. . . . transit gloria mundi!
Szomorúan illik e mondás a jezsuita-rendre és colle- giumunkra. A rendnek páratlan tökéletességű szervezete, tagjainak végtelen tudománya, nagy erényeik és érdemeik a vallás és a fejedelmek szolgálatában; okos felfogása az alatt
valói engedelmességnek, s a tagok benső összetartása; a rendnek megmérhetetlen gazdagsága és birtokai; megszámlálhatatlan kiváltságai, tekintélye, ezreknek és millióknak irántuk való ragaszkodása: szóval az a nagy, szinte világhatalom, a melyre a jezsuita-rend a XVIII. század közepe táján támaszkodott és a melyről még ellenségei is azt hitték, hogy a poklok kapui sem vehetnek rajta erőt: ez a nagy óriás a korszellem egy lehelletére egy nap alatt semmivé lett, összedőlt.
Nem lehet feladatunk azon okoknak és körülményeknek a fejtegetése, a melyeknek a jezsuita-rend feloszlatása volt a végeredménye ; pusztán csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy vélekedhetik a politikai vagy felekezeti felfogás a jezsuita
rendről bármikép, és lehettek bár ennek a rendnek a kor szemében igen nagy mulasztásai és bűnei: .azt az intézményt, a mely annyi ellenség közepette képes volt korokat vezető tényezővé kifejlődni: nem annyira bűnei, mint inkább az buktatta meg, hogy erkölcsi tekintélye és vagyoni eszközei folytán mind az egyházi, mind a világi hatalmasoknak útjában állott. A nagyságnak és hatalomnak is megvan a legfelső foka, a melyen túl a tragikus bukás következik. H ogy a rend az idők folyamában szem elől tévesztette alapszabályainak intentióit, az a feloszlatás motívumai között másodrendű körülménynyé zsugorodik.
A rend sorsában a pozsonyi jezsuita-collegiuin is osztozott.
Miután XIV . Kelemen pápa kiadta 1773. julius 21-dikéről keltezett „Dominus ac Redemptor kezdetű bulláját, és miután megjelent „Gravissimis ex causis“ kezdetű, a feloszlatás módjait szabályozó breve-je, Mária Terézia királyunk is kiadta 1773. szeptember 20-dikán kelt rendeletét, a melylyel orszá
gaiban a jezsuita-rendet feloszlatja, hozzá tevén a pápa rende
letéire vonatkozólag azt a záradékot, hogy a rendet „salvis juribus regiis et status publiciu oszlatja fel.1
A királyi rendelet a feloszlatás idejét és módozatait ille
tőleg a pozsonyi collegiummal kivételt tett, a mennyiben — eltérőleg a másokra vonatkozó intézkedésektől — rendeli, hogy a Helytartó Tanácsnak a maga kebeléből kikiildendő meg
bízott tagja, egyesülve a magyar udvari kamara részéről kikiildendő biztossal, a feloszlatás és a további teendők iránt minél előbb intézkedjék. Ú gy is történt; a pozsonyi collegium volt az első, a melyen a pápai és a királyi kegyetlen végzé
seket foganatosították. A H. T. kebeléből kiküldött Aszalay József tanácsos és a kamara kiküldöttje október hó 2-dikán jelentek meg a collegiumban és egybegyűjtvén az atyákat a collegium legnagyobb termében, felolvasták nekik a pápai bullát és a királyi rendelkezést. Azután a királyi meg
hagyáshoz képest lefoglalták a collegium minden ingó és ingatlan vagyonát, lepecsételték a pénzt és értékpapírokat tartalmazó szekrényeket, a levéltárat, nemkülönben a könyv
tárat. A legközelebbi napokban aztán leltározták a colle
gium vagyonát és arról két jegyzéket készítettek. Külön Írták össze azokat a kevésbbé értékes holmikat, a melyeket a világgá bocsátott atyák mindegyike magával vihetett. Ugyanez ismétlődött másnap (okt. 3.) a káptalanutczai residentiában.
Collegiumunk sorsa ezzel „elvégeztetett." — A mi azután következett, az a kérlelhetetlen államhatalom rideg administrativ munkája volt. Az atyák részint más szerzetbe, részint valamely
1 Erre a záradékra azért volt szükség, mert a pápai curiában vallott nézetek a jezsuiták javait is a curiának vindicálták. Lásd a pápai és a királyi rendeleteket Mercur von Ungarn 1787. I .; 165— 217. 11.; továbbá Függelék VI. sz.
egyházmegye kötelékébe léptek s ilyen minőségben többen közölök, mint látni fogjuk, tovább is a tanári pályán működtek.
