A DEVIZAHITELEZÉS KIALAKULÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI – OKOK ÉS OKOZATOK
3. Miért történt?
3.2. A kínálati oldal motivációi
A kétszintű bankrendszer kialakulását követően a bankok elsősorban a vállalati szektor hi-telezésével foglalkoztak. Ez részben természetes volt annak tükrében, hogy mind a hitelezett vállalatok, mind a hitelező bankok sok esetben külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkeztek, és az anyavállalatok között potenciálisan már fennállt az üzleti kapcsolat. Ezzel szemben a háztartási hitelpiacon sokkal kevesebb információ állt rendelkezésre az adósokról, így sok-kal jelentősebb volt az információs aszimmetria a bankok és a lakosság között. Mindez a hi-telpiac mélyülésének szerkezetében is meglátszódott: míg 2000-ben a vállalati hitelállomány már az éves GDP közel 25 százalékát elérte, a háztartási hitelpiac nagysága a GDP 5 száza-léka alatt volt (7. ábra).
A mélyebb vállalati hitelpiac egyúttal azt is jelentette, hogy ez a piac a kétezres évek elejé-re sokkal inkább telített volt, ennek megfelelően élénkebb verseny is jellemezte, és így az el-érhető felárak is jóval alacsonyabbak voltak. Ez a telítettség egyre inkább a lakossági szeg-mens irányába terelte a bankokat, amelyre a kétezres évek elején az állami támogatások nö-vekedése megfelelő időzítést biztosított. Az állami támogatások megnövelték azon háztartá-sok arányát, amelyek fizetőképes keresletként tudtak megjelenni a hitelpiacon. Így a lakossá-gi hitelpiac mélyülése is kezdetét vette: 2005-ig GDP-arányosan közel háromszorosára emel-kedett a hitelállomány nagysága.
7. ábra: A háztartási és vállalati hitelállomány az éves GDP arányában
Forrás: MNB.
Ahogy az előző fejezetben is rámutattunk, az állami támogatások csökkentését követően már csak a devizahitel-kamatok tudták biztosítani azt az árszintet, amely mellett továbbra is bővült a fizetőképes kereslet a háztartási hitelpiacon. A bankoknak a svájci frank hitelek kellően ma-gas felárat biztosítottak, a vállalati hitelezésnél így jelentősen mama-gasabb profitot tudtak elérni ezeken a hiteleken (8. ábra). Amennyiben a profitfelár számítása során a forrásköltségeken kí-vüli egyéb költségeit is figyelembe vesszük (Lerner-indexek becslési eredményei alapján), akkor is azt láthatjuk, hogy a háztartási hitelezés magasabb marzsot biztosított a bankok számára.15
8. ábra: Lakáscélú hitelek és vállalati hitelek háromhónapos bankközi kamat feletti felára
Megjegyzés: A vállalati szegmensben a CHF hitelek, a háztartási szegmensben az EUR hitelek nem képviseltek jelentős szerepet.
Forrás: MNB.
15 HOSSZÚ – DANCSIK, 2018
A devizahitelek növekvő kibocsátásával párhuzamosan azonban ez a piac is telítettebbé vált.
Ez azt jelentette, hogy az egyes bankok a piaci részesedésük növelése érdekében az alkalmazott hitelezési feltételeik enyhítésére, valamint az árak csökkentésére kényszerültek. Utóbbi folyamat a 2005 és 2007 között csökkenő Lerner-indexben is megmutatkozott. A hitelezési feltételek eny-hítéséről egyrészt az MNB rendszeres Hitelezési felmérése tanúskodik, amely szerint 2005-től több féléven keresztül a bankok több mint harmada enyhített a lakáscélú hitelek feltételein (9.
