A társadalmi egyenlőtlenség nyomai az anyagi kultúrában

A presztízst|rgyak felismeréséhez alapvető kérdés, hogy saj|t kultúr|nktól, t|rsadalmunk-tól elvonatkoztatva meg tudjuk ítélni, fel tudjuk ismerni, hogy az egykori közösségek sz|-m|ra mi jelentett értéket, vagyont, presztízst, és azt hogyan tudt|k térben és időben fenn-tartani, manipul|lni, kiterjeszteni vagy csökkenteni.

A t|rgyak előkerülési kontextus|nak ismerete elsődleges fontoss|gú ahhoz, hogy megért-sük egykori jelentémegért-süket, szerepüket. A t|rsadalmi egyenlőtlenség bizonyos t|rgyak minő-ségi és mennyiminő-ségi v|ltozatoss|g|ban egyar|nt tükröződhet. Ahhoz, hogy egy t|rgy presz-tízs vagy st|tuszjelző szerepét felismerjük, nem feltétlenül kell tudnunk, hogy pontosan mit szimboliz|l, elég, ha bizonyos st|tuszhoz vagy ranghoz tudjuk kötni. Ennek felismeré-sében különösen nagy segítséget jelenthet a lelőkontextus ismerete, mivel presztízs- vagy st|tuszt|rgyak a legritk|bb esetben kerülnek elő a h|ztart|si hulladékból, ehelyett temet-kezésekből, h|zakból vagy ritu|lis kontextusból l|tnak napvil|got, ahol vil|gosan köthetők egyénhez, csal|dhoz vagy egy kisebb t|rsadalmi csoporthoz. A t|rgyak szimbolikus szere-pének vizsg|lat|t nemcsak az nehezíti meg, hogy a jelentésük nem ültethető |t egyik kul-túr|ból a m|sikba, hanem az is, hogy e jelentés egy kultúr|n belül idővel is v|ltozhat (Wason 1994, 104-105).

Mivel a t|rgyakat életük folyam|n különféle kontextusokban különféleképpen haszn|lhat-j|k, ezért nem v|rható, hogy régészetileg vil|gos, egyértelmű összefüggést fogunk tal|lni.

Ink|bb arra kell törekedni, hogy az értelmezés felépítésekor annyiféle bizonyítékot ve-gyünk figyelembe, amennyit csak lehet. Egyrészt figyelembe kell venni, hogy mik azok a tulajdons|gok, melyek lehetővé teszik egy t|rgy t|rsadalmi haszn|lat|t. M|srészt a haszn|-lat kontextus|t kell körvonalazni. Végül az értékt|rgyak közti variabilit|st h|rom dimenzió

mentén kell vizsg|lni: az elidegeníthetőség foka, a szoci|lis interakciók típusa és léptéke, amiben részt vesznek (Lesure 1999, 29-30).

A kutatók egyetértenek abban, hogy azokat a t|rgyakat nevezhetjük presztízstárgyaknak, melyek

ritk|k, egzotikusak, t|voli vidékről sz|rmaznak,

nehezen megszerezhetőek, vagyis az ezekhez való hozz|férési lehetőségek kü-lönféleképpen korl|tozottak,

a t|rsadalom sz|m|ra valamilyen tekintetben magas értéket képviselnek, gyakran m|s nyersanyagból ut|nozz|k őket,

főként sírokból kerülnek elő, esetleg elvesztett vagy tönkrement péld|nyok.

Gyakran ezek a t|rgyak mindennapi haszn|lati t|rgyakat mint|znak, |m ezek értékes nyersanyagokból készültek vagy igen díszesek, finom kidolgoz|súak. Könnyebb felismerni azokat a t|rgyakat, melyek nem tölthetnek be haszn|lati funkciót, ezek legismertebb típu-sai az ékszerek. A presztízst növelheti puszt|n e t|rgyak nagy mennyisége is (Siklósi 2004, 8-9). A hasonló form|jú vagy anyagú t|rgyakat gyakran eltérően értékelik és haszn|lj|k.

