A környezeti szempontú vizsgálatok szükségességének hátterében a jelenleg érvényben lévő jogszabályok állnak. Ezek mondják ki ugyanis azt, hogy bármely, a környezetre hatást gyakorló, vagy annak valamely elemét igénybe vevő, esetleg terhelő tevékenység megkezdése előtt engedélyeztetési eljárást kell végezni. Ez valamennyi esetben széleskörű, a hatásokra nyomatékosan kiterjedő vizsgálatot tartalmaz, melynek eredményeit a döntésnél mindenképpen figyelembe kell venni, a lakosság véleményével együtt. Az említett vizsgálatok lelkiismeretes elvégzése és az eredmények figyelembe vétele megalapozzák az érvényes jogszabályoknak való megfelelést, tehát biztosítják a hatósági kötelezettségek betartását. Ez a féle környezeti audit nem összekeverendő a vállalatok környezettudatos vezetési és irányítási gyakorlatát bizonyító tanúsítással (KIR).
A környezeti átvizsgálás tárgykörébe tartozik minden környezetvédelemmel kapcsolatos ellenőrzési tevékenység. Ebbe tartozik a gyakran hallható környezeti audit fogalma is, amelyet a napi gyakorlatban egymástól nagyon eltérő környezetvédelmi tevékenységre használnak. Ilyenek többek között az állapotfelmérés, az ökoaudit, az előírásszerű ellenőrzés, vagy a kötelezettségi felülvizsgálat.
A környezeti audit eljárásának és módszertanának fejlődése együtt járt az auditfogalmak és -eljárások meghatározásának, definiálásának fejlődésével. A környezeti auditálás fogalmának meghatározása az állandóan fejlődő eljárásrend és módszertan mellett azért is nehéz feladat, mert a különböző ágazatok, továbbá az audit programokat támogató szervetek igényei is különbözők lehetnek.
A környezeti átvizsgálás története a 70-es években kezdődött. Azokra a világszerte ismert balesetekre és szerencsétlenségekre vezethető vissza, melyek a környezetben is szinte felmérhetetlen károkat okoztak. Ezek közöl talán legismertebb az 1986-os Csernobili atomkatasztrófa és az Exxon Valdez vállalat Alaska Prince tankerhajójának katasztrófája (1989), amit minden idők legnagyobb környezeti katasztrófájának tartottak egészen 2010-ig, amikor is a Mexikói öbölben egy felrobbant fúrótorony helyén közel 1000 millió liter olaj került az óceánba. Az Alaska Prince tankerhajóból kiömlő olaj mennyisége egyébként 30-50 millió liter között lehetett. Megemlítendő még az emberek vegyipar iránti bizalmát megingató 1976-os Seveso-i, illetve a 1983-as Bhopali katasztrófa. Ezek a szerencsétlenségek többnyire emberi mulasztások súlyos következményei, melyek óriási környezeti károkat okoztak. Az emberi hibák bekövetkezésének lehetősége, illetve a mulasztásokból származó súlyos következmények felismerése rákényszerítette az emberiséget a kockázatot jelentő tevékenységek folyamatos ellenőrzésére, szabályozására. Mivel a tudomány ma már olyan fejlett szinten van, hogy a legtöbb tevékenység esetén az esetlegesen bekövetkező rendellenességek, balesetek következményeivel tisztában vagyunk, a baleseteket ma már nem a tudatlanság, sokkal inkább az emberi hanyagság,
nemtörődömség és figyelmetlenség okozza. Éppen ezért ezek nagy része folyamatos ellenőrzésekkel, mérésekkel, a folyamatok figyelésével és a technológiai előírások pontos betartásával megelőzhető.
Annak felismerésére, hogy a balesetek azon túl, hogy a környezetben károkat okoznak, a vásárlók és üzlettársak bizalmát is megingatják, a nagyobb környezeti termelést folytató vállaltok elkezdték részletesen felülvizsgálni működésük minden lényeges területét, hogy így csökkentsék a balesetek bekövetkezésének valószínűségét.