Vagyonuknak ingatlan és elárverezett része, nemkülönben ingóságaik és alapítványi tőkéik több mint negyed millió forinttal gyarapították a tanulmányi alap vagyonát.1
Könyvtáruk sorsával más helyütt foglalkozunk;* levél
táruknak vagyonjogi érdekű iratait a magyar udvari kamara foglalta le s ennek aktáival kerültek utóbb az Országos Levéltárba.3
Még csak néhány Ingatlan birtokuk sorsára vonatkozólag jegyezünk meg egyet-mást,
A Salvator-collegium épülete a feloszlatás után néhány évig üresen állott. 1777. július 28-dikán az új iskolai rendszer életbe léptetése alkalmából a H. T. 402íh sz. rendeletével akként intézkedik, hogy a collegiumi épület helyiségei haladéktalanul kiiíritendők, a könyvtár, az iskolai csengetyű, az iskolai fel
szerelések onnan eltávolítandók, hogy a ház a szeptember 16-dikára kitűzött árverés idejére teljesen üresen és a vevőtől azonnal átvehető állapotban álljon.4 A mondott napon meg
tartott árverés alkalmával a collegium épületét, nemkíllömben a hozzá tartozó külvárosi kertet és szőllőket Ormosdi nevű polgár 20 ezer forinton vette meg és az épületet az akkori ízlésnek megfelelően átalakítva vendégfogadóul rendezte be.5 Meddig1 szolgált vendéglőül? — még eldöntésre vár. 1820.
táján az épület a város tulajdonában volt és ott kaptak a városi elemei iskola tanítói szabad lakást. Ez évben azomban az épület ismét eladásra került. E gy 1820. május 1-jén kelt főig.
ren-1 Lányi K. (Egyháztört. II. 38ren-1.) 242 ezer forintra teszi az összeget, a mely a pozsonyi collegium vagyona és tőkéi révén a tanulmányi alapba jutott. H ogy a szám nem túlzott, sőt hogy az alap gyarapodása ennél is nagyobb volt, arról meg
győz bennünket az, a mit az előbbi tejezetekben a collegium anyagi gyarapodásáról mondottunk. (L. különösen a 85. lapon a sommás kimutatást.)
* L. „Grymnasiumunk régi könyvtára4* ez. fejezetet.
3 A megmaradt jezsuita-irományok (Acta Jesuitica Collegii Posoniensis) az Orsz. Lt.-ban 19 csomót (fasciculus) képeznek és számuk meghaladja a 4 ezret. Az iskolára, különösen annak belső életére vonatkozó adatokat bennük csak elvétve és jelentékteleneket találtunk. Az alapítványokra vonatkozókat az előbbi fejezetekben használtuk fel.
4 Gymn. iratt., Prot. int. 1776— 1785.
* Beschreibung dér Freistadt PresBburg. 40.
delet meghagyja a gymnasium igazgatójának, mint egyúttal a nemzeti iskolák vezetőjének, hogy mivel a tanítóknak az vj tulajdonos intézkedése folytán ez év Sz. Mihály napjáig ez épületből ki kell költözniük, a városnál a tanítóknak elszálláso
lása ügyében haladéktalanul intézkedjék. 1855-ben Estei Miksa főherczeg vette meg az épületet és azt a visszatelepített jezsuita- atyáknak adományozta.
A collegium mai szomszédos iskola -épület sorsáról alább lesz szó.
A Salvator-templom a collegium feloszlatása után a kapuczinus- rendű atyák vezetése alá került/ a kik ennek fejében azt a jogot nyerték, hogy a collegium könyvtárának azon könyveit, a melyek a vallásra vonatkoznak, (libri spirituales et ascetici) térit vények kiállítása mellett akadálytalanul ki vehessék és használhassák; a könyvek azomban mindig a gymnasium tulajdona maradnak. Utóbb — nem sikerült megtudnunk mióta — az esztergom-főegyházmegyei világi papok vezetik, egész 1855. évig. Ez évben Scitovszky János, esztergomi bíboros érsek-primás az 1814. aug. 7-dikén „Sollicitudo om
nium ecclesiarum4* kezdetű pápai bullával visszaállított jezsuita
rend számára Pozsonyban ismét collegiumot alapított és a Salvator-templomot a jezsuita-atyákra bízta és ez azóta máig vezetésük alatt áll.
