A versenyképességi pozíciót leíró indikátorok meghatározása

Ahogyan a 2.6 fejezetből is kiderült: az eredeti piramis-modell változtatások nélkül nem alkalmazható a turisztikai desztinációkra. A modell felső része, melyet versenyképességi pozíciónak neveztem el (3.3. fejezet), az eredeti elemekkel értelmezhetetlenné és használhatatlanná válik – elsősorban azért, mert sem a GDP, sem a foglalkoztatottak száma, s végső soron a termelékenység sem ragadható meg a használt mutatószámokkal (3.3. fejezet).

86 A turisztikai szolgáltatások lehatárolása, más szolgáltatásoktól való elkülönítése eleve problémás (2.1.1. fejezet), amit tetéz az, hogy a hazai adatgyűjtés gyakorlata sem fordít erre külön figyelmet (Tóth 2009). Így noha rendelkezésre áll komplett, letesztelt, az egész piramis-modell mérésére alkalmas indikátorkészlet (Lukovics 2008a), használata a turisztikai hányad meghatározásának problémái miatt nem lehetséges.

A 4.1.1. fejezetben bemutatott tervek szerint (12. ábra) az első lépés az eredeti piramis-modellből kiindulva egy desztináció versenyképességi pozíciójának meghatározásához szükséges információk meghatározása. Az eredeti modell szerint ezek három csoportra oszthatók (6. ábra), melyek értelmezése a turizmusban az alábbiak szerint alakul:

• térségi jövedelem: a desztinációk esetében ez a turisztikai céllal érkező látogatók teljes költését jelenti (szállás, vendéglátás, egyéb szolgáltatások, kereskedelmi egységekben való költés, stb.), azaz a teljes, a területen realizálódó turisztikai bevétel. Az export nagyságának meghatározása miatt hasznos, ha az adatok a külföldi-belföldi bontásban rendelkezésre álnak;

• foglalkoztatottság: a turizmusban dolgozók száma a turisztikai szuprastruktúra (2.1.1.

fejezet) szintjén;

• termelékenység: az egy (turisztikai munkakörben) foglalkoztatottra jutó turisztikai bevétel.

A második lépés a hazai adatgyűjtésből beszerezhető adatok feltérképezése. A 18. táblázat a KSH adatbázisából elérhető turisztikai indikátorokat mutatja.

18. táblázat Turisztikai statisztikai indikátorok

Témakör Indikátorok

Kereskedelmi szálláshelyek kapacitás, vendég, vendégéjszaka, bevétel, foglaltság, foglalkoztatottak száma Nem üzleti célú szálláshelyek kapacitás, vendég, vendégéjszaka, bevétel

Magánszálláshelyek kapacitás, vendég, vendégéjszaka

Utazásszervezők (szervezetten) utazók száma, vendégéjszakák száma, árbevétel Lakosság belföldi utazásai utazók jellemzői, utazások jellemzői, időtartam, kiadások Beutazók kiadásai látogatók száma, tartózkodási idő, kiadások

Lakosság külföldi utazásai utazók száma, eltöltött idő, kiadás

Vendéglátás vendéglátóhelyek száma, bevétel, foglalkoztatottak száma

Forrás: Gilyán 2009 alapján saját szerkesztés

A 18. táblázatban ismertetett indikátorok közül azokat szükséges kiválogatni, melyek a 4.1.1.

fejezetben ismertetett előzetes elvárásoknak megfelelnek.

A Központi Statisztikai Hivatalon kívüli források áttekintésével még egy mutatószám bevonható, mely települési szinten tudja érzékeltetni a turizmusból származó bevételeket, ez pedig az idegenforgalmi adó (IFA), mely vendégéjszakák és épületek alapján vethető ki. (Az adatot a MÁK Győri Igazgatósága gyűjti.) Az IFA a gyakorlatban kedvelt mutatószám, mert

87 könnyen elérhető. Különösen a települési önkormányzatok használják szívesen a turisztikai teljesítmény mérésére.

A harmadik lépésben, harmadik szempontként hasznos figyelembe venni azt is, hogy a TDM szervezetek menedzserei jelenleg mely mutatószámokat használják a desztináció sikerességének mérésére (a versenyképesség kifejezés helyett a kérdőívben a sikeresség szót használtam a közérthetőség kedvéért). A megkérdezés során, a kérdőívben szerepelt erre vonatkozó kérdés, melyben a menedzserek egyrészt a felsorolt mutatószámok közül választhattak, másrészt szabadon megadhattak további indikátorokat. Azt is kellett jelezniük, hogy a megnevezett indikátorokat valamilyen becsléssel nyerik, avagy hivatalos forrásból szerzik be.