A környezeti átvizsgálás gyors elterjedésében a környezetvédelmi jogalkotás is szerepet játszott, melynek gyökerei szintén az 1970-es években kezdtek hirtelen fejlődésnek indulni. Új, addig nem ismert környezetvédelmi szabályozások jelentek meg, melyekhez a vállalatoknak alkalmazkodni kellett. Ez új kihívást jelentett, amely az előírások folyamatos figyelemmel kísérésén túl, folyamatos fejlesztésre kötelezte az üzemeket. Megjelentek a csővégi technológiák, melyek nem akadályozzák meg a szennyezőanyagok keletkezését, inkább csak azok kijutását gátolják meg. A jogszabályoknak folyamatos szigorodása ma már inkább a környezet szempontjából tisztább technológiák kifejlesztésének, és bevezetésének ösztönzésére irányul.
A környezet védelmét szolgáló intézkedések többszörösen meghozták gyümölcsüket, a közvélemény és a vásárlók egyre többre értékelte a káros hatások megelőzése érdekében tett erőfeszítéseket. A már meglévő szennyezések felszámolása csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdett a figyelembe kerülni, s ma már szerves részét képezi a környezetvédelmi szabályozásnak. Ezek alapján a fejlett országokban a terület tulajdonosa kötelezett a szennyezés felszámolására, melynek megfizetése, amennyiben ismert, és a károkozás bizonyítható, a szennyezés okozóját terheli.
4.1. Környezeti átvizsgálás típusai
4.1.1. Előírásszerűség ellenőrzése
Az előírásszerűség ellenőrzése a környezetvédelmi átvizsgálás legrégebbi típusa, amely lényegében egyidős magával a környezetvédelmi szabályozással. Kialakulását annak felismerése ihlette, hogy olyan szabályozásnak nincs értelme, amelynek betartását senki nem vizsgálja. Ezért szükséges a szabályozások bevezetésének időszakos, vagy szúrópróbaszerű ellenőrzése. Az ilyenfajta környezetvédelmi átvizsgálások legfőbb célja a vállalti szabályok hozzáigazítása a hatósági előírásokhoz, a jogszabályok betartása érdekében. Ennek megfelelően, amennyiben a szervezet működésének minden része ily módon szabályozott, az előírásszerűség átvizsgálása lényegében megfelel a jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzésének.
4.1.2. Elvárható gondosság
A vállaltok környezeti kockázatainak csökkentésére irányul az elvárható gondosság ellenőrzése. Itt a hangsúly egyértelműen a vállalatvezetésen van, hiszen a környezeti átvizsgálás ezen típusánál azt vizsgáljuk meg, hogy a környezeti kockázatok csökkentése érdekében a vállalat vezetése megtett-e minden tőle telhetőt, tehát az elvárható gondossággal járt-e el. Ez elvárható gondosság ellenőrzése ugyanakkor nem csak közvetlenül a környezetvédelemre irányul. Ha ugyanis a szervezet ellen valamilyen környezeti károkozás gyanúja miatt per indulna, a védelem szempontjából a gondosság bizonyítása nagyon jó hivatkozási alap lehet a vezetők felelősségének kizárására.
4.1.3. Ökoauditálás
A környezeti átvizsgáláson leggyakrabban az ökoauditálást értik. Az ökoaudit mára a nagyvállalatok működésének részévé vált, bár inkább a versenyképesség, mintsem ténylegesen a környezet védelme miatt. Az ökiaudit a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara megfogalmazásában a vállalatvezetés eszköze, amely rendszerezett, dokumentált, rendszeres és objektív értékelést ad a szervezet és a berendezések működéséről, illetve arról, hogy ezek miként segítik elő a környezet védelmét. Értékeli továbbá a környezetvédelmi szervezet és menedzsment hatékonyságát, a környezetvédelmi célok elérését szolgáló, rendelkezésre álló eszközállomány működését. Fő célja, hogy segítse a vezetői környezetvédelmi intézkedéseket, a környezetvédelmi célok végrehajtásának ellenőrzését, beleértve a hatósági előírások betartását is. Ez a környezeti ökoauditálás legelfogadottabb definíciója 1989 óta.
legtöbbször nem elegendő ahhoz, hogy a vállalat a környezetvédelem terén kiemelkedő legyen, ezért a környezetpolitikában az elvárt szabályozásokon túl további célok megfogalmazása is szükséges. A célok elérése érdekében azokat kisebb részekre kell bontani és szabályozni, s a szabályozást már a lehető legalacsonyabb szinteken is be kell vezetni. Például, ahhoz, hogy a cég felére csökkentse a VOC kibocsátását, már a felhasználást, és a veszteséget (pl. átöntés egyik edényből a másikba) is célszerű csökkenteni. Az ökoauditálás az említett belső előírások betartását ellenőrzi. Éppen ezért, ez a féle ellenőrzés azon vállaltok gyakorlata, melyek környezetvédelmi szempontból is kiemelkedő teljesítményt szeretnének mutatni.
