A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
10. AZ UNIÓS JOG ALKALMAZÁSA
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EK-szerződés), valamint a későbbi szerződések célja a tagállamok fokozatos integrációjának megvalósítása, valamint a négy alapszabadságra (az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgására) és a gazdaságpolitikák fokozatos közelítésére alapozott közös piac létrehozása volt.
Ennek érdekében a tagállamok lemondtak szuverenitásuk egy részéről, és a közösségi intézményeket felhatalmazták arra, hogy a tagállamokban közvetle-nül alkalmazandó és a nemzeti joggal szemben elsőbbséget élvező jogszabályo-kat fogadjanak el.
A szerződések („elsődleges jog”) és a nemzetközi megállapodások után e „másodlagos jog” jelenti a közösségi jog harmadik fontos forrását.
Másodlagos jogi aktusnak számítanak az EK-szerződésben meghatározott, kötelező erejű jogszabályok (rendeletek, irányelvek és határozatok), valamint a nem kötelező erejű jogi szövegek (ajánlások, vélemények). A másodlagos joghoz tartozik ezenfelül egy sor további jogszabály, például az intézmények eljárási sza-bályzatai vagy a közösségi cselekvési programok.
Az Európai Bizottság a „szerződések őre”. Feladata ellenőrizni, hogy a magán-személyek, a tagállamok és az uniós intézmények helyesen alkalmazzák-e az európai uniós jog rendelkezéseit.
Hatáskörébe tartozik, hogy az uniós jogot megsértő magánszemélyekre vagy vállalkozásokra szankciókat szabjon ki. Jogsértési eljárást indíthat a tagállamok ellen, és felszólíthatja azokat, hogy adott határidőn belül vessenek véget a jogel-lenes helyzetnek. Jogában áll továbbá, hogy a Bíróság elé terjessze az uniós jog megsértésével vádolható tagállam vagy másik uniós intézmény ügyét.
A bizottsági jogszabály-előkészítés és jogalkalmazás jobbá és hatékonyabbá tételének érdekében, egyben az intézményt ért kritikákra figyelemmel, a testület 2010 októberében hozta nyilvánosságra az „intelligens szabályozás” koncepcióját.
Az intelligens szabályozás célja, hogy az uniós jogszabályok a piacok, az embe-rek és a vállalkozások javát szolgálják A gazdasági és pénzügyi válság rávilágított, hogy a szabályozásnak a valósághoz igazodó feladatokat kell ellátnia. Csak ennek a követelménynek a megfelelő teljesítése esetén képes elérni kitűzött céljait, bizto-sítva a fenntartható jólétet és a fogyasztók védelmét, anélkül, hogy gúzsba kötné a gazdasági szereplőket, különösen a kis- és középvállalkozásokat. A koncepcióban előterjesztett javaslatok elengedhetetlenek az Európa 2020 stratégiában kitűzött, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó markáns célok valóra váltásához. A megfelelő jogszabályalkotáshoz alapvetően fontos, hogy a döntésho-zók odafigyeljenek azokra, akiket a szabályozás érinteni fog. Ezért a jövőben még
nagyobb teret biztosítanak a polgárok és más érdekeltek véleményének, és a nyilvá-nos konzultációk időtartamát 8 hétről 12 hétre hosszabbítják meg.
