A 17. század második felében összeállított havaselvi krónika szerint az ország lakói „azoktól a románoktól (rumânii) származnak, akik elváltak a rómaiaktól és észak felé vándoroltak, átkeltek a Dunán, egy részük Szörény váránál (Turnul Severinului) telepedett le, a másik Magyarországon (Țara Ungurească), az Olt és a Maros mellékén, és a Tisza mentén eljutottak egészen Máramarosig. Azok, akik Szörény váránál telepedtek le, a hegyek alján egészen az Oltig jutottak, mások pedig az Aldunáig. És így benépesítették az egész vidéket, egészen Nikápolyig”.
A Szörény váriak a Bászárábok nemzetségéből bánt választottak, aki aztán Craio-vára tette át székhelyét. 1290-ben „egy magyarországi vajda, akit Fekete Rádu-nak (Radul Negru) hívtak, omlási és fogarasi nagyherceg, egész háznépével és
514 Stahl 1992a, 92. Stahl 1965, 22–26.
515 MTAKK, Ms. 5456/9. Jancsó Benedek: Románia története kezdettől a XIX. századig. 14.
516 Spinei 2009, 161–162.
népek sokaságával: románokkal (rumânii), pápistákkal, szászokkal, mindenféle emberekkel felkerekedett, és a Dâmbovița mentén leereszkedve új országot ala-pított”. Megalapították Câmpulung városát, majd Argeșt, majd egészen a Szeretig és Brăila városáig terjeszkedtek, továbbá az Oltig. Ezek után Bászárábék az egész bojársággal felkerekedtek, és meghódoltak Rádunak egyedüli urukként ismerve el őt, aki a következő címet vette fel ószláv, pontosabban középbolgár nyelven:
„»V Hriszta bogá blágoveanomu blágocsesztivomu i Hriszto ljubivomu samoder-zsavnomu, Io Radul Negru vojevod bozsiu milosztyi gospodariu vszeja zemli Ung-rovlahiszkijia za planyinszki i ot Almas i Fagaras hercegu.« Ez román nyelven:
»Krisztus Istenben igaz hívő és igaz tisztességű és Krisztust-szerető egyedural-kodó, Jo Fekete Rádu vajda, Isten kegyelméből Magyarországból alapított egész Román Ország (Țara Rumânească) és Omlás és Fogaras hercege.« Ez az akkori és mai uralkodók címe, miként ez valóságosan is látható az ország oklevelein.”517
Amikor ezt a krónikát összeállították, Európa már tudhatott Fekete vajdá-ról. Elsőként a raguzai Pietro Luccari 1605-ben megjelent művében említette őt, mint aki „magyar nemzetből” való, és 1310-ben foglalta el Havaselvét.518 Aleppói Pál szír szerzetes a 17. század derekán Câmpulungban arról hallott, hogy „a románok a magyarok városaiban éltek a király uralkodása és comesük-kel az élen, ez a comes átjött ide lovait legeltetni erre a földre, amely a tatárok kezében volt és nem lakta senki. A király engedélyét kérte, és Isten segedel-mével kiűzte a tatárokat, hatalma gyarapodásával pedig uralkodóvá tett. Ezt a comest Fekete (Negru) vajdának hívták”.519 Szent Nikodémusz 1763-ban közzé tett életrajzában a románok Batu kán hadai elől Magyarországra menekültek, a kánt László (Vladislav) magyar király megölte. Moldvát is felszabadította a tatá-rok uralma alól, testvére, Radu Negru pedig Havaselvéről űzte ki a tatátatá-rokat.520 A román krónika elbeszélésében a szakirodalom szerint vélt és valós moz-zanatok keverednek. A románok északra vándorlásának leírása megelőlegezi Philippide elméletét, vagy akár valami korábbi népmozgás emléke lehet.
1238-517 Cronicari 1961, 83–85.
