A München- és Vorarlberg-altáborok orvosai

Az elsô csoporttal Borba érkezô munkaszolgálatosok közül nem min-denki került a központi Berlin-táborba. 1943 augusztusában a Borba érkezô munkaszolgálatosok közül a bori keret összeválogatott egy kü-lön századot. Borban alakult meg az eredetileg a Zombor–Bükkszállá- son (108/81. táb.mu.szd.) és a Zombor–Bácsszentivánon (108/84.

táb.mu.szd.) állomásozott századok összevonásával létrehozott 108/84-es munkaszolgálatos század. A Bükkszálláson állomásoztatottak Baján, a Bácsszentivánon állomásoztatottak Apatinban szálltak hajóra. Az ösz-szevont század kárpátaljai ortodox zsidó munkaszolgálatosokból és hetven bácskai zsidó munkaszolgálatosból állt.⁸¹ Ezt az összevont szá-zadot a Bortól mintegy tizennyolc kilométerre északnyugatra fekvô München nevû altáborba vitték.⁸²

A München-táborba került század történetét viszonylag pontosan ismerjük Nagy György szabadkai munkaszolgálatos leírása nyomán.

Nagy leírta, hogy már a Borba indulást megelôzôen sokan próbál-tak orvosi papírokkal „ügyeskedni”, és ezáltal elkerülni a „rossz sorsot jelentô” szerbiai munkaszolgálatot.⁸³ Ez többeknek sikerült, de mások-nak nem. Valódi kárvallottja azonban Gotteszman Bertalan lett, aki „…

úgyszólván vak és sánta, szegény sorsú” bajtárs volt, akit azután „me-nesztettek Borba”.⁸⁴ (Kutatásaim szerint ô az elsô lépcsôben történô visszavonulás során halt meg.⁸⁵)

A München-táborba – akárcsak a többi táborba – úgynevezett fehér és sárga karszalagos munkaszolgálatos orvosokat hívtak be. (Elô- zôek az úgynevezett kikeresztelkedett zsidók, míg utóbbiak ki nem keresztelkedett zsidó munkaszolgálatosok voltak.) Az elsô kategóriá-ba tartozott dr. Böszörményi Miklós tüdôgyógyász, késôbb az Orszá-gos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet híres, állami díjas igazgatója.

Böszörményi Miklóssal hosszú interjút készített Fenyô Ervin színmûvész.

Ebbôl a könyv nagyságú és Böszörményi által korrigált interjúban⁸⁶ számos, a bori munkaszolgálatra vonatkozó részlet olvasható. Innen tudhatunk a Bükkszálláson állomásozó munkaszolgálatosok orvosi alkalmassági vizsgálatáról. Böszörményi felettese, Németh János⁸⁷ szá-zadparancsnok ugyanis lehetôséget adott neki arra, hogy a nehéz

fi-zikai munkára alkalmatlanokat kiszûrje. A bácsalmási honvédkórház-ban „hetvenen, nyolcvanan jelentkeztek”⁸⁸ nála. „Ennyien nem le-hettünk, kiválasztottam azt a 25-30 legbetegebbet, ezek között volt komoly szervi szívbajos, epilepsziás stb.” Az orvosi döntését felülvizsgá-ló zombori katonaorvos azonban közölte vele, hogy „ezek a bajtársaim mind alkalmasak a bori szolgálatra”.⁸⁹ Mint utóbb Böszörményi számá-ra kiderült, a századpaszámá-rancsnok szándékosan járt el így, hogy a legbete- gebbek is Borba kerüljenek. Szintén Bükkszálláson történt meg, hogy Németh fôhadnagy „a gyengélkedôk számát limitálni akarta”, de Böszörményi közölte vele, hogy „ki a beteg és kinek kell gyengélkedô- be menni, azt én határozom meg”.⁹⁰ Ezzel ugyan kiváltotta felettese ellenszenvét, de leírása szerint oldotta „a munkaszolgálatosoknak keresz-ténységem miatti ellenszenvét”.⁹¹ Böszörményitôl tudjuk azt is, hogy az Apatinban hajóra tett századdal három – köztük egy Olaszország-ban végzett – orvos érkezett meg Borba. Közülük a fehér karszalagos Böszörményi volt a „hivatalos orvos”.⁹²

Nem csak a budapesti dr. Böszörményi Miklós, de a szegedi dr. Kádár László is kénytelen volt a bácskai munkaszolgálatát bori munkaszol-gálatra cserélni. Kádárnak már a Borba vivô Apatin–Belgrád–Prahovo dunai hajóúton dolga akadt: egy megvert munkaszolgálatos esetében

„neki kellett elsôsegélyt nyújtani”.⁹³ A hajón, illetve a hajóhoz kötött uszályon szállították ugyanis Jászberénybôl az Ercsin behajózott „Je- hova Isten tanúi szektához tartozó” Jehova Tanúit, valamint a szom-batistákat (reformadventistákat) és nazarénusokat. Ôk valamennyi-en hitbéli elveikbôl eredô antimilitarista meggyôzôdésük miatt kerül-tek elôször börtönbe, majd vitték ôket a zsidókkal együtt hajón Borba.

