5. A dolgozat eredményeinek összegzése
5.1. Az eredmények összefoglalása
Dolgozatom annyiban rendhagyó, hogy eredmények nem csak a kutatási részből (4. fejezet) születtek, hanem azt megelőzően is. Ezért fontosnak tartom, hogy a kutatási eredmények összefoglalása (4.6.1. fejezet) és a hipotézisvizsgálat (4.6.2. fejezet) mellett a dolgozat összegzéseképpen bemutassam, milyen eredmények születtek készítése során.
Célkitűzéseim között szerepelt (1. táblázat) annak kiderítése, hogy a hazai viszonyok között milyen tényezők mentén lehetséges a turisztikai desztinációk lehatárolása. A 2.2.1 fejezetben áttekintettem, milyen megközelítések léteznek, és ezek, valamint a hazai viszonyok figyelembe vételével meghatároztam (2.6.1. fejezet), hogy mely területi egység tekinthető turisztikai desztinációnak. Eszerint azokat a területi egységeket tekintettem különálló desztinációnak, melyeket a helyi TDM szervezetek fednek le. A dolgozat további részében minden vizsgálat és kutatási tevékenység erre a definiálásra épült.
Megfogalmaztam, hogy szükség van egy, a hazai desztinációk vizsgálatára alkalmas keretrendszer (elméleti modell) kiválasztására, avagy kialakítására (1. táblázat, 2. célkitűzés).
A célkitűzés elérése érdekében jelentős mennyiségű korábbi kutatást (11. táblázat) dolgoztam fel és rendszereztem, illetve áttekintettem, értelmeztem és elemeztem a turisztikai desztinációk vonatkozásában kialakított desztinációs versenyképességi modelleket (12.
táblázat). Ezek ismeretében mérlegeltem a turisztikai desztinációs modellek és a piramis-modell alkalmazásának lehetőségét, majd döntöttem a piramis-piramis-modell mellett (2.6.2.
fejezet). A piramis-modell hátránya volt, hogy nem a turisztikai célterületekre készült – ezt a hátrányt ledolgozandó a modellt alkalmaztam a turisztikai desztinációkra.
Az átalakított modellt a használhatóság érdekében validáltam (3.4. fejezet), majd a kutatás során tökéletesítettem és a hazai desztinációk vizsgálatára használtam fel. A modell felső részének, az úgynevezett alapkategóriáknak számszerűsítésével új mutatószámot hoztam létre – ezzel elértem a 3. célkitűzésem is, miszerint mérhetővé tettem a versenyképesség jelenségét.
A feltáró kutatás kivitelezése után leíró kutatás alkalmazására is sor került: az alkalmazott elméleti modell és elsősorban a kidolgozott mutatószám segítségével többszintű elemzéseket végeztem el a hazai turisztikai desztinációk versenyképességére (főleg pozíciójára) vonatkozóan. A TDM-desztinációk versenyképességéről így egyrészt egy teljes, hazai képet rajzoltam meg (4.5.3. és 4.5.5. fejezet), másrészt komplexen elemeztem a versenytárs-desztinációk egymáshoz viszonyított helyzetét (4.5.6. fejezet).
