Az egyoldalú szerződésmódosítás joga jogi megközelítésben
5. Adósmentő jogszabályalkotás
5. 1. Áthidaló kölcsön (a lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló 2009. évi IV. törvény)
A törvény célja volt a rászorult adósok megsegítése volt azáltal, hogy az állam átmeneti se-gítséget nyújtott készfizető kezesség formájában azoknak a természetes személyeknek, akik megfeleltek a törvény előírásainak. A természetes személy adós a munkaviszonyának meg-szűnése esetén kezdeményezhette a lakáscélú kölcsönt nyújtó pénzügyi intézménynél az át-hidaló kölcsön folyósítására vonatkozó hitelszerződés megkötését.
A pénzügyi intézmény a hitelszerződés aláírását követő huszonnegyedik hónap utolsó napjáig a lakáscélú kölcsön esedékes törlesztőrészleteinek és az adós által vállalt törlesztés különbözetének összegével megegyező, továbbá a korábban esedékes, de még ki nem fize-tett törlesztéssel megegyező összegű áthidaló kölcsönt folyósított. Az áthidaló kölcsönt a la-káscélú kölcsön törlesztésére lehetett kizárólag felhasználni. Az adós által befizetett összeg-ből és az áthidaló kölcsönösszeg-ből kerül törlesztésre a lakáscélú kölcsön. A hitelszerződés aláírá-sát követő huszonnegyedik hónap utolsó napjáig az adós fizetési kötelezettség nem terhelte és ezt követően is csak kamatfizetési kötelezettsége állt fenn a tőketartozás mellett. Az áthi-daló kölcsönt legfeljebb 10 év alatt kellett visszafizetni azzal, hogy a lejárata nem haladhatta meg a lakáscélú kölcsön lejáratát.
Ha az adós megszegte a hitelszerződést, akkor a készfizető kezesség a szerződésszegés idő-pontjáig folyósított összegre állt fenn. Ha a pénzügyi intézmény felmondta a lakáscélú köl-csönt, akkor az áthidaló kölcsönt is fel kellett mondania. A pénzügyi intézmény a kezesség beváltását a hitelszerződés lejáratának időpontját, vagy felmondás esetén a felmondás idő-pontját követő harmincadik napig kezdeményezhette. Ha a kezesség beváltása vagy a tar-tozás behajtása során az adóhatóság megállapítja, hogy az adós vagy a háztartás más tagja
megtévesztette a pénzügyi intézményt, akkor a természetes személynek a kezesség beváltá-sakor kifizetett összeg 150%-át kell megfizetnie.
A természetes személynek, mint adósnak vagy adóstársnak a munkaviszonya megszűné-sekor 90 napot meghaladóan nem lehetett olyan tartozása, amely meghaladta a legkisebb összegű havi minimálbért vagy a havi törlesztő részlet összegét.
A törvényi feltételek módosítására utóbb azért volt szükség, hogy bővüljön azon jogosul-tak a köre, akik állami segítséggel túljuthatjogosul-tak anyagi nehézségeiken.
A kölcsönszerződések száma a törvény hatályba lépésétől 2009. október közepéig nem érte el a 300-at, amely jelentős mértékben alatta maradt a valós igényeknek. A jogosultak ala-csony száma a szigorú feltételek eredménye, amelyek az érdeklődő adósok egy részét kizárta az áthidaló kölcsön igényléséből. A konstrukció a szigor enyhítése ellenére sem volt népsze-rű, pár százas nagyságrendben vették csak igénybe.
5. 2. Jogszabály a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról
2010. március 1-jén lépett hatályba a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitel-képesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet. A rendelet egy új – hitele-zéssel kapcsolatos – fogalmat vezetett be: a hitelezhetőségi limitet. Ez a hitelnyújtó belső sza-bályzata alapján, forintban meghatározott, maximális havi hiteltörlesztési képességet kife-jező összeg.
Az új rendelkezések szerint a hitelnyújtó nem nyújthat hitelt kizárólag az ingatlanfedezet figyelembevételével, hanem minden hitelbírálatkor meg kell vizsgálnia a természetes sze-mély hitelképességét, illetve hitelezhetőségét. Ezen vizsgálatnak a hitelnyújtó belső szabály-zata szerint a természetes személy és háztartása jövedelmi helyzetén és az ez alapján meg-állapított hitelezhetőségi limiten kell alapulnia. A rendelet részletes követelményeket állapít meg a belső szabályzat tartalmára vonatkozóan.