Vagyis hasonló t|rgyak különböző t|rsadalmi tranzakciókban vehetnek részt. Péld|ul P|-pua Új-Guine|ban széles körben cserélik a különféle kőbalt|kat, melyek közül a kisebbek mindennapi haszn|lati t|rgyak, míg a nagyobbak értékt|rgyak és menyasszonyv|lts|gként haszn|lj|k őket (Burton 1989). A különböző mértékben értékes t|rgyak az elidegeníthető-ség különböző fok|n |llhatnak (Lesure 1999, 27).

A presztízst|rgyak szerepet j|tszhatnak tulajdonosaik magas t|rsadalmi st|tusz|nak fenn-tart|s|ban, de tulajdonosaiktól elszakadhatnak, ön|lló életre kelhetnek, ami különböző mértékben v|ltoztathatja a t|rgy értékét, így azonos típusú t|rgyak eltérő értékkel rendel-kezhetnek a t|rsadalom tagjai sz|m|ra. Ekképpen a presztízst|rgyak a mindennapi t|r-gyakkal folytatott cserén kívül eső csererendszer keretében folyamatosan mozoghatnak, ezeket csak ideiglenesen lehet birtokolni, |m így is növelhetik ideiglenes tulajdonosuk presztízsét. Erre az egyik legjobb és legismertebb példa a melanéziai szigeteken működő kula rendszer, ahol az egym|ssal ellentétes ir|nyban cirkul|ló Conus millepunctatus kar-perecek és Spondylus nyakékek mindegyike ön|lló történettel bír. Egy-egy t|rgy értéke a kul|ban való mozg|sa sor|n növekedhet aszerint, hogy |tment-e igen nagyrabecsült sze-mélyek kezén vagy milyen régóta szerepel a kul|ban. A t|rgyak értéke nagys|guk és szép-ségük alapj|n is különbözik, teh|t ezek csak l|tszólag egyenértékű darabok. Ez a csere-rendszer független a mindennapi t|rgyak csere-rendszerétől, b|r a kula folyt|n mindennapi t|r-gyak is gazd|t cserélhetnek, |m a kula rendszerbe nem kapcsolódhatnak be. Csak magas értékű t|rgyak kerülhetnek be ideiglenesen a rendszerbe kérő vagy egyszerű aj|ndékként, mely egy igen értékes kulat|rgy megszerzésére ir|nyul⁷ (Malinowski 1972, 49-109; Bernbeck

& Müller 1996, 11-12). A. B. Weiner szerint az ilyen típusú rendszerekben a résztvevők egyé-nileg szerepelnek, ténykedésükkel saj|t presztízsüket növelhetik és veszthetnek belőle, teljesen azonban nem veszthetik el. Fontos hozz|tenni, hogy a kul|ban nemcsak törzsfő-nökök, hanem egyes törzsek m|s férfi tagjai is részt vehetnek. M|s esetekben pedig a

7 A kula rendszernek több értelmezése is született, az előzőeken kívül ld. még Mauss 2000, 227-243;

Weiner 1992.

presztízst|rgyak ceremoni|lis szétoszt|sa (Big Man-ek esetében a leggyakoribb) vagy meg-semmisítése (péld|ul a potlecs az észak-amerikai indi|nokn|l) növeli az ilyen eseményeket ir|nyító személy presztízsét (összefoglalóan ld. Bernbeck & Müller 1996, 5-8). A presztízsért folyó versengés nem feltétlenül a t|rsadalom vezető csoportjai, személyei között zajlik.