A collegiumban fennálló Mária-egyesületek sorsáról is meg
emlékezünk pár sorban. Ezek Mária-Terézia intézkedéseihez képest mindenütt, tehát Pozsonyban is, az illető város plébá
nosának felügyelete alá kerültek. Ez történt különösen a Jongr. civicau-Yal és a Krisztus kínszenvedéséről elnevezett társulattal. A tanulók Mária-társulata szintén a városi plébános felügyelete alatt állott, de vezetője a feloszlatás utáni időkben gymnasiumunk exhortatora volt s ő intézkedett kellő ellenőrzés és a főigazgatóságnak adandó számadások kötelezettsége mellett az egyesület vagyonáról is.2 A congregatio elnöke 1776-tól kezdve Barvér Ferencz exhortator volt. 1777-ben a tanulók
1 Főig. r, 1779. február 28.
* Főig. r. 1777. május 15.
Maria-társulatára nézve a Rat. Ed. értelmében oly irányú intéz
kedés történik, Hogy azon tanulók, a kik a társulatba már be vannak irva, a jövőben is tagokul megmaradhatnak;
a jövőre nézve azonban csak a syntact. osztály tanulói vehetők fel tagokul.
A tanulók Mária-társulata a feloszlatás idejében szintén tekintélyes vagyonnal rendelkezhetett. Kitűnik ez abból, hogy a Sálvator-colleo’iuinban külön terem állott rendelkezésére so abban voltak elhelyezve különféle bútorai és felszerelései,1 és hogy 1779-ben Belosics Miklós paulinus szerzetes, a ki néhány évvel előbb e gymnasium rendkívüli tanára volt, 500 frtnyi összeggel tartozott a tanulók társulatának.2
II. Józsefnek uralkodása a tanulók Mária-egyesületeinek véget vet, és már 1780. márczius 31-dikén rendelet érkezik a főigazgatóságtól, a mely meghagyja, hogy a gymnasiuinunknál levő egyesületnek készpénze biztos helyen elhelyeztessék és abból szegény és beteg tanulók segélyeztessenek. Az 1784-diki évvel pedig végleg megszűnik a tanulók Mária-egyesületének működése; az egyesület készpénze és egyéb vagyona össze- iratik3 és valószínűleg az ösztöndíjak alapjának gyarapítására fordittatik. Minthogy pedig még az 1785-dik év folyamában megtörténik, hogy a tanulók a Mária-társulatok szokásához híven részt vesznek a szombati napon megtartott litániákon, a főigazgatóság szigorúan meghagyja az igazgatónak, hogy ezen
„visszaélésnek44, a mely a tanulókat a tanulmányokban aka
dályozza, felelőség terhe alatt elejét vegye.4
A káptalanutczai jezsuita-residentia épülete a collegium eltörlése után a vallásalap [tulajdonába ment át. E gy részébe, a Dóm-templom felől való felének emeleti helyiségeibe, 1775-ben az újonnan szervezett városi elemi iskola5 költözködött a
táni-1 H. T. táni-1777. julius 28. 4029. sz. r.
a Főig. r. 1779. (leczember 8.
3 Főig. r. 1784. augusztus 29. — 4 Főig. r. 1785. február 27.
5 „Schola germanica trivialis ad gradus ecclesiae S. Martini.u A tnnitó: M icheli Fülöp 100 tanulót oktatott s összes évi fizetése 301 frt volt. — L. Conscriptio Ludi- rectorum etc. Vár. lt. L. 54. N. 118.
tóval; a földszinti helyiségekben a Dóm felé továbbra is ott maradt a Salvator-gyógyszertár. Minthogy pedig a Salvator- templom mellett levő épület, főleg miután maga a kolostor vendéglőül eladatott, a tanitás czéljaira mindinkább alkalmat
lannak bizonyult, a H. T. a gymnasiumot akarta a káptalan- utczai kolostorban elhelyezni és 1779-ben tárgyalások folytak Ehrenfels kanonokkal, a pozsonyi kerület nemzeti iskoláinak felügyelőjével, miképpen lehetne az épületet a gymnasium czél
jaira átalakítani. E tárgyalások alapján 1779. deciember 7-dikén gróf Balassa Ferencz főigazgató utasítja az igazgatót, hogy ismételten bocsátkozzék Ehrenfels kanonokkal tárgyalásokba.