A rendelet alapján euróhiteleknél és euró alapú hiteleknél a havi törlesztőrészlet folyósí-táskor nem lehet magasabb a hitelezhetőségi limit 80%-ánál. Más devizahiteleknél az indu-ló törlesztőrészlet a hitelezhetőségi limit 60%-át nem haladtja meg.
A rendelet előírja, hogy a hitelezhetőségi limit megállapításakor a hitelnyújtónak figye-lembe kell venni az ügyfél összes ismert hiteltartozását, amely a hitelnyújtóval vagy más hi-telnyújtóval szemben áll fenn. A hitelnyújtó köteles a hitelezés körében elvárható körülte-kintéssel eljárni annak érdekében, hogy az ügyfél pénzügyi helyzetét feltárja, ideértve min-den olyan hitelinformációs rendszer lekérdezést, melyhez csatlakozott, vagy amelynek tagja.
A rendelet a 152/2010. (IV. 30.) Korm. rendelettel módosult. A módosítás az alkalmazha-tóságot könnyítő technikai pontosításokat tartalmaz, nem oldotta meg azonban a rendelet alapvető problémáját: a rendelet elkésett és a teljes adóslistás hitelnyilvántartó rendszer hi-ányában a hitelképesség vizsgálata nem ellenőrizhető információkra épül. A hitelezhetősé-gi limit beépítése a meglevő hitelállomány kiváltását is gátolja, mert az új hitel bírálatánál már figyelembe kell venni a belső szabályzati korlátokat és devizahitelnél a hitelezhetőségi limitet. Az ingatlanfedezetű hitelek esetében a fedezettségi korlát beépítése (LTV - loan to value) az ingatlanvásárlás, illetve ingatlanépítés esetében az önrészt növelte meg igen
jelen-tősen, amelyhez az ügyfelek az akkori jövedelmi- és vagyoni viszonyok mellett nem tudtak alkalmazkodni.17 Az elkésett szigorító rendelkezések visszafogták a hitelkeresletet és köz-vetve az építőiparra is keresletszűkítő hatást fejtettek ki, felerősítve a gazdasági válság nega-tív folyamatait.
A válság hatására a bankok többsége már a rendelet hatályba lépése előtt, önként szigorítá-sokat vezetett be a hitelbírálatban, mind a hitelképesség, mind az ingatlanfedezettség terén.
A pozitív listás adósnyilvántartás hiánya kapcsán már idéztük a Bankszövetség által az ál-lampolgári jogok országgyűlési biztosának 2010. májusában írt levelet.18 Ebben a Bankszö-vetség már utalt arra, hogy – minden jószándék ellenére – a megkésett szabályozás nem a probléma gyökerét kezeli, csupán annak a tüneteit:
„Ha a hitel nyújtása és felvétele a szerződő felek részéről felelősen történt, gondos hi-telbírálat mellett akkor sincs menedék arra az esetre, ha az ügyfél elveszíti a munka-helyét, vagy házaspár esetén mindkét fél munkanélkülivé válik. Megítélésünk szerint nem a devizahitelek törlesztő részleteinek emelkedése a döntő tényező a magánszemé-lyek hitelcsődje szempontjából, hanem a munkaerő-piaci helyzet. Önmagában a végre-hajtással kapcsolatos szabályok módosítása/szigorítása nem nyújt megfelelő garanciát a magánszemélyek hitelcsődjének megelőzésére. Végrehajtási szakaszba került ügyek-nél az adós és hitelező pozíciója már adott, a kintlévőség mértéke ugyancsak, és a biz-tosítékok értékén változtatni már nem lehet. A felmondott kölcsönszerződések kapcsán alkalmazott újraszerződés elsősorban a válság hatására csökkenő biztosítéki értékek miatt a tisztességes piaci magatartást követő bankok számára üzleti érdek is. Sajnos a külső tényezők (pl. munkanélküliség mértéke) alakulása nem az említett szabályozás kérdése, ha adós minimális összeget sem tud fizetni, ez az eszköz nem alkalmazható.”
