Művelődéstörténelmünknek egyik legfontosabb mozzanata az a nagy jelentőségű politikai és szellemi mozgalom, a melynek
a neve, és a melynek a pozsonyi jezsuita- gymnasium is szülöttje. Ez a mozgalom tudva
levőleg a XVI. század végén, Rudolf király uralkodása alatt indult meg, s úgy a kül
földön, mint nálunk nagyon nevezetes változásokat idézett elő.
A jezsuita-rend, a mely a protestantismus elleni küzdelmet vallotta főfeladatául, ily körülmények közepette hazánkban is mihamar nagyon jelentékeny tényezővé válik, és van reá adatunk, hogy már 1586-ban Rudolf király, utóbb pedig II. Mátyás arra töre
kedtek, hogy Pozsonyban, a Habsburg-dynastia magyarországi fővárosában, a jezsuita-rendet megtelepítsék és számukra itt iskolát alapítsanak,* annyival inkább, mivel itt ez időtájt a protestáns vallás nagymérvű hódítást tett. Mind a két király a jezsuiták itteni megtelepítésére irányuló törekvésében azt hangoztatja, hogy az a törekvésük, hogy a magyar nemes ifjúság ősei hitének megfelelő nevelésben részesüljön.
Királyainknak a katholikus iskolák alapítására irányuló törekvéseivel párhuzamosan halad a magyar katholikus egyház fejeinek, az esztergomi érsekeknek abbeli törekvése, hogy az országnak a török hódoltság kora óta politikailag és kulturális
Országos levéltár. Actu Jesuitica Collegii Posoniensis. Fasciculus líb Numerus 5.
Pázmány P. ezimere.
24
tekintetben első rangú fontosságú helyén: Pozsonyban oly iskolát alapítsanak, a mely a magyar főrangú és nemes ifjaknak kiválólag kath. szellemű nevelésével foglalkozzék. Tény például az, hogy a nagy tudományai Verancsics Antal érsek Pozsonyban saját udvarában állított fel iskolát, és 1573-ban a legelőkelőbb családok sarjaival találkozunk ezen iskola tanulói között.1
Azonban úgy e királyoknak, valamint áldozatkész egyház- nagyjainknak ide irányuló törekvései csak akkor kecsegtettek eredménynyel és vezettek ezélhoz, a mikor az ellenreformatio és ezzel a jezsuita-rend Pozsonyban való letelepítésének ügyét a halhatatlan érdemű és törhetetlen buzgalmú Pázmány Péter karolta fel, — és ez az idő Pozsonyra nézve 1622-ben köszöntött be.
A nagytudományu érsek a jezsuita atyáknak Pozsonyban való megtelepítése érdekében az első lépéseket már 1617-ben tette meg, a midőn egy ház megvétele iránt lépett alkudozásba, hogy a jezsuita atyáknak otthont szerezzen,2 de fáradozása csak 1622-ben vezetett eredményre. A megtelepítésben őt eleinte az a szándék vezette, hogy a felekezeti küzdelmek közepette a pozsonyvárosi plébánosnak segítségére legyenek, őt az Isten igé
jének és a katholicismus tanainak hirdetésében és védelmezésében s a hívők egyéb irányú lelki gondozásában (gyóntatás, betegek látogatása) támogassák.3 E végből a jezsuita-collegium tagjai közül kettőt Pozsonyban letelepített oly módon, hogy a városi plébános látta el őket szállással és élelemmel, de az eltartás költségeit a plébánosnak az érsek a sajátjából megtérítette. E két első pozsonyi jezsuita atya: a krajnai származású (Mallius) Gáspár, egyúttal a pozsonyi telep (residentia) főnöke (superior), a ki a főtemplomban a német hitszónoklatokat tartotta, — és Lénárd atya (P. Leonardus Praesul Ungaroslaus), a ki a Klarisszák templomában tótul prédikált.4
1 Franki, i. in. 142.
2 Franki, Pázmány P. és kora I. 469.
8 Historia Collegii Posoniensis 1622—1635. A budapesti egyetemi könyvtár kéziratai között. Ab. 97. — Egy másik adat a letelepités czélját igy fejezi ki: „. . . ut societati nostrae in urbe Posoniensi stabilem sedem figeret, et in hoc loco dominantis heredis pestem, si non penitus extirpasset, saltem reprimeret et cohiberet, ne audacius progrederetur.w Orsz. Ivit. Act. Jós. C. P. F. 13. N. 4. p. 1.
