A környezeti menedzsment rendszer átvilágítása (auditálása)

A vállalat környezetvédelmi működésének rendszeres átvilágítása jelzést ad arra vonatkozóan, hogy mennyire jól működik a KMR, és hogy milyen változtatásokra lesz szükség. Az audit a KMR-t a maga teljességében fogja át, megállapítja, hogy a szervezet mennyire felel meg a sajátos természete és felépítése által diktált szükségleteknek, jól sikerült-e a KMR gyakorlati bevezetése, és hogy alkalmas-e arra, hogy megvalósítsa a szervezet környezetvédelmi politikáját.

A vezetői felülvizsgálat hasznos eszköze annak, hogy értékeljük a KMR működését, különösen pedig, hogy a vállalaton belüli és a vállalaton kívüli változások fényében megállapítsuk: a jelenlegi KMR a jövőben is megfelelő és alkalmas rendszer marad-e.

A környezetvédelmi audit fogalmat a vizsgálatok több különböző típusára is használják. Gyakran keverik az előzetes felmérés és a környezetvédelmi auditálás fogalmát, minthogy mindkét fogalmat ugyanazon, vagy egymást részben átfedő tevékenységek leírására használják. A környezetvédelmi auditálás megnevezést ezen kívül három eltérő tevékenységre is használják:

• az előírásszerű működés auditjának célja, hogy meghatározzák, egy vállalat működése összhangban van-e az érvényes jogszabályokkal és szabványokkal,

• egy környezetvédelmi jelentés állapotértékelés auditjára,

• a környezeti menedzsment rendszer auditját a KMR gyakorlati megvalósításának áttekintésére használják.

Környezetvédelmi audit: szisztematikus, dokumentált felülvizsgálati eljárás, melynek során objektív módon gyűjtik és értékelik az audit tényadatokat, és megállapítják, hogy meghatározott környezetvédelmi tevékenységek, események, állapotok, menedzsment rendszerek, illetve az ezekre vonatkozó információk mennyire felelnek meg az audit kritériumoknak, valamint közvetítik a fenti folyamat eredményeit az ügyfél számára (ISO/DIS 14010). (32. ábra, 33. ábra)

10.5. ábra - 32. ábra: Auditkör

10.6. ábra - 33. ábra: Az auditálás hierarchiája

KMR-audit: szisztematikus, dokumentált felülvizsgálati eljárás, melynek során objektív módon gyűjtik és értékelik az audit tényadatokat, és megállapítják, hogy egy szervezet KMR-je mennyire felel meg az audit kritériumoknak, valamint közlik a fenti folyamat eredményeit az ügyféllel (ISO/DIS 14011; ISO/DIS 19011).

Az átvilágítás általános alapelvei a következők:

• Mindenek előtt meg kell bizonyosodni arról, hogy a megfelelő információk rendelkezésre állnak az audit alanyáról. Rendelkezni kell a szükséges erőforrásokkal (idő, segéderők) és szükséges, hogy az audit alanya

• Kényes kérdés az auditorok objektivitásának és függetlenségének biztosítása. Függetleneknek kell lenniük az általuk auditált tevékenységektől. Ez azt jelenti, hogy senkinek sem szabad a saját egységét átvilágítania.

Nagy szervezetekben ez a függetlenség könnyebben biztosítható, mint a kisebbekben. Ekkor egyszerűen más telephelyről vagy más osztályokról kell az auditorokat toborozni. Az auditorokra érvényes következő alapelv a kompetencia: a tudásnak, az alapképzettségnek és a tapasztalatoknak az adott audithoz illeszkedő megfelelő kombinációjával kell rendelkezniük.

• Az auditornak mindig azoknak az általános elvárásoknak megfelelő szellemben kell dolgoznia, amelyeket az auditorok számára meghatároztak, ezeket pedig az elvárható szakmai gondosság című dokumentum tartalmazza. Ennek részeként az auditornak figyelembe kell vennie és tiszteletben kell tartania az eljárás bizalmasságával és a diszkrécióval kapcsolatos elvárásokat, valamint alkalmaznia kell az audit megfelelő minőségét biztosító eljárásokat.

• Az auditornak jól körülírt eljárásokat kell követnie.

• Egy másik alapelv szerint az audit során szükség van olyan kritériumokra, amelyek az audit céljaihoz kapcsolódnak. Az auditor tényadatokat gyűjt, amelyeket összehasonlít ezen kritériumokkal, és ez jelenti az auditor megállapításainak alapját a tényadatok vagy összhangban vannak a kritériumokkal vagy nem.

