Bor környéki altáborok

A MÜNC HEN- É S A VOR A R L BERG -A LTÁ BOR OK OR VO S A I

hegy) északkeleti oldalán két patak találkozásánál¹⁰⁴ 1959-ben hoz-ták létre a harminc hektáros tavat. (A méreteket jól jellemzi, hogy a völgygát hossza 170 méter.) A München-tábor és a ma szintén víz alatt lévô közút a tó nyugati oldalán volt. A Bori-tónál ma kiterjedt üdülô-, szabadidôs és sportövezet alakult ki. Az itt létesült autóscamping országosan ismert. A jugoszláv idôkben és a bori bánya prosperálásá- nak idôszakában felépült létesítmények ma pusztulófélben vannak.

A tóba nyúló festôi földnyelven állt, árnyas fák oltalmában Radnóti Miklós bronz szobra. Varga Imre szobrászmûvész alkotását 2001 aszá-lyos ôszén máig ismeretlen réztolvajok lopták el.¹⁰⁵ Az új Radnó-ti-szobor – ami szintén Varga Imre alkotása – Borban, az ún. négyes kilométerkônél lévô egészségháznál látható.

A München-tábor magyar zsidó munkaszolgálatosait 1943 novem-berében átvezényelték a Bortól még további, körülbelül hat kilométer-rel messzebb lévô Vorarlberg-táborba.¹⁰⁶ (Bortól való távolsága összesen körülbelül huszonnégy km.) Nagy György szerint „a »München« láger-ben maradt körülbelül 30 zsidó iparos, akik jobb ellátással szakmunkát végeztek egészen a visszavonulásig”.¹⁰⁷ (Az ô orvosi ellátásukról nem maradt fenn adat.) A következô év tavaszán, azaz 1944-ben, ugyancsak a Vorarlberg-táborba vezényeltek „egy szakasz anyaországbeli, fehér karszalagos, kikeresztelkedett” kényszermunkást.¹⁰⁸ Velük együtt az 1943. novemberi négyszázhúsz fôs létszám 1944 júniusában mintegy ötszáz fôre duzzadt.

A második transzport Vácról és Jászberénybôl

A váciak

A Vorarlberg-altáborba 1944 nyarán megérkezett szakasznyi anyaország-beli munkaszolgálatos – írta Nagy György. A Vorarlberg-táborba ekkor megérkezettek egy jóval nagyobb csoporthoz, az abban az évben Bor-ba vittek háromezer fôs csoportjáBor-ba tartoztak. A honvédelmi minisz-ter parancsának¹⁰⁹ megfelelôen a háromezer zsidó munkaszolgálatost 1944-ben két ezerötszáz fôs egységben indították útnak Magyarország-ról. Az elsô vonatszerelvény Vácról indult május 27-én.¹¹⁰ A marha-vagonokból álló hosszú szerelvényen magyar katonai keret ôrizetében utazott az elsô ezerötszáz zsidó munkaszolgálatos. Ezen a szerelvényen volt többek között Radnóti Miklós is. Ô a vonatút alatt kötött barát-ságot a budapesti orvosi egyetemen végzett és az Orvosvegytani In-tézetben dolgozó dr. Bárdos Józseffel. Ezen a szerelvényen utazott a késôbb szintén a Heidenau-altáborba került többi munkaszolgálatos

orvos is. ¹¹¹ Így a Radnóti „heidenaui” irodalmi köréhez tartozó zombori dr. Spitzer László¹¹² és a budapesti Rajna István orvostanhall-gató.¹¹³ A Heidenau-tábor foglya, Andai Ferenc visszaemlékezésben említ egy harmadik „heidenaui” orvost, Vécsei Zoltán személyében.

(Rajna István túlélte a bori munkaszolgálatot, befejezte orvosi tanul-mányait, és a hatvanas évek végén hasznos adatközlôje volt Tolnai Gá-bornak.¹¹⁴)

A Bortól mintegy negyven kilométerre lévô Heidenau-altáborban fogva tartott mintegy négyszáz munkaszolgálatosra és az ôrszemély- zetre összesen tehát három orvos jutott. A Žagubica város felett lévô táborban talán emberségesebb volt a bánásmód, mint más táborok- ban. Minden esetre ennek egyik bizonyítékaként hozza fel Tolnai Gábor irodalomtörténész, hogy „Bárdos József, Spitzer László és Vécsei Zoltán, a »keretparancsnok« tudtával kijárt a táborból, sebesült partizá-nokat gyógyítani”.¹¹⁵

A jászberényiek

Az 1944-ben Borba ért másik hosszú szerelvény Jászberénybôl indult el június 10-én. A marhavagonokba ebben az esetben is 1500 zsidó munkaszolgálatos került.