4 II. C. P.
P Á Z M Á N Y P É T E R .
■ (Rugendas metszete után Péterff y „Sacra Concilia“-jából.)
26
A pozsonyi jezsuita-telep ügyét azonban csakhamar fel
karolta 11. Ferdinándkirály is, a mennyiben eltartásukra a magyar kamaránál 1623. julius 1-én évi 300 forintot utal
ványozott, de nem egyszer s mindenkorra, hanem csak ideiglenes segélyül.1 A királyi pártfogás e megnyilatkozásában legnagyobb érdemük volt a magyar kamara tanácsosainak, a kik még ugyan
csak ezen évben kieszközölték, hogy a pozsonyi jezsuita-telep
az elhunyt Lopes kanczellár hagyatékából 300 frtnyi összeget kapjon.®
Ily szerény anyagi viszonyoknak közepette kezdették meg a jezsuiták pozsonyi működésüket, s a maguk elé ki
tűzött eszme szolgálatában mindjárt kezdetben nagy buzgó- ságot, kitartást és elszántságot tanúsítottak. Ugyanis ez évek folyamában Bethlen Gábor támadásai Pozsony városát nem egyszer nagyon szorult helyzetbe juttatták, s egy ízben a város az ostrom következtében oly szorultságba jutott, hogy
— mint a rend krónikása megjegyzi — egy kis kenyér 80— 90 krajczárba (akkori időben igen nagy érték!) került, s 5— 6 héten át még az előkelők sem jutottak marhahús élvezetéhez. És bár e viszonyok között a telep tagjainak sokan tanácsolták az elköltözést, ők bámulatra méltó kitartást és lel
kesedést tanúsítottak. Példájuk buzdítólag hatott s népszerű
ségük is napról-napra nőtt.®
A telep első tagjainak Pozsonyba hozatala Pázmány Péter érseknek abbeli elhatározott szándékával történt, hogy itt állandó letelepítésük mihamarább be fog következni, s hogy számukra rövid idő alatt rendház (collegium) épül; de már negyedfél esztendő óta voltak itt az első atyák, a nélkül, hogy az állandó letelepítés ügyében valami nevezetesebb lépés történt volna.
Sőt, úgy látszik, hogy Pázmány érseknek törekvése elé oly akadályok gördültek, a melyeknél fogva rövid időre ő maga is elállt a jezsuiták Pozsonyban való megtelepítésének szándékától.
1625-ben ugyanis „non habens tunc modum fundandi collegii,“
az eltartási költségeket, a melyeket eddig a plébánosnak fizetett, meg akarta vonni. A nehézség pedig az érsek és II. Ferdinánd
1 A. J. C. P. F. 13. N 4. p l. — » H. C. 1*. — » F. h.
27 király, illetőleg a kir. kamara közötti oly természetű vélemény- kíilömbségből eredt, a mely a nagy egyházfő független és hazafias gondolkodásmódját nagyon szépen jellemzi. Ferdinánd király ugyanis azt kivánta az érsektől, hogy nagyobb biztonság kedvéért a collegium jövedelmi forrásaiul Ausztria vagy Morva
ország falvaiban szerezzen birtokokat. Az érsek e feltételt nem találta elfogadhatónak; első sorban azért nem, mivel e tartományok
„ extra regnum“ fektisznek, másrészt, mivel e helyeken birtoko
kat csak német pénzen vásárolhatott volna, ezzel pedig pénztára nem rendelkezett. És készebb volt inkább kedvencz eszméjével felhagyni, semhogy külföldön, vagy külföldi pénzen vásároljon birtokokat. Magához hivatta tehát ez év április elején a telep főnökét, és kijelentette neki, hogy mivel a collegium megalapítása legyőzhetetlen akadályokba ütközik, ő a pozsonyi telepet feloszlatja, s egyáltalában nincs módjában, hogy a jövőben a rend érde
kében valamit tehessen, s erről a rend provincziálisát is érte
sítette. A provincziális közbevetése, bár többféle megoldást ajánlott, hiába való volt; az érsek megmaradt szándékánál. A főnök, pater Malli tehát a kir. kamara itt levő tanácsosaihoz for
dult, és kérte őket, hogy mivel a katholicismus ügye a jezsuiták itteni tartózkodásának ezen rövid ideje alatt is jelentékenyen fel
lendült, vessék közbe magukat Ferdinánd királynál, hogy ne en
gedje, hogy a pozsonyi telep feloszoljon, sőt hogy a rend állandó megtelepítéséről gondoskodjék.1 A kir. kamara csakugyan közben is járt s a királyhoz intézett felterjesztésében azt ajánlja, hogy a pozsonyi telep javára adományozza ő felsége a körmendi (veszprémvölgyi) feloszlott női kolostornak javait, s addig is Bazin és Szent-György jövedelmeiből pénzt, bort és gabonát adjon oly értékben a mennyit az érseknek évi segélyzése kitett.e
A körmendi kolostor javait azonban a jezsuiták, a magas pártfogás daczára sem kaphatták meg. Ezek ugyanis az 1548. évi XI. t.-cz. 12. §-a értelmében (1. I. rész, 9. lap) a győri püspökség által voltak vallási és iskolai czélokra felhasz- nálandók és 1625. julius 9-dikén az akkori püspök azzal a
