Definíciók és sajátosságok

Mellár (2015a) Szegeden tartott előadásának (2015. február 19-én) egy mondata – „nem csak ez nézőpont létezik” – különösen megragadta a figyelmemet, olyannyira, hogy a 2.2.4. fejezet címét ihlette. Az elmúlt évtizedekben közgazdászok és társadalomtudósok próbálják pótolni, finomítani, javítani, kiegészíteni a főáramú magyarázatok

59

hiányosságait, tévedéseit – hol kisebb, hol nagyobb sikerrel –, amit a számtalan új irányzat fejlődése bizonyít.

A „alternative economic” kifejezés a Science Direct adatbázisában 1966-ban szerepelt először, majd az azt követő előfordulása az általam végzett lekérdezés szerint polinomiális növekedést mutat 2015-ig (13. ábra).

13. ábra: „Alternative economic” kifejezés előfordulása a Science Direct monográfiáiban

Forrás: saját számítás és szerkesztés

Első megítélésem szerint az alternatív közgazdaságtan kifejezés azokra a nézetekre alkalmazható, amelyek eltérő vagy kritikai irányzatot képviselnek a kialakult főáram mellett vagy azzal szemben. Az újító – egyesek által heterodoxnak nevezett (külföldi szakirodalomban jobbára ezzel találkoztam az alternatív kifejezés mellett) – törekvések esetében azonban előfordulhat az is, hogy nemcsak a főárammal, hanem egymással is vitában állnak. Úgy gondolom, hogy ez a megfogalmazás azonban kicsit elnagyoltnak tűnik, hiszen ahhoz, hogy egy pontosabb definíciót tudjak adni, ahhoz szükség van az egyes alternatív irányzatok megismerésére, esetleges csoportosítására. Célszerű tehát számba venni, hogy melyek azok az elméletek, irányzatok, amelyek a főáram mellett – akár mellékáramlatként –, attól függetlenül vagy éppen azzal szemben jelentős befolyást, tekintélyt és kutatói bázist akviráltak az elmúlt néhány évtizedben. A közgazdaságtan tehát nem annyira egy tömbből faragott és kikezdhetetlen, mint ahogy időnként a korpulens kötetekből kitűnik. „A kutatói csoportokká vagy iskolákká szerveződő mellékáramlatok között említhetjük az institucionalisták (Tool, Samuels, Hodgson) és evolucionalisták (Witt, Nelson, Winter) újabb képviselőit, a radikálisokat (Bowles, Gintis),

y = 0,0002x⁴ - 1,1974x³ + 3566,8x² - 5E+06x + 2E+09 R² = 0,9396

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120

1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

"alternative economic" Polinom. ("alternative economic")

60

az új osztrák iskola (Rothbard, Kirzner), a piaci szocializmus (Nove, Vanek, Ellerman), az ökológiai (Constanza, Daly) és a kísérleti (Smith) közgazdaságtan vagy a szocioökonómia (Etzioni) híveit, illetve az egy-egy irányzathoz nehezebben köthető olyan jelentős gondolkodókat, mint Galbraith, Schumacher vagy Sen” (Horváth, 1998, p. 95.). Mellár (2015b, p. 295.) szerint a legfontosabbak: „intézményi, viselkedési, ágens alapú modellezés, evolucionista, fejlődés-gazdaságtan, poszt-keynesi közgazdaságtan, új gazdasági földrajz, új (endogén) növekedési elmélet, ökológiai irányzat, népesedési (populációs) modellek és kaotikus rendszerek vizsgálata”. A főárammal eltérő nézeteket vallók és képviselők száma sem irreleváns az elmúlt időszakban, ami a főáram

