Az előző gyakorlat, de az ütő kosárérintéssel

adja be a labdát a feladónak. A bejátszásra is koncentráljanak a tanulók.

100. Csoportos gyakorlat

Feladás, ütés és ütésvédés gyakorlása. Az előző gyakorlatot kiegészítjük azzal, hogy a háló másik oldalán egy-két tanuló felkészül az ütés védésére.

Az ütésvédésre felkészült tanulóknak az a felada-tuk, hogy az ütő mozgásirányát figyelik, és igye-keznek mély alaphelyzetben elhelyezkedni. Azt is figyeljék meg, hogy társaik milyen távolságból hajtják végre az ütést, ez a védekező hálótól való távolságát is befolyásolja.

Sáncolás kialakítása egyéni és páros gyakorlatokban

Gyakorlatok Módszertani javaslatok

101. Egyéni gyakorlat

A felugrás, a sáncfal kialakítása és a talajérés folyamatos végrehajtása falnál, zsinórnál vagy hálónál.

A tanári bemutatás után a tanárral együtt hajtják végre a feladatot a tanulók.

Minden részmozdulat funkcióját magyarázzuk el a tanulóknak. A felugrás irányának érzékelésére és a sáncfal célszerű kialakítására először falnál hajtsák végre a feladatot a tanulók.

102. Páros gyakorlat

A háló két oldalán lévő tanulók egyidejűleg ugranak fel, és a zsinór felett összeérintik a te-nyerüket.

Mély helyzetből erőteljes lábnyújtással és karlen-dítéssel ugorjanak fel a tanulók. Már a gyakorlás elején hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a felugrás helyből, a karlendítés pedig vállmagasságból indított hajlított karral történik (a hálóba ne ér-jenek).

103. Páros gyakorlat

Az egyik tanuló a háló túloldalán zsámolyon áll-va tart egy labdát. A sáncoló többször végrehajtja a sáncolást a labdára.

Úgy tartsák a labdát, hogy a sáncolónak rézsú-tosan felfelé kelljen a labda tetejére nyúlni és rá-borítani a csuklót. Ezzel a gyakorlattal érzékelni tudja a tanuló a tenyerek egymástól való távol-ságát és a borító mozdulat lényegét. A sáncolás után figyeljék meg a tanulók a talajérés helyét és módját. Igyekezzenek minél előbb ismét készenléti helyzetbe helyezkedni a következő sáncolás végrehajtására. Javítsák egymás hibáit a párok. Néhány végrehajtás után cserével folyta-tódjon a gyakorlás.

104. Csoportos gyakorlat

A zsámolyon álló tanulók a háló síkja fölé több ponton tartanak labdát. A sáncoló oldalirányú igazodással egymás után végrehajtja a sáncolást.

Olyan távolságra legyenek egymástól a tartott labdák, hogy egy igazodó lépéssel végre lehessen hajtani a sáncolást. A bemutatás emelje ki az ol-dalazó lépés utáni helyzet és a felugrás összekap-csolását. A tanulók a talajérés után készüljenek fel a következő sáncolásra biztos egyensúlyi helyzetből. A sáncolássorozatot mindkét irányba végezzék el a tanulók.

105. Az előbbi gyakorlatot több igazodó lépés

után hajtják végre a tanulók. Olyan távolságra kelljen a feladatot végrehajtani, hogy ne késztesse futásra a tanulókat. Maradjanak a hálóhoz közel a tanulók igazodás közben is.

106. Páros gyakorlat

Az egyik tanuló a háló túloldalán a háló síkja fölé dobja a labdát, erre a labdára hajtja végre a sáncolást a társa.

A sáncoló készenléti helyzetben várja a labda feldobását, és ahhoz igazodva hajtja végre a sán-colást. Hívjuk fel a tanulók figyelmét arra, hogy mindig a labdát nézzék. Törekedjenek a labda háló fölé történő pontos dobására, de a magas-ságát később változtathatják a dobó tanulók.

Tudatosítsuk a tanulókban, hogy a magas lab-dák sáncolására később kell felugrani, hogy ütő magasságban találkozzon a tenyere a labdával.