518 Luccari 1790, 82.
519 Călători 1976, 170.
520 Cosma 2000, 513.
ban IV. Béla király arról írt a pápának, hogy „Bulgária részei felől azon a föl-dön, amelyet Szörénynek (Zeuren) neveznek, és amely eddig puszta volt, a nép sokasága felduzzadt” (és ezért számukra püspökséget akart állítani).521 Így – a történeti forráskritika egyik klasszikusa, Dimitrie Onciul szerint – a havaselvi államalapítás története egyszerre foglal magába élő néphagyományt és krónikás leleményt, éspedig a moldvai államalapítás analógiájára képzelték el a honala-pítók magyarországi eredetét.522 Iorga az egészet utólagos konstrukciónak tar-totta: Fekete Rádu fiktív személy, fantazma; a Fogarasból kiinduló államalapítás legenda, és a havaselvi vajdák címe ihlette meg a krónikásokat, hiszen a 14–15.
század folyamán Fogaras és Omlás hosszabb-rövidebb ideig vajdai hűbérbirtok volt, amelyet a magyar király a vajda hűségének fejében engedett át. Így foglalta össze Iorga elődei eredményeit.523
De azóta is találgatják, hogy az a bizonyos Fekete vajda mégis kivel azono-sítható. Akadt, aki úgy vélte, hogy Fekete vajda maga az államalapító Bászá-ráb, akinek Fekete volt a ragadványneve, és a végén már a ragadványnévből lett személynév Bászáráb nélkül, és a Bászáráb személynév pedig az uralkodói dinasztiát jelölő családnévvé változott.524 Ma már általában arra a következte-tésre jutnak, hogy Fekete Rádu az államalapító Bászáráb apja lehetett. Ezzel szemben elképzelhető az, hogy amikor 1374–1375-ben a magyar király, Nagy Lajos meghasonlott Lajkó havaselvi vajdával, elvette ennek fogarasi és omlási hűbérbirtokát, akkor a vajda testvére, Rádu, aki néhány év múlva trónra lépett, kíséretével kivonult Erdélyből, és ennek emlékét őrzi a Fogarasból kiinduló honfoglalás története.525
A „fekete” jelző eligazít és megtéveszt. Mindenesetre azért is kézenfekvő lehetett, mert egykor a Duna mentét a fekete kunok lakták. Az egyik magyar krónikában Fekete Cumaniaként tűnik fel Havaselve,526 a szerb forrásokban pe-dig Fekete Vlachiáként (Kara-Vlaška); Fehér Vlachia a központi törzsterület, az
521 Documente 1887, 183.
522 Onciul 1968, 564–567, 667.
523 Iorga 1937, 156, 163.
524 Lapedatu 2008, 41.
525 Iosipescu 2013, 492.
526 Vásáry 2005, 140.
Aszenida állam lett volna.527 Bászáráb a fekete tatároktól vette át Fekete Cuma-niát, és innen Vlachia fekete jelzője.528 A fekete színt viszont égtájat jelző szín-ként is lehet értelmezni. Közép-Ázsiában négy színnel jelezték a négy irányt:
sárgával a központot, a fekete pedig északit jelentett. Fekete vajda pedig észak felől, Fogarasból telepedett át kíséretével.529 És elismerte a tatár(-kun) főhatósá-got. A Fekete Rádu név egyébként szokványos lehetett, mert amikor 1383-ban Nagyszeben városa és Nagyszeben szék a környékbeli románokkal békeszer-ződést kötött, a román felek között ott van Niger Radul is.530 Újabb érv a régi tanulság mellett: a múltat nehéz megjósolni.
Az uralkodói címben szereplő Jo – egy régi oknyomozó történész szerint – nem más, mint a szokás által szentesített ragadvány-, illetve méltóságnév: az Aszenida Szép János (Káloján, Ioniță) rövidített alakja, amelyet úgy használ-tak a havaselvi uralkodók, mint a rómaiak a Caesart.531 Más elképzelés szerint Bászáráb keresztneve Ioan, azaz János volt, és innen a Jo,532 amely azt jelenti, hogy „Isten kiválasztottja” vagy „Isten ajándéka”.533 A fogarasi honalapításhoz az ötletet Havaselve szláv neve, Ungrovlachia, azaz Magyar-Oláhország (Ma-gyar-Valachia) adhatta. A megnevezés egyesek szerint egyszerűen csak a föld-rajzi szomszédságra utal, a Magyarország melletti Valachiát jelent. A bizánci pátriárka nevezte így (Ουγγροβλαχία), hogy megkülönböztesse a Balkánon található Kis- és Nagy-Valachiától, amelyek nem önálló államot, hanem önálló igazgatású román lakosság területeit jelentették. Mások szerint az Ungrovlachia megnevezés azt jelzi, hogy Havaselve kezdetben és olykor függetlenedése után is magyar hűbéres tartomány volt. Mindenesetre a név bizánci találmány, és az új érseki tartományt jelölte. A havaselvi vajdák sokáig Ungrovlachia urának ne-vezték magukat, és csak később Țara Românească urának. Ez arra utal, hogy a
527 Onciul 1968, 607–618.
528 Stoicescu 1980, 163.
529 Tasin Gemil: Cumano-Tatars and the Early Medieval Romanian States. Studia et documen-ta turcologica, 2014. 2. sz. 93.
