A környezeti audit eljárásának, módszertanának fejlődése együtt járt az audit fogalmak, eljárások fogalmi meghatározásának, definiálásának fejlődésével. A környezeti audit, illetve auditálás fogalmának meghatározása az állandóan fejlődő eljárásrend és módszertan mellett nehéz feladat, már csak azért is, mert a különböző ágazatok, továbbá az audit programokat támogató szervezetek igényei is különbözők lehetnek. Ennek ellenére az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (US EPA) kísérletet tett egy definíció megalkotására.
Az auditálás: „egy rendszerezett, dokumentált, periodikus és objektív jelentés, amelyet adott szabályok szerint létrehozott jogi személyiségek készítenek különböző tevékenységekről és gyakorlatról abból a célból, hogy megvizsgálják a környezeti követelményeknek való megfelelést.”
Hasonló a megközelítése a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) által 1989-ben megfogalmazott definíciónak, mely szerint:
A környezetvédelmi auditálás: „a vállalatvezetés, a menedzsment eszköze, rendszerezett, dokumentált, meghatározott időközönként megismételt, objektív értékelés a környezetvédelmi szervezet és menedzsment hatékonyságáról, a környezetvédelem rendelkezésére álló eszközállomány működéséről. Fő célja, hogy segítse a vezetői környezetvédelmi intézkedések, a környezeti célok végrehajtásának ellenőrzését, beleértve a hatósági előírások betartását is.”
Az Európai Közösségek Tanácsa által 1993. június 29-én elfogadott 1836/93/EEC számú, a „termelővállalatok önkéntes részvételéről a környezeti menedzsment és környezetvédelmi auditálás közösségi rendszerében" (Eco-Management and Audit Scheme – EMAS) rendeletében:
Az audit: „a menedzsment olyan eszköze, amely a szervezetet, a vállalati menedzsment tevékenységét és a környezeti teljesítményt szisztematikusan, dokumentált módon, rendszeresen és objektíven értékeli”.
Végül álljon itt még két fogalomértelmezés, mely viszont kifejezetten egy adott gazdálkodó szervezetnél kiépített, az általános menedzsment rendszerbe illesztett környezetmenedzsment rendszer auditjának fogalmát írja körül. Ez a fogalom meghatározás az MSZ EN ISO 14001 szabványban található (a szabvány magyar fordításában a környezeti menedzsment rendszer kifejezés környezetközpontú irányítási rendszerként jelenik meg) és a rendszeraudit fogalmát a belső auditra vonatkoztatva a következőképpen határozza meg:
Belső audit: auditbizonyítékok nyerésére és ezek objektív kiértékelésére irányuló módszeres, független és dokumentált folyamat annak meghatározására, hogy a szervezet által a környezetközpontú rendszerre megfogalmazott auditkritériumok milyen mértékben teljesülnek.
Ez a megfogalmazás megfelel az ISO 19011 szabvány (Útmutató a minőség és/vagy környezetközpontú irányítási rendszerek auditjához) körülírásának, amely az audit fogalmát az alábbiak szerint definiálja (zárójelben szerepel a megfelelő szakasz száma):
Az audit: auditbizonyítékok nyerésére és ezek objektív kiértékelésére irányuló módszeres, független és dokumentált folyamat annak meghatározására, hogy az auditkritériumok milyen mértékben teljesülnek.
A fentiekben körülírt definíciók megértése feltételezi, hogy az egyes meghatározásokban előforduló új fogalmak tartalmát is tisztázzuk. Ezek a fogalmak jelennek meg az alábbi keretes részben:
A megfogalmazott definíciók mindegyikében közös vonásként értékelhető, hogy a környezetvédelmi auditálás egyfajta verifikációs program megvalósítását jelenti. Minden egyes audit programnak ugyanis azt kell bizonyítania, hogy az adott vállalkozás környezeti teljesítménye, illetve menedzsment rendszere megfelel az elvárásoknak, a szabályozási követelményeknek. Ez alapján kell meghatározni a vállalkozás céljait, a célokból
• eredményre irányuló audit (állapotfelmérés, átvilágítás, felülvizsgálat), melynek lényege annak vizsgálata, hogy egy adott vállalat (szervezet) egy meghatározott időpontban (a vizsgálat időszakában) mennyiben felei meg a környezeti előírásoknak, elvárásoknak (statikus fogalom),
• rendszerorientált audit, amely a vállalat (szervezet) működése által eredményezett környezeti állapotának felmérése mellett kiterjed a környezetmenedzsment rendszer vizsgálatára is (dinamikus fogalom).