A felsorolt mutatószámok között szerepelt a módosított piramis-modell validálása (3.4.

fejezet) során kapott néhány mutatószám is (vendégéjszakák száma, IFA, vendégek száma), illetve olyan is, melyet pályázati források elnyeréséhez szükséges figyelni és megadni (például a turisztikai vállalkozások száma).

A TDM menedzserek által adott válaszokat szemlélteti a 15. ábra, melyen jól látszik, hogy az elsősorban hivatalos forrásból begyűjtött „legnépszerűbb” adatok az idegenforgalmi adóbevétel, a vendégéjszakák száma és a turisztikai vállalkozások száma. A megkérdezettek legkevésbé fontosnak (vagy legnehezebben beszerezhetőnek) tartják a turizmusban foglalkoztatottak számának figyelemmel kísérését, de hasonlóan kevésbé használt a szállásdíj bevételek nagysága is.

15. ábra Indikátorok használatának jellemzői a TDM menedzserek körében

Forrás: kérdőíves megkérdezés alapján saját szerkesztés

Egyéb indikátorként a válaszadók jobbára olyan információkat és információforrásokat neveztek meg, melyek jelen kutatásban nem relevánsak:

• A Tourinform irodába betérők száma (nincs minden desztinációban Tourinform iroda);

88

• TDM tagok száma (ez az adat nem a versenyképességi pozíciót, mint eredményt, sokkal inkább az ahhoz tartozó potenciál egyik elemét tudja jelezni, az együttműködést);

• A desztináció strandjának forgalmi adatai (desztináció-specifikus adat, ami nem használható minden turisztikai desztinációban);

• Google analitika, vagyis a honlapot felkeresők számának, jellemzőinek megfigyelése (szintén nem alkalmas a versenyképességi pozíció mérésére).

A három lépésben kapott adatok és azok kritikájának figyelembevételével a turisztikai desztinációk versenyképességi pozíciójának mérésére alkalmasnak a 19. táblázatban összefoglalt, pontosan körülhatárolt indikátorokat tekintem.

19. táblázat Indikátorok a turisztikai desztinációk versenyképességi pozíciójának megítéléséhez

Indikátor

Mérték-egység Megjegyzés

Turisztikai bevételek szállás üzletágban eFt

A „térségi jövedelemhez”

köthető mutatószámok Turisztikai bevételek vendéglátás üzletágban eFt

Idegenforgalmi adóbevétel épület után eFt

Idegenforgalmi adóbevétel éjszaka után eFt

Foglalkoztatottak száma szállás és vendéglátás üzletágban,

júliusi létszám fő

Foglalkoztatottság mutatószáma Foglalkoztatottak száma szállás és vendéglátás üzletágban,

éves átlaglétszám fő

Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken db Teljesítmény-mutató (turisztikai elemzésekben gyakran használt alapmutató)

Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken fő Külföldi vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken fő

Szoba-kapacitáskihasználtság a kereskedelmi szálláshelyeken % A teljesítmény mérésére alkalmas viszonyszám (turisztikai alapmutató) Férőhely-kapacitáskihasználtság a kereskedelmi

szálláshelyeken %

Forrás: saját szerkesztés

A kiválogatott indikátorok tehát olyan mutatószámok, melyek képesek, és gyakran használatosak a különféle elemzésekben egy területi egység teljesítményének, helyzetének mérésére, megítélésére. Az eredeti piramis-modellhez illeszkedően a térségi jövedelmet és foglalkoztatottságot kiemelten kezeltem, igyekeztem minden olyan indikátort bevonni, mely alkalmas lehet ezen alapkategóriák megragadására.

A turisztikai bevételek láthatóan az elsődleges szuprastruktúrára vonatkoznak (3. ábra), melynek oka az elérhető adatok szűkösségében keresendő. Noha így bizonyos bevételek kimaradnak a számbavételből, azok minden desztináció esetében kimaradnak. Azonban az elsődleges szuprastruktúra az, mely „a vendégforgalom sikeres lebonyolításának

89 elválaszthatatlan része” (Michalkó 2012, 116.o.), így a desztináció versenyképességi pozíciójának vizsgálata esetében a szűkítés még elfogadható.

A foglalkoztatottságról ugyanez mondható el: csak az elsődleges szuprastruktúrára vonatkozó részt lehet számba venni. A kétféle indikátor (júliusi létszám és éves átlaglétszám) bevonására azért került sor, mert a turizmusban számos olyan munkakör létezik, melyek időszakos vagy ideiglenes foglalkoztatással járnak, ezért a két létszám akár jelentősen is eltérhet egymástól.

A kapacitás-kihasználtsági és más teljesítménymutatók bevonására szakmai szempontok alapján került sor.