Ma még az akadályok erőteljesen érvényesülnek és a felsorolt – és más – lehe-tőségek nem elégségesek a kitűzött célok megvalósításához. Bízunk azonban abban, hogy idővel ez változni fog, és fel tudunk készülni a várható változások-ra, és a természettel való harmónia megtalálására.
Budapest, 2010. április 24.
Az összeállítást
– a klímabarát településektől kapott beszámolók felhasználásával – Antal Z. László készítette.
8. melléklet
Antal Z. László
A Klímabarát Települések Szövetségének céljai27
A szövetség céljainak komoly tudományos háttere van. Az egész programot az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgoztuk ki, s éppen abból a célból, hogy az ezen a téren felhalmozott elméleti tudás Magyarországon is a gyakorlatban alkalmazható tudássá váljon. Ennek következtében tudományos munkámban is alapvető változások következtek be a klímabarát program elindítása óta. Azóta nem vettem részt egyetlen külföldi tudományos konferencián sem és kevesebb tanulmányt írok. Mindezek helyett az országot járom, s polgármesterekkel, más helyi vezetőkkel beszélgetek és elsősorban helyi fórumokon tartok előadásokat.
Tanulmányok helyett pedig helyi szintű klímastratégiákat dolgozok ki, a Klíma-barát Hírlevelet szerkesztem, és azért dolgozom, hogy maga a program minél eredményesebb legyen.
Mai előadásomban néhány olyan tudományos eredményt fogok ismertetni, amelyek meghatározzák a szövetség céljait. Először olyan eredményeket ismer-tetek, amelyek a kialakult helyzet jobb megismerésében segítenek, s aztán pedig olyan eredményeket, amelyeket a megoldás megtalálásában használhatunk fel.
Elsőként annak a tudományos állásfoglalásnak néhány eredményét ismerte-tem, amely 2008-ban jelent meg, s amely 13 tudományos akadémia vezetőjének közös állásfoglalása.28
Ebben olvasható a következő fontos mondat: „Az éghajlat stabilizálásához a ki bo csá tásokat fokozatosan a természetes nyelők nettó kapacitásának szintjéig kellene le csök ken teni, ami kevesebb, mint fele a mai kibocsá-tásnak.” Azaz tudományos akadémiák vezetői nem különböző (20, 30 vagy ennél is több) százalékos csökkentésről beszélnek, hanem egy olyan alapvető összefüggésre hívják fel a figyelmet, amelyet mindenki beláthat. Ez a mondat másképp fogalmazva azt jelenti, hogy a természet törvényeit be kell tartani. Az egyes településeken szerzett tapasztalatok alapján azonban elmond-hatjuk, hogy jelenleg a jogszabályokban rögzített törvények ezt gyakran nem teszik lehetővé. Ezek a jogszabályok ugyanis más megfontolások alapján készül-tek és gyakran előfordul, hogy tiltják a klímabarát programok megvalósítását (például a házak építésénél vagy a helyi gazdálkodás kialakítása esetén), vagy pedig kifejezetten előírják azt, hogy környezetpusztító módon éljünk, például az éjszakai közvilágítás esetén. Ez egy olyan ellentmondás, amelynek a
feloldá-27 A Klímabarát Települések Szövetségének 4. konferenciáján – Budapest, 2010. december 4. – elhangzott előadás bővített, szerkesztett változata.
28 Az állásfoglalást a G8 országok és a rajtuk kívül az öt legnagyobb üvegházhatású gázt kibocsátó ország tudományos akadémiáinak vezetői írták alá, s egy, e kérdéssel foglalkozó politikai tanácskozásra küldték el, ahol ennek a 13 országnak a vezetői tanácskoztak többek között az éghajlatváltozással összefüggő kérdésekről is. Megjelent a Magyar Tudomány 2008/9 számában és a Klíma ba rát települések (2008) című kötetben.
sa nélkül nem lehet klímabarát céljainkat megvalósítani. Szerencsére ezt már többen felismerték, és komoly erőfeszítések történnek ennek az ellentmondás-nak a feloldására.
A következő megállapítás, amit kiemelek, a víz fontosságára hívja fel a figyel-münket, hiszen a felsorolásban nem véletlenül éppen ez került az első helyre.