5. 3. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása (a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása)
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2003 óta til-totta a téli időszakban a lakóingatlanokra vezetett végrehajtást. A törvényi tilalom szerint a végrehajtó a lakóingatlan kiürítésének foganatosítását a december 1-jétől március 1-jéig ter-jedő időszakot követő időszakra halasztja el, ha a kötelezett magánszemély.
A Vht. 2010. júliusában elfogadott módosítása szerint a tilalom időtartamát 2010-ben meghosszabbították olyan módon, hogy a lakáskiürítést ne csak december 1-jétől, hanem már a kilakoltatást elrendelő bírósági végzés vagy az árverési vevő kérelme kézhezvételét kö-vető naptól - legkorábban így a törvény hatálybalépését kökö-vető naptól - el kelljen halasztani a következő év április 15-éig (a 2011. márciusában elfogadott újabb módosítás szerint a kila-koltatási moratórium 2011. július 1-ig tartott).
A törvény indokolása szerint a jogalkotó célja az volt, hogy „a ténylegesen kilakoltatással fenyegetett azon adósok, kötelezettek, akik lakhatásukról nem tudnak gondoskodni,
ideigle-17 A válság során az ingatlanok (ezáltal a fedezetek) értéke csökkent, így jelentősen alacsonyabb hitelt lehetett felvenni azonos fedezet mellett, jelentősen magasabb önrésszel. Erre azonban a hazai jövedelmi viszonyok között nem mindig volt lehetőség.
18 A Magyar Bankszövetség levele az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, 2010. május 27.
nes haladékot kapjanak a lakásuk kiürítésére. A lakosság jelentős adósságokat halmozott fel hitelek formájában, s a pénzügyi-gazdasági válság következtében egyéb tartozásaik is megnőt-tek. A tartozásokat az adósok jelentős része nem tudja megfizetni, mely miatt ingatlanaikat értékesíteni kell…. A Javaslat átmeneti jellegű szabályozás: a kilakoltatási moratórium meg-hosszabbításának célja egy ideiglenes beavatkozás a követelések érvényesítésének rendjébe, melyet a pénzügyi-gazdasági válság – mint rendkívüli körülmény – tett szükségessé. A mora-tórium időszaka alatt ezért meg kell teremteni azokat az adósságkezelési intézményeket, me-lyek új életkezdésükhöz segítséget adnak az adósoknak, s hosszabb távon egyaránt szolgálják a követelések érvényesítését, de egyben a hajléktalanná válás megelőzését is.”
A Bankszövetség már a jogszabály elfogadását követően kifejtette a szabályozással kap-csolatos alkotmányossági és a más jogszabályokkal való kollíziós aggályait. A törvény indo-kolásából következtethetően a jogszabály alkotói arra gondoltak, hogy kizárólag a felmon-dott hitelszerződések miatt kerülhet sor kényszerkiköltöztetésre, de a kilakoltatási morató-riumot teljes körűen állapították meg (így pl. a magánszemélyek jogerős ítéleten alapuló igé-nyei is a módosítás hatálya alá kerültek). Az indokolás szerint a moratóriummal azokon kí-vántak segíteni, akik nem tudnak lakhatásukról gondoskodni, azonban a generális szabá-lyozás folytán a törvény azokra is kiterjesztette a moratóriumot, akiknek másik beköltözhe-tő lakásuk, vagy más lakhatási lehebeköltözhe-tőségük is volt. Mivel bírósági végrehajtás elrendelésére csak jogerősen lezárt hatósági vagy bírósági eljárást követően kerülhet sor, a végrehajtási el-járásnak a közel egy évre történő kényszerű felfüggesztése súlyosan sértette az eljárásban ér-dekelt ellenérdekű felek jogos érdekeit, továbbá a jogbiztonság és így közvetve a jogállamiság alkotmányossági követelményét is. Jogbizonytalansághoz vezethet ugyanis, ha a jogosult a jogerős bírói döntés ellenére sem jut hozzá követeléséhez, s az is, hogy a szerződéses biztosí-téki rendszer megbízhatósága megrendül.
