Az EU SDS mutatószámkészlete

Carneiro Zen et al. (2012) a fenntarthatóság mérését a fenntartható fejlődésről szóló vita egyik fő kérdésévé, mozgatórugójává tette. A fenntarthatósági stratégia nyomon követése iránti érdeklődés (Allievi et al., 2011) és a felmerült nehézségek miatt ésszerű jelentéstételi rendszert indítottak el, amely a rövid- és középtávú intézkedések és a stratégia eredményeinek áttekintésére koncentrált (Lyytimäki et al., 2011). Az előrehaladás értékelését az EU minden országában az SDI (Sustainable Development Indicators, továbbiakban SDIs) fenntartható fejlődési indikátorok segítségével lehetett áttekinteni (Cornescu – Adam, 2014). Az SDIs az információk gyűjtésére, feldolgozására és felhasználására szolgál, annak érdekében, hogy jobb döntéseket hozzanak, könnyebben értékeljék a visszacsatolási mechanizmusokat. Alapvető célja a fenntartható fejlődés biztosítása (Wilson et al., 2007). A 2001-es EU SDS keretrendszer mutatószámkészletének kidolgozására munkacsoportot hoztak létre. Az első „kiadást” 2005-ben tette közzé az Eurostat programbizottsága (Kis-Orloczki, 2013). Az SDI-kat globálisan használták a fenntartható gazdaság, társadalom és a környezet felé tett lépések megfelelő értékeléséhez.

A haladás rövid- és hosszútávon pozitív, semleges vagy negatív értékű lehetett, melyeket időjárási szimbólumokkal szemléltettek a jelentésekben (Kwatra et al., 2020).

6. ábra: Az EU SDIs indikátorok piramisa

Forrás: saját szerkesztés, Ziolkowska – Ziolkowski (2010) alapján

Fő mutatók Operatív mutatók Magyarázó mutatók Kontextuális mutatók

47

Az EU SDIs négyszintes piramisként épül fel (három fő szint és egy kiegészítő), amely megkülönbözteti a mutatók három szintjét: fő -, operatív és magyarázó mutatók, melyeket kiegészítik a kontextuális mutatók csoportja (Endl – Sedlacko, 2012). Ezt a fajta felosztást mutatja az 6. ábra. Az indikátorok a háromszintű felosztás mellett tíz témakörhöz kapcsolódnak, tehát összességében egy 10*3-as mátrixot készíthetünk belőlük. A mátrixra jellemző, hogy néhol nem találunk benne elemeket, mint például a „jó kormányzásnál”, ugyanakkor bizonyos esetben több mint egy indikátor tartozik a mátrix egy területéhez, például a 6. témakörnél a fő indikátorok az ÜHG kibocsátása és az elsődleges energiafogyasztás (Bartus, 2013). Ezt támasztja alá Ostasiewicz (2012) is, aki tanulmányában leírja, hogy egy esetben nincs fő indikátor, hét esetben egy, míg 2 esetben 2-2 indikátort találunk. Az alábbi témákat, témaköröket ölelik fel a mutatószámok (3. táblázat).

3. táblázat: Az EU SDIs témakörei

EU SDIs témakörök 1. Gazdasági és társadalmi fejlődés 6. Klímaváltozás

2. Fenntartható fogyasztás és termelés 7. Fenntartható közlekedés 3. Társadalmi integráció 8. Természeti erőforrások 4. Demográfiai változás 9. Globális partnerség

5. Közegészségügy 10. Jó kormányzás

Forrás: saját szerkesztés, Burny et al. (2017)alapján

Az Eurostat folyamatos erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a mutatószámokat naprakészen tartsa és arra, hogy az adatgyűjtés módszereit minőségileg javítsa (Endl – Sedlacko, 2012). A stratégia 2006-os felülvizsgálata után az indikátorkészletet is átértékelték. Azok célja továbbra is az EU SDS célkitűzései felé tett előrehaladás mérése, a fenntartható fejlődéshez vezető út meghatározása. A felülvizsgálatok túlnyomó részt mennyiségi jellegűek voltak és magukban foglalták az SDS végrehajtására irányuló politikai elemzéseket (Bolcárová – Kološta, 2015). Felvázolták a jövőbeni lehetséges irányokat és a fenntartható fejlődés alapelveit. A dokumentum azoknak a mutatóknak a listáját tartalmazta, melyeket az EU SDS értékelésének a céljából választottak ki (Lyytimäki et al., 2011). Az indikátoroknak minden esetben követniük kell a korábbi kiadású SDIs-ket, mellyel megőrzik a készlet stabilitását (Kis-Orloczki, 2014). Bolcárová és Kološta (2015) kiemeli, hogy a jelentésekben hiányzott az egyes EU országok komplex értékelése globális helyzetük tekintetében, melyet legalább a fő mutatók vonatkozásában el lehetett volna készíteni.

Összességében a stratégia legutolsó, 2015-ös Eurostat által közzétett mutatószámkészlete

48

126 indikátort tartalmazott, amely magában foglalja a fő-, operatív-, magyarázó és kontextuális mutatószámokat.

Összegző megállapításaim

Az Európai Unió történetében a környezeti politika nem tartozik a legrégebbi politikák közé. Kutatásom során látható vált, hogy kialakulása a különböző fenntartható fejlődéssel kapcsolatos konferenciákhoz és egyezményekhez köthető. A hét Akcióprogram keretében a környezeti politika egyre jobban összekapcsolódott a fenntartható fejlődés gondolatával és koncepciójával. Manapság a környezetvédelem kérdése a fenntartható fejlődés egyik kulcskérdésévé vált és így a különböző fenntartható fejlődési stratégiák, keretrendszerek foglalkoznak kérdéskörével.

Megvizsgálva az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiáját, arra a következtetésre jutottam, hogy egy ambiciózus, széles körű és hosszú távú rendszerről beszélhettünk, amely az első fenntarthatósági volt az EU-ban. A szakirodalmak tanulmányozása során láthatóvá vált, hogy a stratégia a WCED definíciójára épült, lefedi a fenntartható fejlődés három dimenzióját, valamint szerkezetileg is három részre bonható fel. Hét fő kihívást nevezett meg, melyek megoldása sürgető fontosságú. Megoldásukhoz azonban szükség van a különböző érdekelt felek, regionális, nemzeti és nemzetközi szintű politikai együttműködésre.

A fenntartható fejlődési stratégia szerves részét képezte az előrehaladás méréséhez elengedhetetlen indikátorrendszer, amelyet 2005-ben mutattak be első körben.

Felépítését tekintve egy piramishoz hasonlítható a legjobban, négy szinten elhelyezkedő mutatószámok csoportja. Az utolsó felülvizsgálat 126 indikátort tartalmazott tíz témakörhöz kapcsolódóan.

Összességében megállapíthatom, hogy a stratégia kialakítása nagymértékben hozzájárult az Európai Unió fenntartható fejlődési tevékenységének bemutatásához, az indikátorok pedig a számszerűsítéshez, az előrehaladás méréséhez. Vannak azonban tényezők, amelyekre sem a szakirodalmak sem magam nem tudtam választ adni. Kérdésként felmerült, hogy milyen mértékben kell a tagállamoknak beépíteni mindennapi életükbe, úgy, hogy kötelesek betartani? Fenntartható fejlődési stratégiáikban meg kell, hogy jelenjen? Ettől függetlenül, ahogy Biggs et al. (2015) is megfogalmazta, a fenntartható fejlődési célok arra késztetik, kötelezik az országokat, hogy új cselekvési szokásokat, új célokat valósítsanak meg a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében.

49