Az Európai Közösség (EK) Bizottsága a maastrichti csúcson határozta el, hogy az integrációs politika kialakítása és megvalósítása során figyelembe veszik a környezeti hatásokat és a hosszú időn keresztül fenntartható fejlődés elvét (maastrichti szerződés 2. cikkelye, 1992. február).
Ez a célkitűzés valósul meg az EK politikai és cselekvési programjában („A fenntarthatóság felé” címet és „Egy környezettel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika és cselekvés Európai Közösségi programja” alcímet viselő V. Környezetvédelmi Akcióprogramban, 1993).
A cselekvési program megfogalmazza, hogy a fenntartható fejlődés sikere függ a közvélemény tájékozottságától, ezért fontos a tudatformálás, a közvélemény tájékoztatása környezeti információkkal és a képzés szerepe!
A rendelet (EMAS I.) előírásait a tagállamoknak 1995. április l-jétől kellett alkalmazni, illetve eddig az időpontig kellett megteremteniük az alkalmazkodás feltételeit az intézményi háttér megteremtésével és működtetésével.
A rendelet célja a környezeti teljesítmény állandó, folyamatos javítása, melynek elérése érdekében alakítja ki és működteti a rendszert a vállalat.
A rendszer működtetésének az alapvető célja, hogy javítsa a vállalatok környezeti teljesítményét azáltal, hogy meghatározott időszakonként értékeli a környezeti teljesítményt és megfogalmazza a javításhoz szükséges változtatásokat a vállalat környezetpolitikájában, vezetési rendszerében, a telephelyek programjaiban. A rendszer fontos elemét képezi a közvélemény hiteles tájékoztatása a vállalat környezeti teljesítményéről, a
környezetmenedzsment rendszer kiépítésén és működtetésén túl – a rendelet a következő alapkövetelményeket állítja (4. táblázat):
7.1. táblázat - 4. táblázat: Az EMAS rendelet (szervezet) vállalati követelményei
A rendelet elfogadása új irányt jelentett az Európai Unió környezetpolitikájában. Új irányt, mert – ahogyan az előzőekben láthattuk a rendeletben már nem csak egy módszertani eljárásról van szó, amely azt vizsgálja, hogy a vállalat környezeti tevékenysége mindenben megfelel-e az előírásoknak, hanem egy vállalatvezetési technikáról, amely lehetővé teszi a vállalat számára, hogy:
• rendszeresen felülvizsgálja környezetpolitikáját,
• értékelje az előzetesen kitűzött célok hatékonyságát,
• a következő időszakra meghatározza környezeti programját és a megvalósításhoz szükséges eszközöket.
A 1836/93/EGK tanácsi rendelet bebizonyította hatékonyságát az ipar környezeti teljesítményének javítása terén, de a gyakorlati megvalósítás során viszonylag lassú ütemben nőtt az EMAS I. rendszerrel rendelkező telephelyek, illetve szervezetek száma.
A rendelet lényege tehát egy olyan környezetmenedzsment rendszer kidolgozása volt, amelyet alkalmazva a vállalatok javíthatják környezeti teljesítésüket, és ezt kommunikálhatják az érdekelt felek felé. A hangsúly itt a vállalatokon van, hiszen ez a rendelet csak a termelő vállalatok részvételét engedte meg az EMAS rendszerben.
Természetesen nem zárták, nem is zárhatták ki a részvételből a nem termelő szektorokat, így pl. az önkormányzatokat sem.
2.1. Az EMAS II.
Az időközben bekövetkezett változásoknak, az EMAS korlátozott terjedésének és ezzel párhuzamosan az ISO 14001 „sikerének” köszönhetően az Európai Unió úgy döntött, felülvizsgálja az EMAS rendszert. így született meg 2001. március 19.-én a 761/2001-es számú rendelet (a rendelet magyar törvényi megnevezése:
Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer), közismertebb nevén az EMAS II. Az új rendszer a számos egyéb változás mellett immáron lehetővé tette minden egyes szervezet számára, amely környezeti hatással rendelkezik a rendszer bevezetését, működtetését és hitelesítését.
