Bevezetés

el-képzelhető, hogy azok csak a települések között jelennek meg. A st|tuszért folytatott ver-sengés region|lis szinten akkor a legjelentősebb, ha az szerzett vagy akkor, ha egy régión belül a helyi vezetők versengenek egym|ssal. Ennek felismerése és értékelése nagyban függ a szociopolitikai hat|rok felismerésétől, ami erősen problematikus (Wason 1994, 113; Stark 1998). Ezen a szinten a települések közti hierarchia felismerése a legfontosabb, ami azon-ban nem azonos a települések közti funkcion|lis eltéréssel. Ez utóbbi önmag|azon-ban nem feltétlenül jelent t|rsadalmi egyenlőtlenséget, de lehet oka méretbeli különbségeknek. A települések közti hierarchia – egy település dominanci|ja legal|bb egy m|sik felett – azon-ban szükségszerűen azt jelenti, hogy a domin|ns településen legal|bb egy olyan ember van, aki vezetői szereppel bír a helyi közösség fölött (Wason 1994, 128).

A településhierarchia alapja bizonyos tevékenységek centraliz|l|sa. A települések méretbe-li különbsége gyakran a különböző vezetői funkciók centraméretbe-liz|l|s|ból ered, mivel ezek sokszor specialist|kat, adminisztratív személyzetet stb. vonnak maguk ut|n (Wason 1994, 128-130). A települések méretbeli különbsége azonban nem elég a hierarchi|hoz, az a tele-pülés komplexit|s|nak különbségével j|r együtt. S. Shennan péld|ul a közép-európai bronzkori (2000 BC körül) települések vizsg|latakor kétszintű településhierarchi|t |llapí-tott meg, ahol a központi települések nemcsak méretükben különböztek a többitől, hanem némelyiket erődítés vette körül, region|lisan csak egy vagy kettő fordult elő belőlük, nagy mennyiségű t|rológödör volt e településeken („adó” vagy redisztributív rendszer nyoma), kézműves tevékenységek nyomai, fémkincsek, borosty|ngyöngyök és lószersz|mok fordul-tak elő (Shennan 1986). Ugyanakkor I. Hodder arra figyelmeztetett, hogy a települések méretbeli különbsége és bizonyos specializ|lt struktúr|k előfordulhatnak egyenlőtlenség nélkül is (Hodder 1990a, 309).

A településhierarchia és egyes vezetők felemelkedése között lehet összefüggés, mivel az növeli a munka kontrollj|t, ami az alapvető forr|sokhoz való hozz|férés differenci|lód|s|t és nagyobb vagyonfelhalmoz|st eredményez (Webster 1990). Azonban önmag|ban a tele-püléshierarchia nem bizonyíték az emberi erőforr|s kontrollj|ra. A települések méretbeli különbsége összefüggésben lehet annak funkciój|val (péld|ul védelmi funkció), a cserében való különböző sikerrel, ünnepségek/lakom|k szervezésével, a rítusok kontrollj|val is (Hodder 1990b, 350; Gyucha 2009, 227-228).

Mindenekelőtt az ismeretelméleti kérdések körével kell szembenéznünk: vagyis hogyan és milyen mértékben ismerhető meg a múlt, az egykori emberek élete, szok|sai, hitvil|ga.

Ezekre a kérdésekre a modern régészettudom|ny története sor|n h|rom fő iskola (hagyo-m|nyos, történeti megközelítés, processzualista és posztprocesszualista megközelítés) alapvetően eltérő v|laszokat adott.

A régészeti temetőelemzések kiindulópontja a csontv|z vagy hamvak antropológiai nem és életkor meghat|roz|sa kell legyen, ami szintén nem problémamentes. E alapvető inform|-ciókon kívül sz|mos tov|bbi lényeges inform|cióval szolg|lhatnak az antropológusok az egykori emberek életkörülményeiről. Az utóbbi évek izotóp és genetikai vizsg|latai pedig tov|bb bővítik az egykori emberek fizikai maradv|nyaiból nyerhető inform|ciók körét.