Az ökoaudit tehát segítséget nyújt a vállalatvezetésnek a környezetvédelmi szempontoknak való megfelelés ellenőrzésében, továbbá értékeli, hogy a vállalatvezetés mennyire követi a környezeti politikában leírtakat, amely a hatósági előírások betartásán túl további szigorúbb szabályozásokat is tartalmaz. Értelemszerűen feltételezi a vállalat felső vezetésének elkötelezettségét a környezet védelme érdekében, továbbá olyan kérdéseket is vizsgál, mint az energiatakarékosság, a mérgező anyagok helyettesítése, vagy például a hulladékok keletkezésének megelőzése. Ezek, mint elérendő célok a környezeti politikában legtöbbször szerepeltetve vannak.
Az ökoauditálás folyamatának meghatározott módszertani követelményeknek kell eleget tennie. Rendszeres tevékenység, mely a környezeti működés folyamatos ellenőrzésén és javításán alapul. Alapja a PDCA ciklus, amely a bevezetést követő rendszeres ellenőrzést és fejlesztést jelenti. Az EC szabályozás az ökoadulás részeként előírja a dokumentálást és az objektivitást is, amelyet elsősorban független szakértők bevonásával kell biztosítani. Ez a két szempont ugyanakkor nem minden ökoauditálás jellemzője. Ez az a plusz, amit a nemzetközi szabályozáshoz önként csatlakozó szervezeteknek vállalniuk kell. Az így megkapott tanúsítvány különbözteti meg őket azoktól az ipari szereplőktől, akik a környezet szempontokat messze háttérbe szorítva törekszenek a minél nagyobb anyagi haszon elérésére.
Amennyiben a vállalatok, vagy intézmények létre akarják hozni saját környezetirányítási és auditálási rendszerüket, a Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszert (EMAS), vagy a Környezetközpontú Irányítási Rendszert (ISO 14001) választhatja, bár nemzetközi szinten elfogadott még a Business Charter for Sustainable Development, a CERES elvek és a Responsible Care Programné.
4.2. Az ökoauditálás lehetséges céljai
Az ökoauditálás elvégzésének különféle okai lehetnek, melyek egy része a környezet védelmét, míg a többi inkább a versenypozíció megerősítését, a versenyképesség növelését célozza.
Egyik ezek közül a működés környezeti kockázatainak csökkentése, amelynél a középpontban még a környezet védelme szerepel. Ehhez létre kell hozni, be kell vezetni és fenn kell tartani egy szabályozó rendszert, és a benne található előírásokat betartását folyamatosan ellenőrizni kell annak érdekében, hogy meggyőződjenek arról, a balesetek és meghibásodások elkerülése, továbbá a környezeti kockázatok minimalizálása biztosított. Az időszakos átvizsgálással megállapítható, hogy a szervezet mennyire képes jelenleg megfelelni az érvényben lévő előírásoknak, és mennyire lesz képes ugyanerre a jövőben, vélhetően sokkal szigorúbb szabályozások mellett.
Másik oka lehet a rendszeres környezeti ellenőrzésnek a vállalat környezetvédelmi arculatának minél kedvezőbb kialakítása, ezáltal a versenyképesség növelése. Amennyiben a célért tett erőfeszítések eredményeképpen a fogyasztók meggyőződnek a szervezet környezetbarát viselkedéséről, jó eséllyel piaci előnyökre tesz szert a konkurenciával szemben.
