A Laznicai altábor

A Bortól északnyugat felé tartó hegyi úton ötven kilométer megtéte-le után érkeztek a kényszermunkások Žagubicára. A két város között a Brestovacˇka Banja fürdôn és a hegyi tanyákon kívül ma sincs semmi-lyen település. A Žagubicán lévô Sachsen nevû német tábornak a ma

is látható méretei és épületei, illetve azok maradványai alapján látha-tó, hogy jelentôs német logisztikai központ állt itt.²⁴³ A magyar zsidó munkaszolgálatosokat azonban nem ide, hanem az innen hat kilométer-re nyugatra lévô Laznica faluba szállították. A zömében a román nyelv egyik rokon változatát beszélô vlahok által lakott Laznica a mai 104-es út mentén fekszik és hegyek veszik körül. Itt kizárólag magyar munka-szolgálatosokat tartottak fogva. Részükre nem építettek barakktábort, hanem a falu épületeiben laktak.

A korábban már említett, késôbb orvosi diplomát szerzô György Lajos a Laznicai altáborba került. Naplójának korabeli bejegyzése szerint

„Szállás. A falu kocsmájában, frissen van ciánozva, meszelve, 18-45-ös létszámú szobák, poloska nincs, ágy: 3-as fapriccs. Ivóvíz 200 méterre a körlettôl, patak, hol mosni s mosdani lehet, 20 méterre. A konyha cca.

50 méterre van.”²⁴⁴

A tisztaság ellenére a szintén ide került Erdei László – nyilván rovar-csípés következtében – váltólázban (maláriában) megbetegedett. Erdei visszaemlékezésében²⁴⁵ elmondta Godó Ágnesnek, hogy „két hétig ápol-tak, meglehetôsen veszélyes egészségi helyzetem alakult ki, de fiatal szer-vezetem a maláriát átvészelte”.²⁴⁶ Ebben azonban szerepe volt egy sza-badkai orvosnak, dr. Friedmann Lászlónak is, aki „kigyógyította ôt”

betegségébôl.²⁴⁷ Terjedelmes visszaemlékezésében Erdei összesen három szabadkai orvosról tett említést. A táborban Friedmannon kívül Traumen és „Weintréger vagy Weinberger” orvosok dolgoztak.²⁴⁸ Utóbbi a szerb hadsereg tiszti rangban lévô orvosa volt korábban. Ôt „a csetnikek egy éj-szaka – nagy szenzáció volt – elrabolták. Ez ki volt dolgozva, tudták, hogy itt van ez az orvos. […] …az éjszaka az ôrség szeme láttára ellopták.”²⁴⁹ György Lajos nem tett említést naplójában errôl a „szenzációról”, de ar-ról igen, hogy „1944. augusztus 26-án megszökött a két szerbül tudó or-vosunk s 28-án megjött a hír a hazaindulásról”.²⁵⁰ A munkaszolgálatosok által várva-várt visszavonulás másnap 17 órakor meg is kezdôdött. Nem volt azonban mindenki menetképes. A „gyengélkedô épületben” […]

„nagyon súlyos vérhasos, két vagy három bajtársunkat otthagytuk”

– mondta Erdei László.²⁵¹ Ôket a tábor kiürítését követô napon két, Žagubicáról érkezô német páncélos gépkocsi ismeretlen helyre szállí- totta.²⁵² György Lajos naplójába írt egyik Laznicán maradt beteg társáról, Gyarmatiról, aki egyben gimnáziumi osztálytársa volt. Feltehetôleg ô is túlélte a háborút, mert „késôbb Jasikovóban látta”, amikor már mindketten szabadok voltak.²⁵³ A laznicai gyalogmenet este megérkezett Žagubicára, és ott töltötte az éjszakát. Odafelé menet azonban sikerült megszök-ni mintegy negyven munkaszolgálatosnak. Az elôre pontosan kigondolt és jól kivitelezett akcióban György Lajos nem vett részt. Vélhetôen

A L A Z NIC A I A LTÁ BOR

azért sem, mert a „sebeim miatt nem tudok bakancsot húzni” és mezít-láb volt kénytelen menni.²⁵⁴ A laznicaiak menete végül szeptember 2-án 20 órára beért Borba.²⁵⁵

