A DÖNTÉSHOZATAL EGYÉB TÉNYEZŐI AZ EURÓPAI UNIÓBAN
3. A RENDES (EGYÜTTDÖNTÉSI) ELJÁRÁS FOLYAMATA 1. A Bizottság javaslata
1/A. A nemzeti parlamentek véleménye
A Lisszaboni Szerződés jelentősen megerősítette a nemzeti parlamentek véle-ménynyilvánítási jogát, elsősorban a szubszidiaritási elv betartásának kérdé–
sében. A Bizottság jogalkotási javaslatának véleményezésére 8 hét áll a parlamen-tek rendelkezésére.
1/B. A Régiók Bizottságának és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a véle-ménye
A civil társadalom gazdasági és szociális komponenseinek, valamint a helyi társadalom képviselőinek a reakciói.
2. Az Európai Parlament első olvasata – álláspont
A Lisszaboni Szerződés bevezetésével az EP az első olvasatnál nem véleményt alkot csupán, mint az előző szerződések szerint, hanem álláspontot fogalmaz meg. Ezt az álláspontot, amelyet egy rapporteur készít el, megvitatják és elfogad-ják a releváns parlamenti bizottságban.
Utána következik a plenáris ülés vitája, ahol az álláspontot egyszerű többség-gel lehet elfogadni.
3. Az Európai Bizottság javított javaslata
A szerződés felhatalmazza a Bizottságot, hogy építse be az EP döntéseit a javas-lat új változatába, esetleges vitapontok esetén a Parlamenttel egyeztetve, alterna-tív lehetőségek fenntartásával.
4. A Tanács első olvasata
A Tanács álláspontjának kialakításához szükséges az előkészítés során megis-merni a tagállamok szakértőinek véleményét, amelyekből az adott féléves elnök-séget gyakorló tagállam készít végső anyagot.
Az előkészítő munka párhuzamosan folyik az EP álláspontjának kialakításával, de a Tanács csak a parlamenti pozíció ismeretében alakítja ki a sajátját, véglegesí-teni pedig csak a javított bizottsági javaslat alapján fogja.
A döntésnél három eset lehetséges:
– a Tanács elfogadja a bizottsági javaslatot, amelyet az EP sem változtatott meg (5.), és így a jogszabály törvényerőre emelkedhet (6.),
– a Tanács akceptálja az EP változtatásait, amelyeket a Bizottság beépített a javaslatba (7.), és a jogszabály törvényerőre emelkedhet (8.),
– minden más esetben a Tanács kialakít egy másik álláspontot.
9. A Tanács álláspontja az első olvasat után
Amennyiben az EP és a Tanács álláspontjai nem fedik egymást, a Tanács ún.
közös álláspontot bocsát ki.
A döntést a tagállamok és a COREPER készítik elő. A következő fázisban a Tanács létrehoz egy „politikai egyezményt”, amely lefekteti a leendő közös állás-pont tágabb kereteit. A szakemberek ez alapján formalizálnak egy jogilag és nyel-vileg korrekt szöveget. A közös álláspont nem minden részletre kiterjedő doku-mentum, hanem az EP álláspontjának bizonyos elemeire adott reakció.
10. A Bizottság nyilatkozata a közös álláspontról
Ebben a dokumentumban, amelyet a közös állásponttal együtt küldenek meg az Európai Parlamentnek, a Bizottság kifejti arról a véleményét, hogy miért döntött a közös álláspont támogatása vagy bírálata mellett.
A Bizottság kommentálja a Tanácsnak azokat a reakcióit is, amelyeket az EP álláspontjával kapcsolatban tett az első olvasat plenáris ülésének döntéseiről.
11. Az Európai Parlament második olvasata
A szerződés három hónapnyi időt ad az Európai Parlamentnek (egy hónap meg-hosszabbítási lehetőséggel), hogy feldolgozza a Tanács első olvasat utáni közös álláspontját.
Az eljárás hasonló az első olvasathoz, de vannak különbségek.
Általános szabály, hogy a mostani változtatások
– vagy magukban foglalják az első olvasat változtatásait, és egyáltalán nem fogadják el a tanácsi javaslatokat,
– vagy érdekeltek a tanácsi javaslat valamely részében, amely az övékében egyáltalán nem jelent meg,
– vagy lényegileg különböznek a Bizottság által előterjesztett javaslattól, – vagy kompromisszumot képeznek a két társjogalkotó álláspontjai között.
12. Az Európai Parlament elfogadja a közös álláspontot vagy nem hoz döntést Amennyiben az EP befogadja a közös álláspontot úgy, ahogy azt megfogalmaz-ták, ugyanis az abban foglalt egyetlen változtatás ellenzése mögött sem sorakozik fel abszolút többség, vagy a megadott időhatáron belül nem hozott döntést, akkor az EP elnöke deklarálja, hogy a közös álláspontot, ezáltal a jogszabályt elfogadták.