Minden t|rsadalom alapvetően négy fő tengely mentén szerveződik: a közösség tagjainak neme, életkora és a köztük lévő horizont|lis és vertik|lis (t|rsadalmi egyenlőtlenség) t|r-sadalmi különbségek alapj|n. Ezek együttese hat|rozza meg az egyén közösségen belüli helyzetét, szoci|lis kapcsolatait. A t|rsadalomrégészeti elemzések jó kiindulópontja a te-metkezési szok|sokban megfigyelhető nemmel és életkorral összefüggő különbségek ér-telmezése. Egyrészt, mert az antropológiai adatok a régészeti értelmezéstől függetlenek, m|srészt, mert ezek mindig hat|ssal vannak az egyén t|rsadalmon belüli pozíciój|ra. Csak ezekből az adatokból kiindulva tudjuk értelmezni és megkülönböztetni a horizont|lis t|r-sadalmi különbségeket és a t|rt|r-sadalmi egyenlőtlenséget egy közösségen belül. Ezek kuta-t|s|hoz azonban elengedhetetlen a sírok pontos kronológiai besorol|sa és egym|shoz való kronológiai viszonyuk tiszt|z|sa. Ezeknek a kérdéseknek megv|laszol|s|hoz különféle statisztikai módszereket és etnogr|fiai, antropológiai péld|kat hívhatunk segítségül.

A hal|lhoz kapcsolódó t|rsadalmi eseményeknek csak egy kis részletét ismerheti meg az ősrégészet, a temetést megelőző és követő szertart|sokról |ltal|ban semmilyen inform|ci-óval nem rendelkezünk. A temetkezés egy komplex ritu|lis folyamat része, ezért csak

ritu-|lis kontextusban értelmezhető. A hal|l és a temetkezési rítus |tmeneti rítusnak tekinthe-tő, mely illeszkedik a közösség többi |tmeneti rítus|nak sor|ba, ezért azokkal összefüg-gésben kell értelmezni. Mivel a temetés ritu|lis t|rsadalmi esemény, nem feltétlenül a va-lós|got tükrözi, hanem ink|bb a t|rsadalmi ide|kat és azt, ami a t|rsadalom domin|ns tagjainak érdeke; nem a valós|g passzív tükröződése, hanem aktív befoly|solója (Hodder 1982a, 198). Ebből kifolyólag a temetkezés minden eleme sz|ndékos és szubjektív szelekció eredménye, melyet a hit, hagyom|nyok, szok|sok és gyakorlati megfontol|sok vezérelnek (Härke 1997). Éppen ezért a temetkezések aprólékos elemzésével rengeteg inform|ciót nyerhetünk az egykori közösségek életéről, miközben vil|gosan kell l|tnunk, hogy a te-metkezések az egykori anyagi kultúra csak egy tudatosan v|logatott szegmensét képviselik és önmag|ban nem tekinthetjük az egykori t|rsadalomról szóló teljes és objektív inform|-ciónak.

3.4.3.2. (Ismeret)elméleti megközelítések 3.4.3.2.1. Hagyományos, történeti megközelítés

A régészeti kultúra fogalm|nak vil|gos meghat|roz|s|val V. G. Childe olyan egységet adott a kutatók kezébe, mely tudom|nyos alapon is lehetővé tette az ősi maradv|nyok értelme-zését (Childe 1929, v-vi; 1956, 28). V. G. Childe a (régészeti) kultur|lis, etnikai és nyelvi egy-ségeket egyértelműen azonosította egym|ssal. Szerinte egy régészeti kultúr|hoz kiz|róla-gosan kapcsolható egy bizonyos temetkezési rítus vagy szok|s (Childe 1929, v-vi). Vagyis a különböző temetkezési rítusok egyben különböző népeket is reprezent|lnak. A temetkezé-si szok|s hirtelen v|ltoz|s|t diffúzióval vagy migr|cióval magyar|zt|k. Emellett a vertik|-lis, rangbeli különbségek temetkezésekben való tükröződését felismerték, de péld|ul a főnöki sírok elkülönítésén kívül homogénnek tekintették az őskori t|rsadalmat.

A temetkezések a hagyom|nyos megközelítés követői szerint hűen tükrözik az egykori t|rsadalmat. A sírleleteket ekkoriban elsősorban a vall|sról és a túlvil|ghitről tudósító for-r|sokként kezelték. A leletek leír|s|n és tipologiz|l|s|n, a kronológiai kérdések tiszt|z|s|n kívül |ltal|ban nem fordítottak figyelmet t|rsadalmi kérdések tiszt|z|s|ra. Ebben a tekin-tetben figyelemre méltóan előremutató volt Bogn|r-Kutzi|n I. publik|ciója Tiszapolg|r–

Basatanya rézkori temetőjéről, aki a temetkezések gazdags|ga alapj|n m|r t|rsadalmi kér-déseket is érintett (Bognár-Kutzián 1963).

