(K o lo z s v á r, 1 8 2 0 . jú n iu s 2 6 . - B u d a p e s t, 1 8 8 4 . n o v e m b e r 16.)
A m agyar nép tö rté n e lm e folyam án több ízben harcolt szabadságáért, m ely harcok e lvesztése után a szabadságharcosok egy része kibujdosott, szétszéledt a nagyvilágban, így az 1848/49-es szabadságharc után hazánk m e n e kü lő fiai közül tö b b e n váltak világutazó
vá. A távoli világrészeket bebarangoló laikus m agyar világjárók közül, a legendás m agyar őshazát ku tatók fanatikus és tragikus sorsú, de kevéssé is m e rt képviselője v o lt az erdélyi görgényszentim rei Berzenczey László, akinek Jókai M ó r tollára m éltóan érd e ke s és kalan
dos é le te volt.
Berzenczey Lászlónak je le n tő s politikai szerepe v o lt az 1848/49-es szabad
ságharcban. M arosszék kö ve te le tt az 1847.
évi erdélyi országgyűlésen, ahol kiállt a job bágyság felszabadítása, M agyarország és Erdély uniója m e lle tt. K ossuth 1848-ban kinevezte Erdély polgári főbiztosává, és neki köszönhető, hogy az ,1848. o któ b e r 30-i agyagfalvi székely nem zetgyűlés hatvanezres tö m e g e kim ondta a hadbaszállást. A harcok
ban az általa szervezett M átyás-huszárok ezredének parancsnokaként v e tt részt. A szabadságharc bukásával "in effigie" (jelképesen) ő is bitóra került, így kén yte le n volt em igrálni. 1849. d e ce m b e ré b e n a bulgáriai Sum lában csatlakozott K ossuth em igráns kíséretéhez, majd 1850. februárban m e n t ve lü k to vá b b a kisázsiai Kiutahiába. Itt ju to tt tud o m á sá ra G ützlaff n é m e t h itté rítő , utazó B udapesten ta rto tt előadásának a híre a dzsugár-m agyar rokonságról. Ekkor e rő s ö d ö tt elhatározássá régi vágya: Kelet-Ázsiába m egy, és m egkeresi a m agyarok őshazáját.
1851. sz e p te m b e r 1-jén, az am erikai "M issisipi" fre g a tt fe d é lze té n , K ossuth em igráns kíséretében, Berzenczey e lin d u lt első világkörüli útjára. Először e lkísé rte K o ssuthot am erikai kőrútjára, majd a nagy ü n n e p e lte té s után elhatározásához híven, fo ly ta tta útját.
Á tk e lt a Csendes óceánon, és 1852. áprilisában H ongkongba érkezett. Itt m e g is m e rk e d e tt J. B o w rin g g a l, az angol n a g ykö ve tte l, aki felhívta fig y e lm é t a K uku-H or tó vidékén élő
"huug m aül" nevű nom ád lovas népre. A hung szó fe lizgatta Berzenczey ké p ze leté t, majd csa ló d otta n v e tte tu d o m á su l, hogy a kínai hatóságok nem e n g e d é lye zté k beutazását Kínába. Ezekután hajóra szállt, és Szingapúr, Kalkutta, Ceylon, A den, E gyiptom érintésével v issza té rt Európába, 1852 őszén Londonba érkezett.
Berzenczey László utazásai
Az 1853-ban k itö rt krími háború új re m énységgel tö ltö tte el a m agyar e m ig rá ció t, így B erzenczeyt is. R észt v e tt a harcokban, Szevasztopol o strom ában. A háború kim e n e te lé vel, m ivel Ausztria sem leges m aradt, a rem énységek összeom lottak. A honvágy 1862-ben hazatérésre kényszerítette. K lagenfurtba internálták, m ajd a kiegyezés után hazatért Erdélybe, M arosvásárhelyre.
Az 1873. év elején a m esszi Ázsiában b e k ö ve tk e z e tt e se m é n ye k újabb fo rd u la to t hoztak B erzenczey életében. Kínában k itö rt a tá jp in g-fe lke lé s, a b irodalom nyugati részében pedig e lin d u lt a turkesztáni fü g g e tle n s é g i m ozgalom . Ennek kö ve tke zté b e n ez az ism eretlen belső-ázsiai hegyvidék a két terjeszkedő nagyhatalom, Anglia és Oroszország ütközőpontjává vált. Ebben a politikai helyzetben Berzenczey új le hetőséget lá to tt régi álma m egvalósítására. O tth a g y m indent, és 1873 áprilisában e lin d u lt m ásodik világjáró útjára.
S zentpétervárra utazott, és a cári korm ány segítségével - m e lyn e k é rd e ke it is szolgálta utazása -, O m szko n és Taskenten át e lju to tt az orosz-kínai határhoz, m ajd á tke lve a Tien- Sán hegységen, é rke ze tt Kelet-Turkesztán fővárosába, Kasgárba. Az itt székelő Jakub kánnak gyanússá vált, ezért m in t orosz ké m e t b e b ö rtö n ö zte . D. F orsythnak, az Indiába visszatérő angol expedíció ve ze tő jé n e k a közbenjárására szabadult ki. Ezekután India felé fo lyta tta útját. - Egy m ásik verzió szerint, Berzenczey Kasgárból észak-kelet fe lé haladva, á tke lt a Tien-Sánon és végülis e lju to tt Dzsungáriába, Kuldzsa városába.
Ennyi viszontagság és kudarc után indult vissza Berzenczey egyedül, betegen, lóháton az angol expedíció nyom ában, m e ly nem fogadta be. Á tk e lt a K arakorum on, a Himaláján és Delhin át é rke z e tt Bom baybe 1874. sze p te m b e r 6-án. Az indiai újságok óriási szenzációként is m e rte tté k Belsö-Ázsia m agányos vándorának hih e te tle n , b ravúros útját.
1874 d e c e m b e ré b e n é rke ze tt B udapestre, m ajd haza M arosvásárhelyre. A m é rh e te tle n szenvedés és a kudarc tudata annyira m e g vise lte idegileg, hogy e lm é je egyre jobban elborult. M e llő zte té se m ia tt is tám adó hangú le ve le ke t írt a korm ány tagjainak. Ezzel o ko t a d o tt arra, hogy m in t konok fü g g e tle n sé g i, ellenzéki p o litik u st e lm e b e li állapotának m egvizsgálása ürügyén a lip ó tm e ze i tébolydába vihessék. O tt, élő h a lo ttk é n t m ég 9 évet élt. 1884. n o ve m b e r 16-án vá lto tta m eg a halál. így é rt v é g e t a m agyar őshaza-kutatások tö rté n e té n e k legfanatikusabb és legtragikusabb alakja. Berzenczey Lászlónak nem sikerült ere d e ti te rv é t m egvalósítania, de sike rü lt neki az, ami nem állt szándékában, és ez valószínűleg nem is tu d a to s o d o tt benne. Ő v o lt az első magyar, aki körüljárta a Földet, s mi tö b b , ily nagy utat e lő tte m agányosan e m b e r nem te tt meg.
Csíky G ábor
Irodalom
Ács Tivadar: A Himalája magányos lovasa. In: A kik elvándoroltak. Bp., 1940.
Agárdi F. - Borsody Bevilaqua B.: Berzenczey László Amerikában és Ázsiában. In: Régi m agyar világjárók. Bp., 1969. \
Csiky Gábor: Berzenczey László (1820-1884). In: Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. p.204.
M agyar Életrajzi Lexikon, l.k. Bp., 1967. p.199.