Hitelkockázati fedezet tárgya a Hpt. szerint likvid és értékálló vagyontárgy lehet. Az ún.
elismerhető hitelkockázati fedezet olyan vagyontárgy lehet, amely esetében a hitelnyújtó hi-telintézet a fedezetül szolgáló vagyontárgy ésszerű időn belül – bírósági végrehajtás kereté-ben vagy azon kívül - jogosult értékesíteni. A hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetel-ményéről szóló 196/2007. (VII. 30.) Korm. rendelet további feltételeket ír elő az ingatlant ter-helő dologi biztosíték hitelkockázati fedezetként történő elismeréséhez. Ezen szabályok az Európai Unió rendelkezésein alapulnak: erről a hitelintézetek tevékenységének megkezdé-séről és folytatás szóló 2006/48/EK irányelve (Basel II.)19 rendelkezik.
A Bankszövetség véleménye szerint a törvény rendelkezései kapcsán felmerült a jogbiz-tonság és a jogállamiság alkotmányossági követelményébe való ütközés, különösen a kihir-detéskori azonnali hatályba lépés és a folyamatban levő ügyekben történő azonnali alkalma-zás elrendelése. Emellett a szervezet álláspontja szerint a tulajdonjog védelmének
alkotmá-19 A Basel II. szabályai szigorúan meghatározzák a hitelintézetek prudenciális működésének szabályait, így az ingatlant terhelő dologi biztosíték elismerhető hitelkockázati fedezetként történő figyelembevételét. Ha az ingatlanfedezet nem érvényesíthető a Vht.-ban a fedezet befogadásakor hatályos szabályok szerint, úgy az prudenciális problémát okoz (lásd a Korm. rendelet 12. §-át). A témáról lásd bővebben: https://www.mnb.hu/
archivum/Felugyelet/root/fooldal/bal_menu/eu/eu_felugyeletek/cebs/bazelII_modszertan/crd_jogsz
nyos elvét is sértette a törvény. Hivatkoztak emellett arra is, hogy a törvényjavaslat beterjesz-tését és elfogadását nem előzte meg szakmai egyeztetés.
A kilakoltatási moratórium egy rendkívül érzékeny pontja az ingatlanhitelezésnek.
Egyik oldalról a jogszabályi előírások és banküzemi megfontolások alapján a betétesek hitelként kihelyezett pénze érdekében szükséges lehet a fedezet értékesítése. Másik oldal-ról viszont méltánylást érdemlő körülmény – különösen a kialakult szükséghelyzetben –, hogy télvíz idején családok ne kerülhessenek utcára. Ezt a kényes egyensúlyi helyzetet bil-lentette fel a kilakoltatási moratórium meghosszabbításával a jogalkotó.
Megfontolandó lehetőség lett volna – más országok gyakorlata alapján – a kilakoltatottak elhelyezése szociális bérlakásokban. Magyarországon azonban az 1990-es években ez a típusú lakásállomány gyakorlatilag megszűnt. Egy másik lehetőségként merült fel a Nem-zeti Eszközkezelő létrehozásának a gondolata. Ennek koncepcióját a Magyar Bankszövet-ség már egy évvel korábban letette a Kormány asztalára, azzal azonban sokáig nem fog-lalkozott a kormányzat. Az ehelyett bevezetett kilakoltatási moratórium nagyban erősí-tette a devizahitelezés erkölcsi kockázatát, azt a várakozást keltve az adósokban, hogy „a gondos állam úgyis megment”.
5. 4. Egyes jogszabályoknak a devizakölcsön szerződéseket biztosító jelzálogjog korlátozása érdekében szükséges módosítása –
2010. évi XC. törvény
A törvénymódosítás indokolása szerint: „A módosítás célja a devizakölcsönök terjedésének megállítása, az ügyfelek túlzott eladósodásának megelőzése, hogy a bajbajutottak száma ne gyarapodjon.” A pénzügyi válság hatására ekkor már elenyésző mértékűre csökkent az új de-vizahitelek nyújtása, így a látványos intézkedés tulajdonképpen nyitott kapukat döngetett.
Az elfogadott szöveg emellett néhány pontatlan megfogalmazása miatt azt eredményezhette volna, hogy a hitelkiváltás keretében megkötött új zálogszerződéseket a földhivatalok nem jegyzik be. A törvényszöveg ugyanis tévesen „változásbejegyzés”-nek nevezte ezt az eljárást.
Az Inytv. ezzel szemben kizárólag az ingatlan adataiban történő változást, vagy a jogosult nevének, székhelyének, címének adatváltozását tekinti változásbejegyzésnek. Ha nem került volna a jogszabály módosításra, fennállt volna veszélye annak, hogy leálla banki hitelkivál-tás, s ezzel újabb nem fizető adósokat érintett volna a felmondás.