117 5.2. Önálló, újszerű eredmények vázlatos kiemelése
A könnyebb áttekinthetőség érdekében az alábbiakban vázlatosan kiemelem, a dolgozat mely elemei értékelhetők önálló, újszerű eredménynek:
(1) a desztinációk lehatárolására menedzsment-oldalról még nem volt példa, így a hazai, helyi TDM szervezettel rendelkező desztinációk vizsgálata újszerű megközelítés;
(2) a piramis-modellt számos esetben használták már térségek versenyképességének vizsgálatára (például Bujdosó et al. 2007, Lukovics – Kovács 2008). A tapasztalatok azt mutatták, hogy az elméleti-logikai keret a vizsgálatokhoz megfelelő alapot nyújt – ezért (átalakítások mellett) alkalmasnak találtam a turisztikai desztinációk vizsgálatára is. A használhatóság érdekében a szakirodalom segítségével a modellt módosítottam; a piramis-modell logikai felépítését kihasználva elhatároltam a versenyképesség mérhető (okozati jellegű vagy ex post) és magyarázó/fejlesztő (ok-jellegű vagy ex ante) tényezőit, melyeket versenyképességi pozíciónak és versenyképességi potenciálnak neveztem el;
(3) a módosított piramis-modellt validáltam, azaz (kvalitatív módszerrel) igazoltam, hogy a hazai viszonyok között az általam lehatárolt desztinációkra alkalmazható. A turisztikai desztinációkra alkalmazott, validált piramis-modell új eredményként értékelhető;
(4) meghatároztam a versenyképességi pozíció mérésére alkalmas változókat, kvantitatív módszerek segítségével kiszűrve azokat az indikátorokat, melyek a vizsgálódásokból kihagyhatók. A gyakorlati szakemberek számára úgy vélem, már annak meghatározása is fontos eredmény, hogy mely változókat érdemes figyelni;
(5) a piramis-modell alapkategóriáit a turizmus-specifikus mutatókból kialakított kategóriákkal (a kulcs-teljesítménymutatóval és a kapacitáskihasználtság mutatóval) helyettesítettem;
(6) a kialakított indikátorkészlet segítségével, klaszteranalízissel elemeztem a hazai desztinációk versenyképességi pozícióját. Ilyen jellegű elemzésre a hazai turisztikai desztinációk esetében eddig nem került sor;
(7) a versenyképességi pozíció mérését tovább könnyítve a gyakorlatban is egyszerűen alkalmazható mutatószámot alakítottam ki (melyet DVP-mutatónak neveztem el). A mutatószám létrehozása olyan új eredmény, mely a gyakorlatban, a TDM-szervezetek menedzserei által is jól alkalmazható a desztinációk értékelésére. A DVP-mutató felhasználásának másik lehetősége a pályázati rendszerben való alkalmazása. A mutatószám a támogatások, források megpályázásának fázisában arra alkalmazható, hogy átfogóan jellemezze a pályázó desztináció helyzetét – míg a forrásfelhasználás eredményességének vizsgálatában indikátorként használva jelenhet meg;
(8) a DVP-mutató segítségével további komplex elemzéseket végeztem el, bemutatva a mutató használatát;
(9) a DVP-mutató és a saját primer kutatás eredményeinek felhasználásával a szakirodalomban meghatározott desztináció-kategorizálást (Aubert 2011) alapul véve további vizsgálódásokra kerítettem sort, újszerű, komplex módon.
Mindezek alapján került sor a tézisek megfogalmazására.
118 5.3. A tézisek megfogalmazása
1. Tézis
A piramis-modell átalakított változata alkalmas a hazai turisztikai desztinációk versenyképességének vizsgálatára.
A tézis arra vonatkozik, hogy a piramis-modell a turisztikai desztinációkra történt alkalmazásával megfelelővé vált a hazai desztinációk versenyképességének vizsgálatára. A tézis alátámasztása érdekében az elméleti modell validálása megtörtént, mely során bizonyossá vált, hogy a modell a gyakorlati szakemberek véleménye szerint is megfelelő.
2. Tézis
A turisztikai desztináció versenyképessége kétfelé bontható: a mérhető, ex post oldali versenyképességi pozíció és az ex ante jellemzőkkel bíró versenyképességi potenciál különíthető el.
A turisztikai desztinációk versenyképességének vizsgálata során nem volt jellemző a mérhető és fejleszthető tényezők elkülönítése. A piramis-modell segítségével a két oldalt elhatároltam egymástól, névvel láttam el, és meghatároztam azokat a tényezőket, melyek az egyes oldalhoz tartoznak. A formai validálás eredményeképpen a versenyképességi potenciál elemeinek megfelelősége nyert bizonyítást, majd a kutatási tevékenység során a versenyképességi pozíció kategóriának meghatározása is megtörtént.
3. Tézis
A piramis-modell szerint lehatárolt versenyképességi pozíció mérése a rendelkezésre álló indikátorok segítségével egyszerűen, a gyakorlatban alkalmazható módon is megoldható.
