A DEVIZA ALAPÚ FOGYASZTÓI KÖLCSÖNÖKHÖZ KAPCSOLÓDÓ PROBLÉMÁK KEZELÉSÉRE
3. A devizahitelezéssel összefüggő jogalkotói lépések 2014-ben
Miután a lakossági devizahitelezés Magyarországon 2008-től kezdődően egyre jelentősebb társadalmi és gazdasági problémává vált, a magyar jogalkotónak is lépnie kellett. Érdemi jogalkotási lépésekre 2010 után került sor. 2014-ban pedig az új Kormány megalakulását kö-vetően néhány héten belül megszületett az első devizahiteles törvény, amelyet még abban az évben három további törvény követett. A folyamat 2015-ben zárult le, amelynek következté-ben Magyarországon megszűntek a lakossági devizahitelek.
3. 1. Az első devizahiteles törvény
A Kúria 2014. június 16-án hozta meg a 2/2014. Polgári jogegységi határozatát.31 Az Or-szággyűlés erre alapozva fogadta el a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói köl-csönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rende-zéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: DH 1. törvény). A törvény alig egy hónappal a jogegységi határozat elfogadása után, 2014. július 18-án lett kihirdetve. A DH 1. törvény legtöbb rendelkezése 2014. július 26-án lépett hatályba.
30 A kontinentális jogrendszerek a tévedést az érvénytelenség egyik esetének tekintik. Megállapítják tehát a szerződés létrejöttét, de ahhoz joghatást nem fűznek. Ezzel szemben az angolszász jogrendszerekben tévedés esetén lehetséges annak kimondása is, hogy a szerződés létre sem jött. Erről ld.: MENYHÁRD Attila: A szer-ződés akarathibák miatti érvénytelensége. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2000. 16-29.
31 A deviza alapú kölcsönszerződések egyes rendelkezéseinek – a 6/2013. PJE által el nem bírált – tisztességte-lensége tárgyában.
A törvényi szintű szabályozás legfőbb indoka az volt, hogy a Kúria jogegységi határoza-ta kizárólag a bíróságok számára kötelező, azonban az abban kifejtett jogelvek álhatároza-talános jel-legük révén a jogviszonyok és így az adósok széles körét érintették. Ezért az abból szárma-zó követelmények érvényre juttatásához törvényalkotásra volt szükség. A DH 1. törvény ré-vén a Kúria jogegységi határozatában foglaltak – külön perindítás nélkül - minden deviza-adós számára irányadókká váltak.
Ez mindenekelőtt az ún. árfolyamrés semmissége tekintetében tette elkerülhetővé több százezer per megindulását.32 A DH 1. törvény 3. § (1) bekezdése ugyanis kimondta: „A fo-gyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlá-sához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az el-adási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkal-mazását rendeli.” A (2) bekezdés ezt azzal egészítette ki, hogy az (1) bekezdés szerinti sem-mis kikötés helyébe mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Ma-gyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.
Végül a 3. § (5) bekezdése ehhez kapcsolódóan azt is kimondta, hogy a pénzügyi intézmény-nek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia.
További fontos momentumként a DH 1. törvény 4. §-a megdönthető vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések tisztességtelen-sége mellett. A törvény 4. §-a szó szerint átvette a Kúria jogegységi határozatában foglalt tar-talmi kritériumokat.33 A törvény ehhez kapcsolódóan gyorsított peres eljárásban tette lehe-tővé a pénzügyi intézmények számára, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonat-kozó kikötéseik tisztességességét bizonyítsák.
A 4. § (3) bekezdése a pénzügyi intézmények elszámolási kötelezettségét rögzítette: ameny-nyiben az egyoldalú szerződésmódosítást lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés sem-misségét a bíróság kimondta, a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia. Fontos kiemelni, hogy ez nemcsak a devizahiteles szerződésekre, hanem a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződésekre is kiterjedt.