3.4.3.2.2. Processzuális megközelítés

Az Újrégészettel a temetkezések kutat|s|nak sz|mos új megközelítése l|tott napvil|got. A temetkezések a t|rsadalomrégészet elsődleges forr|s|v| léptek elő, kutat|suk elméleti és módszertani megalapoz|s|ra különösen nagy hangsúlyt fektettek a processzualista ir|ny-zat követői. Napjainkig nincs (és valószínűleg nem is lesz) egységes megközelítési módja és értelmezési k|nonja a temetkezések kutat|s|nak.

Az Újrégészet korai szakasz|ban többen is prób|lkoztak azzal, hogy a temetőelemzések egységes szab|lyait lefektessék és |ltal|nos érvényű univerz|li|kat fogalmazzanak meg (pl.

Saxe 1970; Binford 1971). A processzu|lis régészet fő módszere a kultúr|k összehasonlít|sa és kultúr|kon |tívelő szab|lyoss|gok megfogalmaz|sa volt (‘cross-cultural rules’). Ehhez sz|mos természettudom|nyos és statisztikai módszert is bevetettek, a kultúr|k közti ha-sonlós|gokat és különbségeket igyekeztek mennyiségileg is kifejezni (McHugh 1999, 2).

Az Újrégészet képviselői a hagyom|nyos régészet szemére vetették, hogy az nélkülözi a vil|gos kérdésfeltevéseket, megtervezett kutat|si módszereket. Ezzel szemben a processzualista régészek egyértelműen megfogalmazt|k kérdéseiket és ezek megv|laszol|-s|ra tervezték meg kutat|sukat. Munk|juk sor|n vil|gosan lefektetett terminológi|val és módszertannal dolgoztak, hipotéziseket |llítottak fel, melyeket „teszteltek”. A temető-elemzések sor|ban az első nagyszab|sú és úttörő processzualista munka A. Saxe PhD disz-szert|ciója volt, mely sajnos publik|latlan maradt (Saxe 1970). Módszertanilag az etnogr|-fiai temetőelemzéseket adapt|lta a régészetre. A. Saxe munk|j|nak célja az volt, hogy a temetkezési szok|sokban olyan jellegzetességeket, szab|lyoss|gokat tal|ljon, melyek

alap-j|n egyértelműen eldönthető, hogy milyen volt az egykori t|rsadalom szerkezete, struktú-r|ja. Ehhez nyolc hipotézist |llított fel, melyeket etnogr|fiai péld|kon tesztelt. A legna-gyobb problém|t munk|j|nak régészeti alkalmaz|s|ban az okozza, hogy péld|i etnogr|fiai leír|sokon és nem közvetlen temetkezési adatokon alapulnak, és azokon is kerültek teszte-lésre (McHugh 1999, 4-7).

Az Újrégészetre nagy hat|ssal volt a korszak elméleti szociológi|ja és antropológi|ja, fő-ként W. H. Goodenough elmélete (Goodenough 1965). A processzualista régészek elsősor-ban tőle vették |t a t|rsadalom leír|s|ra haszn|lt terminológi|kat – t|rsadalmi identit|s, t|rsadalmi személyiség (social identity, social persona). A felt|rt temetkezések alapj|n pedig az egykori t|rsadalmakat az E. Service és M. Fried |ltal leírt t|rsadalomtípusokba igyekeztek besorolni (Service 1962; Fried 1967). A temetőelemzések egyik fő célja az lett, hogy olyan ismérveket |llapítsanak meg, melyek alapj|n eldönthető, hogy péld|ul az egy-kori t|rsadalom egalit|rius t|rsadalom vagy főnökség volt-e (McHugh 1999, 3).