530 Documenta 1941, 302.
531 Onciul 1968, 619.
532 Cazacu–Mureșan 2013, 31, 152.
533 Teoteoi 2001, 167.
pátriárka befolyása sokkal erősebb volt Havaselvén, mint Moldvában. És némi túlzással azt is el lehet mondani, hogy az érsekség csinálta az országot.534
Valószínű, hogy kezdetben Fogaras is – miként Hátszeg – a Kárpátokon túli területekkel együtt közös igazgatás alatt állt, aztán Câmpulung központtal királyi határőrtartományt hoztak létre, hiszen már a barcasági teutonok haté-konyan terjeszkedtek. 1300-ból fennmaradt Laurentius comesnek a sírköve a Bărăție (<Barátság) nevű templomban. Az itteni dominikánusok kolostorának a neve is magyar eredetű: Cloașter (<Kolostor), ez pedig magyar telepesek egy-kori jelenlétére utal.535 Ugyanakkor feltételezni lehet azt is, hogy Fekete Rádu országalapításának valós magva a fogarasi románok és a király meghasonlása.
Az váltotta volna ki a nagy elvándorlást, hogy 1291-ben Ugrin mesternek ítél-ték Fogarast, és a románokat többet nem idézítél-ték meg a tartománygyűlésre és a magyarországi országgyűlésre sem, a helyüket kun előkelők foglalták el.536 Mindez sokáig élő feltételezés volt, de megdőlt.537 Az államszervezés valóban Fogarasból és Erdélyből indult ki. A magyar koronának alárendelt határőrtar-tományt szerveztek, és ennek Fogaras és Havaselve hegyvidéke egyaránt a ré-szét alkotta – egy ideig.538 Viszont tény, hogy a havaselvi bojári nagybirtokok nem fejedelmi adományozás révén alakultak ki, mert nagyobb adományról nincs is tudomásunk, és ez az államalapítás előtti viszonyokra utal.539 Az orszá-got egyesítő nagy vajda korábbi helyi hatalmi alakulatokat, netán törzseket vagy vajdaságokat vont a maga fennhatósága alá.540
Fekete Ráduval szemben valós személy volt Bászáráb apja, Thocomerius (vagy Thotomerius),541 akiről semmit sem tudunk, de újabban Fekete Ráduval
534 Coman 2013, 52. Garantat 100% cu istoricul Marian Coman (@TVR1). https://youtu.be/
1-5hV0RNGfw (2021-04-01) 535 Giurescu 1973, 372–373.
536 Brătianu 1980, 88–115.
537 Lukács 1999, 167.
538 Binder Pál: Havaselve vajdaság megalakulásának dél-erdélyi előzményei és következményei (13–14. század). Századok, 1995. 6. sz. 1141–1142.
539 Donat 1996, 172–178.
540 Panaitescu 1994, 79.
541 Györffy György: Adatok a románok XIII. századi történetéhez és a román állam kezdetei-hez. Történelmi Szemle, 1964. 3–4. sz. 555.
azonosítják – forrás nélkül, intuitív alapon.542 (Hóman Bálint viszont magával Bászárábbal azonosította Fekete Rádut.543) Újabb tézis: nem Ugrin mester volt az, aki a románokat megfosztotta birtokaiktól, hanem éppen az ő birtokait fog-lalta el Bászáráb apja, Thocomerius helyi vajda. Erre Kun László uralma lehető-séget kínált, a király halála pedig a megtorlásra adott okot, és emiatt került sor a Fogarasból kiinduló havaselvi honfoglalásra, amelynek során a román vajda kíséretét alkotó szászok elkezdték Câmpulung városának építését.544 Ez is spe-kuláció, de valószínűbb a többinél. És jól kiegészíti a pénzérmék címerképeinek jelentését firtató fantáziálás. Az 1370-es években olyan aranydukátot veretett a román vajda, amelynek egyik oldalán egy madarat láthatunk, fölötte kereszttel.