Az Intelligens szabályozás az Európai Unióban címmel kiadott közlemény három területre vonatkozóan körvonalaz intézkedéseket a lehető legmagasabb színvonalú és a szubszidiaritás és az arányosság elveit maradéktalan tiszteletben tartó szabá-lyozás megvalósítása érdekében:
Először is, a Bizottság a teljes szakpolitikai ciklust nyomon kívánja követni, jelentősebb szerepet juttatva a meglévő jogszabályok és szakpolitikák értékelésé-nek. Az értékelés eredménye ezt követően a hatásvizsgálatokkal együtt központi szerepet kap az új vagy felülvizsgált szabályozás kialakításában. A jövőben is hatás-vizsgálat készül minden főbb jogalkotási kezdeményezésre vonatkozóan, a politi-kai döntéshozatal számára kínálkozó szakpolitipoliti-kai lehetőségek összes hasznának és költségének bizonyítékokkal való alátámasztásának és átláthatóvá tételének érde-kében. A Bizottság emellett az adminisztratív terhek csökkentésére és a jogszabá-lyok egyszerűsítésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseit is a hatályos jogszabájogszabá-lyok rendszeres felülvizsgálata keretében fejti ki, hogy e tevékenységei a lehető leghaté-konyabban valósuljanak meg.
Másodszor, mivel az intelligens szabályozás az Unió politikai döntéshozatalá-ban részt vevő valamennyi fél (az Európai Parlament, a Tanács, a tagállamok és más érdekeltek) közös felelőssége, a Bizottság a jövőben is együttműködik e szereplők-kel annak érdekében, hogy valamennyien tevékenyen végrehajtsák az ütemtervet.
Emellett a jogszabályok világosabbá és elérhetőbbé tételével megerősíti az uniós szakpolitikák végrehajtására irányuló tevékenységeit, és együttműködik a tagálla-mokkal ezek szigorú érvényesítése érdekében. A Bizottság felszólítja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy érjenek el további előrehaladást azon általuk vállalt kötelezett-séggel kapcsolatban, hogy hatásvizsgálatot végeznek a bizottsági javaslatok általuk végrehajtott érdemi módosításairól.
Harmadszor, a polgárok és érdekeltek szerepe tovább erősödik azáltal, hogy a Bizottság 2012-től kezdődően a konzultációs időszakot 8 hetesről 12 hetesre növelte, 2011-ben elvégezte konzultációs politikájának felülvizsgálatát, valamint kiszámíthatóbbá tette a tervezett javaslatokkal és az utólagos értékeléssel kapcso-latos munkáját, hogy így az érdekeltek a jelenleginél sokkal korábbi szakaszban készíthessék el hozzájárulásukat.
A Bizottság emellett jóváhagyta a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló jelentést, amely háttérinformációkat nyújtott ezekről az elvekről, valamint példák-kal szolgált olyan fontos esetek ismertetésével, amelyekben aggályok merültek fel a szubszidiaritással kapcsolatban. Bemutatta a különböző szereplők – a Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács, a Régiók Bizottsága, az Európai Gazdasági és Szo-ciális Bizottság, valamint a nemzeti parlamentek – által kifejtett vélemények szé-les körét.
A Bizottság 2012 végéig jelentést tesz az intelligens szabályozási ütemterv végre-hajtása során elért előrehaladásról.
A szabályozás javítására irányuló programja alapján a Bizottság már jelentős változásokat valósított meg a szakpolitikák kialakítása és jogszabálytervezetek megalkotása során alkalmazott munkamódszerében. Mindez fokozta az átlátha-tóságot és az elszámoltathaátlátha-tóságot, valamint előmozdította az igazolt tényeken alapuló politikai döntéshozatalt.
Minden jelentős hatású jogalkotási kezdeményezést hatásvizsgálat kísér, és független hatásvizsgálati testület ellenőrzi ezek minőségét. A Bizottság 2010.
augusztus végéig 520 hatásvizsgálatot készített.
Az Európai Számvevőszék Hatásvizsgálatok az uniós intézményekben: segí-tik-e a döntéshozatalt? címmel kiadott különjelentése leszögezte, hogy e rend-szert – amely a meglévő rendszerekhez képest egyedülállóan széles körű – helyes gyakorlatnak tekintik az Unión belül, és ez értékes hozzájárulást jelent az uniós intézményeken belüli döntéshozatali folyamatokhoz.
