bevezetés: a civil szféra szerepe a helyi politikában

A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatának vizsgálatára számos, kiváló elemzés született (Kákai, 2004 Sebestyén, 1998, 2002; Kulcsár-Domokos 1998) E fejezetben nem kívánok elmélyedni sem a civil szervezetek, civil társadalom fogal-mának meghatározásában. Annyiban mutatom be a civil szervezetek helyi politikai szereplését, amennyiben az számomra e disszertáció szempontjából érdekes: még-pedig, hogy a helyi politika egyik szereplőjeként hol, és hogyan vesznek részt annak alakításában.

Hazánkban, a teljesség igénye nélkül, Bőhm Antal, Kákai László (Kákai 2004, 2006), Bódi Ferenc (Bódi 2006), Soós (Soós 2005) vizsgálta a civilek részvételét a helyi politikában. Az önkormányzat és a civil szféra kapcsolatának empirikus vizsgálatát végezte el Sebestyén István (KSH kutatás, Sebestyén, 1998) Az ő kutatásaikra tá-maszkodva mutatom be röviden azokat a folyamatokat és módozatokat, amelyekkel a civil szervezetek a helyi politika kisebb-nagyobb súlyú szereplőivé válnak.

Részletesebben foglalkozom egy kevésbé tárgyalt területtel: hogyan próbálják a civilek magát a helyi hatalmat megragadni: az önkormányzati választásokon való részvételen keresztül. Ez esetben, kilépve a „hagyományos civil” szerepkörből, nem hatalom befolyásolására, hanem annak megragadására törekszenek. A képviselőtes-tületbe, ritkábban a polgármesteri székbe „bejutott” civil szervezetek biztosan rendel-keznek valamiféle befolyással a helyi hatalomra, hiszen annak szereplőivé válnak. Ez a hatalom rájuk is visszahat, s kérdés, hogy „civil” szervezeteknek tekinthetők-e még egyáltalán? Előrebocsájtva hipotézisemet, a civilek azon csoportjai, melyek más, a politikától független tevékenységi területtel nem rendelkeznek, céljuk kizárólag a helyi politikában való részvétel, nem annyira civileknek, mint inkább sajátos „helyi pártok-nak” tekinthetők. (Ignits, 2006)

A civil szervezetek súlya és jelenléte a helyi politikában, valamint a politikai arculatú civil szervezetek léte, tézisem szerint olyan – ha nem is meglepő, de mindenképp különleges – tényezői a helyi politikának, mely annak egyik megkülönböztető sajá-tosságát képezi.

A civil szervezetek és a helyi politikai viszonyok kapcsolatát két szempontból vizs-gálom: egyfelől, a szakirodalomra támaszkodva, röviden bemutatom, hogyan befolyásol(hat)ják a döntéseket, milyen mértékű a civilek bevonása a helyi hatalomba.

Ezután rátérek a választásokon induló civil szervezetek részletes bemutatására.

A vizsgálat során az 1198-as, illetve a 2002-es önkormányzati választás adatait elem-zem, két okból: részben mert ezen a két választáson volt a legmagasabb az indu-ló civil szervezetek száma, így színesebb a megjelenő szervezetek képe. Másfelől, a 2006-os önkormányzati választás erősen az aktuálpolitikai események fényében

zajlott, a kutatás kezdetekor úgy véltem, ez jelentősen rányomta bélyegét a civilek választási szereplésére is.⁸⁸ Meg kell jegyezni, hogy, a tárgyalt időszakban (1998-as, illetve a 2002-es választás), két tendencia erősítette a civil szervezetek választási szereplését:

Az emberek – különösen, ami a helyi szintet illeti – szemében egyre szimpatikusab-bakká váltak a pártok fölött álló, tőlük független személyiségek, szervezetek. En-nek hatására a pártok egyre nagyobb számban hoznak létre olyan civil szervezete-ket, melyek civil köntöse mögött valójában pártpolitikusok, pártpolitikák és érdekek húzódnak meg. Már korábban is megszokott jelenség volt, hogy a pártok ifjúsági szervezetei, hozzájuk szorosan kötődő szervezetek a helyi politikában aktívan részt vettek, 2002 óta a Fidesz esetében a szervezetépítési stratégia részeként, ám egyre jellemzőbbé válik az, hogy a szervezeteknek – a tájékozatlan szavazó számára – lát-szólag semmi közük nincs egyik párthoz sem.