„fiaskójának” következtében egyre számottevőbb. A humanisztikus, az ökológiai közgazdaságtan (Georgescu-Roegen, Costanza), a világvallásokból levezethető gazdaságelméletek (például buddhista, iszlám vagy keresztény), a fenntartható fejlődés teoretikusai (Boulding, Brown, Wackernagel), a környezet-gazdaságtan hívei (Pearce) is ide tartoznak. Olyan nagy nevek sorolhatók még ide, mint a Nobel-díjas Sen és Ostrom vagy Polányi Károly, Scitovsky Tibor, Kerekes Sándor, de nem hagyható figyelmen kívül például Yunus, Schumacher neve sem és folytathatnánk a sort tovább (Baritz, 2014; Kiss, 2016). Mellár (2015b) által legfontosabbnak ítélt 11 irányzat közül az intézményi közgazdaságtan és a viselkedési közgazdaságtant emelte ki, mert ezek jobban kidolgozottak, emellett átfogó jellegűek és a többi irányzatot is érintik. Tóth (2016) a vallási irányzatok mellett a legmarkánsabbnak az ökológiai közgazdaságtant és a hasonló célokat kitűző környezet-gazdaságtant, valamint az evolúciós közgazdaságtant jelölte meg.

Napjainkban a gazdaságon belül a kritikus elméletek marginalizálódtak. Alig szerepelnek a közgazdasági tankönyvekben. Mindegyikük küzd, hogy minimális szakmai elismerést kapjon. Előfordul, hogy egyes kritikus gazdasági kutatások a közgazdaságtanból más társadalomtudományokba költöztek (Stockhammer – Yilmaz, 2015). Úgy gondolom az arany középút megtalálása talán célravezetőbb lenne, mint az örökös konfrontáció. A főáramú és az alternatív nézeteknek közeledni kellene egymáshoz, beismerni saját tévedéseiket és belátni, hogy együtt eredményesebbek lehetnének.

Az alternatív irányzatok száma tehát egyre csak gyarapszik, ahányan vannak az egyes alternatív irányzatot képviselők, szinte annyi alternatív iskola létezik. Ebből kifolyólag

61

lehetetlen küldetés lenne ezeket az irányzatokat, iskolákat mind részletesen tárgyalni, ezért a teljesség igénye nélkül a legjelentősebbnek megítélt és legjobban kidolgozott irányzatokat vettem én is csak „górcső” alá. Ezekkel mindenképpen fontos foglalkoznunk, hiszen a 2019-es év legfrissebb Nobel-díjasai is szegénység közgazdaságtannal, azaz alternatív irányzattal foglalkoznak.

2.2.4.2. Más elnevezések

Az alternatív közgazdaságtan elnevezése, megnevezése ugyanúgy, ahogy azt a főáramú közgazdaságtannál láthattuk, több formában, más szóhasználatban is jelen van a tudományos életben. A 14. ábra segítségével összefoglaltam az egyes elnevezéseket.

14. ábra: Alternatív közgazdaságtan „szinonimái”

Forrás: saját szerksztés

Ebben az esetben is felmerülhet a kérdés, hogy az egyes elnevezések más tartalommal párosulnak-e? Horváth (1998) szerint a „non-mainstream” jelzőt a szignifikánsan eltérő elemeket is tartalmazó nézetekre használják leginkább a nemzetközi szakirodalomban.

A heterodox közgazdaságtan terminus a főáram hívei által kevésbé értékelt törekvésekre használatos, mert azok a neoklasszikus gazdaság elméleti kritikáját és elméleti alternatíváit tartalmazzák (Lee, 2009). Az alternatív kifejezést azokra a nézetekre alkalmazzák, melyek kritikus, pragmatikus jelleggel eltérő álláspontot képviselnek. Használatos még a pluralista megnevezés is, mely a többirányú nyitottságot, az eltérő megközelítések létjogosultságát hangsúlyozza inkább módszertani szempontból. Amennyiben a gazdasági döntéseket erkölcsi értékek alapján ítélik és hozzák meg, akkor morál vagy erény gazdaságtani megközelítésről

FŐÁRAM

ortodox domináns paradigma

haszon utilitárius

"mainstream"

"még több"

neoklasszikus közgazdaságtan

ALTERNATÍV

heterodox unortodox (non-ortodox)

erény morál

"non-mainstream"

"elég"

62

beszélhetünk (Horváth, 1998). Az „elég” közgazdaságtana a „még több”

közgazdaságtanához hasonlóan a mértékletesség definíciójával hozható összefüggésbe.

