Döntések befolyásolása

Arra a kérdésre, hogy „Véleménye szerint, a döntéshozatal során kinek/kiknek az elképzelései érvényesülnek leginkább a meghozott döntések tartalmában?” többféle helyi politikai szereplő befolyásának mértékét adhatták meg a helyi képviselők:

5. ábra: Döntések befolyásolása a különböző politikai szereplők által, forrás: saját számítások

A legnagyobb befolyásolási képességet a többségi pártnak, illetve a polgármester-nek tulajdonítják, míg a legkisebbet az összes pártnak, valamint a különböző ér-dekcsoportoknak. érdemes megfigyelni, hogy a legtöbben még a polgármesternél is nagyobb befolyást tulajdonítnak a többségi pártnak. Számomra meglepő volt, a válaszmegtagadás magas aránya az érdekcsoportok befolyása esetében: sok képvi-selő volt, aki válaszolt a többi kérdésre, és csak az érdekcsoportokra vonatkozó sort hagyta megválaszolatlanul. Elképzelhető, hogy nem tartották relevánsnak az érdek-csoportok szerepeltetését, de az is, hogy nem volt számukra egyértelmű, mit ért a kérdőív a fogalom alatt³²

Ha megvizsgáljuk, hogy a különböző hatalmi mintázatokba tartozók mit gondolnak az egyes politikai szereplők befolyásolási képességéről, fontos eltéréseket tapasztal-hatunk:

5. táblázat Politikai sze-replők befolyásolási

ké-pessége ritkán sok kérdésben mindig n.v.

Polgármester 6 85 28 9

egyéni képviselő 36 65 4 23

Többségi párt 8 51 57 12

Összes párt 69 28 3 28

Érdekcsoportok 62 32 2 32

5. táblázat Politikai szereplők befolyásolási képessége

A polgármesterek befolyásoló képességét mindegyik típus esetén említésre méltó-nak találták a képviselők; a „sok kérdésben” választ jelölték a legtöbben. Ez azért is érdekes, mert, mint azt a bevezetőben említettem, a döntéshozatal szempontjából, ha csak a puszta szabályokat tekintjük, a polgármester egyszerű képviselőnek te-kinthető, nem rendelkezik plusz jogosultságokkal. Ugyanakkor, több tényező mégis kiemeli szerepét: egyrészt, az előterjesztések jelentős részét ő terjeszti a testület elé;

egyebek mellett azokat, amelyek a Hivatalból érkeznek; ezek pedig a tárgyalások jelentős hányadát adják (Kákai 2006). Másrészt, kiemeli az a formális szerep, hogy ő vezeti az üléseket, melynek során összefoglalja az elhangzottakat, szavazásra szólít fel – így több lehetősége van befolyásolni a megszülető döntés (szónoki képességek, szavazás időzítése). Harmadrészt, nem szabad elfelejteni az sem, hogy a pártok, politikai szereplők közötti kompromisszum kialakítása, megfogalmazása az ő felada-ta az előzetes egyeztetések során. Ennek ellentmond, hogy a polgármester döntés befolyásoló képességének egypárti és a koalíciós többségű testületekben tulajdo-nítanak a legnagyobb jelentőséget; melynek magyarázata valószínűleg az, hogy a polgármesterek legtöbbször a pártok helyi vezetői, erős emberei, akik a képviselőtes-tületi munka során is tovább „vezetik” a pártjukat. Nem meglepő, hogy a legkisebb

32 A politikusok számára az „érdekcsoport” kifejezés sokszor háttérben meghúzódó klientúrát jelent, ilyen értelemben negatív értéktartalommal telített fogalom, melynek befolyásáról „jobb hallgatni”. A kér-dőív készítésekor természetesen lobbicsoportokra, érdek- és civil szervezetekre, stb. gondoltam.

befolyást a D típusban tulajdonítanak neki, ahol a koalíciós többség mellett ellenzéki polgármester működik. Annál inkább az viszont, hogy az E és F esetekben, amikor nincs stabil többség, nem emelik ki a polgármester szerepét – ennek alapján úgy tűnik, hogy kompromissszum-kikovácsoló szerepe mégsem olyan jelentős…

A képviselők, összességében, viszonylag csekélynek érzik saját befolyásoló képes-ségüket. A B és a D esetben, talán a koalíciós többség miatt, kis mértékben na-gyobbnak érzik jelentőségüket. Érdekes, hogy az E és F esetben, ahol az ad hoc koalíciók létrehozásának kényszere, azt várnánk, felértékeli az egyes képviselőket;

a válaszadók szerint nem bírnak a képviselők jelentős befolyásoló erővel. Érdekes, hogy többnyire azok a képviselők érezték csekélynek az egyéni befolyásoló képessé-get, akik nagy jelentőséget tulajdonítottak a többségi párt befolyásának, mely szintén a pártosodottság³³ jele.