A turisztikai desztinációk versenyképességi pozíciójának, mint mérhető kategóriának vizsgálata során bizonyossá vált, hogy az két főkomponensbe rendezett hét indikátorral leírható. Az indikátorokból a gyakorlatban is egyszerűen, gyorsan alkalmazható mutatószámot alakítottam ki. A létrehozott mutatószámot desztinációs versenyképességi pozíció-mutatónak, röviden DVP-mutatónak neveztem el.
4. Tézis
A versenyképességi pozíció esetében a desztinációkra alkalmazott piramis-modell sikerességi faktorai komparatív előnyként jelennek meg, de azonos desztináció-típusok esetén a kompetitív előnyök megléte a meghatározó.
A hazai turisztikai desztinációk összességének, majd kategóriák szerinti elemzésének eredményeképpen körvonalazódott, hogy a sikerességi faktorok azonos desztináció-típusok esetében nem jelentenek komparatív előnyt a versenyképességi pozícióra nézve.
119 5.4. Thesis
1.
The applied pyramid-model is appropriate for analysing the Hungarian local tourism destinations.
2.
The competitiveness of a tourism destination can be divided into two parts: (1) competitiveness position on the ex post side, which can be measured and (2) competitiveness potential on the ex ante side.
3.
The measurement of the competitiveness position given by the pyramid-model can be easily solved (also in practice) by the disposable indicators.
4.
The success factors of the pyramid-model applied to the destinations can appear as a comparative advantage, but in terms of the same destination categories the competitive advantages will be determining.
120 5.5. A kutatás további irányainak felvázolása
A versenyképessé váláshoz hosszú út vezet. Úgy gondolom, a dolgozat eredményei segítségére lehetnek a hazai turisztikai desztinációknak abban, hogy megállapítsák, hol tartanak az úton a többi desztinációhoz képest, avagy kifejezetten azokhoz képest, akikkel együtt, ugyanazon az úton haladnak.
A desztinációk versenyképességének kutatása útján úgyszintén látok továbblépési lehetőségeket: újabb elemzési lehetőségek rejlenek a létrehozott DVP-mutató alkalmazásában, és az alkalmazott piramis-modellben is vannak még tartalékok.
A létrehozott DVP-mutató dinamizálható: segítségével értékelhető egy-egy desztináció versenyképességének időbeli alakulása is. A mutató a versenyképességet javítani célzó tevékenységek utólagos hatásértékelésének egyik módja is lehet, vagy egyszerűen alkalmazható arra, hogy a desztináció „életútját” vázolják fel.
Mivel a dolgozatban alkalmazott desztináció-lehatárolás más országokban is igaz lehet (ahol léteznek TDM-szervezetek), a piramis-modell elemei nemzetközi összehasonlítások alapját is jelenthetik. Amennyiben pedig a kiválogatott indikátorok is rendelkezésre állnak az adott országokban, a nemzetközi összehasonlítás a DVP-mutató segítségével is lehetségessé válik.
A dolgozat korlátai között nem került sor a piramis-modell „középső” tényezőcsoportjának, az alaptényezőknek elemzésére. Az itt meghatározott tényezők és a versenyképességi pozíció közötti összefüggések vizsgálata érdekes kutatási téma, melyet elsősorban kvalitatív módszerekkel lehet megvalósítani.
A dolgozatban a modell „legelhanyagoltabb” eleme ugyanakkor a csúcsban elhelyezett végső cél, a helyi lakosság jóléte. A DVP-mutató segítségével új kutatási irányt jelent a turisztikai desztinációk versenyképessége és a helyi lakosok jóléte közötti összefüggések vizsgálata annak kiderítése érdekében, hogy a desztináció sikere valóban képes-e hozzájárulni a helyiek életszínvonalához. Erre vonatkozóan már kísérletet tettem összefüggések kimutatására, azonban mivel a statisztikai adatoknak csak igen szűk köre érhető el települési szinten, ezért a kutatás a magyar megyék versenyképességének és gazdasági jólétének vizsgálatára irányult (Papp – Molnárné Barna 2013).
