4. A hazai turisztikai desztinációk versenyképességének vizsgálata a módosított piramis-modell segítségével
4.5. A kutatás kivitelezése
4.5.4. A versenyképességi pozíciót mér ő mutatószám kialakítása
Mivel egyetlen mutatószám létrehozása a célom, a két főkomponensbe került indikátorokat nem külön-külön, hanem együttesen használom fel. Így a gyakorlatban a főkomponens-elemzéssel kiszűrt hét indikátor alkothatja a mutatószámot, mely a turisztikai desztinációk versenyképességi pozíciójának mérésére használható. Mivel az indikátorok kiválogatásakor alapvető elvárás volt, hogy azok elérhetők legyenek, ezért használatuk nem korlátozott.
99 Tekintve, hogy az indikátorok más-más mértékegységgel rendelkeznek (19. táblázat), a mutatószám kialakításának első lépése az, hogy összehasonlíthatóvá (összeadhatóvá) kell ezeket tenni. Ennek érdekében skála-összehangoló transzformáció alkalmazható (Barna 2007a), mellyel a mutatók azonos szintű mérési skálára kerülnek. A skála-összehangoló transzformáció egy egyszerű képlettel elvégezhető (19. ábra), bármennyi desztináció vizsgálata is a cél.
19. ábra A skála-összehangoló transzformáció módja
Forrás: Barna (2007a) alapján saját szerkesztés Ahol
yi: a transzformált érték;
xi: az adott változó értéke az adott desztinációban;
xmin: az adott változó legkisebb értéke a vizsgált desztinációk között;
Rx: az adott változó legnagyobb és legkisebb értékének különbsége (terjedelem).
A skála-összehangoló transzformáció segítségével a változók összeadhatóvá válnak. Az árnyaltabb eredményhez azonban érdemes a mutatóban súlyozottan figyelembe venni az indikátorokat – praktikusan a rotált faktorsúlyok (21. táblázat) használhatók. Az így kialakított mutató egyetlen értéket ad, mellyel az adott desztináció versenyképességi pozíciója ragadható meg, ezért a mutatószámot desztinációs versenyképességi pozíció, röviden DVP-mutatónak neveztem el.
ÁL: a szállás-és vendéglátás üzletágban foglalkoztatottak éves átlaglétszáma;
ÖV: az összes vendégszám; megfogalmazottaknak megfelelően a DVP-mutató összehasonlításokra alkalmas:
• ugyanazon időre vonatkozóan több desztináció versenyképességi pozíciója vethető össze, vagy
• egy desztináció versenyképességi pozíciójának időbeli változását lehet figyelemmel kísérni a mutató segítségével.
100 4.5.5. A hazai turisztikai desztinációk értékelése a DVP-mutató alapján
A DVP-mutatóval újabb lehetőség nyílik a hazai turisztikai desztinációk összehasonlítására, versenyképességük mérhető részének, a versenyképességi pozíciónak összevetésére.
A 4.5.4. fejezetben bemutatott módon először a skála-összehangoló transzformációval elvégeztem a 7 indikátor azonos szintű mérési skálára történő transzformálást, majd a DVP-mutató képletét alkalmaztam az egyes desztinációkra. A kapott értékek sorba rendezésével kialakult a vizsgált 60 hazai turisztikai desztináció rangsora, mely a 23. táblázatban tekinthető meg.
23. táblázat A vizsgált hazai desztinációk és DVP-mutatójuk értéke (2010)
Desztináció DVP Desztináció DVP
1. Hévíz 5,86 31. Szolnok 0,92
2. Hajdúszoboszló 4,73 32. Veszprém 0,91
3. Sárvár 4,14 33. Orosháza-környék 0,80
4. Bük 4,05 34. Kehidakustány 0,78
5. Siófok 3,90 35. Gyenesdiás 0,77
6. Balatonfüred 2,87 36. Szilvásvárad 0,72
7. Pécs 2,36 37. Orfű 0,72
8. Eger 2,24 38. Vác 0,71
9. Visegrád 2,20 39. Vas-vidék 0,69
10. Mórahalom 1,93 40. Balatonalmádi 0,66
11. Balatonkenese 1,74 41. Komárom 0,66
12. Szigetköz 1,68 42. Mecsek 0,63
13. Harkány 1,58 43. Salgótarján 0,61
14. Nyíregyháza 1,51 44. Gárdony 0,61
15. Balatonmáriafürdő és -keresztúr 1,51 45. Vonyarcvashegy 0,60
16. Balatonföldvár 1,41 46. Tokaj 0,59
17. Velence 1,38 47. Badacsony 0,58
18. Egerszalók 1,33 48. Balatongyörök 0,57
19. Tihany 1,33 49. Gyöngyös 0,55
20. Keszthely 1,19 50. Esztergom 0,55
21. Mór 1,12 51. Kapos-Zselic 0,52
22. Zsámbék 1,09 52. Aba-vidék 0,47
23. Tata 1,08 53. Mohács 0,46
24. Berekfürdő 1,01 54. Sárospatak 0,45
25. Balaton Riviéra 1,00 55. Zemplén 0,35
26. Matyóföld 0,99 56. Szekszárd 0,27
27. Fonyód 0,98 57. Balatonfűzfő-Litér 0,24
28. Balatonfenyves 0,97 58. Sátoraljaújhely 0,24
29. Szombathely 0,96 59. Rakamaz térsége 0,12
30. Körös-vidék 0,92 60. Szentendre 0,07
Forrás: saját szerkesztés
(Az alkalmazott 3 betűs kódok felsorolása a desztináció elnevezésével együtt a 7.9.