H. C. P. — « A J. C. P. F. 4. N. 46.
28
kéréssel fordult a kir. kamarához, hogy a körmendi javak neki átadassanak, hogy azok jövedelmeiből a Dunántúlon katholikus iskolát alapíthasson. Minthogy azonban az említett javak jogi természetét a kamara teljesen nem ismerte, mielőtt döntött volna, tájékoztatta magát a dolog állásáról.
De éppen ezt az időt használta fel Malli Gáspár superior, és a kamara tanácsosainak ösztönzésére a felségtől e javakat a pozsonyi telep számára kérte.1 A király akként döntött ebben az ügyben, hogy a körmendi kolostor jövedelmei
ből a pozsonyi jezsuita atyák vagy a Kechkés- (Kecskés) féle könytárt vegyék meg, vagy pedig saját fentartásukra fordít
sák.2 Minthogy azonban a király utóbb mégis jobbnak látta a kolostor javait vij iskola felállítására fordítani: a kör
mendi birtok a győri collegiumnak adományoztatott. A telepnek Pozsonyban maradását Ferdinánd király mind a mellett biztosí
totta, mivel 1625. április 22-dikén kelt rendeletével Bazin és Sz.-György uradalmak jövedelmeiből évenkint 200 forintot, 2 „mutones"gabonát és 25 cseber bort rendelt a telep számára.8
Ezenközben azonban Pázmány érsek is újra felkarolta a collegium megalapításának ügyét, s úgy látszik, hogy a közte és a király között korábban támadt véleménykülömbséget az ez évben szeptember hó 8-dikán Sopronban tartott országgyűlés alkalmával sikerült eloszlatni. Erről tanúskodik az a körülmény, hogy az érsek még ez év folyamán Pozsonyba jővén, magához hivatta a telep főnökét s ennek nagy örömére kinyilatkoztatta, hogy a rendház felépítését újra kezébe vette azon az alapon, a hogyan erre nézve a királylyal a soproni országgyűlés alkalmával megállapodott.4
Az ellentétek kiegyenlítésében magának a kamarának is volt érdeme, amennyiben az állandó letelepítésnek oly módját ajánlotta, a melyben mind a király, mind az érsek megnyugo
dott. Ehhez képest a király meghagyta a kamarának, hogy bocsátkozzék alkudozásba az érsekkel a magyar végvárak szükségleteire szolgáltatandó bor és gabonáiba nézve, s hogyha
1 A. J. C. 1*. F. 4. N. 44. — > A . J. C. P. F. 4. N. 29. — 4. N. 47. — * II. C. P.
3 A. J. C. P. F.
29 a megegyezés nem sikerül, az esetre, nehogy a pozsonyi telep elszéledjen, ő felsége az ügy további fejlődéséig hajlandó a Sz.-György és Bazin jövedelmeiből már korábban utalványozott évi segélyt továbbra is folyósítani.1
A kiküldött bizottság az érsekkel való egyezkedésben sikerrel járt el, és megbecsülvén a bornak és gabonának értékét, az érsek a végvárak eltartására a király megbizottainak eladott 30.000 köböl (1 köböl = 2 pozsonyi mérő) gabonát és 6000 cseber bort, 50.000 forint értékben 6 százalék mellett. Az érsek
nek ezt az 50.000 forintját akarta tehát a király a collegium alapításának biztosítékául Ausztria rendéinél elhelyezni. Mivel azonban az osztrák rendek több rendbeli nehézséget támasztot
tak, a királynak máskép kellett intézkednie.* H ogyan? az az alábbiakból világlik ki.