Kérdés: milyen madarat? Mivel a későbbi pénzeken egyértelműen sast vertek ki, és a sas lett a havaselvi címermadár, ezért ezt az első címermadarat is sokan sasnak vélik: totemállatnak. Csakhogy akad, aki az üldözés elől menekülő és visszapillantó fogolymadarat fedezi fel a képen. Így ez a kép a fogarasi kivonu-lást és a havaselvi államalapítást jelenítette meg.545
Valós mozzanat viszont Bászáráb fellépése. Igaz, éppen fordítva történhe-tett mindaz, ami a krónika szerint történt. Ő előbb az Olt és a Duna közötti területen gyakorolhatta hatalmát. Bászáráb céltudatos uralkodó volt. Az erővi-szonyok is kedvezően alakultak, mert az al-dunai térségben Magyarország, az Arany Horda és Bulgária, valamint Szerbia között valamiféle hatalmi egyensúly alakult ki, és a versengő feleket ki lehetett játszani egymás ellen. Bászáráb meg is tette. Az 1310-es években lépett a trónra, és annak az erdélyi vajdának, Kán Lászlónak a fiait is befogadta, aki korábban a magyar király ellen lázadozott, és aztán a vajdafiak Havaselvéről be-becsaptak Magyarországra.546 (Kán László erdélyi vajda Déván székelt, és éppen erre a várra támaszkodva szállt szem-be Károly királlyal is. A szomszédos hátszegi kenézek viszont a király mellé
542 Cazacu–Mureșan 2013, 113, 138.
543 Hóman 1938, 304.
544 Denis Căprăroiu: Asupra începuturilor orașului Câmpulung. Historia Urbana, 2008, 1-2.
545 Tiberiu Frățilă-Felmer: Basarab House of Walachia. 2016. 41–43. https://www.academia.41.
edu/30095489 (2020-01-04)
546 Pataki 1944, 32. Okmánytár 2004, 125.
álltak, aminek a jutalma nem is maradt el.547) 1321-ben Bászáráb Károly Ró-bert magyar király hűbérese lett, együtt harcoltak a tatárok ellen.548 A hagyo-mány szerint felesége is magyar volt, Marghita vagy Margareta, de legalábbis Dél-Erdélyből származott.549 1325-ben Bászáráb már meghasonlott a magyar királlyal,550 a tatárokkal szövetkezett, és a bolgár cárral együtt hadakozott Bi-zánc ellen. Amikor viszont egy év múlva a tatárok Magyarországra támadtak, a román vajda már Károly Róberttel harcolt, és sikeresen elfoglalta Isacceát, másképpen Bitzinát (Vicina), a kor egyik legjelentősebb dunai kikötőjét, amely valahol Dobrudzsa északi részén lehetett.551 Ezután a havaselvi vajda – feltehe-tően – hűbérként elnyerte a szörényi bánságot, a mai Olténiát.
A pápa is számított rá a katolikus hit terjesztésében, és bevonta őt 1327-es akciójába. A domonkos Zágrábi Mátyás kezdeményezett, amikor rávette a pá-pát, hogy lépjen fel a magyarországi, szlavóniai és boszniai eretnekek ellen.552 Erre az egyházfő 1327. február 1-jén hittérítésre szólította fel a magyarorszá-gi domonkos perjelt, és bővebben részletezte, hogy Németországból, Lengyel-országból és más környező országok félreeső területeiről gyakran és titokban Magyarországra jönnek a kereszt ellenségei, és ott megrontják az egyszerű és katolikus embereket. Ezért jelöljön ki inkvizítorokat, akik az egyháziak és a nép körében prédikációkkal lépnek fel az eretnekek és pártfogóik ellen. Az inkvizíto-rok húsz napi bűnbocsánatban részesíthetik azokat, akik meghallgatják az eret-nekség elleni beszédet, és akik az ereteret-nekség elleni küzdelmet tettleg és tanáccsal támogatják, három évi bűnbocsánatot nyerhetnek, azoknak pedig, akik életüket vesztik, teljes bűnbocsánat járhat. A pápa ezt a királlyal is közölte, és felkérte, hogy segítséggel és tanáccsal támogassa a domonkosokat. Aztán egyazon szö-veggel egy-egy levelet küldött a brassói ispánnak, az erdélyi vajdának, a
szlavó-547 Popa 1988, 254, 280–281.
548 Alexandru Simon: Principele Dominic, secuii și Țara de jos a Moldovei. Anuarul Institului de istorie „A. D. Xenopol”, 2014. 69.
549 Giurescu 1935, 360. Cazacu–Mureșan 2013, 181. Mihai Florin Hasan: Aspects of the Hun-garian-Wallachian matrimonial relations of the fourteenth and fifteenth centuries. https://
www.academia.edu/4400008 (2020-01-05) 550 Györffy: Adatok, 542.