Éppen ezeknek a lehetőségeknek felismeréséhez nyújtanak segítséget az antropológiai péld|k. Ezek ismerete nélkül, csup|n saj|t t|rsadalmunkat és kultúr|nkat ismerve azt gondolhatn|nk, hogy puszt|n a presztízst|rgyak tartós birtokl|sa növelheti egy személy presztízsét, holott a preindusztri|lis t|rsadalmakban éppen ennek ellenkezője a helyzet. A lehető legritk|bb esetben fordul elő, hogy a presztízst|rgyakat huzamosabb ideig birtokol-j|k, ink|bb azok folyamatosan mozognak a t|rsadalmon belül, vagy t|rsadalmak között.

Ebben is megnyilv|nul a presztízst|rgyak és a t|rsadalmi st|tuszt jelölő t|rgyak különbsé-ge, ugyanis a st|tuszt jelölő t|rgyak nem mozognak olyan form|n a t|rsadalom tagjai, egy csoportj|nak tagjai illetve t|rsadalmak között, mint a presztízst|rgyak, hanem azok szoro-san a st|tuszhoz kötődnek, azt fejezik ki, így attól nem v|lhatnak el (Siklósi 2004, 9).

Az értékfokozatok vizsg|lat|ban útmutatóul szolg|lhat minden olyan jellegzetesség, ami a hasonlós|gon belül a finom különbségek kifejezésére alkalmas (péld|ul méret, forma, ösz-szetétel). A t|rgyak előkerülési kontextusa (ritu|lis környezet, sírmelléklet, építési |ldozat stb.) mind szimbolikus jelentésére utalhat. Az elidegeníthetőség kérdésében h|rom v|lto-zó segíthet: az elidegeníthetetlen t|rgyak különlegesek, nagyon ritk|k és nagyon nehéz kisebb részekre osztani őket, b|r a gyakorlatban e ide|lis jellegzetességek nem mindegyike valósul meg egyszerre. Az elidegeníthetőség mértékének meg|llapít|s|ban segíthet a de-pon|l|s és a törött darabok kezelésének vizsg|lata. Az elidegeníthető t|rgyakat össze-gyűjthetik, h|ztart|si kontextusban depon|lhatj|k a következő cseréig, míg az elidegenít-hetetlenek ink|bb egyesével elrejtve vagy elvesztve kerülnek elő. Ez utóbbiak haszn|lat|-nak t|rsadalmi kontextusa nem valószínű, hogy törés miatt megv|ltozik, míg az elidege-níthetőeké valószínűleg igen, ezeket minden bizonnyal eldobj|k vagy újra feldolgozz|k (Lesure 1999, 30-31).

A presztízst|rgyak cseréjének jellemző aspektusait C. Renfrew gyűjtötte össze. Ezek a kiegyensúlyozott reciprocit|s magas st|tuszú személyek között,

a t|rgyakat gyakran egy következő csere keretében tov|bbadj|k, ezek a t|rgyak a mindennapi életben nem haszn|lhatóak,

„gazdag” temetkezésekből kerülnek elő, elvesztett vagy törött darabok, nagy t|vols|gokon |tívelő csererendszer,

az ilyen t|rgyak a forr|stól t|voli helyeken is olyan nagy mennyiségben fordulnak elő, mint a forr|shoz közelebbi helyeken (Shackleton & Renfrew 1970, 1064).

Ezek felismerése ut|n fontos módszertani problém|t jelent, hogy hogyan ismerhetők fel az ilyen típusú presztízs-megjelenítés nyomai a régészeti anyagban. A presztízst|rgyak |llan-dó birtokl|sa ezek közül tal|n a legkönnyebben megfogható, legal|bbis abban az esetben, ha a t|rgy tulajdonos|val együtt sírba kerül és nem öröklődik tov|bb gener|ciókon keresz-tül. Ám éppen ezekben az esetekben vetődik fel a st|tuszt jelölő t|rgyakkal való összeté-vesztés lehetősége is. Presztízst|rgyak ceremoni|lis megsemmisítésére utaló nyomokat

