A KLÍMABARÁT TELEPÜLÉSEK RÉSZÉRE
IV. A klímabarát programok
Elsősorban a már megvalósult klímaprogramok lehetnek azok a „jellegzetes tulajdonságok”, amelyek alapján felismerhetők lesznek a „klímabarát
települé-sek”. (Ezért most ezek közül sorolunk fel néhányat. Ezek részletesebben megis-merhetők a honlapon és a Hírlevél egyes számaiban.)
1. A klímatudatosság helyi szinten történő növelése (sajtó, programok, ki-adványok segítségével).
2. Az időjárási események folyamatos megfigyelése és ezek rögzítése, régi események emlékeinek gyűjtése (könyvtárban, iskolában) (Keszthely, Pomáz).
3. Az élelmiszer-önellátás támogatása (pl. helyi piac, iskolai tankert – Hosz-szúhetény, Alsómocsolád).
4. Hőség- és UV-riadó terv kidolgozása és alkalmazása (Tatabánya, Pomáz, Hegyvidék).
5. Klímabarát üzletek kialakítása (Pilis).
6. A „rendkívüli időjárási jelenségekre” való felkészülés (pl. az áramszünet-re való felkészülés Szekszárdon, és árvíz, szárazság Pomázon).
7. A zöldfelületek védelme és ezek arányának növelése (Tatabánya, Pilis, Pomáz).
8. Komposztálás támogatása.
9. Iskolai klímaprogramok indítása, ezek támogatása.
10. A klímabarát közlekedés támogatása.
11. Az energiaellátásban a takarékosság és az alternatív energiaforrások használatának támogatása.
12. Zéró emisszió programhoz tartozó alternatívák és megoldások beépítése (pl. Tatabánya, Szekszárd emissziócsökkentő égéskatalizátor).
Ez a felsorolás további programokkal folyamatosan bővíthető.
10. melléklet
Antal Z. László: A természet kényszerítõ ereje és a társadalmi változások lehetõségei29
Nehéz időszakban tartjuk meg a szövetség 5. konferenciáját. Közgazdasági szak-kifejezésekkel van tele a sajtó és már mindennapi beszélgetésükben is egyre gyakrabban fordulnak elő közgazdasági szavak, fogalmak és összefüggések (árfolyam, kamat, költségvetés, adósságállomány). Ezért javasoltam, hogy ma a Tisza című verset olvassuk fel a konferencia elején. A közgazdaságtan és az ehhez kapcsolódó gondolkodásmód úgy törte át a társadalom védőfalait, mint amikor egy folyó töri át a gátakat, ahogy ezt Petőfi Sándor egy tiszai árvíz után leírta:
29 A Klímabarát Települések Szövetségének 5. konferenciáján (Budapest XII. kerület, 2011.
december 1.) elhangzott előadás szerkesztett változata, amely megjelent a Klímabarát Hírlevél 25. számában.
„Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!”
A piacgazdaság növekedési kényszere nemcsak a társadalmi, de a természeti korlátokat is áttörte már és egyre jobban látjuk, hogy „el akarja nyelni a világot”.
Most azonban önmaga is súlyos válságba jutott. Mindez fenyegető jövőt sejtet és egzisztenciális bizonytalanság érzését kelti az emberek jelentős részében. Mind-ez egyben azt is jelzi számunkra, hogy milyen nagy mértékben elszakadtunk a természettől. A mindennapi létfeltételeink legfontosabb feltételeinek biztosítása – megint egy költői szavaival: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!” (József Attila) – ma elsősorban nem a saját munkánktól, az idő-járástól és az éves termés alakulásától függ, hanem sokkal inkább nehezen át-látható, érthető és egyre bizonytalanabb pénzügyi feltételektől Az ország ebből a szempontból meglehetősen rossz helyzetben van. Hasonlóan rossz helyzetbe került az önkormányzatok többsége, a civilszervezetek és a családok egy része is. Az ugyanabban az időben a természetben történő változásokról pedig ennél sokkal kevesebb szó esik. Pedig 100 év óta nem volt ilyen száraz az idei ősz, a Dunában és a Tiszában pedig olyan alacsony a vízállás, hogy ez már a vízellátás biztonságát fenyegeti. Arról pedig még ennél is kevesebb szó esik mostanában Magyarországon, hogy a rendkívüli időjárási jelenségek és a piacgazdaság nö-vekedési kényszere között milyen az összefüggés van.
Mi, akik az éghajlatváltozással már évek óta komolyan foglalkozunk, jól tudjuk, hogy a természet is gyorsan változik és ezt a változást a fogyasztás növekedése és a népesség növekedése tovább gyorsítja. Már közel negyven éve – „A növekedés határai” című könyv megjelenése óta (1972) – közismert, hogy a gazdasági növe-kedésnek természeti korlátai vannak. Ennek ellenére a legtöbb ország vezetője/
vezetői továbbra is a gazdasági növekedést tartják az egyik legfontosabb célnak.