A collegium megalapításának ügye ezzel biztos kerék
vágásba jutott és Ferdinánd király már 1625. évi november 20-dikán megtette az első elhatározó kezdeményező lépést.
Értesítette ugyanis Pozsony város tanácsát, hogy tekintettel a pozsonyi városi iskola teljesen elhanyagolt állapotára, eltökélt szándéka a városban nyilvános gymnasiumot fel
állítani. Tudomására hozza egyúttal, hogy ez ügyben a szük
séges teendők foganatosítására Pálffy István, pozsonyi főispánt és Pálffy Pált, a magyar kamara elnökét küldi ki biztosokul, s meghagyja a városnak, hogy a nevezetteket mindenben saját akaratának végrehajtóiként tekintse, őket minden tekin
tetben támogassa és intézkedéseikhez alkalmazkodjék.* E lépé
séről a király értesítette az érseket is, felhiván őt, hogy a biztosokat intézkedéseikben segítse s velők együtt tárgyaljon a várossal.
Daczára azonban a királyi meghagyás erélyes hangjának, Pozsony város tanácsa nem valami nagy lelkesedéssel fogadta a király biztosait és az általuk képviselt ügyet.
Elsőben maga az érsek személyesen közölte a király szán
dékát a tanácscsal. Előadta, hogy ámbár ő felségének teljes joga volna, hogy szándéka keresztülvitelére a városban tetszés
• A. J. C. P. F. 13. N. 4. p. 2. — > F. h. és F. 10. N. 5. — 3 Vár. lt. L. X L V . N. 32. c
30
szerint vásárolhasson meg házakat, mégis ezt a várossal egyet- értőleg akarja tenni. Mivel továbbá a város szándékosan annyira elhanyagolta a kath. iskolát, hogy azt az elpusztulás veszélye fenyegeti, a király ilyent saját költségén akar emelni. Intette ennélfogva a tanácsot, hogy óvakodjék a király akaratával szemben gánesoskodni, mivel ennek semmi komoly alapja nem lehet, legfeljebb felekezeti gyűlölködés.1
Amit az érsek csak úgy beszélgetésképpen (per modum discursus) közlőit volt a tanácscsal, azt a király biztosai hiva
talos módon a következő alternatíva alakjában terjesztették a tanács elé: a város 2— 3 polgári házat ajánl fel vételre a királynak az építendő iskola számára, vagy pedig lemond a főtemplom mellett levő iskolájáról és a Sz. Andrásról elnevezett javadalmas házat átengedi a káptalannak, illetőleg az őrkano
noknak.
A város nagyon röviden végzett a királyi biztosokkal.
A mint az a biztosoknak 1625. deczember 21-dikén kelt s a királyhoz intézett jelentéséből kiderül, a tanács a biztosok elő
terjesztésére akképp válaszolt, hogy közgyűlés (communitas) összehívása nélkül ez ügyben semmit sem határozhat, és hogy majd a közeledő karácsonyi ünnepek után fog e tekintetben a város közönségével tárgyalásokba bocsátkozni.
H ogy mily rideg lehetett a város képviselőinek vissza
utasító magatartása a király szándékával szemben, azt élénken illusztrálja a biztosok jelentésének az a helye, a hol a biztosok szinte megbotránkozva említik, mily kevés tisztelettel viseltetett a város a király meghagyása és a biztosok személye iránt, milyen sértő huzavonával és kicsinyes akadékoskodással szegült ellene a felség szándékainak. Azt tanácsolják tehát, hogy ha
— a mint azt a tanács kilátásba helyezte — a város küldött
sége ez ügyben ő felségéhez járulna, fejezze ki szigorú rossza- lását nyakasságuk miatt (ipsorum duritiem severius exprobrare).*
A karácsonyi ünnepek titán a város csakugyan tanakodott a királynak szándéka fölött s deczember 29-dikéről keltezve
1 A. J. C. P. F. 13. N. 4. p. 3. Ezekből, valamint az alábbiakból kitetszik, hogy Pozsony városában ez időben a protestáns vallás domináló szerepre emelkedett.
a A. J. C. P. F. 4. N. 1. p. 4— 5.