A processzu|lis régészet képviselői feltételezték, hogy a temetkezési szok|sok hűen tükrö-zik a t|rsadalmi struktúr|t, vagyis a sírok elemzéséből egyértelmű következtetéseket lehet levonni a t|rsadalom szerkezetére vonatkozóan. A későbbiekben a posztprocesszu|lis ré-gészet alapjaiban kérdőjelezte meg ezt a feltevést. L. Binford temetőelemzésről írt alapmű-vében egyenes ar|nyú kapcsolatot prób|lt kimutatni a t|rsadalom és a temetkezési szok|s komplexit|sa között. A. Saxe-hoz hasonlóan etnogr|fiai péld|k segítségével |ltal|nos tör-vényszerűségeket keresett arra, hogy a t|rsadalmi különbségek mely dimenziója, rendsze-rint a temetkezések mely elemében nyilv|nul meg. Péld|ul a t|rsadalmi st|tusz és a t|rsa-dalmi egyenlőtlenség többnyire a mellékletad|s mennyiségében vagy szimbolikus t|rgyak-ban, a lesz|rmaz|s eltérő helyv|laszt|sban vagy ir|nyít|sban fejeződik ki (Binford 1971). L.

Binford munk|j|val szemben is a legnagyobb kritika az, hogy erőteljesen etnogr|fiai ala-pokon nyugszik, helyes régészeti alkalmaz|sa ezért megkérdőjelezhető. M|srészt pedig többen L. Binford szemére vetették, hogy figyelmen kívül hagyta a temetkezési szok|sok ritu|lis aspektus|t, a vall|s befoly|soló szerepét (McHugh 1999, 7-8).

Az antropológi|n alapuló t|rsadalomtipológia hat|sa volt az is, hogy a régészek elsősorban a t|rsadalmi egyenlőtlenség kutat|s|val foglalkoztak, gyakran mellőzték vagy teljesen fi-gyelmen kívül hagyt|k a horizont|lis t|rsadalmi különbségeket (pl. Tainter 1975).

Az |ltal|nos törvényszerűségek keresése mellett a természettudom|nyok és a szociológia hat|s|ra egyre nagyobb ar|nyban vontak be különböző kvantitatív módszereket a temető-elemzésbe. Ennek célja elsősorban az volt, hogy a kutató szubjektív megfigyeléseit a lehető legink|bb kiküszöböljék és a „sejtett” különbségeket vagy hasonlós|gokat sz|mszerűsítve is kifejezzék.¹⁰

Később a kontextu|lis régészet térnyerésével a kutatók felhagytak az |ltal|nos törvénysze-rűségek keresésével és az egyedi kontextusra, történeti h|ttérre, az egyes esetek értelmezé-sére helyezték a hangsúlyt.

10 M|srészt pedig a 20. sz|zad m|sodik fele volt az a korszak, amikor a sz|mítógép térhódít|s|val egyre ink|bb lehetőség nyílt bonyolult matematikai sz|mít|sok gyors elvégzésére.

3.4.3.2.3. Kognitív és posztprocesszuális megközelítés

Az 1980-as évek elejétől kezdve, a posztprocesszualista ir|nyzatok a temetkezések kutat|-s|ban is hamar éreztették hat|sukat. Ettől kezdve kutatók tucatjai hangsúlyozt|k az ideo-lógia temetkezésekben megfigyelhető torzító hat|s|t, ami m|ra gyakorlatilag |ltal|nosan elfogadott| v|lt. Ennek m|sik következménye az volt, hogy a kor|bbi |ltal|nos, univerz|lis szab|lyoss|gok kutat|sa helyett egyre ink|bb az egyedi kultur|lis és történeti kontextus fontoss|g|t hangsúlyozt|k, és azt, hogy a temetkezések és egy-egy t|rsadalom szerkezete csak saj|t kultur|lis és történeti kontextus|ban érthető meg (Hodder 1984, 53). Ezzel együtt j|rt az, hogy a posztprocesszu|lis ir|nyzatok követői gyakran túlhangsúlyozt|k az ideoló-gia szerepét és mellőzték a mennyiségi kutat|sokat (Chapman R. 1987; McHugh 1999, 2). I.

Hodder felismerte, hogy az anyagi kultúra nemcsak tükrözi, hanem aktívan befoly|solja is a t|rsadalmat, a t|rgyak jelentéssel bírnak a közösség sz|m|ra (Hodder 1982a). A temetke-zések pedig a t|rsadalmi kapcsolatokat nemcsak visszatükrözik, hanem torzíthatj|k, el is fedhetik (Hodder 1982b, 152).