Jászberénybe hívták be a „frissen” érettségizett Gál Dezsôt és Soós Pétert is. (Késôbb egyaránt a Bortól körülbelül harminc kilométer-re lévô Bregenz-altáborba kerültek.) Mindketten hasonlóan élték meg a bevonulást. Gál Dezsô azt írta visszaemlékezésében, hogy „Nagy könnyebbséget jelentett számunkra már ekkor, fôleg pszichikailag, hogy a sárga csillagos osztály jelentôs része ugyanabba a vagonba ke-rült és így eleinte inkább hatott az egész egy érettségit követô külföldi kirándulásnak, mint annak, amivé pár nap után vált.”¹¹⁶ Soós Péter özvegyének, Bata Margitnak az elmondása szerint férje késôbb maga is mosolygott azon, hogy cserkészként, trombitával vonult be Jászbe-rénybe. „Azt hitte, hogy a dzsemborira megy.”¹¹⁷

Ugyancsak Jászberénybe kapott behívót György Lajos, a késôbb orvosi diplomát szerzett, ismert környezetvédô. A végül a Bortól leg-távolabbra, ötvenhat kilométerre lévô Laznica¹¹⁸ faluban lévô altábor-ba került György Lajos korabeli naplójáaltábor-ban¹¹⁹ ezt rögzítette jász-berényi behívásáról: „A dolog egyáltalán nem sújt le, szinte még örülök is neki. Épp ma jött ki egy rendelet a zsidók összeírásáról, ez már a gettó elôszele, napról napra közelebb jön Pesthez a gettó ha-tár, nincs kedvem gettóba menni, inkább vagyok musz., a muszoknak jobb dolguk van, mint a gettóba zárt zsidóknak. Ez az általános véle-mény.”¹²⁰

A MÜNC HEN- É S A VOR A R L BERG -A LTÁ BOR OK OR VO S A I

A Budapesti Orvostudományi Egyetem szigorló orvosaként Jász- berénybôl került 1944 júniusában Borba a huszonnégy éves Békés (Neu) György. Ugyancsak 1944. június 2-án kellett megjelennie Jász-berényben a késôbbi bori orvostársának, a nála négy évvel idôsebb dr. Erdélyi (Engel) Lászlónak is. A két, egyaránt a Westfalen-altáborba került orvos közül Erdélyi Lászlónak fennmaradt a vasúti útról szó-ló visszaemlékezése. Ebben azt írta, hogy Jászberénybôl marhavago- nokban tették meg az utat Borig. Erdélyi leírása szerint „A vagonok-ban zsúfoltan voltak elhelyezve az emberek, nekünk szerencsénk volt, mert valamelyik »okos« kitalálta, hogy egészségügyi vagont kell csinál-ni és mi csak 25-en voltunk (kb. 15 orvos, gyógyszerész és 10 pro-tekciós), késôbb ez a szám növekedett, mert a betegek is ide kerültek.

Különösen Eszék után, ugyanis itt adtak elôször egy csajka meleg ételt (húsos borsófôzelék), amibôl mindenki alaposan beevett (amíg volt).

Valószínûleg romlott volt az étel, mert olyan hasmenést kapott az egész szállítmány, hogy pokoli jelenetek zajlottak le a robogó vonaton, amely nagyon ritkán állt meg…”¹²¹ Minden bizonnyal az „egészségügyi vagonban” kapott helyet egy késôbb szintén híres orvos is, a 38 éves dr. Román György. Neki is, akárcsak Erdélyi Lászlónak a doni munka-szolgálatból „sikerült megmenekülnie”.¹²²

A váci és a jászberényi szerelvény azonos útvonalon (Pécs–Eszék–Belg-rád–Nisˇ–Zajecˇar) és zajecˇari átszállás után érkezett meg Borba. A meg- érkezôket várta az egy éve már bányamunkát végzô háromezer ma-gyar bori munkaszolgálatos. A két különbözô idôpontban Borba érkezô kétszer 1500 zsidó munkaszolgálatos a Bor központjától körülbelül egy kilométerre lévô Drezda-táborban éjszakázott. A mai Bor belváro-sának számító Drezda-tábor helyén a tábor „utcaszerkezete” megma-radt, és a barakkok alapjaira egyszerû „sorházak” épültek. A „sorházak”

méreteikben megtartották az eredeti barakkok külsô méreteit.¹²³

A munkaszolgálatosoknak az altáborok szerinti elosztása a megér- kezést követô reggel történt meg. A Drezda-táborból gyalog vagy a legtávolabbi altáborokba OT autóbuszokkal vagy teherautókkal szállí-tották el ôket. Így kerültek az Innsbruck-, a Vorarlberg-, a Bregenz-, a Rhön-, a Heidenau-, a Westfalen- és a Laznicai altáborokba.¹²⁴ Átlagosan 430 fô került az egymástól átlagosan nyolc kilométerre lévô altáborokba.

Valamennyi altáborba került munkaszolgálatos feladata a vasútépí-tés vagy az ezzel összefüggô munkák elvégzése volt. Ôk valameny- nyien a Bor és a Duna melletti Kostolac (Belgrád) között keskeny nyomtávú vasútnak a Bor–Crni vrh (Fekete-csúcs)–Žagubica közötti mintegy negyven km-es szakaszát építették a 644–1043 méter magas hegyek között.¹²⁵

Egy kisebb, körülbelül nyolcvan fôs egységet a Vorarlberg-altáborba vittek, hogy velük kiegészítsék a München-altáborból már korábban odavezényelt munkaszolgálatos századot.