A másik jelenség, hogy a helyi politikusok – egy párthoz csatlakozás helyett, egy új, civil szervezet létrehozásában látnak nagyobb fantáziát, ami a szavazatok megszer-zését illeti.

A 2002-es önkormányzati választáson számos olyan szervezet indult, amely a pártok helyetteseként, vagy azok helyett és ellenében léptek fel.

Mivel jelen munkának nem az a célja, hogy bemutassa a civilek önkormányzati vá-lasztási szereplését, úgy vélem, a korábbi időszak vizsgálata lehetőséget teremt arra, hogy kellő távolságból vizsgáljuk meg, milyen szervezetek indulnak az önkormányzati választásokon. Célom tehát annak a megismerése, hogy milyenek azok a szerveze-tek, amelyek bekapcsolódnak a helyi politika világába. Ezek megismerése többféle úton lehetséges: Kákai László (Kákai, 2004) a képviselőtestületek SZMSZ-ében, a helyi statútumokban való megjelenésüket vizsgálta, Soós Gábor kérdőíves kutatást végzett köreikben (Soós, 2006).

A civilek bekapcsolódásának egy jellegzetes módja az önkormányzati választásokon való részvétel: én azokat a szervezeteket veszem górcső alá, amelyek indulnak az önkormányzati választásokon: milyen típusú szervezetek ezek, és melyek a fő jellem-zőik. Az 1998-as, illetve a 2002-es önkormányzati választás adatbázisának elemzé-sét egy saját tipológiával egészítem ki, mely a civilek politikai részvételén alapul.

Az egyes típusok választási szereplésének adatbázis alapján történő elemzésén túl, néhány esettanulmány segítségével próbálok pontosabb képet kapni. Az esetek be-mutatásával szeretnék rávilágítani e szervezetek valódi „arcára”: vajon „civil” politikai szervezetről van szó, vagy pedig politizáló civilekről.

88 Ugyanakkor, a 2010-es adatok ismeretében, a civilek háttérbe szorulása a pártok javára tovább folytatódott; tehát nem bizonyult egyszeri, kivételes alkalomnak.

1.1. A civil szervezet fogalma

A magyarországi civil szektor fejlődését, ha annak történetét tekintjük, leginkább a megszakítottság jellemzi. A XIX. század polgárosodási folyamatának során, Magyarországon is szép számmal jelentek meg a polgárok különböző szervező-dései: egyletek, egyesületek, klubok, körök. Az 1. világháború azonban gátat ve-tett a fejlődésnek, ahogy ezt ve-tette a második világháború is a 20-as, harmincas évek újjáéledő és újonnan megalakuló szervezeteivel. A kommunizmus időszaká-ban a hatalom bedarálta, megszüntette a civil szerveződéseket, s csak a saját szatelitszervezeteinek tette lehetővé a működését. A civil társadalom éledezése csak a gyengülő kádárizmus, a nyolcvanas évek időszakában indult újra. Ekkori-ban azonEkkori-ban – a pártalakítás nehézségeiből kifolyólag – a civil szervezeti tagság, annak tevékenysége a hatalommal való szembefordulást, politikai tevékenységet jelentett. A két szféra kettéválása, s egyben a civil szektor újraéledése a rendszer-váltás után indulhatott meg. A kilencvenes évek elején ugrásszerűen megnőtt az alapítványok, szakmai- érdekvédő, kulturális és egyéb területeken tevékenykedő civil szervezetek száma.

A civil társadalom fogalmát sokféleképpen határozták meg a politikaelméletben.