Az eredményre irányuló audit esetében a környezeti állapotfelmérésből adódó helyzetelemzéssel a cél a jelenlegi és a kívánatos állapot összehasonlítása és feladatok, célok kitűzése a kívánatos állapot elérésére.
A rendszerorientált audit esetében fentieken felül cél a környezetmenedzsment rendszer külső- és belső változásokhoz való alkalmazkodási képességének, a környezeti teljesítmény javulásának a vizsgálata. A környezetmenedzsment rendszer dinamikája biztosítja, hogy a kívánatos állapotnak idővel módosulnia kell.
Piacgazdaságban működő vállalat – alkalmazkodva a jogszabályi előírásokhoz és azok változásához – állandó technológiai-, termék- és szervezeti innovációt folytat, megváltoztatva ezáltal saját tevékenységével is a környezetre ható tényezőket. Ezért kell, hogy kiterjedjen a rendszerorientált audit a műszaki és szervezeti aspektusok vizsgálatára, a közöttük lévő összefüggések elemzésére is. A környezeti audit kiterjed a szervezet alrendszereinek a vizsgálatára, a közöttük lévő összefüggések elemzésére, végső soron a környezetmenedzsment rendszer felállítására. A vizsgálat feltárja, hogy a menedzsmentnek milyenek a lehetőségei arra vonatkozóan, hogy minden szükséges jogi-, adminisztratív- szervezeti vonatkozás környezeti konzekvenciáit kezelni tudja.
Ebből adódóan környezeti audit alatt lehet érteni, illetve auditálni lehet pl.
• a jogi előírásoknak való megfelelést,
• az előírások betartásáért való felelősséget (szervezeti kérdések vizsgálata),
• a gyártási folyamatoknak való megfelelést, a technológiai előírások betartását (termék- és eljárás audit),
• az ökológiai kockázati potenciált (ehhez kapcsolódóan az előírások betartását, vagy be nem tartását),
• a környezetmenedzsment rendszert (rendszer audit).
Auditálási alapfogalmak
Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy valamely szervezet vagy intézmény felkészült bizonyos tevékenységek (vizsgálat, tanúsítás, ellenőrzés) meghatározott feltételek szerinti végzésére.
„A megfelelőség tanúsítása: független fél tevékenysége, amely igazolja, hogy ésszerű megalapozottsággal elvárható, hogy szabályszerűen azonosított termék, eljárás vagy szolgáltatás megfelel bizonyos szabványnak vagy más normatív dokumentumnak.
A környezetvédelmi audit általános meghatározását az „Irányelvek környezeti audithoz, általános elvek” című ISO 14 010:2005 szabvány a következőképpen adja meg:
„Rendszeres, dokumentált ellenőrzési eljárás, amelynek során célirányosan feltárt és értékelt ellenőrizhető információk, feljegyzések, nyilatkozatok és tények alapján meghatározzák, hogy meghatározott környezetvédelmi tevékenységek, események, körülmények, menedzsment rendszerek vagy az ezekről szóló információk összhangban vannak-e a politikákkal, gyakorlatokkal, eljárásokkal, jogszabályokkal és egyéb szabályozásokkal. Az audit eredményeit az ügyféllel közlik
Az Irányelvek környezeti audithoz, audit eljárások, környezeti menedzsment rendszerek auditja című ISO 19 011:2012 szabvány pontosítja a KMR auditjának definícióját:
Rendszeres, dokumentált ellenőrzési eljárás, amelynek során célirányosan feltárt és értékelt információk és tények alapján meghatározzák, hogy a szervezet menedzsment rendszere összhangban van-e a KMR követelményeivel Az audit eredményeit az ügyféllel közlik.
14. fejezet - Környezetvédelmi átvilágítás
1. Bevezetés
A XX. század második felétől világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a környezetvédelemre. Az említett időszakban egyre több jelentős környezeti ártalmat és kockázatot fedeztek fel, ami új és szigorúbb törvények, jogszabályok megalkotását és bevezetését kényszerítette ki, bele értve azok betartásának ellenőrzését és esetleges komoly szankcionálását.