Laznicai orvosok a partizánok között

A szökött laznicaiak magukat csetniknek mondó helyi szerbekkel talál-koztak. A szerbek „egy-egy karóra ellenében” biztonságos helyre ve-zették ôket.²⁵⁶ Kalandos útjuk során elértek a csetnik ellenôrzés alatt álló Požarevacra.²⁵⁷ Nagy szerencséjükre itt nem az újabb fogság várt rájuk, hanem a táborból korábban elrabolt orvos, „Weintréger vagy Weinberger”. Az ô tanácsai nyomán vészelték át a találkozást. Erdei végül elkerült a partizánokhoz és fegyveres partizánként harcolt a 25.

hadosztály 18. dandár 1. zászlóalj 1. rohamszázadával. Számos telepü- lés felszabadításában vett részt. Érdekességként említette, hogy Valje- vóba²⁵⁸ érkezése után ruháit fertôtlenítették. „Megérkezett két póni-ló, hátukon két benzineshordó, 3-4 felcsernôvel és vöröskeresztessel.

[…] Mindenkirôl leszedték a ruhát és válogatás nélkül belenyomták a benzines hordókba.”²⁵⁹ A hordókban azonban nem benzin volt, ha-nem víz. Alágyújtottak és a víz felett lévô rácson lévô ruhákat gôzöl- tették. Erdei szerint „nem ért semmit, éppolyan tetvesek voltunk, mint korábban. A tetû engem egészen a leszerelésig elkísért, amíg a határt át nem léptem, itthon aztán valahogy egy kicsit rendbe hoztak…”.²⁶⁰ Erdei László végigharcolta a szerbiai, boszniai és horvátországi frontokat, és kisebb kitérôkkel, de mindig ugyanannál a századnál ma-radt. Közben ismét találkozott dr. Friedmann Lászlóval, dr. Traumennel és az idôközben a csetnikektôl átállt „Weintréger vagy Weinberger”

orvossal. Erdei a drinai átkelés után, 1944 végén a térdén megsebesült és kórházba került. Lábadozásának ideje alatt, majd pedig felgyógyu- lása után Friedmann maga mellé vette a tábori kórházba. Két hónapig dolgozott itt felcserként. Utána egy szerb asszonnyal együtt századá- nál lett felcser. Vöröskeresztes táskát kapott, és roham esetén „mindig 2-3 méterrel hátrább maradtak”. „Különösen a boszniai áttörés után rengeteg sebesültet láttam el. […] …a zászlóalj egészségügyi vezetôje, valami Csulik nevû fiatalasszony jött ellenôrizni a munkámat. És so-káig figyelte, hogyan látom el a sebesülteket. Ragyogóan ment. Még nem ismert. Megszólal, hogy hát te medikus vagy? Ránéztem, könyé-kig véresen és mondtam, hogy nem, suszter. Elkezdett nevetni és na-gyon jóba is lettünk.”²⁶¹

Erdei hosszú szolgálata alatt találkozott a partizán bori orvosok kö- zül a vele azonos hadosztály állományához tartozó dr. Erdélyi László-

val és a 17. hadosztálynál szolgáló dr. Fejér Artur Györggyel. Erdei nem közölt részleteket visszaemlékezésében a „Weintréger vagy Wein- berger” orvossal történt ismételt találkozásáról. A másik laznicai or- vos, dr. Traumen viszont – Friedmannhoz hasonlóan – fontos szere-pet játszott életében. Jugoszlávia felszabadulása után Erdeit „felcser- állományba” helyezték és Kraljevóba vezényelték. Mindenképpen azt akarták, hogy ott maradjon, de ô haza akart jönni. A hazautazást pe- dig Traumen intézte el neki. Erdei László 1945. július 13-án szerelt le és került vissza Bajára.²⁶²

A partizán felcser Erdei László és az orvosi tanulmányait Bor után Magyarországon megkezdô K. I. végül nem szerzett orvosi diplo- mát. K. I. a második lépcsôben felszabadult és nem lett partizán. Erdei László azonban szerepel abban a hivatalos kimutatásban, amelyben a bori munkaszolgálatosok „partizán tevékenységét” vették számba.

A névjegyzék 29 nevet sorol fel, akik a Magyar Partizán Szövetség Jugoszláv Csoportjának tagjai voltak és igazolták, hogy „jelentkeztek fegyveres harcra a Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregnél vagy par- tizán egységnél, ill. más módon vettek részt a jugoszláviai ellenál- lási mozgalomban”.²⁶³ A listán rajta kívül a bori orvosok közül Erdé-lyi László, Markovits Pál, Mária Béla és Román György neve szerepel.