A módosítás tehát ebben a formájában nem volt alkalmas a jogalkotói cél elérésére, hi-szen túlzott eladósodást nemcsak a devizában, hanem forintban nyújtott hitelek is okoz-hatták. A problémát egyébként sem a hitelbiztosíték léte okozta, hanem a devizahitelek törlesztőrészleteit befolyásoló árfolyamváltozás.
A szabályozással kapcsolatban emellett az uniós jog sérelme is felmerült. Az Európai Bí-róság (a továbbiakban: EUB) évvel korábban egy, a magyar szabályozáshoz kísértetiesen hasonló ügyben20 kimondta, hogy a jelzálogbejegyzések nemzeti valutához kötése sérti a tőke szabad áramlásának elvét, az ilyen korlátozás áttételesen akadályozhatja a tőke
sza-20 Case C-222/97 (Prohibition by a Member State of registration of a mortgage in the currency of another Member State - Not permissible)
bad áramlását. Az EUB szerint a hitelezés a tőkeáramlás egyik fontos csatornája, a hitele-zés egyik alapvető, elválaszthatatlan biztosítéka – különösen ingatlanok esetében – a jelzá-logjog. A döntés egyfelől leszögezte, hogy a más tagállam valutájában meghatározható jel-zálog biztosíték kizárása sérti a tőke szabad áramlását. Másfelől azt is kimondta a bíróság, hogy nem ismer el kivételesnek tekinthető helyzeteket, melyek indokolnák a korlátozást.21
5. 5. 2010. évi XCVI. törvény az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról
A rHpt.-t módosító törvény a lakáscélú hitelszerződések esetén korlátozta az egyoldalú ka-matemelést és megtiltotta a költségek és egyéb díjak növelését. A törvény rendelkezése sze-rint a pénzügyi intézmény a lakáscélú hitel- vagy pénzügyi lízingszerződést kizárólag a ka-mat tekintetében módosíthatja az ügyfél számára kedvezőtlenül, amennyiben azt a jegyban-ki alapkamat, a refinanszírozási kamatlábak, a pénzpiaci indexek, a hitelező lekötött ügyfél-betétei kamatának változása, a szabályozói környezet, illetve a hitelkockázat kormányren-deletben meghatározott változása indokolja. A törvény felhatalmazást adott a Kormánynak arra, hogy rendeletben állapítsa meg a kamat egyoldalú módosításának eseteit, feltételeit és módját.
A PSZÁF nem értett egyet az önálló képviselői indítványként beterjesztett javaslat alapján elfogadott törvény direkt szabályozásával. A Felügyelet véleménye szerint a szerződésmódo-sítás tilalmából kellett volna kiindulni a hitelek kamatának referenciakamathoz kötésével. 22 A törvény azonban más szabályozási irányt követett, amely alapján a kormányrendeletben a kamatemelés feltételeit és módját lehetett meghatározni. Az MNB a törvénymódosítási ja-vaslatra tett véleményében a javaslatban foglaltaktól eltérően szintén a referencia-alapú ka-matozást és fix felárat tartott volna elfogadhatónak minden hitel esetén.
A Bankszövetség – alkotmányossági aggályai mellett – rámutatott, hogy sok banknál a de-vizaalapú kölcsönöket az ügyfél devizában is törleszthette, ilyen esetben pedig nem merült fel közvetlenül az árfolyamveszteség kérdése. Más bankok törlesztéskor is a saját devizavételi ár-folyamukat alkalmazták, ami mindenféleképp alacsonyabb volt a saját középárfolyamuknál, és adott esetben az MNB középárfolyamánál is. Megint más bankok saját elhatározásból egyolda-lú könnyítéseket vezettek be: például saját devizavételi árfolyam helyett saját vagy MNB devi-zaközép-árfolyamot alkalmaztak mindaddig, amíg a forint egy bizonyos szint fölé nem erősö-dött a CHF-fel szemben. Volt olyan bank is, amelyik az adósát ért árfolyamveszteséget kamat-csökkentéssel ellensúlyozta. Végül olyan bank is akadt, amelynél az ügyfél eleve választhatott, hogy forintban vagy devizában kíván-e törleszteni. Általánosan jellemző volt, hogy a deviza-nem-cserére irányuló hitelkiváltásnál a bankok nem számítottak fel külön díjat.