121
6.
Irodalomjegyzék1. Adler J. – Akar L. – Petz R. (2004): A turizmus makrogazdasági szerepe. GKI Gazdaságkutató Rt., Budapest.
2. Aiginger, K. (1998): A framework for evaluating the dynamic competitiveness of countries. Structural Change and Economic Dynamics, 9, 159-188.o.
3. Andergassen, R. – Candela, G. – Figini, P. (2013): An economic model for tourism destinations: Product sophistication and price coordination. Tourism Management, 37, 86-98. o.
4. Armenski, T. – Gomezelj, D. O. – Djurdjev, B. – Deri, L. – Aleksandra, D. (2011):
Destination Competitiveness: A Challenging Process for Serbia. Journal of Studies in Human Geography, 5. 19-33. o.
5. Assaf, A. G. – Josiassen, A. (2012): Identifying and Ranking the Determinants of Tourism Performance: A Global Investigation. Journal of Travel Research, 51, 4, 388-399.o.
6. Aubert A. (2001): A turizmus és a területfejlesztés stratégiai kapcsolata Magyarországon. Turizmus Bulletin, 5, 1, 44-49.o.
7. Aubert A. (2006): A turizmusföldrajz rendszertani helye és főbb kérdései a földrajztudományban. Földrajzi Értesítő, 4, 3-4, 333-354.o.
8. Aubert A. (2011): Turizmus trendek és térszerkezet Magyarországon. Pécsi Tudományegyetem – Természettudományi kar, Publikon Kiadó, Pécs
9. Aubert A. – Csapó J. – Pirkhoffer E. – Puczkó L. – Szabó G. (2010): A method for complex spatial delimitation of tourism destinations in South Transdanubia.
Hungarian Geographical Bulletin 59. (3): 271-287.
10. Aubert A. – Jónás-Berki M. – Marton G. (2010): Pécs pozícionálása a turisztikai piacon. Területfejlesztés és innováció, 4, 1, 28-35.o.
11. Aubert A. – Mészáros B. (2009): A városmarketingtől a turisztikai desztináció-menedzsmentig. In: Aubert A. – Berki M. (szerk.): Örökség és turizmus. PTE-TTK Földrajzi Intézet, Pécs. 9.-19.o.
12. Aubert A. – Miszler M. – Szabó G. (2000): A regionális területfejlesztés és a turizmustervezés összefüggései a Dél-Dunántúlon. Turizmus Bulletin, 5, 1, 33-37.o.
13. Azzoni, C. R. – Menezes, T. A. de (2009): Cost Competitiveness of International Destinations. Annals of Tourism Research, 36, 4, 719-722.o.
14. Babbie, E. (1999): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.
15. Baggio, R. – Klobas, J. (2011): Quantitative Methods in Tourism – A Handbook.
Channel View Publications, Bristol.
16. Bakucz M. (2001): Gondolatok a városi turizmus fejlesztéséről, két testvérváros vendégkörének elemzése alapján. Tér és Társadalom, 15, 131-151.o.
122 17. Bălan, D. – Balaure, V. – Vegheş, C. (2009): Travel and tourism competitiveness of the World’s top tourism destinations: an exploratory assessment. Annales Universitatis Apulensis Series Oeconomica, 11, 2, 979-987. o.
18. Balogh Á. (2011): Kulturális intelligencia – a 21. század kulcskompetenciája? PhD értekezés, Pannon Egyetem, Veszprém.
19. Barbosa, L. G. M. – Oliveira, C. T. F. de – Rezende, C. (2010): Competitiveness of tourist destinations: The study of 65 key destinations for the development of regional tourism. RAP – Brazilian Public Administration Review, 44, 5, 1067-1095. o.
20. Barna K. (2007a): Módszertani lehetőségek a magyarországi régiók versenyképességének mérésére. PhD Értekezés. Kaposvári Egyetem, Kaposvár.
