Az 1848/1849-as magyar forradalom és szabadságharc, a jogegyenlőség

3.2. A magyar nemzetiségi jogalkotás alapjai és eredményei

3.2.3. Az 1848/1849-as magyar forradalom és szabadságharc, a jogegyenlőség

Az 1848. évi áprilisi alaptörvényekkel⁴⁹⁶ megalkotott új magyar alkotmányos berendezkedés kiindulópontja a liberális reformellenzék rendi politikai nemzet fogalmának és jogának kiterjesz-tésén alapuló⁴⁹⁷jogegyenlőség tétele volt.⁴⁹⁸ A kor gondolkodói szerint az egyéni jogok kiter-jesztése a közjó és a közérdek alapfeltételeként a társadalmi béke és igazságosság alapja,⁴⁹⁹ így a jogegyenlőség tétele alapján a rendi magyar nemzet politikai jogait a törvényhozás kiterjesztette a kor körülményei között a lehető legszélesebb körben az ország lakosságára nemzetiségtől függetlenül.⁵⁰⁰ Báró Wesselényi miklós⁵⁰¹ szemléletes szavai szerint:

„imám szavai ezek: Az eddig elnyomottakot emeljük magunkhoz, emeljük oda, hova őket isten teremtette. – legyenek az eddigi jobbágyok s zsellérek többé nem parasztok, pórnép, misera plebs, hanem szabad polgárok, legyenek velünk

Az erdélyi három nemes nemzetekből álló tekintetes rendeknek 1790-dik esztendőben Karátson havának 12-dik napjára szabad királyi városba Kolosvárra hirdettetett, és több következett napokon tartatott közönséges gyüléseikben lett vég-zéseknek és foglaltosságoknak jegyző könyve, 1790. december 12.–1791. augusztus 9. kolozsvár, ref. kolégyom. 1791.

483.

495 supplex libellus Valachorum. in: köllő károly (szerk.): Supplex Libellus Valachorum. Bukarest, kriterion könyvkiadó, 1971. 100‒102.; mikó (1944) i. m. 31–32.

496 Az V. Ferdinánd király (ur.: 1830–1848) által 1848. április 11-én szentesített 31. törvénycikkből álló törvénycso-mag. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1836–1868. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1896. 215‒255.; eckhart i. m. 257‒262.; nagy (1907) i. m. 198.; toldy i.

m. X., 279‒307.

497 cartledge (2016) i. m. 195.; erdődy i. m. 59‒60.; Ferdinandy i. m. 129.; katus (2016a) i. m. 610.; szabó (1848) 110‒112., 117‒118., 119‒120., 122‒123.

498 nagy (1907) i. m. 129.; Pajkossy (2019b) i. m. 207.; romsics (2017) i. m. 328‒329.; sári i. m. 17.; schlett (2009) i. m. 491‒505, 546‒548.

499 takács Péter: Helyes jog. in: szabó miklós (szerk.): Jogbölcseleti előadások. miskolc, Bíbor kiadó 1998. 103‒110.

500 cheresteşiu, Victor: Az 1848-as forradalom. in: Erdély története II., Bukarest, A román népköztársaság Akadémiájának kiadója, 1964. 4‒6.; gergely András: A forradalom és az önvédelmi háború (1848–1849). in:

gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest, osiris kiadó, 2019. 242.; révész t. mihály ‒ stipta istván ‒ Völgyesi levente: Az alkotmányos monarchia. in: mezey Barna (szerk.): Magyar Alkotmánytörténet. Budapest, osiris kiadó, 2003. 244‒251., máthé ‒ mezey ‒ révész t. i. m. 269.; mikó (1944) i. m. 48–49.

501 Báró Wesselényi miklós az 1848. évi kolozsvári erdélyi országgyűlés hetedik ülésén in: Erdély-Nagyfejedelem-ség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29.–július 18. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 21.

egyenlő kötelességek alatt álló s jogokkal felruházott honfitársaink, és legyenek velünk jog s szabadság közös érdeke által a hon szolgálatjára s védelmére felhívott testvéreink!!”

Az utolsó rendi országgyűlés a fenti tétel alapján a rendiséget felszámolva kí-vánta a modern magyar államot megteremteni⁵⁰² abban a hitben, hogy a jogegyen-lőség felszámolja a nemzetiségi ellentéteket,⁵⁰³ továbbá elvezet a nemzetiségek feltétlen lojalitásához.⁵⁰⁴

A fenti folyamattal párhuzamosan a magyar állam erdéllyel együtt értett területi egy-ségének programja,⁵⁰⁵ az unió is megvalósult az 1848. évi Vii. törvénycikk⁵⁰⁶ által.⁵⁰⁷ ma-gyarország és erdély egyesítését⁵⁰⁸ az erdélyi országgyűlésen – kezdetben a szászok által is támogatottan,⁵⁰⁹ utóbb emlékiratukban kiváltságaik féltésének hansgúlyozásával⁵¹⁰ –

502 Búsbach (1906a) i. m. 5–6, 13–16,27–47, 50–57.; szabó (2016) i. m. 59.; schlett (2009) i. m. 655‒670.

503 Hermann róbert: Forradalom és szabadságharc (1848–1849). in: tóth istván györgy (szerk.): Millenniumi Magyar Történet. Budapest, osiris kiadó, 2001. 385.; egyed (2010) i. m. 520.; gyurgyák (2007) i. m. 21‒22., 35‒36., 40.; romsics (2017) i. m. 330‒331.; romsics (2018b) i. m. 37‒38.; schlett (2009) i. m. 673‒674.