szintén tal|lhatunk, péld|ul sz|ndékos elégetés vagy összetörés esetén. Ebben az esetben a t|rgyak elpusztít|sa teszi lehetővé tulajdonosaik sz|m|ra, hogy a puszta gazdags|got t|r-sadalmi st|tussz| alakíts|k. Ilyenkor a szakr|lis és a presztízs elkülönítése jelenthet prob-lém|t, ami azonban szintén gyakran összefonódik, teh|t bizonyos esetekben egy t|rgynak lehet egyszerre presztízs és szakr|lis értéke is.⁸ A harmadik esetben, akkor tal|lkozhatunk ezekkel a t|rgyakkal: ha valamilyen véletlen, nem v|rt esemény folyt|n ezek kikerülnek a körforg|sból, péld|ul elvesztés, törés miatt; vagy ha a t|rgy pillanatnyi tulajdonosa kerül ki a körforg|sból, legink|bb elhal|loz|s miatt és vele együtt eltemetik az éppen n|la lévő t|rgyat, de abban az esetben, ha a rendszerben őt követő utódja örökölheti a t|rgyat, úgy az tov|bb folytatja útj|t.

Egy presztízst|rgy tekintélyt tükrözhet az egész t|rsadalom sz|m|ra vagy csup|n a tulaj-donosa |ltal betöltött t|rsadalmi st|tuszn|l alacsonyabb t|rsadalmi st|tuszt betöltők sz|-m|ra, de ak|r több t|rsadalom tagjai sz|m|ra is. Ebben a viszonyban nyer értelmet az ut|nz|s léte. Ugyanis abban az esetben, amikor bizonyos forr|sokhoz való hozz|férés lehe-tősége korl|tozott, azaz csup|n a t|rsadalom egy része rendelkezik a hozz|férés jog|val és ez|ltal ezek a t|rgyak magas t|rsadalmi st|tuszhoz és magas presztízshez is kötődnek, akkor azok, akiknek nincsen joguk vagy lehetőségük ezekhez hozz|férni e t|rgyak ut|nza-tainak, kevésbé értékes péld|nyainak haszn|lat|val igyekeznek nagyobb t|rsadalmi meg-becsülésre szert tenni.

A. Choyke az ut|nz|s öt típus|t különböztette meg. Az első kettő a t|rgy form|j|nak meg-tart|s|val és a nyersanyag megv|ltoztat|s|val st|tuszv|ltoz|st fejez ki. Ezek egy közössé-gen belül és t|rsadalmak között is előfordulhatnak. A m|sodik két típus a t|rgy form|j|val vagy anyag|val kifejezett szimbolizmus vagy haszn|lati kontextus v|ltoz|s|t jelenti. Végül az utolsó típus esetében puszt|n a t|rgy form|j|t ut|nozz|k, miközben eredeti jelentését m|r elvesztette (Choyke 2008, 7-14). A szimbolikus értéke miatt korl|tozottan hozz|férhe-tő és v|gyott t|rgyakat gyakran ut|nozz|k helyi, könnyebben hozz|férhehozz|férhe-tő nyersanyagból vagy készítik el kevésbé gondos kivitelben. Az ut|nz|s ellenkező ir|nyú módja, mely szin-tén az eredeti t|rgy értékére utal, az, amikor újabb, még nehezebben hozz|férhető nyers-anyagból kezdik készíteni ugyanazt a form|jú t|rgytípust. Erre kitűnő példa a neolitikum végén–rézkor elején a rézbalt|k megjelenése, melyek form|jukban teljes mértékben köve-tik a kor|bbi csiszolt kőbalt|k form|j|t (pl. Belovode) (Šljivar et al. 2006, 1. t. 2). Hasonló a helyzet a szarvas szemfog alakúra faragott Spondylus csüngők esetében is, illetve többen ezt feltételezik a középső neolitikus Spondylus csüngők és rézkori aranycsüngők formai hasonlós|ga esetében is (Lichardus 1991, 170; Jovanović 1996, 31; Raczky 1999, 27).Az ut|n-z|s ellenkező ir|nyú módja az, amikor az új nyersanyagból készült, új form|jú t|rgyat a régi nyersanyagból is elkészítik (pl. Zengőv|rkony 288. sír, Alsónyék–Kanizsa-dűlő 792. sír, 3060. sír, rézbalta alakú kőbalta) (Zalai-Gaál 1991, 390, 392, 2. kép E; 2008, 11. és 15. kép).

