Az Egyesült Királyságban végzett kutatások eredményei

Az Egyesült Királyságban az éghajlatváltozás terén az elmúlt huszonöt évben történt változások közül az önkormányzati programok egy részét elemeztem.

Ennek során figyelembe vettem az ország földrajzi elhelyezkedését és a termé-szetben tapasztalható változásokat, amelyek erőteljes hatást gyakoroltak a

kor-mányzati és az önkorkor-mányzati programokra, és elősegítették a klímatudatosság kialakulását és a társadalmi támogatottság erősödését. Mivel az elemzésben elsősorban a helyi szintű kibocsátás-csökkentési programokkal és a közlekedés-sel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam, elképzelhető, hogy más tevékenységek elemzése után más következtetések vonhatók le a klímaváltozással kapcsolatos társadalmi változásokról. Mégis feltehető, hogy ezek az eredmények általánosít-hatók, és más területeken kitűzött célok elérését is hasonló társadalmi feltételek segítették elő, illetve akadályozták meg. Az eredményeink a következő pontok-ban foglalhatók össze:

- Az Egyesült Királyságban történt lépések és ezek eredményeinek elemzé-se azért különöelemzé-sen fontos a természet és a társadalom közötti összhang megteremtése szempontjából, mert a brit kormány olyan célt fogadott el - 80%-os kibocsátás-csökkentés 2050-ig az 1990-es szinthez képest -, amelynek teljesülése esetén a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re elérné a természetes nyelők jelenlegi szintjét. Ezt a radikális célt a kormány kifeje-zetten erős társadalmi nyomás hatására fogadta el. A célok megvalósítása azonban az első évek tapasztalatai alapján komoly akadályba ütközött.

– A célok elfogadása és megvalósíthatósága közötti ellentmondás jelzi, hogy nem sikerült elérni a kibocsátás csökkentésének azt a szintjét (20%-os csökkentés 2010-ig az 1990-es szinthez képest), amelyet a kormány koráb-ban célként kitűzött. Az ország karbonlábnyomáról kiadott legújabb kor-mányzati jelentés az elmúlt évek eredményeit a következőképpen értékeli:

„2010-ben 10%-kal nőtt a kibocsátás 2009-hez képest. A karbonlábnyom így 9%-kal nagyobb, mint amennyi 1993-ban volt.” (DEFRA, 2013) Az ural-kodó politikai paradigma korlátaira a 2006-ban kiadott klímastratégia bevezetőjében, az akkori miniszterelnök, Tony Blair hívta fel a figyelmet:

„A legutóbbi eredmények megmutatták, hogy egyetlen kormány sem képes egyetlenegy évben sem a kibocsátást ellenőrzése alatt tartani, mivel a nemzetközi üzemanyag- és energiaárak nincsenek az ellenőrzésünk alatt”

(Climate Change, The UK Programme 2006, iv). Mindez azt jelenti, hogy a brit kormány nem tudja megoldani azt a feladatot, amelyet az ország biz-tonságának és működőképességének megőrzése miatt az egyik legfonto-sabb céljának tart. Tehát a fejlett ipari országokban a gazdaság társadalmi beágyazottsága olyan mértékben meggyengült, hogy még a világ gazda-ságilag legfejlettebb hét országa közé tartozó Egyesült Királyság sem tud egy számára fontos célt megvalósítani, amely a kormányoknál erősebb gazdasági szereplők érdekekeit sérti.

– Az éghajlatváltozás és a politika kapcsolatáról vizsgálta meg Anthony Giddens is a The Politics of Cimate Change című 2009-ben megjelent könyvében (Giddens 2009) és arra a következtetésre jutott, hogy a megszo-kott politikai módszerekkel – politics-as-usual – az éghajlatváltozás miatt felmerülő kérdések és ellentmondások nem oldhatók meg. Kifejti, hogy a megoldás megtalálását nehezítik a klímaváltozás jelentőségől szóló szakmai és pártviták és az, hogy a jelenlegi politikai keretek között a kormányok

rövid távon gondolkoznak és a piaci folyamatok szabályozásra kevés a lehetőségük. A legfontosabb ellentmondásnak azonban azt tartja, hogy miközben a fejlett ipari országokban széles körű tudományos konszenzus van az éghajlatváltozás társadalmi kockázatairól, a lakosság jelentős része nem fogadja el ezt a tudományos eredményt. A kutatási eredmények alap-ján ezekben az országokban jóval magasabb a klímaszkeptikus nézeteket valló emberek aránya, mint a tudósok között. Ez az úgynevezett Giddens-paradoxon. Antony Giddens véleménye szerint ez a paradoxon magyaráz-za, hogy miért nem történnek érdemi társadalmi változások a klímakoc-kázatok csökkentéséért. Ez valóban olyan ellentmondás, amely megnehezíti az éghajlat változása miatt szükséges társadalmi változások megvalósítását, de a mi megközelítésünkben ez csak egy a feloldhatatlan ellentmondások, a klímaparadoxonok közül.

