A 21. század kiemelt fenntarthatósági konferenciái

A környezetvédelemről és fenntartható fejlődésről szóló, nagyszabású ENSZ világkonferenciát a 2000-es ENSZ Közgyűlés hívta életre, melyet 2002. augusztus 28-tól szeptember 3-ig tartották Johannesburgban, 10 évvel a Riói Föld Csúcs után (Fogarasi, 2004). Az előző konferenciák óta eltelt időben a fenntartható fejlődés, mint koncepció, cél és mozgalom igen gyorsan terjedt (Kates et al., 2005). A konferencia összehívására azért volt szükség, hogy a fenntartható fejlődés mutatói segítségével megvizsgálják azt az előrehaladást, amelyet a fenntarthatóság irányába tesznek a világ országai (Endl - Sedlacko, 2012). Faragó – Láng (2012) értelmezésében a Johannesburgban elfogadott végrehajtási terv és az 1992-ben elfogadott Riói Nyilatkozat együtt tekinthető a fenntartható fejlődés globálisan kiterjesztett programjának. A fenntartható fejlődés három dimenziója közül a hangsúly a társadalmi dimenzióra helyeződött, azon belül is a szegénységre, a fejlődő országok előtt álló korlátokra, az országok közötti eltérésekre (Fogarasi, 2004).

Természetesen, mint minden eddigi konferencia vagy világtalálkozó, itt is megkülönböztethetünk pozitív és negatív hatásokat. Kedvező hatása a konferenciának, hogy a fenntartható fejlődés koncepciója egyre inkább egységessé kezdett válni. Két dokumentumot fogadtak el az ENSZ delegáltak: a Johannesburgi Nyilatkozatot a fenntartható fejlődésről és a Végrehajtási Tervet, amely felsorolja és megerősíti az 1992-es Riói Konferencia ígéreteit (Magyar Természetvédők Szövetsége, 2012). A nyilatkozat megerősítette a biodiverzitást, a termelési és fogyasztási szokásokat, továbbá kihangsúlyozta a civil társadalom fontos szerepét (KSH, 2007). További eredmény, hogy a világ országai bemutatták hosszú távú fenntartható fejlődési stratégiáikat, mivel tudnak hozzájárulni a világszintű fenntartható fejlődéshez (Hansen, 2001). Véleményem szerint és a kutatásom

1 1/a – 1990 és 2015 között felére csökkent azon emberek aránya, akiknek jövedelme kevesebb, mint napi egy dollár; 6/c – 2015-ig valamilyen mértékben megállították és megkezdték a malária és más főbb betegségek előfordulásának visszaszorítását; 7/d – 2020-ig legalább 100 millió nyomornegyed lakójának életében jelentős javulás kell elérni; 7/c első fele – 2015-re felére csökken a biztonságos ivóvízhez és az alapvető szennyvízkezeléshez való fenntartható hozzáférés nélküli lakosság aránya (United Nations, 2013).

39

szempontjából is a legnagyobb eredményt az jelentette, hogy a világ országai elkezdtek egyéni szinten tenni a fenntartható fejlődésért és kialakították önálló stratégiáikat és indikátorrendszereiket.

Az ENSZ 2009. decemberi Közgyűlése állásfoglalásában kijelentette, célja a fenntartható fejlődés megújult politikai elkötelezettségének biztosítása, a korábbi konferenciák eredményeinek, haladásának és hiányosságainak felmérése, az új és felmerülő kihívások kezelése (Linnér – Selin, 2013). A megelőző konferenciák tapasztalata felveti azt a kérdést, hogy a Rió+20 biztosítani fogja-e a megújult politikai elkötelezettséget és a pénzügyi forrásokat, a fenntartható fejlődési stratégiák végrehajtásához és hatékony nyomon követéséhez (Tilbury, 2010)? Az ENSZ „Rió+20” Fenntartható Fejlődési Világkonferenciáját (Anton, 2012), 2012. június 20-22 között tartották és mozgósította a közvélemény figyelmét a környezet és fejlődés irányába (Hulme, 2009). Célja, hogy előkészítse és elősegítse a nemzetközi párbeszéd kibővítését a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek létrehozására irányuló javaslat körül (Raworth, 2012), valamint az elmúlt két évtized eredményeinek értékelése és nem utolsó sorban egyesíteni az országok képviselőit, az NGO-kat, más érdekelt feleket (Noga – Wolbring, 2013). A Rió+20 világtalálkozó prioritási területei: a tisztességes munkahelyek, az energia, a fenntartható városok, az élelmiszerbiztonság, a víz és az óceánok védelme (Leggett – Carter, 2012).

