A fenntartható fejlődés három pilléres megközelítése

A mai gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások a világunk mélyreható átalakulásához vezetnek. A fenntartható fejlődés célja a gazdasági növekedés, az emberi jólét és a környezet harmonizálása (Bečić et al., 2012a). A fenntarthatóság értelmezésére két iskola alakult ki:

„1. a fenntartható fejlődés: ökológiai kritikus korlátozó tényezőket foglal magában, míg a 2. egymással versengő és egymást kiegészítő célokat fogalmaz meg a gazdasági, társadalmi és ökológiai fenntarthatóságot hangsúlyozva (Vetőné Mózner, 2014, pp. 3). A fogalom mindenképpen gazdagodott az elmúlt negyedszázad kutatásai révén, ugyanis a fenntartható fejlődés nem pusztán a természeti értékek megőrzését veszi figyelembe, hanem a gazdasági és társadalmi folyamatokra is kiterjed. Az 1987-es jelentésben a Brundtland Bizottság megfogalmazta fenntartható fejlődési fogalmának céljait, amelyek a gazdasági fejlődés, az előrehaladás fenntartása, a környezet hosszú távú értékeinek védelme (Emas, 2015).

Fenntarthatónak azt a társadalmat nevezzük, amely hosszú nemzedékeken át fent tudja tartani magát, előrelátó, rugalmas, bölcs és nem veszélyezteti éltető rendszerét (Szlávik – Csáfor, 2015).

Manapság megkülönböztetjük a fenntarthatóság három dimenzióját: tehát gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókra bonthatjuk szét (Jancsovszka, 2016; Mészáros –

Összegző megállapításaim (folytatás)

A kutatásom során bemutatott fenntartható fejlődési fogalom változatok minden tekintetben összetett definíciók, kevés olyan tevékenység van, ami közvetve vagy közvetlenül ne befolyásolná. Ezt megcáfolva, John Pezzey közgazdász matematikus egy több mint 10 oldalas listát készített az 1989-ig megjelent fenntarthatóság, fenntartható fejlődés definíciókról. Természetesen létezik néhány kivételes fogalom meghatározás, mint a Brundtland Bizottságé vagy Dalyé, akár Lester R. Browné, amelyek örökké fent fognak maradni. A fenntartható fejlődés fogalmához kapcsolódik továbbá egy olyan probléma, amely szintén nem maradhat magyarázatok nélkül. A „mit kell fenntartani”

kérdésre sem olyan egyszerű megtalálni a választ. Fent kell tartani a hasznosságot, a fizikai teljesítményt (természet szabadon működjön) és a természeti tőkét a fenntartható fejlődés megvalósulásához. Összességében megállapíthatom, hogy bár vannak nagyon közismert fogalmak a fenntartható fejlődésre, nem lehet általánosságban beszélni róla szerteágazó mivolta miatt.

22

Hajdú, 2012). Ezt támasztja alá Zarrabi – Fallahi (2014) is, akik a fenntarthatóság ökológiai, társadalmi és gazdasági dimenziókészletének kölcsönhatásáról írnak tanulmányukban.

 Gazdasági dimenzió: a gazdaságilag fenntartható rendszereknek képesnek kell lenni az áruk és szolgáltatások folyamatos előállítására, az államháztartás és a külső adósság irányítható szintjének fenntartására, valamint a szélsőséges egyensúlyhiányok elkerülésére.

 Környezet: a rendszereknek stabil erőforrás-bázist kell fenntartaniuk, kerülve a természeti erőforrások túlzott használatát, kimerítését, valamint magában foglalja a biológiai sokféleség és egyéb ökoszisztéma funkciók fenntartását.

 Társadalom: a társadalmilag fenntartható rendszernek el kell érnie az elosztási igazságosságot, a szociális szolgáltatások megfelelő nyújtását (Harris, 2000).

A fejlődés megköveteli a társadalmi, gazdasági és környezeti célok kiegyensúlyozását, amelyek általában ütköznek egymással. A kezdeti ötlet lényeges része volt, hogy a fenntartható fejlődés az emberiség kihívásaival foglalkozzon, miközben nincs befolyásoló képességgel a természeti rendszerek teherbírására (Campagna et al., 2017). A gazdasági és a társadalmi rendszereknek nyereségesnek kell lenni, ha ez megvalósul, akkor az hatékony működésre utal (Ricz, 2008). Minden esetben figyelembe kell vennünk a felvevőképességet, amellett, hogy figyelünk a megújuló és nem megújuló erőforrások megfelelő arányára. A gazdaságra jellemző, hogy az egy nyitott rendszer, ezzel szemben a természet zárt (Szlávik, 1998).