Arató András szerint „a civil társadalom személy- és szervezetegyesülések, valamint önálló szervezetek hálózata, amely létrejötte és működése sajátos szabályai szerint különbözik a társadalom többi intézményétől.” (Arató, 1992:55)

Más megközelítés szerint (Bartal, 1999:19-20) a „civil társadalom eszméje az auto-nóm kezdeményező személyiségen alapszik, azaz mindazon állampolgári kezdemé-nyezések beletartoznak, amelyekben a polgárok önkéntesen vesznek részt érdekeik és értékeik megjelenítése, védelme érdekében, és amely kezdeményezések az álam-tól elkülönülve, autonóm módon működnek.”

A civil társadalomból erednek mind a civil szervezetek, mind a politikai pártok, azon-ban a politikai pártok a politikai társadalom, a civil szervezetek a civil társadalom szer-vezetei. „Alapvető különbség a két szféra politikai szerepében van. A civil társadalom legfontosabb jellemvonása, hogy nem kapcsolódik össze közvetlenül a hatalom el-lenőrzésével, megszerzésével és megtartásával, hanem a demokratikus önszervező-dések, és a kulturális nyilvánosság szférájában zajló viták révén gyakorol befolyást a hatalomra” (Kákai 2005:35).

A civil szervezetek közös jellemzője, hogy általában nonprofit jellegűek, függetlenek az államtól, tagjainak önkéntességén alapul, és (szemben az ad hoc, vagy informális csoportokkal), valamiféle intézményesültséggel, szervezettel rendelkeznek.

1.2 A civil szféra bekapcsolódási pontjai a helyi politikába

A civilek és önkormányzatok kapcsolatának szakirodalmát tanulmányozva, egy meg-lehetősen ambivalens kép rajzolódik ki előttünk: noha a kutatók a kapcsolódási pon-tok sokaságáról, a civil érdekérvényesítés eszközeinek sokféleségéről számolnak be,

az eredmények végkicsengése mégis az, hogy a civilek befolyása a helyi politikai döntésekre meglehetősen csekély. (Kákai, 2004)

Az önkormányzatok oldaláról nézve is ellentmondásos a viszony: az önkormányzatok egy része a civil szférát partnernek tekinti, kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de tárgyal, egyeztet velük, együttműködési megállapodásokat köt. Más részük azonban megkísérli létrehozni „saját” civil szektorát, elsősorban közalapítványokon keresztül (Kulcsár-Domokos, 1998).

Az említett KSH kutatás három mutató alapján vizsgálta az önkormányzat és a non-profit szektor kapcsolatát: 1) az önkormányzat részt vesz-e a szektorban (saját alapít-vány, szövetségi részvétel); 2) kötött-e szerződést non-profit szervezettel; 3) nyújtott-e NGO-k részére támogatást.

Kákai László (Kákai, 2005) a Szervezeti és Működési Szabályzatok, valamint kérdő-ívek segítségével vizsgálta a civilek bevonási formáit.

Az alábbiakban két dimenzió alapján összegzem e kapcsolódási pontokat: az egyik, hogy hogyan, milyen formában igyekeznek a civilek befolyásolni a döntéseket, a má-sik, hogy hogyan, mely pontokon van lehetőségük közvetlenül is részt venni a dön-téshozatali folyamatokban.

A döntések befolyásolása tekintetében, az érdekérvényesítés hagyományos csator-nái nyitva állnak a civilek előtt:

- informális lobbizás, érdekkijárás

- tiltakozás különböző formái (tüntetés, petíció, éhségsztrájk, stb.) - lakossági fórumon, közmeghallgatáson való részvétel.

Ezen túlmenően, a helyi politikai viszonyok lehetőséget adnak a személyes érdek-érvényesítés, érdekkijárás más módozataira is. Mivel a helyi politika kisebb léptékű, mint az országos, több a személyes kontaktus, a helyi civil szervezetek és a politikai elit tagjai között gyakoriak a személyes, családi, rokoni, baráti kapcsolatok. Jellemző az is, hogy a prominens helyi politikusokat felkérik a civil szervezetekben való tisztség viselésére (kuratóriumi, tanácsadó testületi tagság, stb.) (Bocz, 2004).