21. Barna K. (2007b): Measuring Regional Competitiveness. Journal of Central European Agriculture, 8, 3, 343-356.o.
22. Barna K. – Molnár T. – Juhász R. (2005): Megújuló területpolitika: előtérben a regionális versenyképesség. Területi Statisztika, 45, 6, 542- 555. o.
23. Bató M. 2004: Az Európai Unió versenyképessége. Doktori értekezés. BKÁE, Budapest.
24. Baum, T. (2007): Human resources in tourism: Still waiting for change. Tourism Management, 28, 1383-1399. o.
25. Beritelli, P. (2011): Cooperation among prominent actors in a tourist destination.
Annals of Tourism Research, 38, 2, 607-629. o.
26. Bieger, T. (2002): Management von Destinationen. 5. Aufl. Oldenbourg Verlag, München.
27. Blanke, J. – Chiesa, T. (szerk.) (2009): The Travel and Tourism Competitiveness Report 2009. World Economic Forum, Geneva
28. Bobircă, A. – Cristureanu, C. (2006): Competitiveness Assessment and Growth Opportunities of the Romanian Tourism Industry. Romanian Economic Journal, 9, 21, 5-20. o.
29. Bornhorst, T. – Ritchie, J. R. B. – Sheehan, L. (2010): Determinants of tourism success for DMOs & destinations: An empirical examination of stakeholders’
perspective. Tourism Management, 31, 5, 572-589.o.
30. Bosch, F. A. J. van den – Prooijen, A. A. van (1992): The Competitive Advantage of European Nations: The Impact of National Culture – a Missing Element in Porter’s Analysis? European Management Journal, 10, 2, 173-177. o.
31. Botha, C. – Crompton, J. L. – Kim, S. (1999): Developing a Revised Competitive Position for Sun/Lost City, South Africa. Journal of Travel Research, 37; 341-352. o.
32. Botos J. (2000): Versenyképességi elemzés: fogalmi körüljárás, hazai esélyek. In:
Farkas, B. és Lengyel I. (szerk.): Versenyképesség – regionális versenyképesség.
SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei. JATEPress, Szeged. 218-234. o.
33. Botti, L. – Peypoch, N. (2013): Multi-criteria ELECTRE method and destination competitiveness. Tourism Management Perspectives, 6, 108-113. o.
123 34. Botti, L. – Peypoch, N. – Robinot, E. – Solonadrasana, B. (2009): Tourist destination competitiveness: the French regions case. European Journal of Tourism Research, 2, 1, 5-25. o.
35. Bramwell, B. – Sharman, A. (1999): Collaboration in local tourism policymaking.
Annals of Tourism Research, 26, 2, 392-415.o.
36. Budeanu, A. (2005): Impacts and responsibilities for sustainable tourism: a tour operator’s perspective. Journal of Cleaner Production, 13, 89-97. o.
37. Buhalis, D. (1999): Tourism on the Greek Islands: Issues of Peripherality, Competitiveness and Development. International Journal of Tourism Research, 1, 341-358. o.
38. Buhalis, D. (2000): Marketing the Competitive Destination of the Future. Tourism Management, 21, 1, 97-116. o.
39. Bujdosó Z. – Dávid L. – Herneczky A. – Tóth G. (2007): A turizmus és a regionális versenyképesség kapcsolatának mutatói a Mátravidék példáján keresztül. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, 4, 1, 3-20.o.
40. Butler, R. (1980): The Concept of a Tourist Area Cycle of Evolution: Implications for Management of Resources. The Canadian Geographer, 24, 1, 5-12.o.
41. Butler, R. (2006): The Concept of a Tourist Area Cycle of Evolution. In: Butler, R.
(ed.): The tourism area life cycle, Applications and modifications. Vol. 1. Channel View Publications, England
42. Candela, G. – Figini, P. (2012): The economics of tourism destinations. Springer, Berlin-Heidelberg.
43. Carter, R. – Fabricius, M. (2006): Destination management – an overview. UNWTO Conference „Creating competitive advantage for your destination”, Budapest.
44. Chens, C.-Y. – Sok, P. – Sok, K. (2008): Evaluating the Competitiveness of the Tourism Industry in Cambodia: Self-assessment from Professionals. Asia Pacific Journal of Tourism, 13, 1, 41-66.o.