Gyakran m|r az ut|nzatok birtokl|sa is elegendő ahhoz, hogy valaki részt vegyen a presz-tízsért folytatott versengésben illetve, hogy presztízsét manipul|lja, növelje. Ugyanakkor a folytonos versengés, az ut|nzatok egyre nagyobb ar|nyú feltűnése és az eredeti

8 Pl. Séfériadès 2000, 425-429 a dél-amerikai és melanéziai Spondylus csererendszerek szakr|lis töl-tetéről, valamint az európai Spondylus rendszer esetleges szakr|lis töltetének feltételezéséről.

nyokhoz való egyre szélesebb körű hozz|férés az eredeti t|rgytípus, forma vagy nyersanyag fokozatos értékvesztéséhez vezethet.

Ehhez képest a státusztárgyak elidegeníthetetlenek, az adott t|rsadalmi st|tuszhoz, pozí-cióhoz kötődnek. Fontos szerepet töltenek be a t|rsadalmi st|tusz létrehoz|s|ban és fenn-tart|s|ban, ezért fontosak a t|rsadalmi rend újrateremtésében (Wason 1994, 120). Régésze-tileg az al|bbi kritériumok alapj|n különböztethetők meg a presztízst|rgyaktól:

csak sírokból ismertek (Wason 1994, 97), az ut|nzatok hi|nya,

a nemhez és életkorhoz való kapcsolód|sa,

valószínűleg nem fordulhatnak elő kincs- és |ldozati leletegyüttesekben,

temetkezésekben azonban gyakran presztízst|rgyakkal együtt tal|lhatók (Siklósi 2004, 53).

A t|rsadalmi egyenlőtlenség kutat|sakor gyakran foglalkoznak azzal, hogy az elit a presz-tízst|rgyak birtokl|s|n és az ezekhez való hozz|férés korl|toz|s|n keresztül hogyan legitimiz|lja hatalm|t és a t|rsadalmi egyenlőtlenséget, de azzal m|r kevésbé foglalkoznak, hogy e t|rgyak hogyan nyerhetnek jelentést, értéket ebben a szerepben. Hajlamosak va-gyunk az értékt|rgyakról/presztízst|rgyakról⁹ egyszerű dichotómi|kban gondolkodni, amiben valaminek vagy van értéke, vagy nincs. Ebben a rendszerben a presztízst|rgyak létrehoz|s|t az elitnek tulajdonítj|k, amit a t|rsadalom többi tagja csak elfogad, lévén, hogy nincs m|s v|laszt|sa. Ezzel szemben a valós|gban egy t|rsadalmon belül egym|ssal ütköző érdekek és értékek m|r meglévő h|lózat|val tal|lkozhatunk, amiben az elit saj|t érdekeinek megfelelően prób|l manőverezni. A t|rgyak értékelése az emberek értékelésé-nek metafor|j|ul szolg|l (Lesure 1999, 23-24, 28).

Vannak, akik amellett érveltek, hogy a felemelkedő elit hatalma is a t|rsadalmi fizetség-ként, |tmenti rítusokhoz haszn|lt presztízst|rgyak, a csere manipul|l|s|ból, kontrollj|ból ered (pl. Friedman & Rowlands 1978; Godelier 1991; Blanton et al. 1996). Ezekben a rendsze-rekben az elit a m|r létező értékrendszerekből jut előnyhöz és hoz létre újabb egyenlőtlen kapcsolatokat. A kontrollt a lesz|rmaz|si |gak rangidős tagjai gyakorolj|k, akik versenge-nek egym|ssal politikai szövetség, a csereh|lózat és hatalmuk kiterjesztése érdekében.