érdemleges választ adott1 a királyi biztosoknak és ugyanezen a napon hasonló tartalmú felterjesztéssel küldöttséget menesztett a királyhoz. A felterjesztésben a polgárság kifejti, hogy polgári házak vételébe azért nem akarnak beleegyezni, mivel — úgy
mond — a város, a külvárosok elpusztulása miatt amúgy is szűk, sok benne a templom, kolostor, javadal más és nemesi ház. Az iskolára nézve pedig, a mely a felterjesztés szavai szerint ó'sidők óta a parochiával együtt a város hatósága alatt állott, megjegyzi, hogy azt a város saját költségén kijavíttatta, és hogy az a közel lefolyt háborúskodások miatt nem volt olyan állapotban, a milyenben lennie kellene s a milyenben előbb volt; mindaz a mostoha körülményeknek tudandó be. ígéri egyúttal, hogy mivel a béke helyre állott, kész az iskolát rátermett és elegendő számú tanítóval ellátni s oly karba helyezni, hogy régi jó híre és fénye helyre álljon. Végül kéri ő felségét, hogy már csak azért is álljon el a házvétel szándé
kától, mivel ez a város régi jogaiba és kiváltságaiba ütközik.*
A városi polgárság makacskodásán kívül a collegium anyagi biztosítása is még mindig kényes oldala volt a pozsonyi gymnasium megalapításának; de Ferdinánd király lassankiut az e részben felmerülő nehézségeket elhárítani igyekezett.
Mihelyt az érsektől felajánlott bornak és gabonának hivatalos átvétele 1626. februárius 14-dikén Eckstein Kristóf (ab Ernegg in Hermansstortf) részéről megtörtént, és az átvételről szóló elismervény az érsek kezében volt, ő maga sürgette az udvari kamaránál, hogy az eladott élelmi szerekért járó tőkéjének és kamatainak biztosítása érdekében történjék hát valami. Az udvari kamara akkori elnöke Antonius Cremiphanensis apát erre azt felelte, hogy reméli, elég biztos lesz a fedezet, ha azt az összeget, a melyigei Becs városa Ausztria-tartománynak
tartozik, az érsek számára utalványozzá, s az érseknek ványait Ausztria készpénz gyanánt fogadja el.3
1 A. J. C. 1*. F. 13. N. 4. p. 3. és l ’ ozsv. It. L. X X X V II. N. 11.
1 A. .1. C. 1’ . F. 4. X. 1 p. 3 - 4 . és I’ ozsv. It. L. X X X V II. N. 15.
8 A . J. C. P. F. P3. N. 4. p. 4. ős F. 10. N. 5. A dolognak ilyetén elintézés-módja az akkori pénzügyi administraciót meglehetősen fonáknak tünteti fe l; de ebben az időben másutt sem találunk külömbet.
Leérkezett azonban az udvari kanczellária válasza Pozsony városának múlt év deez. 29-diki felterjesztésére, melyben (1626.
jan. 14. kelettel) a király megbízásából a kanczellár, Ferencztfy Lőrincz, egyenkint czáfolja a város által felhozott okokat.
Mindenek előtt tagadja, hogy a város jogaiba és kiváltságaiba ütköznék az, ha a király polgári házakat vásárolna meg; sőt
— úgymond — ennek akadályozása ütközik minden isteni és emberi jogba, és ellenkezik a méltányossággal is, hogy a királynak saját birodalmában kevesebb joga legyen mint bár
mely alattvalójának. A város maga királyi engedély nélkül sajátított ki házakat a főtéren iskolája számára: 1 hát ez nem ütközött kiváltságaiba, csak az, ha a király akar iskolát építeni?
O felsége csak néhai I. Mátyás király példáját követi, a ki teljesen a mostanihoz hasonló módon létesített itt nagy fényű iskolát: az Academia Istropolitanát. A polgárok a város szűk voltáról panaszkodnak : hát akkor — kérdi a kanczellár — miért foglalták le éppen a legnagyobb házakat iskolájuk számára? Reájuk pirit aztán, hogy ők maguk is beismerik, hogy ők irányozták ő felsége figyelmét gymnasium alapítására, mert a maguk iskoláját, bár erre őket semmi sem kötelezi, az ínséges viszonyok daczára nagy költséggel és áldozatokkal fel
építették; a í’égi katholikus iskolát pedig szándékosan annyira elhanyagolták, hogy a katholikusok nem tudják, hová küldjék gyermekeiket; pedig ennek gondozása régtől származó kötelességük.