45. Churchill, G. A. Jr. (1995): Marketing research: Methodological Foundations. The Dryden Press, Harcourt Brace College Publishers, Orlando.
46. Clarke, A. – Raffay Á. (2011): The introduction of tourism destination management organisations in Hungary: Top down meets bottom up. In: Dredge, D. – Jenkins, J.
(szerk.): Stories of Parctice: Tourism Policy and Planning. Ashgate, Farnham. 311-334.o.
47. Claver-Cortés, E. – Molina-Azorín, J. F. – Pereira-Moliner J. (2007):
Conmpetitiveness in Mass Tourism. Annals of Tourism Research, 34, 3, 727-745.o.
48. Cole, S. (2012): Synergy and congestion in the tourist destination life cycle. Tourism Management, 33,1128-1140. o.
49. Coles, T. – Dinan, C. – Hutchison, F. (2012): May we live in less interesting times?
Changing public sector support for tourism in England during the sovereign debt crisis. Journal of Destination Marketing & Management, 1, 4-7. o.
124 50. Cracolici, M. F. – Nijkamp, P. (2008): The Attractiveness and Competitiveness of Tourist Destination: A study of Southern Italian Regions. Tourism Management, 30, 336-344.o.
51. Cracolici, M. F. – Nijkamp, P. – Rietveld, P. (2008): Assessment of tourism competitiveness by analysing destination efficiency. Tourism Economics, 14, 2, 325–
342.o.
52. Craigwell, R. (2007): Tourism competitiveness in small island developing states.
Research paper, UNU-WIDER, United Nations University (UNU), No. 2007/19.
53. Creswell, J. W. (2009): Research Desing: Qualitative, Quantitative and Mixed Methods Approaches. SAGE, Los Angeles.
54. Croes, R. (2011): Measuring and Explaining Competitiveness in the Context of Small Island Destinations. Journal of Travel Research, 50, 4, 431-442. o.
55. Crouch, G. I. (2007): Measuring Tourism Competitiveness: Research, Theory and the WEF Index. Conference paper, ANZMAC 2007. 12. 3.-5. University of Ontago, Dunedin, New Zealand
56. Crouch, G. I. (2011): Destination Competitiveness: An Analysis of Determinant Attributes. Journal of Travel Research, 50, 1, 27-45. o.
57. Crouch, G. I. – Ritchie, J. R. B. (1999): Tourism, Competitiveness, and Societal Prosperity. Journal of Business Research, 44, 3, 137-152.o.
58. Czernek, K. (2013): Determinants of cooperation in a tourist region. Annals of Tourism Research, 40, 83-104. o.
59. d'Angella, F. – Go, F. M. (2009): Tale of two cities’ collaborative tourism marketing:
Towards a theory of destination stakeholder sasessment. Tourism Management, 30, 3, 329-440.o.
60. Das, J. – DiRienzo, C. E. (2009): Global Tourism Competitiveness and Freedom of the Press. Journal of Travel Research, 47, 4, 470-479.o.
61. Daskalopoulou, I. – Petrou, A. (2009): Urban Tourism Competitiveness: Networks and the Regional Asset Base. Urban Studies, 46, 4, 779-801.o.
62. Davidson, R. – Maitland, R. (1997): Tourism Destinations. Hodder & Stoughton, London.
63. Dávid L. – Tóth G. (2009): A turizmus szerepe a Mátravidéken. Gazdálkodás, 53, 3, 460-464.o.
64. Dávid L. – Tóth G. (2012): Analysing the competitiveness of tourism regions in Hungary: new findings. Current Issues in Tourism, 15, 8, 803-809. o.
65. Deák Sz. (2000): A Porter-féle rombusz-modell főbb közgazdasági összefüggései. In:
Farkas B. – Lengyel I. (szerk.): Versenyképesség – regionális versenyképesség. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei. JATEPress, Szeged. 67-87. o.
66. d’Hauteserre, A.-M. (2000): Lesson in managed destination competitiveness: the case of Foxwoods Casino Resort. Tourism Management, 21, 1, 23-32. o.