A Bizottság kiszélesítette azon lehetőségek körét, amelyek segítségével a pol-gárok és az egyéb érdekeltek hozzájárulhatnak a szakpolitikai döntéshozatali folyamathoz: többek között nyilvánosan elérhető ütemtervet ad ki minden főbb bizottsági kezdeményezés esetében a tervezett szakpolitikai és konzultációs tevé-kenységekről.
Az egyszerűsítési program lényeges előnyöket biztosít a polgárok és a vállalko-zások számára. 2010 végéig összesen mintegy 200 egyszerűsítési javaslatot fogad-tak el.
Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programja jó úton halad afelé, hogy 2012 végéig 25%-kal csökkentse a bürokráciát. A Bizottság javasla-tai – elfogadásuk esetén – évente 38 milliárd € megtakarítást eredményezhetnek, 31%-kal csökkentve az adminisztratív terheket. Az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyott egy hozzáadottérték-adóról szóló javaslatot, amely 18,4 milliárd eurót eredményez az említett megtakarításokból, egy másik javaslat 5 millió mik-rovállalkozás számára tette lehetővé, hogy mentesüljenek az uniós számviteli sza-bályok alól.
A Bizottság 2012 végéig meghosszabbította az Edmund Stoiber által vezetett, független érdekképviselőkből álló, magas szintű munkacsoport megbízatását.
A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás és a hatásvizsgálatról szóló intézményközi közös megközelítés határozza meg az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács e területen folyó együttműködésének módját. A Bizottság és a tagállamok szakértői a magas szintű nemzeti szabályozási szakértői csoport keretében folytatnak együttműködést és véleménycserét.
11. A KABINET
A kabinet a nemzetállamokban is, az Unióban is fontos tanácsadók egy csoportja, akik a vezető tisztségviselők, testületi elnökök, miniszterek, bizottsági tagok munkáját segítik.
Minden EU-biztosnak van kabinetje. Rendszerint hét tanácsadóból és titkári személyzetből, valamint egy személyi gépkocsivezetőből áll. Most már követel-ménynek számít, hogy a kabinetekben több ország is képviselve legyen.
A kabinetfőnököket az Európai Bizottság főtitkára irányítja. Ő tárgyal a kabi-netfőnökökkel, és előkészíti a bizottság üléseit. A kabinetfőnököknek széles jog-körük van, mivel az EU-biztosoknak részt kell venniük valamennyi döntésben, és ritkán van erre idejük. Az euroszkeptikus bírálók szerint „az esetek 90%-ában a Bizottsági döntéseket a kabinetfőnökök hozzák. A nizzai szerződés bevezette az országok közötti rotációt a 27 tagúra bővülő EU-ban. Ez a változás – ha megvaló-sul – meggyengíti a mindennapi kapcsolatokat az emberek és az Európai Bizott-ság között, mert a kabinetek szerepe most már nem az lesz, hogy támogassák a velük azonos állampolgárságú EU-biztost.”
A kabinetrendszert meglehetősen szélsőségesen bíráló gondolatoknak annyi a valóságalapjuk, hogy a kabinetek és a kabinetfőnökök jelentősége valóban meg-nőtt a világ minden demokratikusan működő politikai rendszerében, miként a gazdasági versenyszféra vezetési modelljeiben is. Nélkülük ma már nem lehet hatékonyan működtetni döntés-előkészítő és döntéshozó rendszereket. De a dön-téshozatal felelőssége ettől még annál a vezetőnél, illetve testületnél marad, akit vagy amelyet a kabinet előkészítőként kiszolgál.
A bizottsági tag szóvivője a jelenlegi rendszerben már nem egy személyi szó-vivő, hanem a főszóvivő által irányított kollektív szóvivői rendszer része, amely fölött a felügyeletet az Európai Bizottság elnöke gyakorolja.
A bonyolult EU-rendszerben a kabinetek gyakran támogatják a vállalatokat és a helyi hatóságokat a tagállamokban abban, hogy érintkezésbe lépjenek a megfe-lelő főigazgatóságokon a megfemegfe-lelő személyekkel.