A vállalatok az egyre szigorodó környezetvédelmi szabályozásra reagálva célul tűzték ki környezeti teljesítményük javítását. Erre jó eszköznek bizonyult a környezetvédelmi audit rendszere, melyet legelőször az Egyesült Államokban alakították ki. Az auditálás gyakorlatának és jelentőségének fejlődését tovább katalizálták a vállalatokkal szerződésben álló biztosító társaságok igényei, hiszen a környezeti kockázat értékeléséhez elengedhetetlennek bizonyult a környezeti terhelések, kockázatok felmérése. A vállalatok közül először a nagyméretű ipari termeléssel foglalkozó cégek végeztek először környezetvédelmi állapotfelmérést és alkalmazták először az auditálási rendszert, különösképpen a vegyipari cégek, ahol az elvárások halmozottan jelentkeztek. Az igények fokozódásával egyre több szervezet alakult a környezeti audit rendszer alkalmazásának és kiépítésének segítésére.
Az 1990-es évek kezdete óta Európában is egyre több olyan feladat merült fel, amelynek során számos vállalat környezetvédelmi auditálása szükségessé vált. Ezeknél az auditálásoknál a már meglévő környezeti károk nagyságának felmérése fontos cél volt.
A vállalatok környezeti hatásának megismerésére elterjedt módszer a környezeti átvilágítás. Dolgozatomban a környezetvédelmi auditálás lényegét, célját és lépéseit foglalom össze. Célom az átvilágítás lényegének bemutatása, céljainak és a teljes folyamat lépéseinek megismertetése az olvasóval.
2. A környezeti felelősség szabályozása
Hazánkban a környezeti felelősség kérdését a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII.
törvény szabályozza. Ez átfogóbb és szigorúbb a környezetszennyezéssel kapcsolatos felelősség kérdésében, mint az eddigi jogszabályok. Előírja a területen jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós károsodás mértékének, jellegének és értékcsökkentő hatásának szerepeltetetését is az ingatlan nyilvántartásban.
A területen talált környezetkárosodásért a terület tulajdonosát teszi felelőssé, hacsak nem tudja az kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a kárt más okozta. Ezen túlmenően köteles a környezet veszélyeztetését, károsítását okozó tevékenységet felhagyni, a károkért helytállni és a környezeti állapotot helyreállítani. A környezetvédelmi törvény jelzi, hogy a jövőben Magyarországon is egyre inkább szerepet fog játszani az ingatlanok értékelésében a környezeti károk és felelősség feltárása.
A környezetre hatást gyakorló vállalatoknál szigorú jogszabályoknak történő megfelelést ír elő. Ennek betartatásáért az illetékes hatóságok felelősek, akik rendszeresen ellenőrzik a vállalkozások tevékenységét, illetve a tevékenységhez köthető környezetterhelések és szennyezések mértékét. Ma már a folytatni kívánt tevékenységek megkezdése előtt is vizsgálni kell annak lehetséges hatását a környezet elemeire. Ennek tudatában kell megtervezni a beruházást és a működtetést.
3. A környezetvédelmi vizsgálatok és ellenőrzések gyakorlata napjainkban
A vállalatokra, illetőleg azok egységeire vonatkozó környezeti szempontú vizsgálatok és hatáselemzések
A környezetvédelmi átvilágítás elvégzésének célja, tartalma és dokumentálása szorosan függ a kitőzött feladattól. A környezetvédelmi auditálás a vállalatok környezetorientált működésének belső ellenőrzése annak megismerésére, hogy a vállalatvezetés milyen mértékben felel meg a vállalati politikában meghatározottaknak, a hatósági előírásoknak, továbbá a szakmai követelményeknek. Tehát a vállalati telephelyek és üzemek környezetvédelmi működésének belső ellenőrzése, eszköze a kibocsátások és a szennyezettség meghatározásának, az előírások és a szakmai követelmények teljesítése érdekében. A vállalkozások és az intézmények környezettudatos tevékenységének hitelesítésére, tanúsítására a környezetközpontú vezetési, irányítási rendszerek (EMAS, ISO 14001) követelményeinek megfelelő átvilágítási (auditálási) eljárások szolgálnak.