551 Madgearu 2013, 136.
552 Theiner 1859, 514–515.
niai bánnak és Bászárábnak (woywode Transalpino), aki szintén „a Magyar Ki-rályságban neki alárendelt földeket ural” (in terris tibi subiectis in regno Ungarie consistentibus). Mind a négy címzettet odaadó katolikus fejedelemként (prin-ceps devotus catholicus) szólította meg, és kérte őket is, miként a királyt, hogy az inkvizítorokat tanáccsal és segítséggel lássák el.553 Majd megint utasította a perjelt, hogy azon testvérekkel, akiket alkalmasnak tart rá, hirdettessen keresz-tes hadjáratot minden erdélyi, boszniai és szlavóniai eretnek ellen (contra om-nes Transilvanos, Bosnenses et Sclavonicos, qui haeretici fuerint). Azokat pedig, akik megtérnek, olyan bűnbocsánatban részesítse, mint amilyenben a Szentföld védelmére kelőket szokták részesíteni.554 Csakhogy a ferencesek panaszt tettek hangoztatva, hogy az eretnekség elleni küzdelem az ő feladatuk, mire a pápa július 1-jén megtiltotta a domonkosoknak az inkvizítorok kiállítását. A királyt pedig immár a ferencesek további pártfogolására kérte fel, de már csak Boszniát jelölte meg működési területként. Elsősorban a bogumilokra gondolt, amikor az eretnekek obszcén tévedéseit (obscenos errores) említette. A király, aki igyekezett is eleget tenni a felszólításnak, egy év múlva már jelezte a pápának, hogy a tized követelése a katolizált kunok, románok és szlávok körében veszélyezteti a hitté-rítést, és ezért a pápa magyar főpapokat mérsékletre intette.555
Bászáráb viszont újra külön útra lépett. 1330-ban a tatárokkal, kunokkal, bolgárokkal és bizánciakkal együtt támadt Dusán szerb fejedelemre, de Vel-buzsdnál valamennyien vereséget szenvedtek. Dusán aztán 1345-ben magát Szerbia és Romania (azaz a Bizánci Birodalom) császárának (Imperator Rasciae et Romaniae) nevezte, és országa a Dunától majdnem a Korinthoszi-félszigetig terjedt, magába foglalva a mai Albániát is, a keleti határ pedig majdnem elérte Szófiát. A konstantinápolyi pátriárka ki is átkozta, erre a szerb uralkodó fel-ajánlotta Rómának a pápai fennhatóság elismerését, de az uniós tárgyalások hamar megfeneklettek. Tíz év múlva, Dusán cár halála után pedig a Szerb Biro-dalom részfejedelemségekre bomlott. A velbuzsdi csata viszont megpecsételte
553 Theiner 1859, 511–513.
554 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. http://siebenbuergenur-kundenbuch.uni-trier.de/catalog/439 (2017-02-02)
555 Theiner 1859, 514–520.
az amúgy is oszladozó Bulgária sorsát, végleg részfejedelemségekre hullott szét.
Károly Róbert a Szentföldre akart zarándokolni,556 de a velbuzsdi csata kimene-tele láttán úgy érezhette, hogy megfegyelmezheti a magára maradt Bászárábot, akit hűtlennek tekintett.557 Ez ugyanis már a szörényi bánságra is kiterjesztette hatalmát, és a király hívei a határ mentén a havaselviekkel, a bolgárokkal és tatárokkal is harcokba keveredtek.558
A magyar történelem harmadik nagy összefoglalója – Anonymus és Kézai Simon műve után –, a Képes Krónika szóval és képpel adja elő a fejleménye-ket: „…az Úr 1330-ik évében, a király számos sereget gyűjtött össze, ha nem is egész hadseregét, mert az ország határaira is küldött különféle hadakat, sok harcost az ország ellenségei ellen. Tamás erdélyi vajda és Ivánka (Iancha) uno-kája, Miklós fia Dénes ösztökélésére ő maga szeptember havában Szörényen át Bászáráb román vajda [in terram Bazarad woyvode Vlachorum] országába ment, mely ország a viszonyokat nem ismerő nép számára lakhatatlan föld.
