a) Házi kápolna. Isteni szolgálat a Dóm-ban. A Salvator- templom. Templomi ének- és zenekar.
collegium megalapításának ismertetésénél említettük, hogy a káptalanutczai rendház építésekor az atyák gondoskodtak házi kápolnáról is, és ennek berendezésére az 1629-ben elhunyt Terstyánszky Gáspár, kir. személy nők hagya
tékából 2000 forintot és két szőllőkertet örököltek. Miként ren
dezték azt be, arról az adatok nem szólnak; de némi fogalmat szerezhetünk a kápolna berendezéséről azon képekből, a melyek az egykori jezsuita-kolostorban elhelyezett mai Dóm-iskola föld
szintjén, a kath. patronátus helyiségének folyosóin kifüggesztve még ma is láthatók, a melyek minden valószínűség szerint e kápolnának díszítéseit képezték.
Ez a kápolna azonban csak az otthoni lelkigyakorlatok végzé
sére volt berendezve; a küzdő egyház feladatát a collegium tagjai nem ebben, hanem — egyelőre zsellérképpen — a káptalani (Dóm)-templomban teljesítették. Eléggé fájlalták ezt a függést az atyák; de jobb idők reményében, a helyzetben meg kellett nyugodniuk, annyival inkább, mert ebbe a helyzetbe is nehezen jutottak. Tudjuk ugyanis, hogy az egyrészről Pázmány érsek, másrészről a pozsonyi prépost és a káptalan között 1626.
április 20-dikán létrejött megegyezés szerint a collegium isten- tiszteleti ügyekben teljesen a prépost és a káptalan jurísdictiója alá tartozott, a káptalani (Sz.-Márton)-templomban az atyák csak három oltárt használhattak szabadon az istentisztelet czél- jaira s a templomi szószéket csak a helybeli plébános intézke
dései alapján vehették idénybe; viszont saját egyházi zenészeik
nek — ha ilyenek voltak — a misék és vesperák alkalmával a káptalani templom zenészeinek segítségére kellett lenniök.1 1621). junius 20-dikán Pázmány érsek közbevetésére bizonyos teltételek mellett kieszközölték azt is, hogy temetkezési helyü
kül a Sz.-Anna-kápolna alatt levő sírboltot nyerték; mivel azom- ban idő haladtával a kápolna sírboltja szűknek bizonyult, a templom sírboltjában temetkeztek a káptalan minden ellen
mondása nélkül.*
Idővel aztán az atyák a Sz.-Márton templom keretén belül is némi önállóságra tettek szert. Így 1646. junius 28-dikán, Lippay G yörgy, akkori esztergomi érsek megengedte az atyák
nak azt is, hogy a Fájdalmas Sziiz képével oltárt állíthassanak, ez előtt az örök tüzet égethessék; reájok bízta továbbá az érsek az örök tfiz gondozását; nemkiilömben az oltár számára történendő kegyes adományok kezelését is jogaik közé sorolta.*
1660. deczember 31-dikén végre megnyerték azt a kedvez
ményt hogy első miséjükre külön megszólaltatták a paro- chialis templom közép harangját, a többi miséjükre* pedig a kis harang hangja tette figyelmessé a hívőket. 1670-ben Xádasdy gróf, nejének: A ima-Júliának halálával Sz. Annát és Sz. Júliát ábrázoló két ezüst szobrot adományozott a Fáj
dalmas Szűz oltárára. De bár az oltárt ők maguk emelték és azzal függetlenül rendelkeztek, a szobrok gondjának viselését az adományozó mégis a káptalanra bízta, mivel ez időben — úgymond forrásunk — „eocietas eiectioni et exilio desti
nata erat. “ 4
A káptalani templomban, a mint láttuk, az atyák megle
hetős önállóságra tettek szert; teljesen tőlük függő templom birtokába csak későbben, a protestánsok templomának és isko
lájának elvétele alkalmával jutottak. E templomnak (az u. n.
Salvator-templom) és az ev. iskolának lefoglalását • alább majd részletesen ismertetjük, itt tehát csak az eredményt előlegezzük.
A lefoglalás 1672. évi juliús 18-dikán történt és még
ugyan-» A. J. C. P. F. 4. N. 1. ]). 9— 10 és F. 13. N. 4. p. 81. — *A . J. C. P. F.