67. DDRFÜ (2007): A Dél-dunántúli régió turisztikai magterületeinek lehatárolása.
Jelentés.
125 68. Dwyer, L. – Edwards, D. – Mistilis, N. – Roman, C. – Scott, N. (2009): Destination and enterprise management for a tourism future. Tourism Management, 30, 1, 63-74.o.
69. Dwyer, L. – Forsyth, P. (2010): Current Issues in Destination Price Competitiveness.
In: Clarke, A. (szerk.): Constructing Central Europe Tourism Competitiveness.
University Press, Veszprém, 123-145. o.
70. Dwyer, L. – Forsyth P. – Dwyer W. (2010): Tourism Economics and Policy. Channel View Publications Bristol.
71. Dwyer, L. – Forsyth, P. – Papatheodorou, A. (2011): Economics of Tourism.
Contemporary Tourism Rewievs, Goodfellow Publishers, Oxford.
72. Dwyer, L. – Forsyth, P. – Rao, P. (2002): Destination Price Competitiveness:
Exchange Rate Changes versus Domesti Inflation. Journal of Travel Research, 40, 1, 328-336. o.
73. Dwyer, L. – Kim, C. (2003): Destination Competitiveness: Determinants and Indicators. Current Issues in Tourism. 2003, 6, 5, 369-414. o.
74. EC (1999): Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of Regions in the European Union. European Commission, Luxenbourg.
75. Enyedi Gy. (1997): A sikeres város. Tér és Társadalom, 4, 1-7. o.
76. Enyedi Gy. (2009): Competitiveness of the Hungarian Regions. Hungarian Geographical Bulletin, 58, 1, 33-48. o.
77. Enright, M. J. – Newton, J. (2004): Tourism destination competitiveness: a quantitative approach. Tourism Management, 25, 6, 777-788.o.
78. Enright, M. J. – Newton, J. (2005): Determinants of Tourism Destination Competitiveness in Asia Pacific Comprehensiveness and Universality. Journal of Travel Research, 43, 339-350. o.
79. Falzon, J. (2012): The price competitive position of Mediterranean countries in tourism: Evidence from the Thomson brochure. Tourism Management, 33, 5, 1080-1092.o.
80. Falus I. – Ollé J. (2000): Statisztikai módszerek pedagógusok számára. Okker Kiadó, Budapest.
81. Faulkner, B. – Oppermann, M. – Fredline, E. (1999): Destination competitiveness: An exploratory examination of South Australia's core attractions. Journal of Vacation Marketing, 5, 2, 125-139.o.
82. Farkas B. (2000): A tagállamok politikáinak hatása az EU strukturális politikáira. In:
Farkas B. – Lengyel I. (szerk.): Versenyképesség – regionális versenyképesség. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei. JATEPress, Szeged. 25-32. o.
83. Fehérvölgyi B. (2010): Határtalan lehetőségek a határ mentén. PhD Értekezés.
Pannon Egyetem, Veszprém.
84. Formádi K. – Mayer P. (2005): Bevezetés a turizmusba – társadalomtudományi megközelítésben. Kézirat. Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék, Veszprém.
85. Formica, S. – Kothari, T. H. (2008): Strategic destination planning: Analyzing the future of tourism. Journal of Travel Research, 46, 4, 355-367.o.
126 86. Füstös L. (2009): A sokválzotós adatelemzés módszerei. MTA Szociológiai Kutatóintézete, Társadalomtudományi Elemzések Akadémiai Műhelye (TEAM), Budapest.
87. Garamhegyi Á. – Révész B. (2000): A területi marketing, mint az önkormányzatok versenyképességének egy lehetséges eszköze. In: Farkas B. – Lengyel I. (szerk.):
Versenyképesség – regionális versenyképesség. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei. JATEPress, Szeged. 124-137.o.
88. Garau-Taberner, J. (2007): Measuring destination competitiveness: an exploratory study of the Canaries, mainland Spain, France, the Balearics and Italy. Tourism Today, 7, 61-78. o.