A fokozott környezetvédelmi tevékenységekből adódóan közvetett előnyökre is szert tehet a vállalat, melyeket felismerve a jövőben célként tűzhetnek ki egyéb ipari szereplők is. Ilyen lehet a magasabb pénzügyi megtakarítások elérése, hiszen a legtöbb banknál az ismertebb és bizalmat keltő vállalatok kedvezőbb hitel- vagy kamatlehetőségekhez juthatnak, vagy éppen a biztosítók a kisebb környezeti kockázat miatt alacsonyabb biztosítási díjat állapítanak meg, az auditálás eredményének figyelembe vételével.
4.3. A környezeti auditálás lépései
4.3.1. Az auditálás megtervezése
Az auditálandó terület kiválasztása
A környezeti auditálás vonatkozhat a vállalat teljes működésére, illetve egy, vagy több környezeti hatások tekintetében fontosnak ítélt területre. Ez utóbbiak lehetnek a gyár üzemei, a teljes gyártási folyamat valamely
eljárása, vagy lehet akár a termék is. Az auditálás első lépése tehát az auditálandó terület kiválasztása. Az auditálást elvégezhető alkalmanként, vagy rendszeresen. Világszerte gyakorlat a vállalati szakemberek közreműködésével történő évente végzett belső auditálás, melyet 1-5 évente külső tanácsadó céggel végeztetett tanúsító audit is követ. Saját állandó auditáló csoporttal rendszerint csak a nagyobb szervezetek rendelkeznek, a kis és középvállalkozások inkább külső szakembereket vonnak be a munkába. Azoknak a cégeknek, melyek saját belső auditcsoportot tartanak fenn, nagy valószínűséggel vállalat minden réslegére kiterjedő környezeti auditálást végeznek.
Az auditálás megszervezése
A kiválasztást követően az érintett személyek bevonásával meg kell szervezni az auditálást. Értesíteni kell a vállalatvezetőt az auditálásról, amennyiben nem meglepetésszerű ellenőrzés történik. Fel kell állítani az auditálást végző csoportot, ki kell választani azon személyeket, akik az auditban közreműködnek, vagy csak külső szemlélőként vesznek részt. A csoport felállítását követően ki kell választani az audit vezetőjét, aki a csoportot képviselni fogja a vállalatvezetéssel folytatott egyeztetések során. A csoport létszáma rendszerint 3-5 fő szokott lenni, de bonyolult helyzeteknél ennek többszörösét is elérheti.
Az auditálás időtartama a szervezet méretőtől függően néhány nap, melynek napirendjét szigorúan össze kell állítani. Egy-egy részleg, vagy üzem auditálása gyakran csak egyetlen napot vesz igénybe. Össze kell gyűjteni azokat a szükséges információkat, melyekre az auditálás során támaszkodni kell. Ezek egy része könnyen hozzáférhető, ilyenek többek között a környezetvédelmi jogszabályok. Egyes dokumentumokat és információkat viszont csak a vállalat vezetése bocsáthat rendelkezésünkre, mint például a belső szabályzatokat, a környezetpolitikát, vagy az alkalmazott gyártási technológiák leírását.
4.3.2. Az auditálás lefolytatása
A vállalat irányítási rendszerének tanulmányozása
Ezen belül is legelső lépés a szervezeti felelőségi körök tisztázása. Fontos átbeszélni továbbá a termelési eljárásokat, technológiákat, majd ezt követően kell kitérni a múltbéli és az esetleges jelenlegi problémákra, amennyiben ismert, azok okainak átbeszélésére, a cégvezetés részéről megtett intézkedések ismertetésére. Meg kell ismerni az ellenőrzési rendszert, amely a belső szabályozás tökéletes működtetésének alapja.
Ez a lépés az irodában zajlik, leggyakrabban az auditor csoport, a vállalatvezető, a részlegvezető, illetve a szervezeti környezetvédelmi és KIR vezető részvételével. Az auditáló team képet alkot a vállalat környezetvédelmi hozzáállásáról. Áttekinti az előkészítés során összegyűjtött dokumentumokat, értékeli a vezetők elmondásait. Amennyiben szükségesnek látja, az illetékes szakhatóságoktól is kérhet információkat (pl.
kötelezések, kiszabott bírságok).
Az ellenőrzési rendszer értékelése
Az auditorok itt már konkrét jellemzőket keresnek. Ilyenek a világosan meghatározott felelősségi körök, a megfelelő személyi állomány. Az ellenőrzési rendszer milyenségét csak az előírások és a vállalat környezeti politikájához lehet mérni. Tehát a lényeg annak meghatározása, hogy a környezeti politika hogyan valósul meg a gyakorlatban.