21 http://curia.europa.eu/juris/showPdf.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30db5ffad902f1d146768c06a87e75a1e7bf.e34K axiLc3qMb40Rch0SaxuLa3b0?text=&docid=101448&pageIndex=0&doclang=en&mode=req&dir=&occ=fir st&part=1&cid=1103421
22 Ld. erről: Észak Magyarország, Kelet Magyarország, Hajdú-Bihari Napló – 2010. július 1., 2. oldal, Észak Ma-gyarország, Kelet MaMa-gyarország, Hajdú-Bihari Napló - 2010. július 2., 3. oldal., 2010. július 6. m1: Híradó dél-ben, Magyar Nemzet - 2010. július 7., 1. és 5. oldal, Népszabadság - 2010. július 7., 1. és 9. oldal
Ami célravezető volt, azt a bankok jó része már megtette, ezért álláspontom szerint a jogi szabályozás helyett célszerűbb lett volna ezeket az eljárásokat összegezve, mintegy best practice-ként – akár egy bankszövetségi dokumentumban, akár a PSZÁF módszertani út-mutatójaként - közzétenni.
5. 6. Nyolcpontos, a lakáshiteles adósok megsegítését célzó javaslat
2010. szeptember 10-én a nagyobb kormánypárti frakció a sajtó előtt bejelentette: nyolcpon-tos javaslatcsomagot dolgoztak ki a devizában eladósodott lakáshitelesek megsegítésére. A csomag elemei az alábbiak voltak:
1. Tilos az az ügyfélnek hátrányos egyoldalú szerződésmódosítás 2. Tilos az „önkényes” kamatemelés
3. Kötelező a középárfolyam alkalmazása (az még egyeztetés kérdése, hogy ez banki vagy jegybanki legyen-e)
4. Ingyenes előtörlesztés
5. Öt évvel automatikusan hosszabbítható legyen a futamidő
6. Az aktuális piaci értéknél több nem követelhető az adóstól („tiszta lappal indulás joga”) 7. Fizetésképtelenség esetén nem számítható fel büntetőkamat, vagy más extra díj
8. Az intézkedések nem terjedhetnek ki sem az üzleti célú befektetésekre, sem a második vagy harmadik ingatlanhitelezésére
A javaslattal a Bankszövetség nem értett egyet. Alkotmányos aggályok megfogalmazása mellett azt is kifogásolták, hogy előzetes szakmai egyeztetés nélkül jelentek meg a program-pontok. Ismételten jelezték, hogy
– szerződésmódosításra csak az árfolyamváltozás okozta értékegyensúly helyreállítása ér-dekében kerülhet sor,
– a kötelező középárfolyam alkalmazása számos esetben hátrányos lehet az adósnak, – a futamidő egyoldalú módosítása nem oldja meg, csak elodázza a fizetési nehézségeket, – a „tiszta lappal indulás joga” súlyosan sérti a kockázatkezelési szabályokat.
A Bankszövetségnek a probléma megoldására kínált javaslata már a kabinet előtt volt és azzal kapcsolatban várták a visszajelzést. A szervezet javaslatát valójában már több mint egy évvel korábban eljuttatta a Kormánynak, igaz, az még az előző kabinet volt. Választ azon-ban egyik kormánytól sem kapott a szövetség. A azon-bankok javaslata lényegében megegyezett a Nemzeti Eszközkezelő koncepciójával. A pénzintézetek elképzelése az volt, hogy azokat a hiteleket, amelyek bankeszközökkel menthetetlenek (például azért, mert az adós elvesztette a munkahelyét, így egy csökkentett törlesztőrészletet sem tud fizetni), egy állami szervezet vegye át, az érintett lakással együtt. Az ingatlant a szervezet szociális bérlakásként adja ki az egykori tulajdonosnak, így annak nem kellene elhagynia otthonát.
A kormánypárti képviselőcsoport javaslatainak jogszabályba történő átültetésére két tör-vény módosításával került sor: a rHpt., valamint a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009.
A kormánypárti képviselőcsoport javaslatainak jogszabályba történő átültetésére két tör-vény módosításával került sor: a rHpt., valamint a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009.