Az interjúalanyok kiválasztása

A módosított piramis-modell validálásához legmegfelelőbb interjúalanyok a TDM menedzserek, akik a vizsgált területet, azaz a turisztikai desztinációt tekintve a legmegfelelőbb rálátással rendelkeznek, illetve azok menedzsmentjéért, fejlesztéséért és versenyképességének javításáért tenni tudnak, sőt felelősek.

Az interjúalanyok kiválasztására ebben a helyzetben nem lehetett megfelelő módszer az egyszerű véletlen mintavétel. A TDM Szövetség elnökének, valamit egy, a TDM-rendszer kidolgozásában részt vevő szakembernek segítségével valószínűségi, rétegzett mintavétellel történt a minél jobb reprezentativitást lehetővé tevő interjúalanyok meghatározása (Majoros 2004). Alapcélként szerepelt emellett (igaz a reprezentativitást kissé rontva), hogy olyan TDM menedzserek kerüljenek a mintába, akik szakmailag sikeresek – elsősorban az általuk menedzselt desztináció teljesítménye és más TDM menedzserek véleménye alapján. (Ez

68 utóbbi meghatározásában segített jelentős mértékben a TDM Szövetség elnöke.) Ez a kritérium azért volt fontos, hogy olyanok véleménye alapján történjen a validálás, akik szakmailag megbízhatók, és akár „példaként” is szerepelhetnek. A rétegek, melyek mentén a mintavétel történt a következők:

• területi megoszlás;

• a képviselt desztináció mérete (egy-településes desztináció, több települést összefogó desztináció is szerepeljen);

• a TDM szervezet működési formája (egyesületet vezető és nonprofit Kft.-t irányító menedzser véleménye is megjelenjen);

• és a TDM szervezet „tapasztaltsága” (legyen a mintában újonnan létrejött szervezet és több éve működő egyaránt).

Az így kiválasztott és megkérdezett hét TDM menedzser legfőbb jellemzőit a 14. táblázat foglalja össze.

14. táblázat A validálásban részt vevő TDM szervezetek és menedzserek

TDM szervezet neve Interjúalany 1 Balatonfüredi Turisztikai Egyesület Barabás Andrea Balatonfüred

(1 település) 2006 személyes 2 Hajdúszoboszlói Turisztikai

Nonprofit Kft. Kabály Zsolt Hajdúszoboszló

(1 település) 2009 telefonos 3 Mátra Jövője Turisztikai Egyesület Kápolnai Nagy

Ágnes

Mátra

(12 település) 2006 telefonos 4 Orfűi Turisztikai Egyesület Horváth Viktória Orfű

(4 település) 2010 személyes 5 Savaria Turizmus Nonprofit Kft. Vörös-Borsody

Csilla

Szombathely

(43 település) 2011 telefonos 6

(24 település) 2009 telefonos Forrás: saját szerkesztés

Az időrendet tekintve a személyes interjúk készültek először. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az interjúalanyok pontosan értik a kérdéseket és a feladatokat, így a válaszadáshoz nem szükséges a személyes jelenlét. A további (földrajzilag távolabb eső TDM szervezetekkel készített) interjúk elkészítése ezért telefonon történt.

69 3.4.3. Az interjúk lebonyolítása és a kapott eredmények

Az interjúkat telefonos időpont-egyeztetés előzte meg, ahol röviden bemutatásra került a kutatási téma. Az interjú lebonyolítása szintén azzal kezdődött, hogy az interjúalany megismerte a kutatással kapcsolatos tudnivalókat, a vizsgálat tárgyát, illetve a folyamatban betöltött saját szerepét.

Annak érdekében, hogy a tartalmi validálás alapos legyen, és a valósághoz minél közelebb eső eredményeket kapjak, az interjú első részében a TDM menedzserek nem ismerték a piramis-modellt, vagyis nem határoztam meg előre egy logikai keretet.

Először arra kértem az interjúalanyt, hogy szabadon sorolja fel azokat a tényezőket, melyek egy turisztikai desztináció versenyképességét, sikerességét meghatározzák. A szabadon megnevezett elemek a 7.2. Mellékletben szerepelnek. Mivel a szakszavak használatában a szakmán belül eltérések figyelhetők meg, a megadott elemeket (azok tartalmának pontos tisztázása után) megfeleltettem a piramis-modell elemeinek. Az így kapott válaszokat összegzi a 15. táblázat.

15. táblázat A versenyképességi potenciál elemeinek említése

Balaton-füred

Hajdú-szoboszló Mátra Orfű Pécs

Szombat-hely Tokaj

Elhelyezkedés Klíma

Kulturális örökség Természeti örökség Elérhetőség Vendégszeretet Együttműködés Emberi erőforrás Infrastruktúra Szolgáltatások

Desztináció menedzsment Vonzerőfejlesztés

Forrás: saját szerkesztés

A 15. táblázatból kiderül, hogy a TDM szervezetek menedzserei jobbára olyan tényezőket említettek, melyekre hatással lehetnek – vagyis „nem tudnak elvonatkoztatni” attól, hogy mi az, amit tudnak módosítani. Az olyan adottságokat, melyekre nincs hatásuk (elhelyezkedés, klíma) nem is veszik számításba – helyette az ezekből származó előnyöket igyekeznek kihasználni, hátrányokat mérsékelni (ahogyan ez a további beszélgetésekből kiderült).