U felsége legfőbb kegyúri jogánál fogva megtehette volna azt is, hogy az üres és elhagyott iskolát tanitóstól és tanitványostól saját hatalmukig lefoglalja; de inkább választotta a középutat, hogy alkalmat adjon a polgárságnak az alattvalói engedelines- ség gyakorlására. Figyelmezteti a várost, hogy magatartásával kegyúri jogait koezkára teszi, s végül komolyan felhívja, hogy aggályait félretéve, a felség akarata előtt hajoljon meg.4
A kanczellár leiratán kívül mindjái’t az év elején egy másik legfelsőbb leirat is érkezett a városhoz, még pedig erélyes hangú dorgatorium, a melylyel a király a keményfejű tanácsot
1 A leirat az 1606. évben épült protestáns iskolát érti.
* Pozsonyv. It. L. X IV . N. 30. c.
33 sújtotta és tudtára adta, hogy makacssága büntetéséül a fő
templom mellett levő iskolát oly állapotba kell hoznia, mint régen te volt s azt ezentúl katholikus szellemben kell fentartania és vezetnie. Egyúttal azonban kijelenti, hogy az új gymnasium czéljaira most már nem kér, hanem követel házakat a város falain belül, és értesíti a várost, hogy ez ügy foganatosítására ismét kiküldött biztosokat.1
Es csakugyan 1626. évi márczius 8-dikán új leirat megy Pálffy István és Pál grófokhoz, azzal a meghagyással, hogy a korábbi megbízás értelmében újólag járjanak el,2 s új meg
keresés megy az érsekhez is,3 hogy csatlakozzék a biztosokhoz;
márczius 14-dikén pedig a város vette a király meghagyását,4 hogy az iskola (mert nem collegium, hanem a megalapítandó iskoláról van mindig szó a kir. leiratokban) helyének kiszeme
lésénél a biztosok iránt készséget tanúsítson.
Ily körülmények között a város nem látta tanácsosnak a további huza-vonát, s a további merev ellenszegülés helyett beleegyezett az iskola, illetőleg a collegium felállításába, de beleegyezését a következő feltételekhez kötötte :
Tekintettel a város szűk helyi viszonyaira, ő felsége ne vásároljon polgári házakat, hanem elégedjék meg a főtemplom mellett levő katholikus iskolával, továbbá a vele szomszédos, és az ennek szomszédságában lévő és az őrkanonok tulajdonát képező házzal, a mely utóbbiért a város a Sz. Miklósról el
nevezett javadalmas házat fogja a káptalannak tulajdonúi át
engedni. Kiköti, hogy a jezsuita rend ezentúl a város falain belül ne vásárolhasson házakat, továbbá, hogy ebből a város
nak kegyúri vagy egyéb jogaira és kiváltságaira semmi sérelem ne háruljon, s ha a collegium valaha feloszlanék, a tulajdon
jog a most átengedendő telekre nézve a városra visszaszálljon;
hogy a collegiumban és a gymnasiumban korcsmát no legyen szabad nyitni, és a jezsuita atyák saját használatukra is csak a tanács tudtával vihessenek be a városba borokat; hogy a város
falainak kijelölt a telek keretébe eső része az építkezés alkalmával ne rongáltassék meg. Végül kívánja, hogyha ez ügyből
ki-1 A. J. C. P. F. 4. N. 1. p. 5 —6. — *F. h. p. 0. — * F. h. p. 7. — « F. h. p. 6.
Póza. (lymn. tört. 3
34
folyólag az országos rendek a polgárságot megtámadnák, ő felsége feleljen meg a városért s a város feltételeinek elfoga
dását ő felsége királyi leiratával erősítse meg.
A gymnasium és collegium helyére nézve a város és Ferdinánd király között ezután létre jött az egyezség. A város x-észéről támasztott feltételeket a király nevében Esterházy Miklós nádor elfogadta s elfogadásukról 1626. márczius 30-án kelt oklevelével biztosította1 s a nádor által adott biztosító levelet Ferdinánd király már április 10-dikén megerősítette.*
Hátra volt azonban az ügynek a pozsonyi préposttal és a káptalannal elintézendő része. Ebben a tekintetben Pázmány érsek közbenjárására 1626. április 20-dikán oly értelmű meg
állapodás jött létre, hogy a káptalan a maga tulajdonát képező
állapodás jött létre, hogy a káptalan a maga tulajdonát képező