelősségteljes munkával a napi gyakorlatban adatvédel- min-denkor tisztázni tudják, megfelelő fedezettel rendelkezik-e az, aki hitelért fordul hozzájuk. A jó adósok központi adatbázisa tehát szükségtelen."¹⁰

Az adatvédelmi biztos és hivatala szemmel láthatóan még a válság első jeleinek megjelené-sekor sem mérte fel, hogy milyen jelentősége lett volna egy pozitív listás adósnyilvántartás minél korábbi felállításának. Meggyőződésem szerint igen sok adós megmenthető lett volna a túlzott eladósodástól, a Nagy Recesszió első áldozatai valószínűleg ők voltak.

A Bankszövetség az állampolgári jogok országgyűlési biztosának megkeresésére 2010 má-jusában írt levelében világosan kifejtette, hogy a pozitív listás adósnyilvántartás egyetlen és

10 Magyar Nemzet, 2008. október 30. csütörtök, 4. oldal

nyilvánvaló célja az ügyfelek védelme, túladósodottságuk megakadályozása volt: „Ki kell mondanunk, hogy a hazai jogrendszer – a személyiségi jogokra és az adatvédelem elsőbbsé-gére tekintettel – nem szab érdemi gátat a magánszemélyek korlátlan eladósodása elé. Amíg nincs teljes listás hitelnyilvántartó rendszer, addig ezt az ismertetetthez hasonló jó szándékú szabályozással nem lehet megakadályozni. Amíg az ügyfél nem kerül be nemfizetés miatt a je-lenleg működő KHR-be, a késedelmes adósok nyilvántartásába, addig az összes banknál és ta-karékszövetkezetnél felvehet fedezetlen hiteleket, hiszen csak az ügyfél nyilatkozata áll rendel-kezésre, hogy nincs máshol hitele. Azt, hogy ez élő valóság, az igazolja, hogy a KHR-ben jelen-leg 18 élő adóssággal szerepel a jelen-legtöbbet összegyűjtő ügyfél, s az egy ügyfélre jutó átlagos hi-telszám 1,5 fölött van. Természetesen nem azt állítjuk, hogy minden ügyfél, vagy akár csak az ügyfelek többsége a bank megtévesztésével jut hitelhez, de azt igen, hogy saját teljesítőképes-ségüket az ügyfelek hajlamosak túlbecsülni. Amennyiben létezne teljes listás hitelnyilvántar-tó rendszer, amely megmutatja az ügyfél adósságterhét, a hitelbírálatkor pontosabban be le-hetne lőni a feltétlenül szükséges, még vállalható hitel összegét, vagy akár el lele-hetne utasíta-ni a nyilvánvalóan nem teljesíthető igényeket. Ma erre utasíta-nincs lehetőség, hacsak nem alkalmaz látnokokat a hitelnyújtó.¹¹"

3. 2. Önszabályozás a hitelkiváltás egyszerűsítésére, az egyoldalú szerződésmódosítás méltányos gyakorlására

A Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság (ún. Várhegyi-bi-zottság) 2006. decemberében tette közzé jelentését Javaslatok a lakossági bankszolgáltatá-sok problémáinak kezelésére címmel. A Várhegyi-bizottság a jelentésében feltárt problé-mák megoldását elsősorban a banki közösség önszabályozásában, ennek elmaradása esetén jogszabályalkotásban látta. A Bankszövetség ezért az önszabályozási keretek kialakítására nyolc munkacsoportot hozott létre az alábbi témakörökben:

• Számlaátirányítási és csoportos beszedési munkacsoport;

• Hitelkiváltás és egyoldalú szerződésmódosítás munkacsoport;

• Ügyfélkapcsolatok;

• Alapszámla;

• e-szerződés, e-számla, e-számlakivonat;

• Pénzügyi kultúra, ismeretek terjesztése;

• Bankok közötti etikai kódex;

• Pozitív adóslista (ezen a területen már hosszabb idő óta folynak a munkálatok az Igaz-ságügyi és Rendészeti Minisztérium koordinálásával).

A munkacsoportok törekedtek arra, hogy a Várhegyi-jelentés ajánlásaira minél szélesebb körben dolgozzanak ki javaslatokat. Ahol ez nem volt elegendő, ott jogszabály-módosításra tettek javaslatot. A Magyar Bankszövetség Elnöksége a munkacsoportok által összeállított összefoglaló javaslatokat 2007 nyarán tárgyalta meg. A résztvevők úgy ítélték meg, hogy az

11 A Magyar Bankszövetség levele az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, 2010. május 27.

összefoglaló előremutató jellegű és megfelelő arányban ötvözi az önszabályozásra és a jog-szabályalkotásra irányuló indítványokat.