A Tanács a régi rendelet felülvizsgálatát pedig a következőkkel indokolta:
• Az 1836/93. számú rendelet bizonyította hatékonyságát az iparvállalatok környezeti teljesítmény javulásának elősegítésében;
• A rendelet megvalósításának tapasztalatai alapján kell megerősíteni az EMAS szerepét a szervezetek átfogó környezeti teljesítményének javításában;
• Az EMAS rendszert minden olyan szervezet számára elérhetővé kell tenni, amelynek jelentős környezeti hatása van; lehetőséget teremtve ezáltal számukra, hogy kezeljék ezeket a jelentős hatásokat és javítsák környezeti teljesítményüket;
• A rendszer általános követelményein túlmenően az EMAS különös hangsúlyt fektet a következő elemekre:
jogszabályi megfelelés, a környezeti teljesítmény és külső kommunikáció javítása és az alkalmazottak részvétele;
• A szervezeteket ösztönözni kell arra, hogy önkéntes alapon vegyenek részt az EMAS-ban és e részvételből a hatósági ellenőrzés, a költségmegtakarítás és az arculat tekintetében előnyük származhassék;
• Fontos, hogy kis- és középvállalatok részt vegyenek az EMAS-ban, és részvételüket támogatni kell az információkhoz, létező támogatási alapokhoz és közintézményekhez való hozzájutás elősegítésével, valamint technikai segítségnyújtási eszközök kialakításával és támogatásával;
• A rendszerrel rendelkező vállalatok átláthatóságát és hitelességét növeli, ha menedzsment rendszerüket, audit eljárásukat és környezeti nyilatkozatukat ezen rendelet vonatkozó követelményeinek teljesülésének igazolása érdekében megvizsgálják, és ha a környezeti nyilatkozatot és annak aktualizált változatait akkreditált hitelesítők hitelesítik.
• Ennek következtében szükséges a környezeti hitelesítők szakértelmének biztosítása, független és semleges akkreditálási rendszer és tevékenységük megfelelő felülvizsgálata révén az EMAS egészének hitelességének biztosítása érdekében; ennek megfelelően szoros együttműködést kell kialakítani a nemzeti akkreditáló testületek között;
• A szervezeteket ösztönözni kell, hogy készítsenek és tegyenek közzé időszakos környezeti nyilatkozatokat, amelyek információval látják el a nyilvánosságot és más érdekelteket a környezeti teljesítményükkel kapcsolatban.
Az EMAS felülvizsgálatakor a Bizottság figyelembe vette, hogy annak érdekében, hogy pl. egy szervezet abban az esetben, ha egyik vevője EMAS rendszerrel, a másik ISO 14001-es rendszerrel rendelkezik és mindegyik elvárja, hogy beszállítója szintén rendelkezzen rendszerrel, akkor kettős megterhelésnek kellett eleget tenni.
Ezért is, úgy döntött, hogy az újabb EMAS II. rendelet átveszi az ISO 14001 nemzetközi szabvány 4. pontjának követelményeit a rendszer kiépítése során és néhány területen szigorúbb elvárásokat támaszt. Ez megkönnyíti azon szervezetek dolgát, melyek MSZ EN ISO 14001 szerint tanúsított környezetközpontú irányítási rendszerrel rendelkeznek, és tovább szeremének lépni az EMAS irányába.
Az EMAS II. minden szervezet felé nyitott, tehát általános érvényű, bármely szervezet építhet és működtethet hitelesített rendszert, ha teljesíti a rendeletben foglalt követelményeket.
Az ipari szektoron kívül a megvalósított rendszerek számát tekintve jelentós részarányt képviselnek az önkormányzatok és a közösségi szektor egyéb intézményei. Az EMAS II. hatályba lépését követően, felismerve a környezetvédelemben rejlő lehetőségeket és elkerülendő a partnerek esetleges negatív értékítéletét, gyorsan terjedt a pénzügyi szektor területén is a rendszerépítés. Számos bank, biztosító stb. hozott olyan döntést, hogy tevékenységűit közveden és közvetett környezeti hatásainak azonosításához, kezeléséhez és környezeti teljesítményük javításához szükséges a rendszer működtetése. A szolgáltatások területén dinamikus növekedést mutat a turizmussal összefüggő tevékenységet folytató (utazási iroda, szálloda stb.), EMAS hitelesítéssel bíró vállalkozások, intézmények száma.
Az unió továbbra is nagy súlyt helyez a kis- és középvállalatokra.
2.2. A szabvány szerinti rendszer
A szabványalkotók és egyúttal az ISO 14001 szabvány alapvető célja, hogy segítse a rendszerépítő és működtető szervezeteket környezeti teljesítményük javításában, a környezetterhelés megelőzésében.
Általános cél: a környezetvédelem támogatása a gazdasági-társadalmi, szükségletekkel összhangban.