• Minthogy minden audit során az összes elérhető információnak csak egy részmintáját használják, az ebből fakadó bizonytalansági faktort mindig figyelembe kell venni az audit eredményeinek felhasználása során.

Ennél is fontosabb, hogy mind az audit tervezése, mind pedig a végrehajtás során szem előtt tartsák azt a tényt, hogy az információknak mindig csak egy részmintája kerülhet felhasználásra: ha vannak rizikós területek, akkor az audit tevékenységeket oly módon kell megtervezni, hogy legalább ezeket a rizikós területeket kielégítően figyelembe vegyék. Az audit ténymegállapításainak megbízhatóságára szintén tekintettel kell lenni. Amikor valaki általános következtetéseket von le ezen ténymegállapítások alapján:

fontos, hogy minimális legyen annak az esélye, hogy lényeges tények kimaradhatnak.

4.3.1. A KMR-audit kritériumai

A KMR-audit során az alapkérdések az alábbiak (34. ábra):

10.7. ábra - 34. ábra: A KMR audit kritériumai

4.3.2. A KMR teljessége

Minden szükséges elemet tartalmaz-e a KMR? A kérdésre nagyobb biztonsággal lehet választ adni, ha a szervezet egy szabványos KMR-t használ hivatkozási alapul. Ekkor a lényeges elemek – amelyeknek feltétlenül jelen kell lenniük – nagyon egyértelműen meghatározhatók. Ellenőrizni kell, hogy van-e:

• környezetvédelmi politika

• környezetvédelmi program

• szervezeti struktúra, feladatok, munkakörök, beszámolási kötelezettségek

• belső és külső információáramlás

• eljárások, instrukciók

• képzettség és hozzáértés

• mérés és nyilvántartás

• korrekciós mechanizmusok

• környezetvédelmi átvilágítás és a vezetői felülvizsgálat eljárása

• vészhelyzeti eljárások és tervek.

A környezetvédelmi politikára vonatkozó kérdések pl. a következők lehetnek:

• írásba foglalták a környezetvédelmi politikát?

• megismertettek-e minden dolgozót a környezetvédelmi politikával?

• megfelel-e a környezetvédelmi politika a tevékenységek, termékek, szolgáltatások természetének, nagyságrendjének, és környezeti hatásoknak?

• belefoglalták-e a környezetvédelmi teljesítmény folyamatos javítása és a szennyezés megelőzése melletti elkötelezettséget?

A KMR alkalmazásának megfelelősége

Ennek során ellenőrizzük azt, hogy a KMR elemeket a szervezetben folyó tevékenységek természetéhez és felépítéséhez igazodva alakították-e ki, valamint, hogy arányban vannak-e azokkal a környezeti hatásokkal és szempontokkal, amelyek ezen tevékenységekhez kapcsolódnak.

A kritériumnak megfelelően olyan kérdéseket kell ellenőrizni, mint pl.

• a vállalat helyi adottságai

• kibocsátások a levegőbe és a vízbe

• hulladéktermelés és lerakás

• talajszennyezés

• alapanyagok, vegyszerek és veszélyes anyagok kezelése és tárolása

• hulladékok gyűjtése és elhelyezése

• technikai jellegű környezetvédelmi előírások

• eljárások működése és szervezése

• környezeti kockázatok

• karbantartási szempontok

4.3.3. A gyakorlati megvalósítás

• az eljárások létezésére és gyakorlati megvalósítására

• a képzésre vonatkozó adatokra

• a nyilvántartások és mérési eredmények fellelhetőségére

• arra, hogy a környezetvédelmi politikával megismertettek-e minden dolgozót

A kidolgozott rendszer alkalmazhatósága a környezetvédelmi politika és a szervezeti célok megvalósítására:

Lehet valakinek komplett rendszere, amely illeszkedik sajátos természetéhez és felépítéséhez, s amely gyakorlatba történő bevezetése is megfelelő, mégsem tölti be a szervezet környezetvédelmi céljait és nem hajtja végre környezetvédelmi politikáját. Ezért az auditnak mindig figyelmet kell fordítania a KMR rendszer segítségével ténylegesen megvalósított környezetvédelmi működésre, összehasonlítva azt a környezetvédelmi politikával és a célokkal.

Az ellenőrzések kiterjedhetnek:

• a szennyezés kibocsátások mérésének ellenőrzésére, összehasonlítva a célokkal

• az engedélyek sajátos előírásaira és a jogszabályokra, ellenőrizve az előírásszerű működést.