Ugyanez a jogi helyzet, ha az EP első olvasat után, de azelőtt, hogy a Tanács elfogadná a közös álláspontot, háromoldalú („trilogue”) tanácskozásokat tartot-tak a Tanács, az EP és az EB között. Az ezeken született megállapodásokat vagy
„tárgyalásos közös álláspontnak” vagy „korai második olvasatnak” nevezik.
13. Mikor tekinthető a jogszabály elfogadottnak?
Ha a Parlament elnöke és főtitkára, valamint a Tanács elnökségét adó állam kép-viselője és a Tanács főtitkára aláírja a dokumentumot, és az megjelenik az Official Journalban, akkor az eljárás befejeződött.
A hatálybalépést a jogszabályban kell meghatározni.
14. Az Európai Parlament elveti a közös álláspontot
Ehhez az EP megválasztott képviselőinek az abszolút többsége szükséges.
15. A jogszabály nem tekinthető elfogadottnak
Ha a 14. pont valósul meg, a jogalkotási folyamat véget ér.
16. Az Európai Parlament változtatásokat javasol a közös állásponthoz képest A változtatásokat először el kell fogadnia a parlamenti szakbizottságnak.
A bizott-ság ajánlást készít a második olvasatra, amit fel kell venni a plenáris üléstervbe.
A változtatási javaslat a megválasztott képviselők abszolút többsége által szavaz-ható meg. Az adott szakpolitikáért felelős biztos az EP plenáris ülésen ismerteti az EB álláspontját.
17. A Bizottság véleménye az EP változtatási javaslatairól
A szerződés előírja az EB számára, hogy alkosson tételes véleményt az EP vál-toztatási javaslatairól. A bizottsági álláspont meghatározza a szavazás módját a Tanácsban.
Ha a Bizottság legalább egy változtatási javaslatra negatív véleményt mondott, akkor a Tanácsnak egyhangúlag kell szavaznia, amennyiben el akarja fogadni az EP álláspontját.
A bizottsági álláspont a gyakorlatban a biztosnak az EP ülésen szóban ismer-tetett álláspontját foglalja írásba, és reagál az EP reflexióira is.
18. A Tanács második olvasata
A Tanácsnak három hónapja van (egy hónappal kiegészíthetően), hogy válaszol-jon az EP változtatási javaslataira. Az előkészítés és az eljárás hasonló az első olva-sathoz, a 17. pontban tárgyalt kivétellel.
19. A Tanács elfogadja a megváltoztatott közös álláspontot
Ha a Tanács egyetértőleg elfogadja az EP változtatásait, a jogszabály az EP máso-dik olvasata által megfogalmazott szövegváltozatban lesz érvényesnek tekinthető.
Ilyen esetekben a két intézmény közötti megállapodást informális eljárások segí-tik („árnyék-rapporteur”-ök).
20. A jogszabály elfogadottnak tekinthető (lásd a 13. pontot)
21. A Tanács nem fogadja el a közös álláspont változtatásait
Ha a határidőn belül a Tanács nem fogadja el az EP összes változtatási javaslatait, a Tanács aktuális elnökének és a Parlament elnökének további hat héten belül (két héttel meghosszabíthatóan) össze kell hívnia a Békéltető Bizottság (Conciliation Committee) ülését.
22. A Békéltető Bizottság összehívása
A rendelkezésre álló hat vagy nyolc hétben informális megbeszélésekkel kell elő-készíteni az első ülést, gyakran háromoldalú tárgyalások révén. Ezeken a társ-jogalkotók tárgyalóinak kisebb csoportjai kiegészülnek a bizottsági résztvevőkkel.
23. A békéltető eljárás
Az informálisan előkészített tárgyalásokon a Bizottság játssza a mediáló szere-pet. Eredményes működés esetén kompromisszum születik („join text”), ame-lyet többnyire egy „megegyezési csomag” formájában visznek magukkal a dele-gátusok.
24. A Békéltető Bizottság kompromisszumot hoz létre
A delegációknak a megállapodást „join text” formában kell elfogadniuk, a döntés-hez a Tanács küldötteinek minősített többségére és a Parlament küldötteinek egy-szerű többségére van szükség.
25. A Parlament és a Tanács elfogadja a kompromisszumot
26. A jogszabály elfogadása
A már megismert (13. pont), megfelelő eljárás lefolytatása után a jogszabályt elfo-gadottnak kell tekinteni.
27. A Parlamentben vagy a Tanácsban nem fogadják el a „join text”-et Ennek az EP esetében nagyobb a valószínűsége.
28. A jogszabályt nem fogadják el
29. A Békéltető Bizottság nem képes kompromisszumra
A jogszabály szövege nem születik meg, az eljárás végérvényesen befejeződik.
30. Nem alkották meg a jogszabályt