A felsorolt fenntarthatósági dimenziókat Gyulai (2013) „egy háromlábú székként képzelte el, lábai a környezet-, a gazdaság- és a szociálpolitika.” A pillérek kölcsönösen feltételezik egymás létezését, ennek értelmében kiegyensúlyozottan kell megjeleníteni őket a fenntarthatósági politikákban. Hasna (2007) az alábbi módon látja, hogy melyek azok a részterületek, amelyek képviselik a pilléreket: a gazdasági növekedés, a környezet minősége és a társadalmi egyenlőség lenne az a bizonyos három tartópillére a fenntarthatóságnak.

Fontos megjegyezni, hogy a három aspektus egymással való helyettesíthetősége korlátozott, vannak olyan erőforrások, amelyekre nem igaz az, hogy helyettesíthetők egymással még korlátozottan sem (Fleischer, 2014). Ricz (2008) a fenntarthatóság három dimenzióján kívül megkülönbözteti a politikai fenntarthatóságot is, mint egy kiegészítő aspektust. Elsősorban a békés világrend megteremtését érti alatta: minden konfliktus tárgyalásos, konzultációs úton megoldható. Tiszteli az emberi jogokat, harcol a terrorizmus és a korrupció ellen. A

„hagyományos” három pilléres vagy dimenziós felosztásban többségében csak ténylegesen

23

a gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusokat vizsgáljuk, azonban fontos szemügyre venni a koncepció részeinek kapcsolatát is. Ezt mutatja be az 2. ábra.

2. ábra: A fenntarthatósági pillérek közötti kölcsönhatás

Forrás: saját szerkesztés, Teodorescu (2012) alapján

Összességében hat részterületet tudunk megvizsgálni a fenntartható fejlődés három dimenziójához kapcsolódóan.

1. Környezetvédelmi szolgáltatások a gazdaság számára – a környezet gazdasági költségei, például a természeti erőforrások, hozzájárulás a gazdasági hatékonysághoz és a foglalkoztatás.

2. A gazdasági tevékenység környezeti hatása – nyomás a környezeti erőforrásokon, környezetvédelmi beruházásokon, pl. erőforrás-felhasználás, szennyezőanyag-kibocsátások, hulladék.

3. Környezetvédelmi szolgáltatások a társadalom számára, például forrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, hozzájárulás az egészséghez, az élet- és munkakörülményekhez.

4. A társadalmi változók környezeti hatása, pl. demográfiai változások, fogyasztási szokások, környezetvédelmi oktatás és információ, intézményi és jogi keretek.

5. A gazdasági tevékenységnek a társadalomra gyakorolt hatása, pl. jövedelemszint, tőke, foglalkoztatás.

6. A társadalmi változók hatása a gazdaságra, pl. munkaerő, népesség és háztartás szerkezete, oktatás és képzés; fogyasztás szintje, intézményi és jogi keretek (Stevens, 2005).

Gazdaság Környezet

Társadalom

1

2

6

5 3

4

24

A fenntartható fejlődés, fenntarthatóság egy fejlődés-felfogás, amely nem csak gazdasági módon valósul meg, hanem társadalmi fejlődés is egyben, biztosítva az ökológiai határokat.

Új irányvonalat jelöl ki, mely törekszik a „mindenkinek egyenlő” feltételek biztosítására (Kiss, 2009). A fenntarthatósági keret három pillére egy multidiszciplináris és megoldás-orientált megközelítés a fenntartható fejlődéshez, amely a következő kulcsfontosságú és összekapcsolt szerepeken alapul: technológia és innováció, törvények és kormányzás, valamint a gazdasági és pénzügyi ösztönzők. A keret megoldásokra koncentrál (Clune – Zehnder, 2018). A fenntarthatóság fogalom jelentheti azt, hogy valami szakadatlanul működik. A fejlődés szóból kiindulva pedig már nem vagyunk képesek ennyire egyszerű következtetést levonni. Mind minőségi, mind mennyiségi növekedésként is értelmezhetjük (Kerekes, 2008). Purvis et al. (2019) szerint ennek a fogalom meghatározásnak a problematikus eleme az elméleti fejlesztés hiánya, látszólag csak megjelenik az irodalomban. A három pillér paradigma eredetét a Brundtland Bizottság jelentésében, az Agenda 21-ben kereshetjük, azonban ezekben a dokumentumokban sem létezik egyértelmű keret vagy elméleti háttér.

2.2.3. A fenntarthatóság közgazdasági értelmezése, valamint az erős és gyenge