A legnagyobb befolyásolási képességet a többségi pártnak tulajdonítják a képviselők az esetek nagy részében. Érdekes, hogy azok a képviselők is nagy befolyást tulajdo-nítanak a többségben lévő párt(ok)nak, akinek a településén nincs is állandó több-ség: valószínűleg vagy általánosságban értelmezték a kérdést, vagy pedig az ad hoc többségben lévőkre gondoltak. Mindazonáltal a kérdőíves felmérés e hiányossága nem változtat azon az összképen, hogy a többségi pártot tartják a legbefolyásosabb szereplőnek.

Az „összes párt” mellett az érdekszervezeteknek tulajdonítják a legkisebb befolyást a képviselők. Megfigyelhető viszont, hogy a kiegyensúlyozott testületekben nagyobb jelentőségűnek tartják, valószínűleg itt az ingatag erőegyensúly miatt felerősödik az érdekérvényesítés lehetősége és jelentősége.

Összességében, a legnagyobb befolyást a többségi pártnak, illetve a polgármes-ternek tulajdonítják a különböző típusok, a legkisebbet az összes pártnak valamint az érdekszervezeteknek. Érdekes, hogy a polgármester befolyásának megítélése független volt attól, hogy milyen többség volt az adott testületben, ám az, hogy a polgármester bírja-e a képviselőtestület támogatását, már fontosabbnak bizonyult.

Összességében, a hatalmon lévő pártok elképzeléseit tartják a legmeghatározóbb-nak, ez a pártelvűség erősségének bizonyítéka: úgy tűnik, hogy a pártok felett átívelő, az egyének kezdeményezéseit is tükröző helyi politikacsinálás nyomát kevéssé látják a képviselők. Ugyanakkor, volt, aki egyszerűen úgy látta: „Mindig a képviselők állás-pontja alakítja a döntést, mert csak a képviselők többsége tud határozni.”³⁴

33 Értve ezalatt, hogy a képviselőtestületekben a pártok álláspontja az uralkodó az egyéni képviselői vélemények helyett, a képviselők a leginkább mint a pártok tagja nyilvánulhatnak meg.

34 Az egyik kérdőívet kitöltő képviselő megjegyzése.

3.2. Egyeztetés

A képviselőtestületi munkát megkönnyíti, ha a képviselők valamilyen formában egyez-tetik álláspontjaikat az ülések előtt. Ennek az előzetes egyeztetésnek két típusa lehet:

az első, amikor az egy pártba tartozó képviselők egyeztetik elképzeléseiket, kiala-kítják közös álláspontjukat, például egy frakcióülésen. A másik, amikor a különböző pártba tartozó képviselők, frakciók egyeztetnek egymással, a polgármesterrel, más tisztviselőkkel. Ennek legintézményesültebb formája a frakcióvezetők tanácsának in-tézménye (Kákai 2006). Az egyeztetés célja itt, hogy tehermentesítse a testületi mun-kát, a nyilvánosság nyomása nélkül elősegítse a kompromisszumok megszületését (természetesen ez lehet antidemokratikus is: háttéralkuk a nyilvánosság kizárásával).

Tény, hogy a válaszoló képviselők szinte mindegyike valamilyen formájú egyeztetésen részt vesz.

Egyeztetnek-e a képviselőtestületi ülés előtt?

97%

1%

2%

igen nem nincs válasz

6. ábra: Egyeztetés a testületi ülések előtt, saját számítások

A 7. ábra adataiból látható, hogy melyek a leginkább „kedvelt” egyeztetési formák A képviselők több választ is megjelölhettek, mivel jelentős részük többféle egyeztetési formán is részt vesz a képviselőtestületi ülések előtt.

7. ábra: Egyeztetés formái: kivel egyeztetnek? Saját számítások

Érdekes, hogy az egyeztetések témaköréhez számos megjegyzést fűztek a képviselők (a legtöbb megjegyzést a polgármester szerepét firtató kérdés kapta, de erről később).

Az egyik képviselő megjegyzi, hogy „Az, hogy a frakció tagjai többnyire együtt sza-vaznak, az előzetes megbeszélések során kialakult álláspontból következik. Rendkí-vül ritka volt az elmúlt években a frakciófegyelemből adódó együttszavazás.”³⁵ Egy másik képviselő szerint: „A képviselői munka nem látványos része, az egyezteté-sek, folyosói beszélgetéegyezteté-sek, bizottsági munka stb. alakítja ki a szinte végleges szava-zási szándékot. A közgyűlési felszólalások, tiltakozások a nyilvánosságnak (a követke-ző választásnak, a másnapi sajtónak, stb. ) szólnak, hisz előtte már tudni a többség szavazási álláspontját. Kormányzók: „igen”; ellenzék alapból: „nem” vagy tartózkodás.