A DH 1. törvény külön rendelkezett a folyamatban lévő devizahiteles perek kezeléséről. A 16. § alapján ezeket a pereket fel kellett függeszteni. Az Országos Bírósági Hivatal adatai sze-rint a DH 1. törvény alapján összesen 13.268 pert függesztettek fel. Azokat a pereket kellett felfüggeszteni, amelyek tárgya részben vagy egészben az árfolyamrésre vonatkozó, illetve az
32 Magyarországon évente mintegy 180.000-200.000 per indul polgári ügyszakban. Forrás: Országos Bírósági Hivatal (OBH)
33 Az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségének a kérdése nem fogyasztói szerződések eseték is felmerült. A Szegedi Ítélőtábla ezzel kapcsolatban azt mondta ki egy eseti döntésében, hogy az egyoldalú ka-matemelés tisztességtelenségéve kapcsolatos szempontok megfelelően irányadók a nem fogyasztói kölcsön-szerződések esetén is (ÍH 2016. 136.).
egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés volt. Ezek jellem-zően az 1959-es Ptk. 239/A. § (1) bekezdése alapján megindított megállapítási perek voltak. 34 A DH 1. törvény 17. §-a a bírósági végrehajtások, a 18. §-a pedig a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének a felfüggesztéséről is külön rendelkezett.
Külön is ki kell emelni, hogy a DH 1. törvény egyértelműen állást foglalt a fogyasztói köl-csönszerződésből eredő követelések elévülése tekintetében. A törvény 1. § (6) bekezdése sze-rint ugyanis az 1959-es Ptk. elévüléssel kapcsolatos szabályait a fogyasztói kölcsönszerződés-ből eredő követelések tekintetében úgy kell értelmezni, hogy e követelések a kölcsönszerződés fennállása alatt nem évülnek el, azok elévülése a szerződés megszűnésével kezdődik. Egy jogal-kalmazói bizonytalanságot kívánt ezzel lezárni a jogalkotó. Ezt a megoldást ugyan a jogiroda-lomban utóbb kritizálták,35 véleményünk szerint azonban a törvény a helyes dogmatikai meg-oldást kodifikálta. Hasonló álláspontra helyezkedett a német jog vonatkozásában a Német Szö-vetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) is. A BGH 2014. október 28-ai ítélete (BGH XI ZR 17/14.) a fogyasztói hitelszerződések megkötésekor felszámított ügyintézési díjat vizsgálta.36 A döntés az ügyintézési díj visszakövetelhetőségének az elévülésével kapcsolatban kimondta, hogy az elévülés csak azt követően kezdődhetett meg, hogy az ahhoz szükséges összes tényállási elem megvalósult. A BGH szerint sem a szerződéskötés időpontjától számított tehát az elévülés.
Végül arra is ki kell térni, hogy a DH 1. törvény alaptörvény-elleneségének megállapításá-ra és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket az Alkotmánybíróság a 34/2014.
(XI. 14.) AB határozatában visszautasította. Az Alkotmánybíróság többek között kimondta, hogy a DH 1. törvény nem valósított meg visszamenőleges hatályú jogalkotást.
Az elévüléssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság külön kiemelte, hogy a fogyasztói köl-csönszerződések általában a felek között hosszú időtartamra fennálló, a feleket kölcsönösen megillető és terhelő jogosultságokat és kötelezettségeket magukban foglaló egységes szer-ződéses jogviszonyok. Az eltérő jogirodalmi véleményekkel szemben alkotmányosan elfo-gadható álláspont az, hogy ezekben az esetekben a követelések a szerződés fennállása alatt önállóan nem évülhetnek el. A jogalkotó – hasonlóan a lízingszerződésekben kikötött rész-letfizetés esetében alkalmazott megoldáshoz – a jogviszony egy egységként történő kezelé-se érdekében a törvénnyel olyan – az 1959-es Ptk. elévülési szabályával nem ellentétes – ér-telmezést adott, amely szerint az elévülés csak a szerződéses jogviszonynak a szerződés sze-rinti megszűnésekor kezdődik el. Vagyis ameddig az adós tartozása a pénzügyi intézmény felé (és a pénzügyi intézmény követelése az adós irányában) fennáll, addig az egyes befizeté-sek és követelébefizeté-sek elévülése külön-külön nem kezdődhet el, azaz az adós által teljesített be-fizetésekkel kapcsolatos igények önállóan nem évülhetnek el [34/2014. (XI. 14.) AB határo-zat 136. pont].
34 Az 1959-es Ptk. 239/A. § (1) bekezdése szerint: „A fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné.” Ezt a sokat bírált rendelkezést a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése is átvette.