A temetkezések a valódi t|rsadalmi viszonyok tükrözése mellett (vagy helyett) kitűnő al-kalmat nyújtanak arra is, hogy a közösség vezetői kifejezzék és legitimiz|lj|k hatalmukat az ősökkel való kapcsolaton keresztül (pl. Shennan 1982; Shanks & Tilley 1982). Ez a lehető-ség nyilv|nvalóan erősen függ attól is, hogy egy közöslehető-ség hogyan viszonyul az őseihez. A kor|bbi Saxe–Binford-féle megközelítéshez képest m|sik jelentős v|ltoz|s volt annak fel-ismerése is, hogy nem feltétlenül a temetkezések voltak a st|tusz kifejezés eszközei, azok m|s területeken is megjelenhettek (Chapman 1991; McHugh 1999, 1). A temetkezések in-k|bb csak bizonyos körülmények között, főként t|rsadalmi instabilit|s idején v|ltak a st|-tuszkifejezés, a versengés színterévé (Randsborg 1982). A posztprocesszu|lis ir|nyzatok követői az Újrégészet hib|i között említik, hogy figyelmen kívül hagyt|k az egyén, a krea-tivit|s és az emberi viselkedés érzelmi befoly|soló erejét. Szerintük az egyéni döntés lehe-tősége a temetés egyes elemeinek kiv|laszt|s|ban is jelentős szerepet j|tszhat. Ennek mér-téke attól függ, hogy a t|rsadalom mennyire ad r| lehetőséget, mennyire szigorú és ha-gyom|nytisztelő a közösség.

Az ideológia torzító hat|s|nak figyelembevétele tov|bbi kérdéseket vet fel. Felmerül a kér-dés, hogyha a temetkezés egyes elemei ideológiai okokból vagy célból különböznek, akkor mennyire tarthatjuk az egykori t|rsadalmi struktúra visszatükröződésének azokat. Ha az egyéb forr|sból sz|rmazó adatokkal (péld|ul településstruktúra) ellentmond|sban |llnak a temetkezések, akkor felmerülhet az ideológia torzító hat|s|nak lehetőség is, |m m|s ma-gyar|zatot is tal|lhatunk. Egy erősen tradicion|lis közösség esetében lehet, hogy a temet-kezések egy jóval kor|bbi időszak struktúr|j|t jelképezik, míg a településeken az akkori, valós viszonyok jelennek meg (McHugh 1999, 2, 16). Ugyanakkor hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a vall|s, a hitvil|g, az ideológia és a hal|lhoz való viszonyul|s azonos módon és azonos mértékben érintette a közösség teljes egészét, jóllehet sz|mos etnogr|fi-ai péld|ból ismert, hogy gyakran ennek ellenkezője történik, ami ismételten torzíthatja a képet. Az ideológia torzító hat|s|t sem szabad túlhangsúlyozni, túlértékelni. Puszt|n a temetkezések vizsg|lata alapj|n nem lehet eldönteni, hogy azok milyen mértékben torzí-tottak, ezért az egykori t|rsadalmi struktúra rekonstru|l|s|hoz mindenképpen figyelembe kell venni az egyéb forr|sból sz|rmazó régészeti adatokat is. J. Brown felismerte a két fő

ir|nyzat előnyeit és hi|nyoss|gait, és ennek fényében igyekezett egyesíteni a kétféle néző-pontot (Brown J. 1995).

Abban minden kutató egyetért (b|rmelyik megközelítési módot is tartja helyesnek), hogy a temetkezések szoci|lis jelentéssel bírnak. Minden régészeti adat (így a temetkezések) ér-telmezésekor sz|molni kell azzal a lehetőséggel, hogy az egykori valós|g jelentős elemei (valószínűleg nagy része) az idők folyam|n elpusztult. A temetkezési adatok értelmezése-kor ez azt jelenti, hogy a t|rsadalmi szerkezet b|rmely elemének is keressük nyom|t a te-metkezésekben, könnyen előfordulhat, hogy az egykori közösség eltérő temetési rítusban részesítette péld|ul a különböző st|tuszú tagjait, de ezt olyan módon tette, hogy m|ra annak semmilyen nyoma nem maradt. Így esetlegesen a felt|rt sírokból arra következtet-hetünk, hogy nem is voltak st|tuszkülönbségek az adott t|rsadalomban. Ezzel a típusú inform|cióvesztéssel minden esetben sz|molni kell.

3.4.3.3. Életkorral összefüggő különbségek megjelenése a temetkezési