Az önkormányzatok egy része, lehetőséget biztosít a jelentősebb civil szervezetek számára a döntési javaslatok, különösen a képviselőtestület munkatervének előzetes véleményezésére, oly módon, hogy azokat megküldik a civil szervezeteknek. Arra is van példa, hogy a civilek – tanácskozási joggal – részt vehetnek a képviselőtestület ülésein: állandó meghívottként, esetleg csak az őket érintő napirend tárgyalásakor.

(Kákai, 2004) Arra, hogy mely szervezeteket hívják meg, többféle megoldás létezik:

van, ahol a bejegyzett szervezeteket, másutt az önkormányzattal együttműködési megállapodást kötött szervezeteket, van, ahol azokat, amelyek az önkormányzati vá-lasztáson jelöltet állítottak. (Kákai, 2004)

A politikai döntéshozatalba való közvetlen bekapcsolódás legegyértelműbb formája, ha a civilek, a képviselői mandátum megszerzése révén, teljes jogú önkormányzati képviselőként lényegében „maguk hozzák” a döntéseket. Viszonylag ritka, ha egy településen többséget szerez egy civil szervezet, de egyáltalán nem példa nélküli:

Soroksáron, Gödöllőn több cikluson keresztül civilek birtokolták testületi helyek több-ségét, és a polgármesteri tisztséget.⁸⁹

A másik forma, amikor a bizottságokon keresztül kapcsolódik be a szervezet a dön-téshozatali folyamatba, ún. „külsős” bizottsági tagként jelennek meg a helyi civil szer-vezetek vezetői, szakemberei. Ebben az esetben elsősorban a döntések előkészíté-sében, a döntési alternatívák kidolgozásában jutnak szerephez.

A helyi önkormányzati rendelet alkotásának kezdeményezése több településen is le-hetséges a helyi társadalmi szervezetek számára (Kákai, 2004).

A közvetlen döntéshozatal lehetőségét hordozza magában a helyi népszavazás kez-deményezésének lehetősége. Túl azon, hogy az aláírások gyűjtésére minden civil szervezetnek lehetősége van; néhány település megadja a helyi népszavazás kez-deményezésének lehetőségét a településen működő civil szervezetek számára. (a községek 20%-a, Kákai, 2004: 206)

Ezeket az eredményeket érdemes lenne kiegészíteni egy másik dimenzió vizsgála-tával: hogyan vélekednek erről maguk az intézményes hatalom képviselői, mekkora befolyást tulajdonítanak a civil szervezeteknek? Szerintük milyen súllyal jelenik meg véleményük a meghozott döntésekben? E kérdésre az egyik, lehetséges választ lát-hattuk a helyi hatalmi viszonyokról szóló fejezetben. A kérdőíves kutatás eredménye alapján elmondható, hogy mind a képviselőtestületi, mind a bizottsági munka során csekély jelentőséget tulajdonítanak az érdekvédelmi, civil szervezeteknek. A képvi-selők véleménye szerint, a meghozott döntésekben az ő véleményük tükröződik a legkevésbé a helyi politika említett szereplői közül. Ennek a kutatásnak fontos korlátja, hogy nagyobb településekre korlátozódik, de – a civilek kisebb arányú jelenléte miatt – nem valószínű, hogy a községekben, falvakban nagyobb jelentőségre tarthatnak számot.

Annak ellenére, hogy elvileg sokféle lehetőségük van a döntések befolyásolására, mind a képviselői álláspontokra vonatkozó kutatás, mind mások kutatási eredményei (Kákai László, Soós Gábor és mások⁹⁰) alapján elmondható, hogy a civilek nem, vagy csak nagyon nehezen tudják érvényesíteni érdekeiket a helyi politikában. Valószínű-leg ez a fő motivációs erő, mely arra indítja őket, hogy kísérletet tegyenek a politikai hatalom közvetlen megragadására, így érve el a jobb alkupozíciót, a számukra ked-vező döntések meghozatalát.

89 Soroksári Civil Szervezetek, illetve a Gödöllői Lokálpatrióta Klub. Részletesen lásd alább.

90 Kern, 2005; Lackóné, 2005