35 GÁRDOS István: A kölcsönszerződésből fakadó követelések elévülésének kezdő időpontja. Jogtudományi Köz-löny, 2014. 9. sz. 387-399.
36 Az ítélet közvetlen előzménye a BGH egy másik, 2014. május 13-án született ítélete (BGH XI ZR 170/13.).
3. 2. Az elszámolási törvény
A DH 1. törvény már előrevetítette, hogy a pénzügyi intézményeknek vissza kell fizetniük az adósaik javára azt az összeget, amelyhez a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazá-sa révén jutottak. A tisztességtelen szerződéses kikötéshez kapcsolódó (múltbeli) fogyasztói túlfizetések elszámolásáról külön törvény rendelkezett (a továbbiakban: DH 2. törvény). 37
Az elszámolás főszabályát a törvény 5. § (2) bekezdése határozta meg. Ennek alapján a fogyasz-tó követelését a fogyaszfogyasz-tói kölcsönszerződés fennállásának időszakában az MNB elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna.
A jogalkotó többféle elszámolási módszertan közül választhatott. Ezek közül a fogyasz-tó számára az ún. előtörlesztéses elszámolás volt a legkedvezőbb. Ennek lényege, hogy az adós javára mutatkozó túlfizetést a tőketartozás terhére, előtörlesztésként kell elszámol-ni. Ezzel szemben nem volt felhozható az az érv, hogy előtörleszteni csak az adós akaratá-ból lehet. Az önkéntes előtörlesztés ugyanis itt fel sem merülhet, hiszen az adós az aktuális törlesztőrészlet teljesítésekor nem volt tudatában annak, hogy többet teljesít, mint amennyit kellett volna. A túlfizetést az adós csak utólag ismerte fel, feltehető akaratának pedig az felelt meg, ha ez a túlfizetés a tőketartozásra kerül elszámolásra.
Az előtörlesztéses elszámolás révén a korábbi kedvező árfolyamból származó nyereség közvetlenül az adósoknál jelent meg. Az előtörlesztéses elszámolási módszertan főszabálya, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződéskötés időpontja óta a DH 1.
törvény 3. §-ában meghatározott árfolyamon, valamint a szerződéskötéskori, eredeti (vagyis kamatemelés előtti) kamatszinten történt volna az elszámolás.
Amennyiben a tartozás devizában került meghatározásra, akkor a túlfizetést is át kell váltani az adott devizára. Ennek során a túlfizetést is azon az árfolyamon kellett elszámolni, amelyen a pénz-ügyi intézmény a törlesztést, vagyis a túlfizetéshez kapcsolódó kamat- és tőketörlesztést átváltotta.
Amennyiben a fogyasztónak lejárt tartozása volt a pénzügyi intézménnyel szemben, ak-kor a túlfizetés elszámolására az 1959-es Ptk. 293. §-a (Ptk. 6:46. §) az irányadó. Ebben az esetben tehát a túlfizetést először a kamatra, majd a költségekre, végül pedig a tőketartozás-ra kellett elszámolni.
Az előzőekhez kapcsolódóan az elszámolási törvény az alábbi kérdések rendezésére terjedt ki:
- az elszámolás módja;
- az elszámolás menete;
- a forint hitelekre, valamint a devizában nyújtott és devizában is törlesztett fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó külön szabályok;
- a felfüggesztett perekre és a végrehajtási eljárásokra irányadó speciális eljárási ren-delkezések;
- 18 hónapos kamatemelési moratórium;
- számviteli és adózási rendelkezések;
- a DH 1. törvény szükségessé vált módosítására vonatkozó rendelkezések.
37 A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabálya-iról és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény.
A törvény néhány esetben speciális elszámolási szabályokat határozott meg:
- a kedvezményes végtörlesztéssel érintett fogyasztói kölcsönszerződések;
- a Nemzeti Eszközkezelőnek vételre felajánlott lakóingatlanokkal érintett fogyasztói kölcsönszerződések;
- az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződések esetén;
- az áthidaló kölcsönnel érintett fogyasztói kölcsönszerződések.