A király azért indult el, hogy kiűzze Bászárábot erről a földről, bizonyára azért, hogy ezt a hadjáratra ösztökélők egyikének birtokába adja, holott ama fejede-lem [princeps] mindenkor hűségesen megfizette köteles adóját a királyi fölség-nek. A király elfoglalta Szörényt és a szörényi várat, a báni méltósággal egye-temben mindezt az említett Dénesre ruházta. Miután ez megtörtént, Bászáráb tisztességes követeket küldött a királyhoz, és ezt üzente: »Fáradoztál, uram ki-rályom, a sereggyűjtéssel, ezért a fáradságodért hétezer ezüstmárka kártérítést adok. Békességgel átadom neked Szörényt is mind a hozzávalókkal, amelyet erőhatalommal foglaltál el; ezenfelül hűségesen megfizetem minden esztendő-ben az adót, amivel koronádnak tartozom, továbbá pénzemen és költségemen egyik fiamat küldöm udvarodba, szolgálatodra: csak térj vissza békével, és ne döntsed veszedelembe embereidet; mert ha tovább jöttök, el nem kerülitek a veszedelmet.« Ennek hallatára fennhéjázó elmével ily szavakat mondott a király a követeknek: »Mondjátok meg Bászárábnak: [Bazarad] ő az én juhaim
pászto-556 Șerban Papacostea: „Prima unire românescă”: Voievodatul de Argeș și Severin. Studii și Materiale de Istorie Medie, 2010. 19.
557 Györffy: Adatok, 545–546.
558 Györffy: Adatok, 553.
ra; szakállánál fogva húzom ki búvóhelyéről!« Ekkor egy Dancs nevű hű báró, zólyomi és liptói ispán így szólt a királyhoz: »Uram, nagy alázattal szólt hozzád Bászáráb, és ez tisztességedre válik; írj neki levelet, és tudasd vele szerető, kegyes jóindulatodat.« A király azonban megismételte fentebb mondott gőgös szavait és fenyegetését. Nem hallgatott a józan tanácsra, gyorsan továbbvonult a harc-ba. Olyan földre ért, melyet nem ismert sem ő, sem serege; a havasok és erdős hegyek közepette nem találtak eleséget, hamarosan ennivaló hiánya miatt éhség kezdte sanyargatni a királyt, a vitézeket és lovaikat. Így lévén a dolog, fegy-vernyugvást kötött Bászárábbal: amaz megesküdött, hogy engedelmeskedik a királynak, és biztonságosan hagyja visszatérni embereivel együtt, a helyes utat is megmutatja; a király ekkor nyugodtan visszafordult, bízván az álnok szaka-dár [confidens in fide perfidi schismatici] hűségében. Seregével együtt olyan útra jutott, amely körös-körül, mindkét felől meredek sziklákkal volt elrekesztve;
elöl pedig, ahol az út tágasabb volt, a románok több helyen akadályokkal [inda-ginibus, vagyis gyepűkkel] erősen eltorlaszolták. A királynak és embereinek eszébe se jutott az efféle; fenn a meredeken mindenfelől számlálhatatlan sok román futkosott és nyilazott a királyi seregre, mely összeszorult az út mélyén;
nem is út volt az, valóságos hajófenék; a tolongás miatt összevissza hullottak a legerősebb paripák a vitézekkel együtt, mert az út egyik oldalán sem tudtak föl-kapaszkodni a meredek partra a románok ellen, előbbre sem jutottak, mert az elébük rakott akadályok miatt el nem menekülhettek; beszorultak, mint a halak a varsába, a hálóba. Elestek az ifjak, a vének, és válogatás nélkül a főemberek, a hatalmasok. Péntektől hétfőig tartott ez a nyomorúságos állapot; e napok alatt úgy dülöngtek egymásra a válogatott vitézek, mint ringó, mozgó bölcsőben a kisdedek vagy a szél ingatta nádszálak. Nagy vereség lőn ott, mérhetetlen sokan estek el a vitézek, főemberek és nemesek pénteken, Szent Márton ünnepe előtt való napon és rá következő hétfőn. Ott esett el három prépost, András mester, a fehérvári egyház prépostja, e nagyon tisztelendő férfiú, a királyi fölség alkan-cellárja, odaveszett a királyi pecséttel együtt; továbbá Mihály pozsegai prépost és Miklós prépost az erdélyi Fehérvárról; továbbá András sárosi plébános meg a prédikátor-rendbeli Péter fráter, a tisztes férfiú, ezek is mind kiitták a kegyetlen halál poharát, minthogy nyomorultul sújtották őket főbe. Némely más papokat is, kik a király káplánjai voltak, megöltek. Mérhetetlen sokaságú kun is