A rendszerépítés, működtetés, fejlesztés logikája a szabvány szerint a PDCA (Plan-Do-Check-Act) alapelven alapul, integrálva a folyamatközpontú megközelítés alkalmazását a tervezés, a végrehajtás, az ellenőrzés és az intézkedés folyamataiba (17. ábra)
A rendszer sikere a különböző szintek és funkciók, különösen a felső vezetés elkötelezettségétől függ. Egy ilyen típusú rendszer alkalmassá teszi a szervezetet, hogy a jelentős környezed hatásokra vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő környezeti politikát és célokat fogalmazzon meg. A rendszer kiépítése és működtetése alkalmassá teszi a szervezetet, hogy létrehozza a célokat megvalósító eljárásokat, értékelje hatékonyságukat, megfeleljen a feltételeknek, és ezt mások számára demonstrálja.
Egy ilyen típusú rendszer arra készteti a szervezet menedzsmentjét, hogy olyan környezeti politikát fogalmazzon meg, olyan célokat tűzzön ki, és olyan eljárásokat hozzon létre, amelyekkel teljesíteni tudja a környezeti politikájában vállalt kötelezettségeket, megtegye a szükséges intézkedéseket a teljesítmény javítására, és igazolja, hogy a rendszer megfelel e nemzetközi szabvány követelményeinek.
Tekintettel arra, hogy a környezetmenedzsment rendszerek a környezeti teljesítményértékelési technikákra szorosan alapoznak, emiatt a következőkben a környezeti teljesítményértékelő módszerekkel foglalkozunk, mielőtt a környezetmenedzsment rendszereket tárgyalnánk.
8. fejezet - Környezeti teljesítményértékelés
Környezeti teljesítmény alatt a vállalat (vagy ehhez hasonló funkciókat betöltő egyéb szervezet) környezeti terhelésének összességét, valamint az ennek minimalizálására tett erőfeszítéseket értjük. Ez felöleli természetesen mind a működés, mind a termékek és szolgáltatások által előforduló környezetkárosító hatásokat is.
A környezeti teljesítményértékelés (KTÉ) nem pontosan meghatározott módszernek tekinthető, kritikus szerepet kap a szemmérték és a lényegesre való fókuszálás. A tevékenység természete gyakran összehasonlíthatatlanul nagyobb súllyal jelentkezik a működés apró feltételeinél, mely kérdéseket a vállalatok azonban hajlamosak elfelejteni. Energiaipari cégek például nem tárgyalnak olyan jellegű kérdéseket, melyek az általuk kiaknázott erőforrások okozta készletalakulásokat, vagy a globális éghajlatban bekövetkező változásokkal foglalkozna. De említhetjük a bankok példáját is, melyek előszeretettel adnak közre környezeti jelentéseket az irodák papír- és áramfogyasztásáról, de arról kevésbé esik szó, hogy a hitelek által létrehozott beruházások milyen környezeti hatásokat hordoznak.
A KTÉ rugalmas fogalom, a gyakorlatban egyre inkább az öko-hatékonysággal azonosul. Az ehhez kapcsolódó mottó „Állítsunk elő minél több értéket, minél kisebb környezeti hatással.” A KTÉ ezt a hatékonyságjavulást teszi mérhetővé és követhetővé.
A KTÉ és a felülvizsgálat gyakorlatilag azonos fogalom, a különbség abban rejlik, hogy a felülvizsgálatot a hatóság rendeli el, míg a KTÉ-t elméletileg a cég önszántából készíti, gyakorlatilag általában a hatóság ajánlására.
Egy másfajta értelmezést az ISO 14001 szabvány adja. Ez alapján a környezetközpontú irányítási rendszer mérhető eredményei, viszonyítva a környezeti szempontoknak a szervezet által megvalósított, a környezeti politikán, célokon és előirányzatokon alapuló szabályozásához. Ez alapján a környezeti teljesítmény a KIR-hez való viszonyában értelmezhető, vagyis csak a belső szabályozással (célok, politika, előirányzatok) lefedett környezetterhelési paraméterek alkotják a környezeti teljesítmény részét. A környezeti teljesítménye az ISO 14001 – el nem rendelkező cégeknek is van. A KTÉ-t ezért a tanúsított, de azt nem alkalmazó vállalatok is egyaránt alkalmazhatják.
Egy eljárást akkor tekinthetünk vállalati KTÉ módszernek, ha az:
• A minimum elvárható szinten objektív
• Pozitív és negatív irányban kiegyensúlyozott
• Egyenlő esélyeket ad a különböző iparágakban működő vállalatoknak
• Megfelelő mennyiségű és minőségű információn alapul
• 2-3 legfontosabb célja között szerepeljen a KT (Környezeti teljesítmény) javítása
• Önkéntes jelleg
• Áttekinthetőség, lényegtelen elemek mellőzése
• Közérthetőség
• Vizsgálati egysége a vállalat, és esetleg annak telephelye
• Gyakorlati alkalmazására már legalább 1 cégnél sor került