A DH 2. törvény az elszámolási kötelezettség teljesítésének a határidejét is meghatároz-ta. Ettől független azonban, hogy a devizahitelek, valamint a deviza alapú kölcsönszerződé-sek esetén a fogyasztói követelékölcsönszerződé-sek elszámolását 2015. február 1-i elszámolási fordulónappal kellett elvégezni. Forinthitelek esetén ez az elszámolási fordulónap 2015. június 30.-a volt.
Az elszámolás felülvizsgálata kapcsán a törvény kimondta, hogy amennyiben a fogyasztó a pénzügyi intézmény elszámolásában foglaltakat vitatja, úgy első körben a pénzügyi intéz-ménynél élhet panasszal. Ennek eredménytelenségét követően a fogyasztó a Pénzügyi Békél-tető Testülethez fordulhatott. A Pénzügyi BékélBékél-tető Testület eljárást megszünBékél-tető döntésé-nek, illetve a helyes elszámolást megállapító határozatának megváltoztatása iránt a fogyasz-tó polgári nemperes eljárást kezdeményezhetett.
Külön szabályok vonatkoztak a közérdekű keresettel indítandó perekre. Ezeket az MNB 2010. november 26-át követően közzétett általános szerződési feltételek, illetve a korábbi ál-talános szerződési feltételek ezen időpontot követően közzétett módosításai esetén indíthat-ta meg. Ezeknél ugyanis nem kellett feltételezni az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősé-gét tartalmazó szerződéses kikötések tisztességtelensélehetősé-gét.
A DH 2. törvény 37. §-a orvosolni kívánta az 1959-es Ptk. 239/A. § (1) bekezdésében fog-lalt lehetőségből származó visszaélésszerű joggyakorlást.38 Ennek alapján a törvény kimond-ta, hogy a hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részleges érvénytelenség) megállapítá-sát – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkö-vetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ha a fél az érvénytelen-ség vagy a részleges érvénytelenérvénytelen-ség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. Ezt a rendelkezést az Euró-pai Bíróság C-118/17. sz. ügyben hozott ítéletében vizsgálta. Erre a 4.2. pontban részletesen is kitérünk.
A Magyar Nemzeti Bank 2015. október 1-jei adatai szerint az elszámolást követően átlago-san 393.000 forint (1200 EUR) tisztességtelenül felszámított összeget térítettek vissza a ma-gyar pénzügyi intézmények az adósoknak. Jelzáloghitelek esetén ez átlagosan 718.000 forint (2240 EUR), nem jelzáloghitelek esetében pedig 201.000 forint (630 EUR) volt. A tisztesség-telenül felszámított összeg összesen mintegy 734 milliárd forint (2,3 milliárd EUR) volt. A fogyasztók fennálló tartozása az elszámolás következtében 550 milliárd forinttal (1,7 milli-árd EUR) csökkent.
38 Ezt a lehetőséget biztosítja a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése is.
A svájci frank alapú jelzáloghitelek átlagos, havi törlesztőrészlete 26.154 forinttal, vagyis 25%-al csökkent, míg az átlagos (még nem esedékes) tőketartozás 8 millió forintról 6,5 mil-lió forintra (vagyis 1,5 milmil-lió forinttal – 4700 EUR-val) csökkent. Ennél is nagyobb mérték-ben csökkent azonban a kamatszint: a svájci frank alapú lakáshiteleknél a kamat 5,85 %-ról 4,28 %-ra csökkent, vagyis átlagosan 27 %-al lett alacsonyabb az elszámolás után. Az EUR alapú lakáshitelek kamatszintje 22 %-al csökkent. A legkisebb mértékű csökkentés a japán jen (JPY) alapú lakáshiteleknél következett be: ezek kamatszintje 3 %-al csökkent.
Az elszámolás időpontjában fennálló deviza alapú kölcsönszerződések 85 %-ának csök-kent a törlesztőrészlete. A gyűjtőszámlahitel szerződések száma 92%-al (140.000 darab szer-ződéssel) csökkent a banki elszámolás következtében (a szerződések száma 13.000-re esett vissza).
Magyarországon az elszámolási törvény következtében összességében több mint 2,2 mil-lió követelés került elszámolásra. Az elszámolás eredményeképpen 66.196 követelés szűnt meg. A legtöbb érintett szerződés és követelés a gépjárműhiteleknél került elszámolásra.