Az igazgató tárgyalt is, s a tervek is elkészültek az átalakításra nézve, de akkor a gymnasium tanártestülete lépett fel az intézet
nek a káptalanutczai residentia épületébe való áthelyezése ellen.
1780. január 5-dikén tartott üléséből terjedelmes memorandumot terjesztett fel ez ügyben, s számos okkal bebizonyította, mennyire alkalmatlan ez az épület a tanitás czéljaira, s el is érte, hogy a H. T. elállóit az ide való áthelyezés eszméjétől. A gymnasium helyett tehát 1780-ban a könyvvizsgáló hivatal költözködött a residentia épületébe. 1812-ben a benczések vették át az épü
letet, mígnem 1850-ben a keleti szárny a kir. akadémiáé lett, a nyugatiban pedig továbbra is megmaradt az elemi iskola és ott van máig.
A hajdani jezsuita-<?yógy szertárról már fentebb megjegyeztük, hogy az a collegium feloszlatása után is a régi káptalanutczai residentia épületében (Pázmány-féle épület), a régi helyén maradt. A jezsuiták ingóságainak és ingatlanainak elárverezése alkalmával u. i. a gyógyszertár is eladódott és polgári kézre került. Ki vette meg, és mennyiért? — azt alább derítjük ki. Annyi bizonyos, hogy 1812-ben Sessel Károly g y óg y szerész tulajdonában van. Erről a ről a tank. főigaz
gatónak 1812. nov. 22. kelt egyik leirata7 úgy nyilatkozik, hogy már 38 év óta lakik az egykori residentia épületében, s ugyanezen leirat értelmében a következő 1813. év Sz. G yörgy napján kellett az épületből kiköltöznie, még pedig azért, mivel
1 Grymn. irattár.
1812-ben ide a benczés-rendű szerzetesek költöztek. Kiköltözött-e csakugyan a gyógyszertár 1813-ban? — nem dönthettük el, mert más helyütt1 azt olvassuk, hogy a Salvatorgyógyszertár bizonyítani a gyógyszertár meg ma is meglevő bejáratának*
következő felirata:
S. I. aesCVLapIon . In praeLatVraM
orDIn: S. Ben.
ConYertebatYr.
Tény, hogy idővel ez a gyógyszertár káptalanutczai helyi
ségéből a Hosszuutczában levő u. n. Szulkovszky-iv 1 e házba költözött s jelenleg is ott van. Későbbi tulajdonosai közül Schöninger-nek, Tsidá-nak, Lucicli Gézának, Klein Zsigmondnak nevet sikerült megtudnunk; jelenleg Adler Rudolf úr tulaj
dona.3 A gyógyszertár egykori helyiségében napjainkban a róm. katli. kegyuraság hivatalos helyiségeit találjuk.
1 Ortvay, Száz év. 34.
* Az ajtófélfák (az akadémia kapubejáratának bal oldalán) pompás farag- ványaikkal a kőfaragó, maga az ajtó, sarkaival és záváraival, a míílakatos iparnak valódi remekei.
3 A dler K. úr szívességéből volt alkalmunk a hajdani jezsuita-gyógyszertárat közelebbről megtekintenünk, s elmondhatjuk, hogy az Pozsony városának egyik nevezetessége. Az 1727-ben, tehát még a jezsuiták idejében készült állványok a roccoco-bűtoroknak remekeiül tekinthetők. Legrégibb pharmacopeája 1613-ból való, és van még körülbelül 95 darab részint agyagból, részint üvegből készült gyógyszer- tartója, a melyek egy része a gyógyszertár alapítójának: Lippay G yörgy érseknek, más része a jezsuita-rendnek a czímerével van ellátva. A jezsuiták idejéből való a 6 puha márványból készült oroszlánytól tartott asztala, 1 alabastromból készült zúzó edény és a gyógyszertár jeligéje a helyiség mennyezetén: „ Quid-quid agis, prudeniet*
agas ct reejnce finem. 1727.“
VetVs
V I. F E J E Z E T .