Tények összegyűjtése
A jó auditornak az irányítási rendszer áttanulmányozása, a vezetőkkel végzett beszélgetése, benyomásai, illetve az ellenőrzési rendszer átvizsgálása után már vannak sejtései a vállalt működésével kapcsolatosan. Ezekből jól meghatározhatók a szerinte kétséges területek, egyben a további vizsgálatok iránya. Ehhez további dokumentumok, információk és adatok összegyűjtésére, részletes áttekintésére van szükség. Ezen túl érdemes meglátogatni a kérdéses üzemet, további interjúkat folytatni a dolgozókkal, melyek közül a legalacsonyabb beosztásúakra kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Észre kell venni a rendellenességeket, amely egy szakavatott auditornak nem jelenthet problémát. Fel kell jegyezni a megállapított észrevételeket, és ezeket a következtetések levonásánál figyelembe kell venni. Amennyiben túlzott kibocsátást, vagy szennyezést tapasztalnak, meg kell keresni a károkért felelős személyt, vagy személyeket. Ilyen esetekben a kárelhárításra a
során. Mivel az auditálás a vállalat érdekében folyik, feltételezhető, hogy a vállalatnak nem áll érdekében az audit csoportot félrevezetni a környezeti kérdésekben.
A megállapított tények alapján az auditcsoport a jelentésben ajánlásokat dolgoz ki a vállaltvezetés számára. Az auditcsoport célja a vállalt vezetés számára olyan tanácsok adása, melyek megfogadásával és bevezetésével a folyamatok és eljárások megfelelően működnek, és hatósági ellenőrzést követően is önfeledt jókedv fog uralkodni a vállalatnál.
Az auditálás eredményeinek értékelése
Az összegyűjtött adatok birtokában, a vállalat céljait szem előtt tartva, a team értékeli az auditálás eredményeit, azt, hogy mennyire sikerült elérni a kitűzött célokat.
A jelentés készítése
Az auditot végző team elkészíti a jelentés nyers változatát, amelyet kiküld az érintetteknek. Az előzetes jelentés vállalat részéről bekövetkezett áttanulmányozását követően a csoport találkozik az érintett létesítmény vezetőivel és megbeszélik az auditálás következtetéseit. A megjegyzések figyelembevételével a team elkészíti a jelentés végleges változatát, majd ismét elküldi a vállalat részére. A véglegesített jelentés alapján a vállalat jó esetben akciótervet dolgoz ki és még jobb esetben végrehajtja is azt. Az auditálási jelentés a megbízó vállalat tulajdonát képező bizalmas jellegű dokumentum.
4.3.3. Az auditálás folyamatossága
A környezeti átvizsgálás rendszeres tevékenységet jelent, és nem egyszeri ellenőrzést. Ezzel nem csak az előírások betartásában, és a jogszabályok változásának nyomon követésében nyújt segítséget, de segíti a jövőben elérendő környezeti célok kitűzését is.
Erre példának szeretném megemlíteni a következő esetet. Van egy vállalat, melynek bizonyos részlegének auditálása során feltárják, hogy lehetőség van a hulladék keletkezés 30 %-os csökkentésére, továbbá a felhasznált energia 25 %-ának megtakarítására. A feltárt lehetőségek közül a vállalat vezetése kiválasztja azokat, amelyekkel foglalkozni akar. Ebben legtöbbször segít az auditorcsoport szakvéleménye, mert általában a feléjük támasztott követelmények között szerepel a problémák súlyuk és megoldásuk nehézsége szerinti csoportosítása, illetve javaslattétel megoldási sorrendjére. A célok megfogalmazása után azok elérése érdekében a vállalat vezetése feladatokat és részfeladatokat állapít meg, azokhoz felelősöket, határidőket és erőforrásokat rendel. Ha kell, a céloknak megfelelően a belső előírások megváltoztatására is sor kerül. A következő auditálás során már az új előírások betartása is ellenőrzésre kerül, miközben figyelmet fordítanak új célok kitűzésére is. Ez az úgynevezett auditálási kör.