– A társadalmi változások megvalósításának akadálya az is, hogy a kérdést nem lehet egy országban megoldani, mert az éghajlatváltozás és a Föld légköre miatt ez a Föld összes országára vonatkozik. Amennyiben az Egye-sült Királyság – és néhány más hasonló célokat kitűző ország – céljait nem követi a többi fejlett ipari ország és a néhány nagy kibocsátású fejlődő ország, akkor a természet várható változásait nem sikerül elkerülni egyet-len országban sem. A 2008-ban elfogadott célokat más országok kormányai és parlamentjei eddig nem követték. Bármilyen radikális célokat tűz is ki és valósít meg egy kormány, ma már ez sem elegendő az ország jövőjét fenyegető veszélyek elhárításához.

- Az önkormányzatok lehetőségeit – az egész országra érvényes akadályok mellett – az egymás közelében lévő települések közötti „versenyhelyzet” is korlátozza. További korlátokat jelent a radikális célok megvalósításában, hogy a település lakói el is költözhetnek azokból a városokból és falvakból, ahol az önkormányzat túl szigorú intézkedéseket vezet be. Ezért is jelentősek azok az együttműködések és szándéknyilatkozatok - mint például a Nottinghami Deklaráció –, amelyeket a klímabarát települések vezetői írtak alá.

- Az Egyesült Királyságban élő emberek egy része az uralkodó paradigmák keretei között kialakult intézményektől és elfogadott normáktól eltérő módon keres megoldást a jövőjét és a biztonságát fenyegető kérdésekre.

Néhány civilszervezet és helyi közösség már az új társadalmi normák alap-ján „új világot” épít fel tagjai segítségével a saját településükön vagy az ál-taluk alapított új településeken. Ezen kezdeményezések közül az „Átalaku-ló városokat” mutattuk be. Az ebben a mozgalomban részt vevő emberek nem költöznek el a településeikről, hanem - nem várva tovább az országos és a helyi vezetők intézkedéseire - saját maguk kezdték el a lehetséges válaszok kidolgozását és megvalósítását. Az eddig elért eredmények egyik magyarázata éppen az, hogy az alulról jövő kezdeményezések mentesek voltak az önkormányzatok tevékenységét szabályozó korlátoktól. Az ered-mények elérését elősegítette, hogy a vallásos igények kielégítését a meg-valósítandó célok közé emelték.

A nemzetközi klímatárgyalások kudarcai után a kibocsátás csökkentése helyett az alkalmazkodás kerül előtérbe a klímaprogramokban. Ez a hangsúlyeltolódás azt jelenti, hogy az előre jelzett változásokat nem lehet elkerülni, és fel kell ké-szülni a rendkívüli időjárási események számának gyakoribbá válására és kö-vetkezményeire. A 2006-ban kiadott „Éghajlatváltozási Program”-ban tizenegy pont foglalkozik a csökkentés lehetőségeivel, és mindössze egy pont az alkal-mazkodással. Az azóta eltelt években több, az alkalmazkodást elősegítő önkor-mányzati program készült el az Egyesült Királyságban, és a kormány 2013-ban elfogadta a Nemzeti Alkalmazkodási Programot (The National Adaptation Programme Making the country resilient to a changing climate). A programban külön fejezet foglalkozik az önkormányzatokkal.

- Az eddig vizsgált kibocsátás-csökkentési célok elérését a fogyasztói társa-dalom keretei között kialakult és megszilárdult értékrend és az ehhez kapcsolódó társadalmi normák ereje is korlátozza. A célok első részének megvalósítása még a jelenlegi értékrend megtartása mellett is megvalósít-ható (például új energiatakarékos eszközök beszerzésével vagy a megúju-ló energiaforrások alkalmazásával). De további csökkentések (pl. a közle-kedési, üdülési szokások megváltoztatása, a fogyasztás csökkentése, az önellátás arányának növelése stb.) már csak egy öko- és klímatudatos ér-tékrend kialakulása és dominánssá válása után valósítható meg. Az új klímatudatos értékrend kialakulása hosszú és konfliktusokkal terhelt fo-lyamat. A jelenlegi körülmények között kialakulását és megerősödését az ebben az országban különösen erős civilszervezetek és az ökofalvak teszik lehetővé, de az átalakulási folyamatot elősegítik a kormányzati és önkor-mányzati programok és a természet változásai is. Érdemi változást az jelent majd, ha az öko- és klímatudatos értékrendet képviselő társadalmi csopor-tok szerepe folyamatosan nő a városokban és falvakban, és ezeknek a változásoknak az eredményeként ez az értékrend lesz domináns kezdetben néhány településen és végül az egész országban.