Egyre többen tudjuk azonban, hogy a gazdasági növekedés csak „a ter-mészet ellen folytatott háborúval” érhető el. Azt is egyre többen tudjuk, hogy ezt a „háborút” minél előbb be kell fejezni, mert ezt a háborút el-vesztettük! A természet erői előbb-utóbb arra kényszerítenek mindenkit, hogy „letegye a fegyvert”. Erről a szükséges radikális változásról beszélt Bencsik János Tatabányán november 18-án egy konferencián. A klíma- és energiaügyért felelős államtitkárral ezekről a kérdésekről korábban személyesen is beszélgettünk és jelentős üzenetnek tartom azt, hogy Bencsik János ezekről a kifejezetten nehéz kérdésekről most államtitkárként nyilvánosan is beszélt. Most mindössze néhány fontos gondolatot emelek ki ebből a közel kétórás előadásból:
– A romlás/pusztítás folyamata megállíthatatlan és ezért a várható változá-sokhoz való alkalmazkodásra kell felkészülnünk.
– A CO2-kibocsátás folyamatosan nő.
– 2030-ben az olajkitermelés már csak közel a fele lesz a mostaniak és az energiaellátásban más zavarokra is számítani kell.
– Az éghajlatvédelem valójában önvédelmet jelent.
– Merőben új gondolkodásra van szükség és új etikai kultúrát kell kialakítani.
– Korszakváltás előtt állunk.
(Az előadás kivetített képei Tatabánya város honlapján megtalálhatók: http://
kornyezetunk.noco2.hu/dok/bencsik-janos-eloadasa.pdf.)
Ezek az egész ország jövőjét meghatározó figyelmeztető szavak – a közgaz-dasági üzenetektől eltérően – nem jutnak el mindenkihez. Többek között ez a mi feladatunk, hogy ezt az üzenetet felerősítsük és minél több emberhez eljut-tassuk azért, hogy minél több önkormányzat és helyi közösség fel tudjon készül-ni a várható változásokra. De mit is jelent a „korszakváltás”, vagy tudományos megközelítésben másképp kifejezve a paradigmaváltás? Erről a kérdésről több könyvet írtak már és számos tudományos konferenciát szerveztek, de mindennek a lényegét elmondja nekünk egy irodalmi alkotás rövid részelte. Gárdonyi Géza Az én falum című könyvében leír egy történetet arról, hogy Borza János, az öreg juhász, miért nem akart megtanulni olvasni.
„A múlt nyáron sokszor meglátogattam. Kedvem volt volna rá, hogy megta-nítsam olvasni. Azonban ő csak a fejét rázta rá.
– Nem akarok pap lenni – mondta –, elég nekem a magam két könyve.
– Micsoda két könyv?
– A nappali meg az éjjeli.
– Micsoda nappali meg éjjeli?
– Nappali könyven a mező. Az éjjeli a csillagos ég.
Aztán ő tanított engem olvasni a maga két könyvéből. Megismertette velem a vérfüvet, amelytől kinyílnak a bilincsek. A Mária könyvét, amely örökké remeg a fűszálak között. A temondádfüvet, amelynek a gyökerét mindenkinek a nyakán kellene hordania. A föld füstit, amely a kopaszságról használ. A szerelem almá-ját, amelynek piros a virága. Szent Antal virágát, amely esőt jósol. A Boldogasz-szony haját, a Salamon pecsétjét és tömérdek más titkait a földnek, úgyszintén az égnek is, ahol minden csillagnak neve van; s a csillagok között táltosok meg garabonciás diákok kóborolnak. Beszélt az öreg az éghasadásról is, amikor az ég megnyílik és az ember bepillanthat a mennyországba.” (I. m. 31)
Számos más példát tudunk arról, hogy Gárdonyi Gézához hasonlóan az „írni és olvasni” tudó emberek felismerik, hogy a természet közelében élő emberek olyan tudás birtokában vannak, amely az élet fenntartása, a természet és a társa-dalom közötti harmónia kialakításban és az élet értelmének megtalálásában nagyobb segítséget nyújtanak az embereknek, mint az egyetemeken szerzett tudás. Ezek közül most csak néhány hazai példát említek meg, pedig hosszasan sorolhatnánk a hazai és külföldi példákat egyaránt. Az orvostudomány területén Oláh Andor volt az egyik olyan orvos, aki a népi gyógyításban rejlő tudás értékét felismerte és annak megőrzéséért és elterjesztésért is sokat tett. A zenében Kodály Zoltán és Bartók Béla ennek a szemléletnek a legismertebb hazai képviselői.
Daczó Árpád pedig papként döbbent rá, hogy milyen különleges ereje van a népi vallásosságnak, és arra, hogy ebben milyen fontos szerepe van a természetnek