Ebben a modellben a presztízst|rgyak a hatalom eszközei. A rendszer szükségszerűen in-stabil, mivel a t|voli vidékekről sz|rmazó presztízst|rgyak fölött az elit nem rendelkezik olyan közvetlen kontrollal, mellyel termelésüket és cseréjüket ellenőrizhetné (Saitta 1999, 136). E modellt sz|mos kritika érte, mivel figyelmen kívül hagyta az egzotikus t|rgyak je-lentésének és szerepének sokféleségét, és nem különböztette meg, hogy a presztízst|rgyak mikor a gazdas|gi hatalom jelei, csup|n értékt|rgyak és mikor st|tuszjelzők (Cobb 1993).

M|srészt azt sem vette figyelembe, hogy a presztízst|rgyak tranzakciója milyen t|rsadalmi kontextusban zajlik (péld|ul ünnepség/lakoma, egyéni csere, fizetség munk|ért) és az in-terakcióban részt vevő feleket sem hat|rozt|k meg (Saitta 1999, 137-138). A t|rgyak dichotóm (értékes-értéktelen) feloszt|sa helyett ink|bb azt kellene vizsg|lni, hogy a t|r-gyak értékelése hogyan t|r-gyakorol hat|st a t|rsadalmi kapcsolatokra. A presztízst|rt|r-gyak

9 R. Lesure értékt|rgyakról beszél, de ez gyakorlatilag azonos a presztízst|rgy fogalm|val.

közti v|ltozatoss|g fontos dimenziója az, hogy mennyire elidegeníthetők és az, hogy mi-lyen típusú és léptékű kapcsolatokban fejtenek ki t|rsadalmi hat|st (Lesure 1999, 24).

Az antropológi|ból ered és az utóbbi években a régészetre is nagy hat|st gyakorolt A.

Appadurai munk|ss|ga, aki felismerte, hogy |rucikkek (commodities) – t|gabb értelemben véve, mint a mi kapitalista t|rsadalmunkban – sz|mos, nagyon különböző t|rsadalomban léteznek. Ezeknek a t|rgyaknak nemcsak különböző potenci|ljuk van, hanem helyzetük idővel v|ltozhat és nagyon különböző lehet az az idő, amit |rucikként eltölthetnek (Appadurai 1986, 13-16). A régészetben innen ered a t|rgyak biogr|fiai szemléletű elemzése.

N. Thomas erre építette azt az elképzelését, hogy a t|rgyak t|rsadalmi és gazdas|gi jelen-tősége esetleges és kontextusfüggő, az elidegeníthető és elidegeníthetetlen t|rgyak egym|s mellett léteznek az aj|ndékoz|si gazdas|gokban (gift economies) (Thomas 1991). Hozz|

hasonlóan A. Weiner szerint e két típus egym|s melletti, egym|ssal lényegi kapcsolatban lévő létezése Óce|ni|ban elengedhetetlen a t|rsadalmi reprodukció szempontj|ból. Az elidegeníthetetlen t|rgyak lényege az, hogy megőrzésükkel legitimiz|lj|k tulajdonosuk vagy csoportjuk st|tusz|t az ősi múltra vonatkozóan. E t|rgyak gener|cióról gener|cióra adódnak |t egy csoporton belül miközben egykori tulajdonosaikon keresztül idővel hal-mozódik értékük. Vagyis e t|rgyaknak vélt vagy valós történetük, életútjuk van. A jelen és a szent, ősi múlt közötti kapcsolat teremtésével ide|lis eszközei a kozmológiai hitelesítés-nek és tipikusan meglévő hatalmi struktúr|kat jelenítehitelesítés-nek meg (Weiner 1992). Ezzel szem-ben az elidegeníthető t|rgyakat éppen cserére – gazdas|gi célból vagy t|rsadalmi töltettel, péld|ul születés, h|zass|g, hal|l esetén – sz|nj|k. Ez utóbbiak rendkívül fontosak a t|rsa-dalmi rendszerek reproduk|l|sa szempontj|ból. E két t|rgytípus haszn|lata ide|lis esetben élesen elkülönül egym|stól, de a gyakorlatban gyakran összemosódik. Sokszor az elidege-níthetetlenség elérése a cél, míg m|s esetekben éppen az elidegeníthetőséget vitatj|k (Weiner 1992). Éppen ezért ink|bb az elidegeníthetőség fok|t érdemes vizsg|lni az egyes t|rgyak életútja sor|n, megértve, hogy e két pólus között folyamatos |tmenet van, ami egy-egy t|rgy élete sor|n is |llandóan v|ltozik (Lesure 1999, 25).