A zsinór magasságát a tanulók magasságához igazítsuk. Szerepcserével.

107. Csoportos gyakorlat

Feladás, leütés és sáncolás. A zsinór két végét különböző magasságra állítsuk, és a tanulók magasságától függően helyezzük el őket az ütésre és annak sáncolására. A sáncoló ak-kor ugorjon, amiak-kor az ütő lába elhagyja a talajt.

A röplabdázás technikai és játékelemeinek gyakorlása, illetve alkalmazása testnevelési játékokban

Gyakorlatok Módszertani javaslatok

108. „Buzogányfogyasztó”

A játékot az osztály létszámától függően, egy röplabdapálya nagyságú vagy annál kisebb téglalap alakú területen játsszuk, két csapatban.

Az egyik csapat a pálya területén szétszórtan egymástól kb. 2 m távolságban egy-egy buzo-gányt véd.

A játékot egy-két technikai elem megtanulása esetén is lehet játszani, illetve a technikai elemek bővülésével kiteljesíteni.

A játék meghatározó elemei az ütés és az ütésvé-dés, a többi elem beépítéséről az aktuális oktatási célnak megfelelően dönthetünk.

A másik csapat a két oldalvonalon helyezkedik el, az egyik oldalvonalon levő játékosok mind-egyikénél labda van, és az a feladatuk, hogy a buzogányokat felső ütőérintéssel eltalálják.

A támadók felső, alsó egyenes nyitással vagy kosárérintéssel átadhatják a labdát, akár a saját sorukban, akár a másik oldalvonalon elhelyez-kedő társuknak. A védők alkarérintéssel védik a buzogányukat. A pályán maradó labdákat a tá-madó csapatból egy-egy játékos szedi, és kiadja társainak. A játékot időre játsszuk, a csapatok szerepcseréjével. Az a csapat a győztes, amelyik a legtöbb buzogányt tudja eltalálni.

109. „Röpbaseball”

Két csapat áll a röplabda alapvonalán egymással szemben, a pálya közepén egy felfordított zsá-moly van. Az „A” csapatból az első tanuló nyit a másik térfélre, és ezzel egyidejűleg a többiek futva megkerülik a zsámolyt. A „B” csapat nyi-tásfogadással megszerzi a labdát, a zsámoly felé haladva egymás között adogatják (alkar- vagy kosárérintéssel) a labdát, majd beleteszik azt a zsámolyba.

Amint a zsámolyban van a labda, a játékvezető sí-pol. Ha ekkor a futók már visszakerültek a helyükre, akkor ők kapják a pontot, ha még mozgásban vannak, akkor a fogadó csapat kap-ja a pontot. Ezután a másik csapat nyit. A nyitás akkor érvényes, ha a pálya terüle-tére történik. Ha érvénytelen a nyitás, akkor az ellenfél kapja a pontot és a nyitás jogát is. Az adogatások szá-mát határozzuk meg. A cél az, hogy három érintés után kerüljön a labda a zsámoly-ba. Időre vagy meghatározott pontszámig játsszuk.

Amennyiben a felső egyenes nyitás gyakorlását tartjuk fontosnak, akkor csak ez legyen az átadás módja, ha megfelelő a tanulók haladása, akkor ők döntsék el, milyen módon juttatják társuknak a labdát. Ügyeljünk a balesetek megelőzésére.

Például ha kicsi a játéktér, akkor az eltalált bu-zogányokat tegyék ki a tanulók a pálya vonalain kívülre. A játékot könnyebb labdával is játszhatják a gyerekek. A pontszámítás többféleképpen történ-het. A játék leírásának megfelelően, ekkor a bu-zogány nélkül maradt tanuló besegít valamelyik társának, de úgy is lehet, hogy az eldőlt buzogány 1 pontot ér, majd a védő felállítja a buzogányt, és folytatódik a játék a meghatározott ideig.