Ôk alkották a jászberényi 801-es különleges munkásszázadot – vagy a Borban használatos elnevezésük szerint – az úgynevezett „hívô”,

„jehovás” vagy „Jehova” századot. Létszámuk összesen mintegy 188-209 fôbôl állt. Közülük a hajón a Jehova Tanúk egységesen nem voltak hajlandóak vallási nézeteik miatt felvenni a nemzeti színû piros-fehér-zöld karszalagot és a katonasapkát. Szinger Ádám Jehova Tanú, bori túlélô közlése szerint ennek „következménye a kénysze- rítés és ütlegelés lett. […] Az uszályban bent egy testvért, Garai Mi- hályt mindannyiunk szeme láttára úgy megverték, hogy felvitték a fe-délzetre, három napig eszméletlen állapotban volt. Megérkeztünk Prahovóba, a bolgár határhoz közel, ott megengedték, hogy Garai test-vért kórházba vigyék…”.⁹⁴ (Garai Mihály túlélte a verést és követte Borba hittestvéreit.)

A munkaszolgálatos századok és magyar katonai kísérôik megérkez-tek a Duna prahovói kikötôjébe. A Prahovo és Zajecˇar közötti utat

A MÜNC HEN- É S A VOR A R L BERG -A LTÁ BOR OK OR VO S A I

a Timok folyó völgyében futó vasútvonalon tették meg. A Borba meg-érkezett háromezer fô közül ezt az összevont századot a München-tá-borba vitték. Az OT-buszok mintegy 460 fôt szállítottak a festôi környezetben lévô, erdei lágerbe. A korábban itt lakó görög hadi-foglyok nagyon rossz higiénés viszonyokat hagytak maguk után. Volt viszont egy „orvosi rendelô is, egy elkerített kuckó az ebédlôbarakk végén”.⁹⁵

Az orvosoknak a táborokban, így a München-táborban is volt egy speciális „orvosi feladatuk”. Böszörményi Miklós beszámolt az álta-la nehezen megélt feálta-ladatáról: „a büntetendôket nekem meg kellett néznem, nyilatkoznom kellett, hogy végrehajtható-e a büntetés vagy nem”.⁹⁶ Konkrét esetet is említ, amikor betegét, Krauszt ki akarták köt-ni. „Volt egy fiú, akinek nyilván a nem táplálkozása [éhezése] miatt furunkulózisa volt, amit megpróbálkoztam saját vér kezelésével gyó-gyítani, ami könnyen keresztülvihetô volt. Volt fecskendô, tû és vet-tem tôle vért és beadtam neki muszkulárisan. Nem sokat javult. Egy nap jövök be a táborba a századdal együtt és látom, hogy csôdület van a láger elôtt. És látom, hogy ott áll mindkét orvos és a Németh fôhad- nagy ki akarja köttetni ezt a furunkulózusos pasast. Mondtam, kezelem ezt az embert, nem szabad kikötni, teljesen tönkre fog menni a bôre.

Azt a mondta a Németh, hogy »doktor urak, ki vállalja helyette a ki- kötést?« Azt mondtam, én vállalom!”⁹⁷ Ezt követôen Németh János dühében mindhárom orvos kikötésére parancsot adott az egyik keret- legénynek. A legkegyetlenebb keretlegények egyike a parancsot azon-ban nem hajtotta végre és titokazon-ban elengedte ôket.

Nagy György úgy emlékezett vissza, hogy „a kikötéseket egyene- sen az elsô bori csoportparancsnok, a táborban szemlét tevô Balogh András alezredes rendelte el, mivel […] soknak találta a gyengélkedôk számát, s köztük a súlyos beteg kanizsai Schaffer Lacit⁹⁸ szimulánsnak minôsítette. Ezért büntetésként rövid idôre kiköttette az orvosokat:

a szegedi Dr. Kádár Lászlót, a kikeresztelkedett Dr. Böszörményit és a nagyváradi Dr. Szilast.”⁹⁹

A München-tábor munkaszolgálatosai – ahogyan azt Nagy György leírja – négy munkacsoportban dolgoztak. A legnehezebb és egyben leginkább balesetveszélyes két munkahely a Crni vrh (Fekete-csúcs) alatt a Bregenz-altábor közelében volt, ahol vasúti töltés építése volt a feladat.¹⁰⁰ A harmadik csoport a Bortól négy kilométerre lévô ún.

négyes kilométerkônél folyó építkezéseken, míg a negyedik csoport a Brestovacˇka Banja nevû gyógyfürdônél végzett fakitermelô munkát.¹⁰¹ A München-tábor helyén ma a Bori-tó (Borsko jezero) terül el.¹⁰² A Bortól ma mintegy tizenhat kilométerre,¹⁰³ a Tilva njagra

(Fekete-I. OR VO S OK É S OR VO S L Á S B OR B A N

TÉRKÉP 3