Az értékt|rgyak, b|rmelyik típusba is tartoznak, szoci|lis elveket, kultur|lis értékeket köz-vetítenek, foglalnak magukban. Amikor e t|rgyakat haszn|lj|k, cserélik vagy bemutatj|k, akkor t|rsadalmi kapcsolatokat hoznak létre, tartanak fenn, manipul|lnak. B|r a régészet sz|m|ra a t|rgyak gazdag szimbolikus jelentésének nagy része elveszett, ezeket mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, struktur|lis hat|sukat – vagyis a t|rsadalmi kapcsolatok típu-s|t és mértékét, melyekben szerepet j|tszanak – vizsg|lhatjuk. A t|rsadalmi kapcsolatok két alaptípus|t különböztethetjük meg: horizont|lis (struktur|lisan hasonló egységek kö-zött) és vertik|lis (t|rsadalmi egyenlőtlenség). Az elidegeníthető t|rgyak gyakran olyan t|rsadalmi értékek szimbólumaiként jelennek meg, mint szövetség vagy csere és a hori-zont|lis kapcsolatok újrateremtésében fontosak, míg az elidegeníthetetlen t|rgyak a verti-k|lis különbségek kifejezésében jelentősek és elsősorban ceremoni|lis kontextusban vagy korl|tozott csereútvonalakon jelennek meg (Lesure 1999, 25-26).

A t|rsadalmi kapcsolatok léptéke az egyéni szinttől (péld|ul személyes ékszerek) a csal|di vagy rokoni csoportok közötti kapcsolatokban szerepet j|tszó t|rsadalmi fizetségeken vagy speci|lis alkalmakkor viselt t|rgyakon keresztül a nagyobb politikai vagy etnikai csoportok

szintjéig húzódik. Tém|nk szempontj|ból a középső szint a legérdekesebb, ami lehetősé-get teremt az egyenlőtlenség kialakul|s|ra e t|rgyak kontrollj|n keresztül (Lesure 1999, 26).

Az elidegeníthetetlen t|rgyak szerepet j|tszhatnak a vezetői pozíció kifejezésében (st|-tuszt|rgy), a különbözőség fenntart|s|ban és kulcsfontoss|gú t|rsadalmi értékekhez kap-csolhatj|k azt (péld|ul csere, szövetségek). A t|rsadalmi hierarchia összekapcsolódhat az értékek fokozatainak kiterjesztésével, ami lehetőséget teremt az emberek és t|rsadalmi tevékenységük közti rangsor kifejezésére (Lesure 1999, 29).

A t|rsadalmi kapcsolatok mértékének meg|llapít|s|ban a területi különbségek, hasonlós|-gok segíthetnek: települések között, region|lis szinten vagy településen belül h|ztart|sok között vannak-e különbségek péld|ul az ékszerviseletben. Éppen a középső szint, ami a t|rsadalmi egyenlőtlenség kifejezése szempontj|ból legink|bb érdekes, nem fog vil|gos területi összefüggést, mint|zatot mutatni. M|srészt a sírmellékletként megjelenő t|rgyak, főként ékszerek vizsg|lata elsősorban az egyéni szintű t|rsadalmi kapcsolatokban fontos (Lesure 1999, 32-33).