Az illetékes miniszterelnöki megbízott 2007. július közepén tárta a Kormány elé a Bank-szövetség javaslatait is magában foglaló előterjesztését. Ebben javaslatot tett az önszabályo-zásra és a jogalkotás körébe tartatozó problémák megoldására. Az előterjesztés hangsúlyozta:

„A munka során mindvégig egyetértés volt abban, hogy a szükséges normaváltozá-sokat lehetőség szerint a bankrendszer önszabályozása útján kell megvalósítani, a jog-szabály-alkotásnak az ezt kiegészítő, segítő kereteket és hátteret kell biztosítani. Ehhez szükséges volt a bankok (Bankszövetség) aktív együttműködése, amelyet a munka jelen állásáig maximálisan biztosított: Nem látszik ma olyan szabályalkotási kényszer, amit a bankok ellenére, kormányzati erővel kell megvalósítani. Egyetértés van továbbá ab-ban – és ez nagy erénye a kezdeményezésnek –, hogy az elvégzett munkát és a megfogal-mazott javaslatokat valamennyi érintett – ám közvetlenül és rövidtávon nem feltétlenül azonos érdekű – szervezet fontosnak, jelentősnek értékelte. (Pl.: „A GVH üdvözli a la-kossági bankszolgáltatások fejlesztésére vonatkozó javaslatokat, amelyek egyértelműen a bankpiaci verseny erősítését szolgálják.”, vagy az IRM véleménye, mely szerint a bank-szövetségi összefoglaló „rendkívül tartalmas, színvonalas munka, …, amelynek számos eleme olyan súlyú, hogy komoly lendületet adhat a lakossági bankpiac fejlődésének”.)”¹² A jogalkotásra vonatkozó indítványok döntő része nem valósult meg, vagy csak jelentős késedelemmel és jelentősen módosult tartalommal valósult meg. Ugyanakkor a bankszövet-ségi munkacsoportok tovább folytatták tevékenységüket és 2008 első felében a Bankszövet-ség ElnökBankszövet-sége elfogadta és honlapján közzétette

• 1/2008. ajánlását a THM rendelet 8. §. (4) bekezdésében foglaltak egységes kezelésére és értelmezésére,

• 2/2008. ajánlását a Hitelkiváltási Kódexről,

• 3/2008. ajánlását a Bankváltási Útmutatóról.

Az irányításom alatt a hitelkiváltás könnyítésével és az egyoldalú szerződésmódosítás fo-gyasztókra méltányos kereteinek kialakításával foglalkozó munkacsoport 2007. év végére kidolgozta a Hitelkiváltási Kódexet. Ez egységes tartalmú formanyomtatvány bevezetésé-vel és egységes bankközi kezelésébevezetésé-vel kívánta lerövidíteni az esetleges bankváltáshoz szüksé-ges időt és egyszerűsíteni annak adminisztrációját. 2008. év végére a munkacsoport széles-körű szakmai egyeztetés alapján a lakossági kölcsönszerződések egyoldalú módosítási jogá-nak méltányos gyakorlásáról szóló Kódex tervezetét is kidolgozta. Ennek szövegezésében fo-gyasztóvédelmi szervezetek (Országos Fofo-gyasztóvédelmi Egyesület, Bankhitel Károsultjai-nak Egyesülete) is közreműködtek, a Gazdasági Versenyhivatal azonban többszöri megke-resésünket is válasz nélkül hagyta. A Bankszövetség Elnöksége a pénzügyi válság fejlemé-nyeire tekintettel szükségesnek tartotta a Kódex szövegét a fogyasztókra kedvező feltételek-kel kiegészíteni.

12 Gaál Gyula miniszterelnöki megbízott: Összefoglaló és javaslatok a Kormány részére a lakossági pénzügyi szolgáltatások színvonalának emelése érdekében teendő intézkedésekről - Budapest, 2007. július 16.

A Gazdasági Versenyhivatal a kezdetektől fogva a jogszabályi szintű szabályozásra tö-rekedett. 2008. év során három alkalommal (márciusban, augusztusban és decemberben), különböző fórumokon terjesztette elő a rHpt. módosítására vonatkozó, gyakorlatilag azo-nos tartalmú javaslatát. A GVH javaslatait azonban minden alkalommal a jelen lévő szak-értők (IRM, Pénzügyminisztérium:PM, PSZÁF, fogyasztóvédelmi szervezetek, Bankszövet-ség) egyöntetűen és határozottan elutasítottak, részletesen rámutatva annak szakmai hiá-nyosságaira és annak a magyar gazdaságra várhatóan gyakorlandó igen hátrányos hatásai-ra. A szakmai érvekkel szemben a GVH álláspontja meglehetősen egyszerű volt: a verseny-hatóság nem hitt a banki önszabályozás hatékonyságában. Álláspontjuk azért is volt megle-pő, mert többszöri meghívás ellenére sem vettek részt a bankszövetségi munkacsoport meg-beszélésein, így nem volt alkalmuk szembesülni az ott folyó szakmai munkával sem.