89. Gardiner B. – Martin, R. – Tyler P. (2004): Competitiveness, Productivity and Economic Growth across the European Regions. Regional Studies, 38, 9, 1045-1067.o.
90. Gilyán Cs. (2009): Turisztikai statisztikai indikátorok. Turizmus Bulletin, 13, 1, 43-44.o.
91. Go, F. M. – Govers, R. (2000): Integrated Quality Management for Tourist Destinations: a European Perspective on Achieving Competitiveness. Tourism Management, 21, 1, 79-88. o.
92. Goeldner, C. R. – Ritchie, J. R. B. (2012): Tourism – Principles, Practices, Philosophies. John Wiley and Sons, Inc., New Jersey
93. Gomezelj, D. O. (2006): Competitiveness Slovenia as a Tourist Destination. Managing Global Transitions, 4, 2, 167-189. o.
94. Gomezelj, D. O. – Mihalic, T. (2008): Destination Competitiveness – Applying Different Models, the Case of Slovenia. Tourism Management, 29, 1, 294-307. o.
95. Gooroochurn, N. – Sugiyarto, G. (2005): Competitiveness Indicators in the Travel and Tourism Industry. Tourism Economics,11, 1, 25.-43- o.
96. Gruescu, R. – Nanu, R. – Pirvu, G. (2009): Destination Competitiveness: A Framework for Future Research. Entelequia – Revista Interdisciplinar, 9, 197-209.o.
97. Hajdu O. (2003): Többváltozós statisztikai számítások. Statisztikai módszerek a társadalmi és gazdasági elemzésekben. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
98. Han, Z. – Durbarry, R. – Sinclair, M. T. (2006): Modelling US tourism demand for European destinations. Tourism Management, 27, 1, 1-10.o.
99. Hanusz Á. (2010): A TDM szerepe a falusi rendezvények turisztikai termékké fejlesztésében. In: Hanusz Á. (szerk.): A helyi és térségi TDM szervezetek helye és szerepe a vidék turizmusirányításában. Nyíregyháza Város és a Nyíregyházi Főiskola Természettudományi és Informatikai Kar, Turizmus- és Földrajztudományi Intézete, Nyíregyháza. 35-47. o.
100. Hassan, S. S. (2000): Determinats of Market Competitiveness in an Environmentally Sustainable Tourism Industry. Journal of Travel Research, 38, 239-245. o.
101. Haugland, S. A. – Ness, H. – Gronseth, B.-O. – Aarstad, J. (2011): Development of tourism destinations – An integrated multilevel perspective. Annals of Tourism Research, 38, 1, 268-290.o.
127 102. Heath, E. (2002): Towards a model to enhance Africa’s sustainable tourism
competitiveness. Journal of Public Administration, 37, 3, 327-353.o.
103. Heath, E. (2003): Towards a Model to Enhance Destination Competitiveness: A Southern African Perspective. Journal of Hospitality and Tourism Management, 10, 2, 124-141.o.
104. Hegyi B. (2005): Városok konvergenciája a nemzetközi versenyben. In: Józsa L. – Varsányi J. (szerk.): Marketingoktatás és kutatás a változó Európai Unióban.
Széchenyi István Egyetem, Győr, 244-252. o.
105. Hénaff, P. – Martini, C. (2011): Model Validation: theory, practice and perspectives.
The Journal of Risk Model Validation, 5, 4, 3-15.o.
106. Héra G. – Ligeti Gy. (2005): Módszertan – Bevezetés a társadalmi jelenségek kutatásába. Osiris Kiadó, Budapest.
107. Holloway, J. C. – Humphreys, C. – Davidson, R. (2009): The Business of Tourism.
Pearson. Education Limited, Edinburgh
108. Hong, W.-C. (2008): Competitiveness in the Tourism Sector. A Comprehensive Approach from Economic and Management Points. Physica-Verlag, Heidelberg
108. Hong, W.-C. (2008): Competitiveness in the Tourism Sector. A Comprehensive Approach from Economic and Management Points. Physica-Verlag, Heidelberg