A játék elsősorban a nyitás és nyitásfogadás gyakorlására alkalmas. Mivel a győzelem meg-szerzése a gyorsaságtól is függ, ezért a gyerekek számára nemcsak izgalmas, hanem jó képesség-fejlesztő hatású feladatot is jelent. Az együttes feladat-végrehajtás arra serkenti a tanulókat, hogy segítsék, biztassák egymást.

110. „Tűzharc”

Két csapat játszik egymás ellen. A csapatok a kö-zépvonal két oldalán helyezkednek el, mögöt-tük a ellenfél fogolytábora van, amelyet szintén padok határolnak. A csapatok felső ütőérintéssel

„fogyasztják” egymást, amelyet alkarral lehet védeni. Aki nem tudja az ütést hárítani, az a fo-golytáborba kerül. A fogolyszabadítás történhet alsó, felső egyenes nyitással különböző feltételek mellett.

• A labda elkapásával (kezdetben),

• nyitásfogadással és a labda elkapásával,

• ha két különböző tanuló érinti egymás után a labdát alkarral, mind a kettő szabadul,

• a nyitást fogadó játékosnak kell elkapni a labdát,

• nem tudja a fogadó játékos elkapni, akkor a lab-dát a fogolytársak valamelyikének kosárérin-téssel kell érinteni. Hogy ki szabaduljon ebben az esetben, arra is lehet szabályt alkotni.

Úgy is játszhatjuk a játékot, hogy a felső ütőérin-tést feladásból lehet végrehajtani.

Variáció: A játékot alacsony háló felett játsszák a tanulók.

A játék már az első egy-két röplabdás technikai elem tanulási folyamatában is sikeresen alkal-mazható. A technikai alapok szélesedésével a játékot „röplabdásítjuk”, és így egyre izgalma-sabbá válik. Ez a testnevelési játék jól szolgálja a technikai elemek és játékelemek begyakorlását.

A szabályokat az aktuális oktatási célnak meg-felelően alakítsuk.

A játék egy, illetve két labdával is játszható, ez attól függ, mi a célunk. Amennyiben az ütőérin-tés és az üütőérin-tésvédés, illetve a reakciógyorsaság, az állóképesség fejlesztése a kiemelt célunk, ak-kor két labdát használjunk. Ha az ütések-védések mellett a nyitásfogadást és a hozzákapcsolódó feladást szeretnénk előkészíteni, akkor egy lab-dát használjunk, hogy a feladat végrehajtására koncentrálni tudjanak a tanulók (főleg a tanulási folyamat kezdetén ajánlatos a zavaró körülmé-nyek kizárása). A győzelmet az a csapat szerzi meg, amelyik a másikat „elfogyasztotta”, vagy pedig meghatározott idő alatt a legtöbb ellenfelét ütötte ki.

Az alacsony háló kényszerítő helyzetet jelent az ütőérintés ütőmagasságban történő végrehaj-tására. A háló magasságát a tanulók életkorának megfelelően állítjuk be.

Irodalom

Bucher, W. szerk. (2000): 1005 Röplabda játék és gyakorlat. Budapest–Pécs, Dialóg Campus.

Garamvölgyi M. (1996): A röplabdázás technikája és taktikája. Budapest, magánkiadás.

Kiss L. – Porubszky L. – Tarnawa F. (1981): Röplabdázás. Budapest, Sport.

Kovács J. (1977): A röplabdázás oktatásának lehetőségei az általános iskolában. Szakszöveggyűj-temény.

Röplabdázás. Összeállította: Porubszky L. Budapest, Tankönyvkiadó.

Rigler E. – Koltai M. (2001): Gyakorlatgyűjtemény a röplabda iskolai oktatásához. Budapest, Sem-melweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar.

Rétsági E. és mtsai: Testnevelés tanterv a tizenkét osztályos egységes iskola 1–10. osztálya számára.

OKI97KOMPTES 1–6, 7–10 Internet: KOMP/www oki hu.

Selmeczi Zs. (1997): Játékgyűjtemény a röplabdázás oktatásához. Diplomamunka. (Témavezető:

Rétsági E.) Pécs, JPTE TTK Testnevelés- és Sporttudományi Intézet.