ábra). Ugyanerről árulkodik a folyósított lakáshitelek hitelfedezeti arány szerinti eloszlása: 2008-ban már a folyósított hitelek közel 70 százaléka esetében 70 százalék feletti értéket vett fel az LTV mutató (10. ábra).16 Ebben az időszakban futott fel a hitelközvetítők szerepe is az értékesítés-ben, amely szintén hozzájárult a devizahitelek volumenének növekedéséhez, és átlagosan szigni-fikánsan rosszabb hitelminőségű ügyfelek hitelezését jelentette. Összességében elmondható te-hát, hogy a bankok között ebben az időszakban kockázatalapú verseny alakult ki.17
9. ábra: A lakáscélú hitelek feltételeinek változása
Megjegyzés: Az előző időszakhoz képest szigorítást és enyhítést jelentő bankok piaci részesedésének különbsége.
Forrás: MNB, a bankok válaszai alapján.
16 A jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató szerinti eloszlásról nem áll rendelkezésünkre statisztika, azon-ban kérdőíves felmérések alapján 30-40 százalék közé tehetjük a JTM folyósításkori átlagos szintjét (BALÁS és szerzőtársai, 2015). Összehasonlításul: 2017-ben az árfolyamkockázattal nem terhelt forinthitel-folyósítá-sok zöme 20-30 százalékos JTM mellett történt meg.
17 KIRÁLY – NAGY, 2008. Ezt a devizahitelezésről utólag nyilatkozó banki szakemberek is megerősítették.
Nyilatkozataikban a kockázatalapú verseny mellett a nyájkövetést és a volumenalapú ösztönzőrendszerek torzításait is kiemelték (lásd HVG, 2011).
10. ábra: A háztartások új folyósítású bankrendszeri lakáshiteleinek LTV szerinti megbontása
Forrás: MNB.
A devizahitelek folyósításához a bankoknak – nyitott pozíciójuk zárása érdekében – forrásoldalon is devizára volt szükségük. Ezt jellemzően kétféle módon állították elő: a mérlegbe közvetlenül kül-földi, sok esetben anyabanki, rövid lejáratú devizaforrásokat vontak be (11. ábra, 12. ábra), vagy mér-legen kívül, sokszor szintén rövid lejáratú devizaswapok révén szintetikusan állították elő (14. ábra).
A finanszírozási struktúráról a szektor hitel-betét mutatója is árulkodott, aminek jóval 100 fe-letti értéke azt jelezte (13. ábra), hogy a hitelexpanzió finanszírozása nem a relatíve stabilabb be-tétek, hanem változékonyabb források bevonásával történt. A devizaforrások bevonásával a ban-kok elérték, hogy a banki mérleg szintjén nem jelentkezett árfolyamkockázata a szektornak, így a svájci frank árfolyammozgásának közvetlen eredményhatása elhanyagolható volt. A devizahi-telezés terjedésével párhuzamosan azonban a szektor egyre inkább ráutalttá vált a külföldi, rö-vid lejáratú devizaforrások megújítására,18 amelynek feltétele volt, hogy a globális likviditásbő-ség tartósan fennálljon, valamint, hogy az érintett pénzügyi piacokon ne jelentkezzen feszültlikviditásbő-ség.
11. ábra: Külföldi források volumene és 2. ábra: Külföldi források a mérlegen belüli aránya a magyar mérlegfőösszeg arányában nemzetközi
bankszektorban összehasonlításban
Forrás: MNB. Forrás: EKB.
18 KOVÁCS, 2009
13. ábra: A hitel/betét mutató alakulása a 14. ábra: A devizaswapok volumene és magyar bankszektorban mérlegfőösszeghez viszonyított aránya a
hazai bankrendszerben
Forrás: MNB. Forrás: MNB.
A kétezres évek közepén azonban ezeknek a feszültségeknek semmilyen nyomát nem le-hetett látni. Ez az időszak a globális likviditásbőség időszaka volt, amelynek során rendkí-vül könnyen lehetett forrásokhoz jutni – sok esetben a külföldi anyabankok közvetítésével.
A feszültségmentes forráshoz jutásról az alacsony (jellemzően 50 bázispont alatti) CDS fel-árak és az alacsony szpredek árulkodtak. A magyar bankoknak tehát nem okozott gondot, hogy a devizahitelezéshez szükséges devizaforrásokat előteremtsék.