„A legsérülékenyebb területek a vízkészletek, az élelmiszer-ellátás, az egészség, a tengerparti települések és néhány ökoszisztéma (különösen a sarkvidékeken, a tundraövben, a magashegységekben és korallzátonyokon).” A víz kérdése a klímabarát települések számára is alapvető fontosságú kérdés. Ezért készült el az MTA Szociológiai Kutatóintézetének közreműködésével Pomáz vizes straté-giája, s minden településnek azt javasoljuk, hogy ennek felhasználásával készít-se el a saját vizes stratégiáját. A vízzel kapcsolatban azt is tudnunk kell, hogy a hazai vízfogyasztás mennyiségét – amely kb. 130 liter/fő/nap – a jövőben min-denképpen mérsékelni kell. Nem használhatunk el ennyi vizet, amikor másoknak még tiszta ivóvizük sincs, vagy kilométereket kell gyalogol-niuk a napi néhány liter tiszta víz megszerzéséért. A nyilvánvaló morá-lis érvek mellett a várható változások is rákényszerítenek majd minket a fogyasztás korlátozására. Ezekre – s számos más hasonló jellegű vál-tozásra – már most fel kell készülnünk. E felkészülés segítése szintén fontos célja a klímabarát településeknek.
A következő, számunkra is jelentős üzenetet hordozó tudományos kutatási eredményt nemrég a Pentagon hozta nyilvánosságra. Jól tudjuk, hogy a tudo-mányos kutatásokra a legtöbb pénzt a hadiiparban költik. Így ezt az eredményt is alapos kutatás előzhette meg. A jelentés szerint 2015-re várható az olajkiter-melés csúcsa. Ezt követően a ma még „olcsó” olaj kiterolajkiter-melése fokozatosan csök-kenni kezd. A mai erőviszonyok ismeretében arra számíthatunk, hogy mi is egyre kevesebb olajat tudunk majd felhasználni, miután az olajért folyó küzde-lem a jelenleginél keményebbé válik. A gazdasági lehetőségeink reális számbe-vétele alapján pedig kevés esélyünk van arra, hogy a csökkenő olaj helyett az ország át tud állni a ma még költséges alternatív források (vagy más várhatóan szintén dráguló energiaforrások) használatára. Azaz a klímaváltozástól és az üvegházhatású gázok kibocsátásától függetlenül egy, a jelenleginél ala-csonyabb energiafogyasztással is működő társadalom kialakítása a jövő egyik kulcskérdése.
A kialakult helyzet jobb megértéshez végül Láng István egy konferencián elmondott javaslatát ismertetem. Láng István a legtekintélyesebb klímakutató Magyarországon. Láng István ebben az előadásában azt fogalmazta meg, hogy az éghajlatváltozás Magyarországon várható hatásai miatt a mezőgazdasági ter-melés és az élelmiszer-ellátás veszélybe kerülhet. Szükségesnek tartja, hogy erre felkészüljünk, s legyen élelmiszer-tartalékunk, amelyhez hozzátartozik a kon-zervipari termékek mellett a takarmány és a vetőmagtartalék is. Úgy gondolom, hogy egy olyan ember javaslatát, aki évtizedek óta ezzel a kérdéssel magas szinten foglalkozik, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az intézet múlt évben megjelent kiadványában (Antal Z. László – Botos Barbara – Leidinger Dániel
2009) olvasható, hogy ezt mi is fontosnak tartjuk, de gondolni kell arra is, hogy a tartalékok elfogyhatnak, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés kockázatai növekedni fognak és a nagy ellátórendszerek (ezek között az élelmiszer és a vízellátás is) sérülékennyé válhatnak. Ezért az élelmiszer-önellátás és a víz-ellátás biztonságának növelése az éghajlatváltozásra adható legfontosabb válaszok közé tartoznak.
A kialakult helyzet összefoglalásaként azt mondhatjuk el, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a Föld és a modern társadalmak „betegsége” nagyon súlyos, s ez az állapot – ma még a klímabarát településeken is – napról napra súlyosab-bá válik.
Mindezek alapján úgy látom, hogy komolyabb és sokkal nehezebb változások előtt állunk, mint a kilencvenes évek elején. A Szövetség további célja, hogy ezekre a várható változásokra minél alaposabban felkészüljünk.
A „diagnózis” után néhány gondolat a gyógyulás és a gyógyítás lehetőségeiről.
A klímabarát településekkel közösen végzett többéves munka után a legfonto-sabb eredmény az – amelyet a nemzetközi tapasztaltok is megerősítenek –, hogy hasonló helyzetbe kerültünk, mint azok az orvosok, akik nagyon szeretnék a betegüket meggyógyítani, de megismerve az orvostudomány korlátait, tudják, hogy ezt nem tudják megtenni. Ezeket a korlátokat felismerve ma már – itthon és külföldön egyaránt – egyre több orvos alkalmazza a természetes és az alter-natív gyógyítás módszereit. (Ezek egy részét ma már az orvosi egyetemeken is tanítják.)