Mellékletben található.)
101 A vizsgált hazai desztinációk közül a DVP-mutató alapján is Hévíz a legversenyképesebb. A mutató értékéből az is kiderül, hogy jelentős mértékben előzte meg a többi desztinációt: több mint 1 pontos különbséggel áll az őt követő, hajdúszoboszlói desztináció előtt. Ekkora ugrás a mutató értékében még egy helyen figyelhető meg: Balatonfüred és Siófok között.
A desztinációk rangsorának további áttekintésével az tapasztalható, hogy a sorrend összhangban van a klaszterelemzés eredményeivel. Az első két (a klaszterelemzésből kiugró eredményeik miatt kizárt) desztináció után az élboly elnevezéssel illetett három desztináció szerepel (Sárvár, Bük, Siófok), melyeket a meghatározó súlyú vidéki városok (Balatonfüred, Pécs, Eger) követnek, majd a sor a kihasználtságban erős desztinációkkal folytatódik. Ez utóbbi klaszter tagjai a DVP-rangsorban már némiképp keverednek a K2, tömegbázis elnevezésű klaszter tagjaival. A rangsor utolsó 15 desztinációja viszont teljes egészében megegyezik a K1 klaszter 15 leszakadójával.
Ezek alapján az állapítható meg, hogy a DVP-mutató a komolyabb módszertani alkalmazásokkal elérhető eredményekhez illeszkedő, sőt, szinte azokkal teljesen megegyező eredményeket hoz. Ezért a hazai turisztikai desztinációk versenyképességi pozíciója a DVP-mutató segítségével egyszerűen, komolyabb módszertani háttértudás nélkül adható meg, mellyel valós kép festhető a desztinációk pozíciójáról és az erőviszonyokról.
A kialakult rangsor, és a felvett értékek alapján a desztinációk ugyancsak csoportokra bonthatók. Az első csoport lehet például a legjobb mutatóval rendelkező első öt desztináció, melyek DVP-értékeik alapján kiemelkednek a többiek közül, ezért ezeket a turisztikai célterületeket lehet kiemelkedő versenyképességű desztinációknak tekinteni. A DVP-mutatók átlaga a 19. helyezett Tihany és a 20. Keszthely között helyezkedik el, ezért a rangsor 6. és 20. helye közötti desztinációk tekinthetők átlag feletti versenyképességű desztinációknak. A következő határ meghúzható például a DVP-mutató 0,58-as értékénél, az így kialakult csoport (a rangsorban Keszthelytől Badacsonyig) lehet az átlag alatti versenyképességű desztinációk csoportja, végül az utolsó csoport tagjai pedig a gyenge versenyképességű desztinációk.
A csoportalkotás, illetve a rangsorban elfoglalt helyezések értelmezése természetesen függhet az elemzést végző desztináció saját preferenciáitól, illetve a DVP-mutató kiszámítása bármely desztináció csoport vonatkozásában újra lehetséges. Ez igen hasznos lehet akkor, ha egy hazai turisztikai desztináció versenyképességi pozícióját nem az ország összes desztinációjához képest kívánja meghatározni, hanem csak arra kíváncsi, hogy a versenytársakhoz képest hol helyezkedik el.
A DVP-mutató ugyanis nem alkalmas arra, hogy a versenytársakat meghatározza. A klaszterelemzés során is kiderült, és a DVP-rangsorból is jól látszik, hogy versenyképességi pozíció alapján azonos csoportba tartozó desztinációk turisztikai tekintetben nem feltétlenül jelentik egymás versenytársát is egyben. A rangsorban kiemelkedőnek tekintett versenyképességi pozícióval rendelkező desztinációk esetében ugyan igaz, hogy azok többnyire ugyanazon turisztikai termékre (az egészségturizmusra) specializálódott térségek,
102 de ez sem a többi klaszter, sem a rangsor további csoportjai esetében nem mondható el. Van ezért létjogosultsága az azonos típusba tartozó desztinációk külön elemzésének is.
A 2. hipotézis igazolása ugyanakkor ezzel már részben megtörtént, azonban a pontosabb eredmény elérése érdekében további elemzéseket elvégzésére kerül sor –a desztinációk típusai szerint alkotott csoportokon belül.
4.5.6. A versenyképességi pozíció elemzése desztináció típusonként (versenytársak