A környezetre várhatóan jelentősebb hatást gyakorló beruházások, területi és/vagy technikai, technológiai fejlesztések, vagy bővítések környezetvédelmi engedélyezéséhez ugyanakkor a hatásvizsgálatokon (KHV) alapuló, a megállapításokat, minősítéseket és intézkedéseket rögzítő hatástanulmány (KHT) benyújtása ipari park kijelölése, területhasználati váltások stb.) kiterjedt területeket érintő környezeti hatásainak felmérésére, vizsgálatára a stratégiai hatásvizsgálatok (SKHV) segíthetik a döntéshozatalt. Működő üzemnél, vagy tervezett beruházásnál, létesítménynél az egységes környezethasználati engedély megszerzéséhez a környezeti hatásvizsgálathoz hasonló, de a sajátos eljáráshoz (IPPC) igazodó vizsgálatok, elemzések és intézkedési tervek szükségesek. Működő üzemnél továbbá az alkalmazott technológiánál a környezetre gyakorolt hatások jellegének, mértékének, kiterjedésének és kockázatainak környezetvédelmi felülvizsgálatát is előírhatja a környezetvédelmi hatóság, amely a termelés folytathatóságának környezetvédelmi engedélyezése miatt fontos. A szervezet ugyanakkor saját hatáskörben is elvégezheti a tevékenységének környezeti átvilágítását. Az eredményeket és a szükséges intézkedéseket dokumentáló környezeti teljesítményértékelést – kérésére – a környezetvédelmi hatóság elfogadhatja környezetvédelmi felülvizsgálatként is.
4. A környezetvédelmi átvilágítás
A környezeti szempontú vizsgálatok szükségességének hátterében a jelenleg érvényben lévő jogszabályok állnak. Ezek mondják ki ugyanis azt, hogy bármely, a környezetre hatást gyakorló, vagy annak valamely elemét igénybe vevő, esetleg terhelő tevékenység megkezdése előtt engedélyeztetési eljárást kell végezni. Ez valamennyi esetben széleskörű, a hatásokra nyomatékosan kiterjedő vizsgálatot tartalmaz, melynek eredményeit a döntésnél mindenképpen figyelembe kell venni, a lakosság véleményével együtt. Az említett vizsgálatok lelkiismeretes elvégzése és az eredmények figyelembe vétele megalapozzák az érvényes jogszabályoknak való megfelelést, tehát biztosítják a hatósági kötelezettségek betartását. Ez a féle környezeti audit nem összekeverendő a vállalatok környezettudatos vezetési és irányítási gyakorlatát bizonyító tanúsítással (KIR).
A környezeti átvizsgálás tárgykörébe tartozik minden környezetvédelemmel kapcsolatos ellenőrzési tevékenység. Ebbe tartozik a gyakran hallható környezeti audit fogalma is, amelyet a napi gyakorlatban egymástól nagyon eltérő környezetvédelmi tevékenységre használnak. Ilyenek többek között az állapotfelmérés, az ökoaudit, az előírásszerű ellenőrzés, vagy a kötelezettségi felülvizsgálat.
A környezeti audit eljárásának és módszertanának fejlődése együtt járt az auditfogalmak és -eljárások meghatározásának, definiálásának fejlődésével. A környezeti auditálás fogalmának meghatározása az állandóan fejlődő eljárásrend és módszertan mellett azért is nehéz feladat, mert a különböző ágazatok, továbbá az audit programokat támogató szervetek igényei is különbözők lehetnek.
A környezeti átvizsgálás története a 70-es években kezdődött. Azokra a világszerte ismert balesetekre és szerencsétlenségekre vezethető vissza, melyek a környezetben is szinte felmérhetetlen károkat okoztak. Ezek közöl talán legismertebb az 1986-os Csernobili atomkatasztrófa és az Exxon Valdez vállalat Alaska Prince tankerhajójának katasztrófája (1989), amit minden idők legnagyobb környezeti katasztrófájának tartottak egészen 2010-ig, amikor is a Mexikói öbölben egy felrobbant fúrótorony helyén közel 1000 millió liter olaj került az óceánba. Az Alaska Prince tankerhajóból kiömlő olaj mennyisége egyébként 30-50 millió liter között lehetett. Megemlítendő még az emberek vegyipar iránti bizalmát megingató 1976-os Seveso-i, illetve a 1983-as Bhopali katasztrófa. Ezek a szerencsétlenségek többnyire emberi mulasztások súlyos következményei, melyek óriási környezeti károkat okoztak. Az emberi hibák bekövetkezésének lehetősége, illetve a mulasztásokból származó súlyos következmények felismerése rákényszerítette az emberiséget a kockázatot jelentő tevékenységek folyamatos ellenőrzésére, szabályozására. Mivel a tudomány ma már olyan fejlett szinten van, hogy a legtöbb tevékenység esetén az esetlegesen bekövetkező rendellenességek, balesetek következményeivel tisztában vagyunk, a baleseteket ma már nem a tudatlanság, sokkal inkább az emberi hanyagság,
nemtörődömség és figyelmetlenség okozza. Éppen ezért ezek nagy része folyamatos ellenőrzésekkel, mérésekkel, a folyamatok figyelésével és a technológiai előírások pontos betartásával megelőzhető.