A „megsebzett bolygó” és a legyengült társadalmak „gyógyításhoz”
szintén nem elegendőek a mai tudományos módszerek. A tudományos eredmények ismerete és alkalmazása mellett szükségünk van a művé-szetek és a vallások segítségére is! A művéművé-szetek közül most csak a filmmű-vészetet említem, amely számos kiváló, e témában készített film segítségével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az éghajlatváltozás híre és jelentősége sok emberhez és közösséghez eljutott, s ahhoz is, hogy világszerte egyre többen keresik a megoldás lehetőségeit. A vallások szerepe több szempontból is fontos a megoldáskeresésben. Elsősorban azért, mert a lehetséges megoldások jelentős része a fogyasztás mérséklésével jár együtt. A fogyasztói társadalom keretei között – amikor a kialakult vészhelyzet ellenére még mindig nagyon erőteljesek a fogyasztás növelésére ösztönző üzenetek – a vallások képesek olyan célok megfogalmazására, s azok közvetítésére, amelyek az emberi életnek a fogyasz-táson túlmutató értelmet adnak. De azért is szükségünk van a vallások segítsé-gére, hogy emberhez méltó módon tudjunk elbúcsúzni azoktól, akik a várható változások miatt fejezik be az életüket. De ettől függetlenül is fontos kérdés ez, mert az emberi nem egyik – véleményem szerint a legfontosabb – sajátossága, hogy eltemeti a halottait.
Természetesen a Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként a tudományos mórszereket is fontosnak tartom, de – a természet gyors változásai miatt – az egyes tudományágaknak a társadalomra, a gazdaságra, a politikára és a min-dennapi életre gyakorolt hatásában szintén elengedhetetlenek és
szükségszerű-ek a változások. Az egyik olyan tudományterület, amelyre a jövőben az eddigi-eknél jobban kell figyelnünk az a néprajz. A néprajztudomány olyan társadalmakról és helyi közösségekről gyűjtött össze alapvető ismereteket, amelyek még – többé-kevésbé – képesek voltak a természettel való összhang megteremtésére. Olyan társadalmakat ismerhetünk meg a néprajztudo-mányi kutatások segítségével, amelyek még tudták, hogy a természet törvényeit be kell tartani. Ennek a harmonikus kapcsolatnak a megtar-tása szintén a klímabarát települések céljai közé tartozik, ezért érdemes a néprajzi kutatások eredményeit folyamatosan tanulmányozni, s meg-vizsgálni azt, hogy ezek az eredmények hogyan és milyen feltételek között hasznosíthatók a 21. században.
Végül a nyelv kiemelkedő fontosságát emelem ki a megoldás keresésében.
Minden társadalmi együttműködésben komoly szerepet tölt be a nyelv. Külö-nösen nehéz helyzetekben szükséges, hogy minél gyorsabban és pon-tosabban „értsük egymást”. A nyelvünk ápolása és védelme ezért válik a klímaprogram részévé, de azért is, mert közösséget erősítő szerepe is van. Az erős közösségek léte pedig az előttünk álló feladatok megoldá-sának az egyik legfontosabb feltétele. Ezért fogadtam nagy örömmel a nyelvünk védelmében Pomázon megfogalmazott felhívást. Ez a felhívás azt ja-vasolja, hogy minden rendezvényünkön szánjunk néhány percet nyelvünk vé-delmére. Ennek elfogadását ezért javasoltam minden klímabarát településnek, és ezért olvasok fel egy-egy verset a szövetség rendezvényein. (A művészetek ezen a téren is segítik a munkánkat.) A mai rendezvényre József Attila: Kertész leszek című versét hoztam el.
József Attila: Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton – ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág.
1925. április
Az a vers, mely a természet és az ember között, a harmonikus és békés kapcsolat lehetőségének költői megfogalmazása, de a vége meglehetősen szomorú. A klímabarát települések célja a pusztulás elkerülése és az elveszett harmónia újbóli megtalálása.
Bízom benne, hogy Magyarországon is – számos más országhoz hasonlóan – egyre több település ismeri fel a helyi szintű cselekvés lehetőségeit, s velük is együttműködve nagyobb esélyünk lesz arra, hogy megtaláljuk a ma még gyó-gyíthatatlannak látszó „betegség” gyógymódját.