A fenti elnevezések közül a heterodox közgazdaságtannal külön kívánok foglalkozni, mert a külföldi szakirodalmat tanulmányozva arra a megállapításra jutottam, hogy az alternatív közgazdaságtan kifejezés mellett gyakran használják ezt is.

A heterodox közgazdaságtan olyan közgazdasági elméletekre és közösségekre utal, amelyek mások, azaz alternatívak a közgazdaságtanban. Az 1930-as évektől az 1980-as évekig az olyan gazdasági elméletek azonosítására használták, amelyek az uralkodó közgazdaságtanhoz képest valamilyen ellentmondásban álltak, azaz a neoklasszikus közgazdaságtan kritikáját és alternatíváját tartalmazták (Lee, 2009). Dorfman 1970-ben a heterodox gazdasági gondolkodás kifejezést használta olyan közgazdászokra, mint Hobson, Veblen vagy Commons. A heterodox gondolkodás bizonyos értelemben eltérést jelentett a neoklasszikus gazdasági gondolattól, de nem szükségszerűen utasította el a neoklasszikus elméletet. Gruchy (1987) álláspontja nagyon hasonlított Dorfman-éhoz, aki 1987-ben a heterodox gazdaságtan kifejezést használta az intézményes, valamint a marxi és post keynesi elméletek azonosítására, amelyek ellentétben álltak a főáramú elméletekkel. Az 1990-es évek során nyilvánvalóvá vált, hogy számos olyan elméleti megközelítés létezett, amelyek valamilyen mértékben szemben álltak a főáramú, azaz a neoklasszikus elméletekkel. A következő irányzatokat sorolták a heterodox megközelítések közé: az osztrák közgazdaságtan, a feminista közgazdaságtan, az intézményi-evolúciós közgazdaságtan, a marxi-radikális közgazdaságtan, a post keynesi és a szociális gazdaság. "Nem hagyományos", "nem ortodox", "nem neoklasszikus" és

"nem főáramú" kifejezéseket használták együttesen a heterodox elméletekre. Az 1990-es évek során egyre inkább olyan kontextusban használták, ahol implicit és/vagy explicit az alternatív elméletek kollektívájára hivatkoztak a főáramú elmélettel szemben. A heterodox közgazdaságtan szerint a közgazdaságtan a szociális ellátás folyamatának tudománya, annak általános kutatási programja. A szociális ellátás folyamatának magyarázata és a társadalmi jólét előmozdítását célzó gazdaságpolitikákra utaló alternatíva. Az 1990-es évek közepétől a heterodox közgazdaságtan közössége növekedett, diverzifikálódott és integrálódott (Lee, 2009). Napjainkban a heterodox közgazdaságtan a gazdasági gondolkodás különböző területeit lefedő kifejezés, ami számos interdiszciplináris kutatási területet ölel fel. Nem feltétlenül tagadják meg a

63

hagyományos gazdaságtan "szentháromságát", vagyis a szűkösség, a racionalitás és az egyensúly elvén alapuló elemzést. Ugyanakkor vitatják, hogy ez a „szentháromság” a gazdasági gondolkodás egyetlen releváns kiindulópontja. A heterodox közgazdaságtan egyfelől nyitott és érdeklődő, másfelől viszont kritikus kiindulópont a gazdasági kérdések elemzéséhez, ugyanakkor közös nevezőként is szolgál azoknak a gazdasági nézeteknek, amelyek egyre inkább marginalizálódnak a közgazdaságtanban (¹Heterodox Economics Newsletter). Colander et al. (2003) szerint is van a heterodox közgazdaságtannak szociológiai aspektusa. Sok, különböző nézetet képviselő iskola tartozik a körébe, amelyek közül többnek hosszú története van. Ezek az iskolák saját szervezetekkel, folyóiratokkal és tudományos intézményekkel rendelkeznek. Olyan gondolatokat hangsúlyoznak, amelyek jelenleg a közgazdaságtan határterületein vannak feltüntetve. A főáramú közgazdaságtan ugyanis addig nyitott az új megközelítésekre, míg azokat a főáram által elfogadott modellezési módszerek gondos felhasználásával készítik.