70 A táblázatba foglalt elemeken felül két menedzser említette az anyagi forrásokat, mint szükséges adottságot. A hazai viszonyok ismeretében¹³ jogos a felvetés, miszerint egy desztinációt versenyképessé tenni, vagy versenyképességét megtartani csak megfelelő pénzügyi eszközök feletti rendelkezéssel lehet. A modellben azonban ez a tényező explicite már benne van, méghozzá éppen a desztináció menedzsment elnevezésű alaptényezőben. A források biztosítása és megszerzése (különösen a pályázati rendszerben) olyan tevékenység, mely a desztinációt irányító szervezet feladata.

Második lépésként a felsoroltakhoz időtávok meghatározását kértem: melyek azok, melyek csak hosszú távon (vagy egyáltalán nem) fejleszthetők, és melyek a rövidebb idő alatt is módosítható elemek. Erre azért volt szükség, hogy a versenyképességi potenciálhoz tartozó elemek elhelyezésére vonatkozóan legyen információ – vagyis ez részben már a formai validáláshoz tartozik. Az időtávok tekintetében a válaszadók egyetértettek az elképzeléseimmel, és az általam fejleszthetőnek definiált elemeket helyezték az alaptényezők közé.

Végül a versenyképességi pozíció mérésére alkalmas (akár a gyakorlatban rendszeresen használt) mutatószámok megnevezését kértem a menedzserektől. A felsorolt mérőszámok köre viszonylag szűkös: a legtöbben a vendégéjszakák számát, az idegenforgalmi adóbevételek nagyságát és a vendégek számát említették, illetve egy válaszadó szerint az egyesületi (TDM) tagok száma is beszédes lehet. A pécsi TDM szervezet 2012-ben turisztikai kártyát vezetett be, melyhez megfelelő informatikai háttér is társul, így számukra ez is használható teljesítménymérő céllal is.

Az interjúalanyok egy része azonban vitatta, hogy a versenyképesség meghatározásához léteznek objektív mutatószámok, adatok. Három menedzser véleménye szerint a versenyképességi pozíció, mint a desztináció teljesítményének alternatívája csakis a turisták megkérdezésével vizsgálható minden kétséget kizáróan, objektív mutató, mely megbízhatóan alkalmas erre a feladatra, jelenleg nem létezik.

Véleményem szerint azonban a látogatók megkérdezésével azok véleménye ismerhető meg, mely egyrészt szubjektív, másrészt nélkülözi a teljességet: a turisták nem feltétlenül ismerik a vizsgált desztináció versenytársait, ezért információhiányos helyzetben ítélkeznek, ami egyértelműen torz képet fest a desztináció versenyképességéről. Másrészről nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a versenyképesség közgazdasági fogalom, a látogatók elégedettsége, pozitív véleménye pedig nem hozható szoros összefüggésbe a meglátogatott desztináció gazdasági sikerességével. Létezhet olyan desztináció, mellyel a látogatók nagyon elégedettek – azonban (például a desztináció korlátos befogadóképessége miatt) ezek az elégedett turisták számukat tekintve nincsenek kellőképpen sokan ahhoz, hogy a desztináció

13 A TDM szervezetek szabályozására kidolgozott elképzelések, illetve a turizmustörvényhez kötődő javaslatok állandó pontja, hogy a szervezetek valamilyen fix forrásból gazdálkodhassanak, hogy „magabiztosabban”

tervezhessenek. A probléma egyelőre megoldatlan, ami a TDM menedzsereknek mindennapi bizonytalanságot jelent.

71 lakosainak jólétéhez hozzájáruljanak. (Megfigyelhető ez például a kis sziget- desztinációk esetében, melyeket vizsgálva például Croes (2011) hasonló problémákat tárt fel.)

Az interjúk során ezek után került sor a formai validálásra: a megkérdezettek megkapták az

„üres piramis-modellt”, illetve alatta felsorolva az elemeket. Itt került sor arra, hogy a válaszadók által megadott elemekkel kapcsolatban az esetleg eltérő szóhasználatból adódó félreértéseket tisztázzuk. A megadott elemeket a válaszadónak kellett visszahelyezni – a most már pontosan ismertetett elméleti-logikai keretbe.

Az elemek megadott rendszerbe, vagyis a piramis-modellbe történő elhelyezése kivétel nélkül minden esetben a kialakított modell szerint alakult (a telefonos interjúk esetében a modellt e-mailben küldtem el).