Annak felismerésére, hogy a balesetek azon túl, hogy a környezetben károkat okoznak, a vásárlók és üzlettársak bizalmát is megingatják, a nagyobb környezeti termelést folytató vállaltok elkezdték részletesen felülvizsgálni működésük minden lényeges területét, hogy így csökkentsék a balesetek bekövetkezésének valószínűségét.
A környezeti átvizsgálás gyors elterjedésében a környezetvédelmi jogalkotás is szerepet játszott, melynek gyökerei szintén az 1970-es években kezdtek hirtelen fejlődésnek indulni. Új, addig nem ismert környezetvédelmi szabályozások jelentek meg, melyekhez a vállalatoknak alkalmazkodni kellett. Ez új kihívást jelentett, amely az előírások folyamatos figyelemmel kísérésén túl, folyamatos fejlesztésre kötelezte az üzemeket. Megjelentek a csővégi technológiák, melyek nem akadályozzák meg a szennyezőanyagok keletkezését, inkább csak azok kijutását gátolják meg. A jogszabályoknak folyamatos szigorodása ma már inkább a környezet szempontjából tisztább technológiák kifejlesztésének, és bevezetésének ösztönzésére irányul.
A környezet védelmét szolgáló intézkedések többszörösen meghozták gyümölcsüket, a közvélemény és a vásárlók egyre többre értékelte a káros hatások megelőzése érdekében tett erőfeszítéseket. A már meglévő szennyezések felszámolása csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdett a figyelembe kerülni, s ma már szerves részét képezi a környezetvédelmi szabályozásnak. Ezek alapján a fejlett országokban a terület tulajdonosa kötelezett a szennyezés felszámolására, melynek megfizetése, amennyiben ismert, és a károkozás bizonyítható, a szennyezés okozóját terheli.
4.1. Környezeti átvizsgálás típusai
4.1.1. Előírásszerűség ellenőrzése
Az előírásszerűség ellenőrzése a környezetvédelmi átvizsgálás legrégebbi típusa, amely lényegében egyidős magával a környezetvédelmi szabályozással. Kialakulását annak felismerése ihlette, hogy olyan szabályozásnak nincs értelme, amelynek betartását senki nem vizsgálja. Ezért szükséges a szabályozások bevezetésének időszakos, vagy szúrópróbaszerű ellenőrzése. Az ilyenfajta környezetvédelmi átvizsgálások legfőbb célja a vállalti szabályok hozzáigazítása a hatósági előírásokhoz, a jogszabályok betartása érdekében. Ennek megfelelően, amennyiben a szervezet működésének minden része ily módon szabályozott, az előírásszerűség átvizsgálása lényegében megfelel a jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzésének.
4.1.2. Elvárható gondosság
A vállaltok környezeti kockázatainak csökkentésére irányul az elvárható gondosság ellenőrzése. Itt a hangsúly egyértelműen a vállalatvezetésen van, hiszen a környezeti átvizsgálás ezen típusánál azt vizsgáljuk meg, hogy a környezeti kockázatok csökkentése érdekében a vállalat vezetése megtett-e minden tőle telhetőt, tehát az elvárható gondossággal járt-e el. Ez elvárható gondosság ellenőrzése ugyanakkor nem csak közvetlenül a környezetvédelemre irányul. Ha ugyanis a szervezet ellen valamilyen környezeti károkozás gyanúja miatt per indulna, a védelem szempontjából a gondosság bizonyítása nagyon jó hivatkozási alap lehet a vezetők felelősségének kizárására.