Ilyen előzmények után a 2008. decemberi szakmai vitát követően egy héttel, 2008. decem-ber 23-án a Kormány (a jogalkotási törvényben előírt kötelező szakmai egyeztetés nélkül) benyújtotta az Országgyűléshez a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes tör-vények módosításáról szóló T/8183. számon törvényjavaslatot. A benyújtott törvényjavas-lat szinte szó szerint tartalmazta a GVH szakmailag több alkalommal elutasított javastörvényjavas-latát.

2009. február 9-én pedig a GVH (álláspontom szerint jogszabályellenesen, a Versenytörvény eljárási szabályainak megsértésével)¹³ nyilvánosságra hozta az ágazati vizsgálati jelentését, amelyben szintén egy a szakmailag meglehetősen vitatható módosítási javaslat szerepelt.¹⁴ Ezt követően pedig a GVH elnöke a pénzügyminiszternek írt, 2009. február 6-án kelt leve-lében a tervezett szabályozásnál is szélesebb körű és gyakorlatilag visszamenőleges hatályú szigorításokra tett javaslatot.

A törvényjavaslat benyújtásáról történt tudomásszerzést követően a bankszövetségi mun-kacsoport javaslatot tett a Bankszövetség Elnökségének a lényegében elkészült Egyoldalú szerződésmódosítási Kódex mielőbbi elfogadására és a lehető legszélesebb nyilvánosság elé tárására. Ez alkalmat teremtett volna az intenzív és széles körű szakmai konszenzuson ala-puló önszabályozás és a kapcsolódó banki vélemények bemutatására. Az Elnökség azonban a javaslatot nem fogadta el, helyette 2009. február 2-i ülésén a miniszterelnöknek történő le-vélírás mellett döntött. Ilyen módon a banki közösség elkészült önszabályozása egyáltalán nem jelent meg.

13 A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 43/E. § (2) bekezdése szerint: „A Gazdasági Versenyhivatal a jelentés nyilvánosságra hozatalát megelőzően biztosítja, hogy az érintettek a jelentés tartalmára írásban észrevételeket tehessenek, illetve e célból meghallgatást is tarthat. A jelen-tés üzleti titkot nem tartalmazó változatát az érintetteknek olyan időpontban kell megküldeni, hogy az írásbeli ész-revételezésre, illetve a meghallgatásra való felkészülésre legalább harminc nap álljon rendelkezésükre. A Gazdasági Versenyhivatal az írásbeli észrevételekről, illetve a meghallgatásról készült összefoglalót, illetve az érintett piaci sze-replőknek a jelentés tartalmára vonatkozó érdemi észrevételeit tartalmazó dokumentumokat - ha kérik - a jelentés-sel egyidejűleg és azonos helyen hozza nyilvánosságra.”

14 http://www.gvh.hu//data/cms998828/banki_ágazati_vizgy_2009_02_09_pdf.pdf

Abankszövetségi tagszervezetek által készített, az Ágazati jelentésre tett írásbeli észrevételek utóbb a Bank-szövetség kifejezett kérésére kerültek közzétételre: http://www.gvh.hu//data/cms998829/banki_ágaza-ti_vizgy_észrevétel_Bankszövetség_2009_06_16.pdf

A munkacsoportban kezdettől fogva az a megközelítés volt uralkodó, hogy az indokolat-lan egyoldalú szerződésmódosítás elleni védekezés leghatékonyabb eszköze a gyors és olcsó hitelkiváltás lehetőségének megteremtése. Amennyiben ilyen eszköz áll az adós rendelke-zésére, a számára előnytelen módosítás esetén hitelező bankot váltva mentesülhet a számá-ra előnytelen változások hatása alól, az indokolatlanul módosító pénzügyi intézmény pedig ügyfelet, ezáltal piacot veszít. A munkacsoport javaslata szerint a tisztességtelen egyolda-lú módosítás elleni védelem eszköze nem az egyoldaegyolda-lú módosítás szigorú, részletekbe menő szabályozása vagy a módosítás tiltása lett volna. A minden jövőbeli eseményt figyelembe

A munkacsoportban kezdettől fogva az a megközelítés volt uralkodó, hogy az indokolat-lan egyoldalú szerződésmódosítás elleni védekezés leghatékonyabb eszköze a gyors és olcsó hitelkiváltás lehetőségének megteremtése. Amennyiben ilyen eszköz áll az adós rendelke-zésére, a számára előnytelen módosítás esetén hitelező bankot váltva mentesülhet a számá-ra előnytelen változások hatása alól, az indokolatlanul módosító pénzügyi intézmény pedig ügyfelet, ezáltal piacot veszít. A munkacsoport javaslata szerint a tisztességtelen egyolda-lú módosítás elleni védelem eszköze nem az egyoldaegyolda-lú módosítás szigorú, részletekbe menő szabályozása vagy a módosítás tiltása lett volna. A minden jövőbeli eseményt figyelembe