Egy-egy személyes vagy csoport érdek felbukkanása üdítő kivételt jelent.” ³⁶

Egyeztetnek az ülések előtt? nem igen

Polgármesterrel 65 63

Frakcióülésen 29 99

Többi frakcióval 90 38

Egymás között, informálisan 65 63

Elősegítik ezek a megegyezést? ritkán sok kérdésben mindig

10 68 44

6. táblázat: Az előzetes egyeztetés és annak szerepe a képviselők szerint

A polgármesterrel való előzetes egyeztetés szinte mindenhol előfordul, akár ellen-zéki, akár többségi a polgármester. A kiegyensúlyozott testületek esetében, illetve ellenzéki polgármester esetén egy kicsit gyakrabban, stabil többség megléte esetén egy kicsit ritkábban egyeztetnek a polgármesterrel az átlagosnál a döntéshozatalt megelőzően a képviselők.

A frakcióülés szinte mindenhol a legfontosabb, leggyakoribb egyeztetési fórum, az E és F esetben kisebb az aránya, bár, hozzá kell tenni, hogy ezek esetében nem mindenhol volt frakció, amely tagjaként egyeztethetnének a képviselők. ezekben az esetekben a képviselők nagyobb döntési szabadságot élvezhetnek. A frakcióülésen kialakított álláspont jellemzően kötelezi a képviselőket, s hasonlóan az országos poli-tikához, itt sem „népszerűek” a gyakorta kiszavazó képviselők társaik körében.

Az informális egyeztetés – jellegéből fakadóan – kevéssé megismerhető a kutató számára, s ennek az ábrának az adatai a képviselők önbevallásán alapulnak, azaz nem feltétlenül a valós állapotokat tükrözik. Mindazonáltal, úgy tűnik, hogy a stabil többséggel rendelkező testületekben az a forma kevésbé jellemző, míg az instabi-labb, kiegyensúlyozott testületekben sokkal gyakoribb.

35 Az egyik kérdőívet kitöltő képviselő megjegyzése.

36 Az egyik kérdőívet kitöltő képviselő megjegyzése.

A helyi képviselők zöme hatékonynak tartja az előzetes egyeztetéseket. Érdekes, hogy viszonylag sok képviselő választotta a mindig lehetőséget, olyanok is, akik koalíciós többségű, vagy/és ellenzéki polgármesterrel együtt dolgozó testületnek a tagjai, ahol nyilvánvalóan sok konfliktus, érdekütközés árán születnek a meg-egyezések – szinte hihetetlen, hogy minden esetben hatékonynak, a megegyezést elősegítőnek bizonyulnak az előzetes egyeztetések. Lehetséges, hogy ezek a kép-viselők inkább a „kívánatos” állapotot írták le válaszukkal a valóság helyett. Ugyan-akkor elképzelhető az is, hogy valóban úgy érzik: az előzetes egyeztetések minden esetben előremozdították a későbbi megegyezést. Volt, aki megjegyezte: „ennek hiányában nem is jönne létre megegyezés”. Többen megjegyezték itt azt is, hogy a képviselőtestületi ülések előtt a megegyezés leggyakrabban a döntés-előkészí-tést végző bizottságokban jön létre. Mivel a bizottsági munka szerepét egy másik kérdés vizsgálta, itt sajnos nem szerepelt válaszlehetőségként. Nagyságrendileg így nem tudjuk felmérni jelentőségét, de meg kell már itt jegyezni, hogy a bizottsá-gokban folyó munka során részben szakmai döntés előkészítés zajlik, de részben egy előzetes egyeztetési fórum is, ahol a politikai kompromisszum kikovácsolása is megtörténhet (gyakran meg is történik. A bizottságok tehát nemcsak szakmai, hanem politikai értelemben is tehermentesítik a képviselőtestületet.

Pálné Kovács Ilona ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a testület széles körű kizárólagos döntéshozatali kompetenciája a valóságban formális döntésho-zatalt jelent: a plénum nyilvános ülései elvileg a demokrácia egyik minimumát, a nyilvánosság követelményét igyekszik kielégíteni, de a gyakorlati előnyök nehezen érvényesülnek. A nagyobb településeken a testület struktúráját a pártok frakci-ói jelenítik meg, így akár az országgyűlésben, így itt is a plénum inkább a konf-rontáció, mintsem valós kompromisszum kialakításának színhelye. Itt a testület parlamentarizációjáról beszélhetünk. Ha mégis születik bizonyos ügyekben komp-romisszum, az jellemzően más – akár informális – fórumon, a nyilvánosság kizárá-sával történik. (Pálné, 2008)