4.1.3. Ökoauditálás
A környezeti átvizsgáláson leggyakrabban az ökoauditálást értik. Az ökoaudit mára a nagyvállalatok működésének részévé vált, bár inkább a versenyképesség, mintsem ténylegesen a környezet védelme miatt. Az ökiaudit a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara megfogalmazásában a vállalatvezetés eszköze, amely rendszerezett, dokumentált, rendszeres és objektív értékelést ad a szervezet és a berendezések működéséről, illetve arról, hogy ezek miként segítik elő a környezet védelmét. Értékeli továbbá a környezetvédelmi szervezet és menedzsment hatékonyságát, a környezetvédelmi célok elérését szolgáló, rendelkezésre álló eszközállomány működését. Fő célja, hogy segítse a vezetői környezetvédelmi intézkedéseket, a környezetvédelmi célok végrehajtásának ellenőrzését, beleértve a hatósági előírások betartását is. Ez a környezeti ökoauditálás legelfogadottabb definíciója 1989 óta.
legtöbbször nem elegendő ahhoz, hogy a vállalat a környezetvédelem terén kiemelkedő legyen, ezért a környezetpolitikában az elvárt szabályozásokon túl további célok megfogalmazása is szükséges. A célok elérése érdekében azokat kisebb részekre kell bontani és szabályozni, s a szabályozást már a lehető legalacsonyabb szinteken is be kell vezetni. Például, ahhoz, hogy a cég felére csökkentse a VOC kibocsátását, már a felhasználást, és a veszteséget (pl. átöntés egyik edényből a másikba) is célszerű csökkenteni. Az ökoauditálás az említett belső előírások betartását ellenőrzi. Éppen ezért, ez a féle ellenőrzés azon vállaltok gyakorlata, melyek környezetvédelmi szempontból is kiemelkedő teljesítményt szeretnének mutatni.
Az ökoaudit tehát segítséget nyújt a vállalatvezetésnek a környezetvédelmi szempontoknak való megfelelés ellenőrzésében, továbbá értékeli, hogy a vállalatvezetés mennyire követi a környezeti politikában leírtakat, amely a hatósági előírások betartásán túl további szigorúbb szabályozásokat is tartalmaz. Értelemszerűen feltételezi a vállalat felső vezetésének elkötelezettségét a környezet védelme érdekében, továbbá olyan kérdéseket is vizsgál, mint az energiatakarékosság, a mérgező anyagok helyettesítése, vagy például a hulladékok keletkezésének megelőzése. Ezek, mint elérendő célok a környezeti politikában legtöbbször szerepeltetve vannak.
Az ökoauditálás folyamatának meghatározott módszertani követelményeknek kell eleget tennie. Rendszeres tevékenység, mely a környezeti működés folyamatos ellenőrzésén és javításán alapul. Alapja a PDCA ciklus, amely a bevezetést követő rendszeres ellenőrzést és fejlesztést jelenti. Az EC szabályozás az ökoadulás részeként előírja a dokumentálást és az objektivitást is, amelyet elsősorban független szakértők bevonásával kell biztosítani. Ez a két szempont ugyanakkor nem minden ökoauditálás jellemzője. Ez az a plusz, amit a nemzetközi szabályozáshoz önként csatlakozó szervezeteknek vállalniuk kell. Az így megkapott tanúsítvány különbözteti meg őket azoktól az ipari szereplőktől, akik a környezet szempontokat messze háttérbe szorítva törekszenek a minél nagyobb anyagi haszon elérésére.
Amennyiben a vállalatok, vagy intézmények létre akarják hozni saját környezetirányítási és auditálási rendszerüket, a Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszert (EMAS), vagy a Környezetközpontú Irányítási Rendszert (ISO 14001) választhatja, bár nemzetközi szinten elfogadott még a Business Charter for Sustainable Development, a CERES elvek és a Responsible Care Programné.
4.2. Az ökoauditálás lehetséges céljai
Az ökoauditálás elvégzésének különféle okai lehetnek, melyek egy része a környezet védelmét, míg a többi inkább a versenypozíció megerősítését, a versenyképesség növelését célozza.
Egyik ezek közül a működés környezeti kockázatainak csökkentése, amelynél a középpontban még a környezet védelme szerepel. Ehhez létre kell hozni, be kell vezetni és fenn kell tartani egy szabályozó rendszert, és a benne található előírásokat betartását folyamatosan ellenőrizni kell annak érdekében, hogy meggyőződjenek arról, a balesetek és meghibásodások elkerülése, továbbá a környezeti kockázatok minimalizálása biztosított. Az időszakos átvizsgálással megállapítható, hogy a szervezet mennyire képes jelenleg megfelelni az érvényben lévő előírásoknak, és mennyire lesz képes ugyanerre a jövőben, vélhetően sokkal szigorúbb szabályozások mellett.
Másik oka lehet a rendszeres környezeti ellenőrzésnek a vállalat környezetvédelmi arculatának minél kedvezőbb
Másik oka lehet a rendszeres környezeti ellenőrzésnek a vállalat környezetvédelmi arculatának minél kedvezőbb