13. N. 1. — »F . h. — * A. J. C. P. F. 13. N. 4. p. 81—82.
ezen év szeptember 8-dikán Szelepcsényi G yörgy, esztergomi érsek a templomot felszentelte, s a jezsuita-atyák még a for
maszerinti királyi adományozás előtt abban tulajdonosokul ren
delkeznek. 1673. január 1-én KoULipót, a magyar ka
mara elnöke, a templomot a király meghagyásából nekik tényleg átadja, de birtokukban forma szerint csak az KJ77.
márczius 80-dikán kelt királyi donatio erősiti meg őket. Az atyák mindjárt a tényleges birtokbavétel után mindent elkövet
nek, hogy a templomot a dísz és pompa dolgában Pozsony első szent helyévé tegyék, s áldozatkész pártfogók bőkezű aján
dékozásai folytán ez sikerül is nekik. Pozsony katholikus la
kossága, főképpen az előkelő világ1, versenyez a templom ja
vára irányuló kegyes alapítványok letételében s csak igy érthető, hogy idővel nemcsak a templomi felszerelés, hanem az isten- tiszteleti czélra szánt pénzbeli alapítványokra nézve is a Salva- tor-temploinnak Pozsony templomai között alig akad párja.'
Ez alapítványok közül a legkiválóbbak a következők : 1680-ban KoUonich Lipót, magyar kamaraelnök korában 7)000 frtnyi alapítványt tett a templomi, és a templom előtt 1672-ben felállított Mária-szobornál szereplő zenekar szervezésére.
Ugyanezen czélra szolgált az u. n. féle alapítvány
nak 2000 frtja, a melyet 1717-ben a collegium vett kezelésbe s attól az időtől fogva a zenekar két tagjának élelmezését a coUegium vállalta magára. A Szalay-ivh alapítványnak 2000 forintja szintén a templomi zenészek eltartására volt szánva, a melyből a collegium, minthogy ezt is a maga kezelésébe vette át, más két zenész eltartásának terhét is magára vállalta, azon felül 12 irtot fizetett a collegium a Ferenczrendü szerzete
seknek az alapitónő lelke íidveért a Salvator-templomban mondott 24 miséért.
A Deütmann-iéle alapítvány 500 Írtjának évi 30 frtja szintén a templomi zene czéljaira szolgált.2
1A templom ruháinak, edényeinek, ékszereinek és egyéb felszereléseinek inventáriam-szerű felsorolását az A. J. C. P. F. 18. N. 40. 13— 14. lapjain lehet találni.
3 Ezt az alapítványt egy Deittmann nevezetű úrnő 1080-ban tette le. Az összeg egy ideig Pongrácz Adámnál kamatozott; ennek 17*2L-ben bekövetkezett halála után a pénzt az örökösöktől per utján kellett behajtani.
Egy Ehrenbrecht nevű nő 1200 frtnyi alapítványt tett a templom számára, azzal a feltétellel, hogy minden hétfői napon a Sz. Kereszt oltára előtt az ő és férje lelki üdvéért mise mondassék, és hogy minden hétfői és pénteki napon ez oltár (‘lőtt mécs égjen.
Egyél) alapítványok közül említendők még: a Szalay-féle (ujabbi) 2000, Spech-íóX^ 500, Ilerlein-fúle 500, Fo/Ar-féle 150, Paxi-féle 500, Bornemisza-féle 400 és Lysander-féle 400 frtnyi íisszegek. A templomalapitványok együttvéve 1746-ban 15.250 frtnyi összeget tesznek ki.
Voltak ezeken kívül a templomnak szellői is, de ezek ke
veset jövedelmeztek.1
A templommal kapcsolatban érdemes lesz a Salvator-tem- plom ének- és zenekaráról megemlékeznünk.
Az istentisztelet pompája mindenha szívükön feküdt az atyáknak. Es mi mozdította volna elő inkább az egyházi szer
tartások ünnepi mivoltát, mint jól szervezett ének- és zenekar?
Tudták ezt jól az atyák s a fentebb ismertetett alapítványok bizonyítják, hogy a hivőknél való kopogtatásaik nem voltak eredménytelenek, s az alapítványok folytán — az akkori vi
szonyokhoz képest — jól összeállított templomi zenekaruk volt.
E zenekar 1747-ben állott: két hegedűsből (violinistae), egy bassistából (egyszersmind karmester), orgonistából, tenoristából, altistából és discantistából (ez a négy a collegium személyze
téből került ki), a kikhez ünnepélyes alkalmakkor még más, u. n. külső zenészek (externi musici) járultak.
Szóval a pozsonyi jezsuiták tudták, hogy a templomi zene nemcsak az istentiszteletnek egyik logmagasztosabb módja, hanem az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésének is egyik legfontosabb eszköze.