Számos kutató, mint Sánchez – Croal (2012), Bulkeley et al. (2013), Noga – Wolbring (2013) a konferenciát csalódásként írták le, mivel a záródokumentum (The Future We Want) ambiciózus mivolta ellenére sem érte el a kívánt célokat, nem hozott komoly előrelépést a fenntarthatóság ügyében. A fenntartható fejlődés menetrendje már nem gyakorolta a korábban tapasztalt erőt. A konferencián zajlott pozitív párbeszédek sem hozták meg az eredményeket, az országok kevés vagy egyáltalán nem vállaltak elkötelezettségeket. Az erős politikai akarat sem volt képes arra, hogy a vállalt jogi kötelezettségeket betartsák (KSH, 2015). A konferencia legnagyobb eredménye az új, globális fenntartható fejlődési célok (Sustainable Development Goals – SDGs), amelyek az MDGs-eket váltják fel, bővítik ki (Magyar Természetvédők Szövetsége, 2012). Ezeknek a fenntartható fejlődési céloknak a célja, hogy a fenntartható fejlődés három dimenzióját kiegyensúlyozottan kezeljék (de Vries, 2015).

A nagy világkonferenciák óta eltelt időszakban számos további nemzetközi egyezmény, megegyezés született a fenntartható fejlődés megvalósításának elősegítésére vagy valamely pillér működésének támogatására. Ilyenek pl. a Helsinki Jegyzőkönyv a kéndioxid

40

kibocsátás csökkentéséről (1985), a Montreáli Jegyzőkönyv az ózonréteg védelméről (1987) vagy a Kiotói Jegyzőkönyv (United Nations, 1998). Fontos, hogy ezek az egyezmények is azon alapulnak, hogy a korlátozások, kibocsátások mérséklése csak úgy valósítható meg, ha azok összehangban vannak a gazdasági és társadalmi folyamatokkal (Pálvölgyi, 1998).

Összegző megállapításaim

1972 után multilaterális együttműködési folyamat indult el a fenntartható fejlődés megvalósítására vonatkozóan. Nincs kétség, hogy a Brundtland Bizottság jelentése központi szerepet játszott a fenntartható fejlődés népszerűsítésében és annak biztosításában, hogy beépüljön a mainstream politikákba és a nemzetközi ügyekbe (Meadowcroft, 1997). Az Agenda 21 és a Riói Nyilatkozat kiindulópontot jelentett a világ országainak nemzeti fenntartható fejlődési stratégiáihoz, azok elkészítéséhez. A fenntartható fejlődési stratégiákat 2002 végéig ajánlották bevezetni és emellett ki kellett dolgozzák a tagállamok az előrehaladás nyomon követésére szolgáló rendszerüket, valamint az indikátorkészleteket. A Riói Konferenciáról levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem gazdaságinövekedés ellenes és központi elemként kezeli az elosztást és nem csak a termelésre korlátozódik. Az összehangolt globális, regionális, nemzeti és helyi erőfeszítéseknek köszönhetően az MDGs célok milliók életét mentették meg és még sok más ember számára is javították az életfeltételeket (United Nations, 2015a). az alacsony várakozások alapján mérve a Riói csúcstalálkozó olyan eredményeket hozott, amelyek reálisan elvárhatók (Vogtmann – Maier, 2013).

Összességében láthatóvá vált, hogy a konferenciák, egyezmények (5. ábra) a nagy célokból, célkitűzésekből sajnálatos módon keveset sikerült elérjenek, melyek manapság is sok esetben megoldásra várnak.

5. ábra: Konferenciák és egyezmények a fenntarthatóságért

Forrás: saját szerkesztés

Stock-1972 holm Brundtland

jelentés 1987

Riói

Egyez-mény

1992 2000 MDGs 2012Rio + 20 Agenda

2015 2030

41

2.4. A környezetpolitika és a fenntartható fejlődés elterjedése és meghonosodása az