504 miskolczy (2004) i. m. 221‒222.; mikó (1944) i. m. 39–40.; Pajkossy (2019a) i. m. 207.

505 szabó (1848) 97‒110.

506 1848. évi Vii. törvény-czikk magyarország és erdély egyesítéséről. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvény-tár ‒ 1836–1868. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin Törvény-társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1896.

231‒232.

507 cheresteşiu i. m. 6.; nagy (1907) i. m. 49.; romsics (2017) i. m. 334.

508 Báró kemény Ferenc az 1848. évi kolozsvári erdélyi országgyűlést megnyitó beszéde szerint: „Azon óhajtás létesítésére hiván fel felséges fejedelmünk, melyet régóta ápol oly sok honfi kebel, mely eredetét talán ama napon és órában vette, midőn azon békepontok Írattak alá, melyek erdélyt szeretett nagyobb testvérétől több mint 3 századra külön szakasztották – és hogy mindeneket egybefoglaljak, békés átalakulásunknak sokolda-lú szövevényes problémája s a különböző nemzeti érdekek egybeolvasztása, van azon kegy. királyi előadások által tulajdon kezeinkbe letéve. […] erdély jelen viszonyai közt többé nem maradhat, ki ősi alkotmányunknak az újabb korhozi módosítását ellenzené; nincs annyira elfogult, ki a korszerű haladás ellen szót emelni meré-szeljen; nincs ki ne látná azon veszélyt, melylyel az összes monarchia, azon szép birodalom, mely egy szelid kormány alatt, a különböző népfajok és nemzetiségek különbségét nem esmerő hivsége és egyesítése által nagygyá és hatalmassá vált, a személy és vagyon bátorsága mellett, kereskedése által gazdag és virágzó ál-lásra emelkedett, békés szellemével europa nemzeteinek például ment elől, jelenleg a felizgatott kedélyek és főbbként a nemzeti érdekek bal – mondhatom – szerencsétlen felfogása által fenyegettetik; s éppen azért, an-nál nagyobb hazafi örömmel tapasztaljuk hazánkban minden különbség nélkül azon osztatlan értelmet, azon tökéletes egyesülést, hogy a magyarhonnak jövendője, csak a dicsőségesen uralkodó ausztriai ház szárnyai alatt, s a Pragmatica sanctio által közös oltalomra szorosan összekötött országok egységében feltalálható.”

in: Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29.–július 18. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 1–2.

509 Az 1848. évi kolozsvári erdélyi országgyűlés második ülése. in: Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29.–július 18. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 13–14.; mikó (1944). i. m. 52–53.

510 A 39. iromány – A szászok „emlékirati óvásuk” kiváltságaiknak az unió által lehető veszélyezése ellen. in:

Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt or-szággyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29.–július 18. Irománykönyv. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 18–20.

gadott⁵¹¹ 1848. évi i. törvénycikk⁵¹² pontosította a nemzeti, vallási és nyelvkülönbség nélküli⁵¹³ jogegyenlőség kimondásával.⁵¹⁴

Az 1848. évi áprilisi törvényekkel⁵¹⁵ megalapozott polgári átalakulás általános jogegyen-lőség tétele külön kodifikálás és kartális alkotmány megfogalmazása nélkül,⁵¹⁶ de a rendiség felszámolása, az úrbéri viszonyok eltörlése, a közteherviselés bevezetése és a legfontosabb jogok kodifikációja által⁵¹⁷ tényleges tartalmat és jogi elismerést nyert, a magyar állam alkot-mányos monarchiává alakult.⁵¹⁸ Az új alkotmányos rendben a román, horvát, szerb, szász, sváb, szlovák, ruszin és más nemzetiségek kivétel nélkül a magyar politikai nemzet egyenjogú

511 5. iromány – 1-ső t.-czikk erdélynek magyarhonnali egyesüléséről. in: Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi má-jus 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29.–július 18. Irománykönyv. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 3.; 6. iromány – Felirat ö felségéhez az egyesülésről kelt törvényezikkek megerősitése tárgyában. in: Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848.

május 29.–július 18. Irománykönyv. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 3–4.; 7. iromány – Felirat nádor ő fensé-géhez és a minisztériumhoz a m. honnali egyesülésről kelt törvényczikk tárgyában. in: Erdély-Nagyfejedelem-ség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29.–július 18. Irománykönyv. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 4–5.; 51. iromány – erdélynek magyarhonnal való egyesüléséröli törvényczikk megszentesítése. in: Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és iromány-könyve, 1848. május 29.–július 18. Irománykönyv. kolozsvártt, Demjén lászló, 1861. 25–27.

512 1848. évi erdélyi i. törvénycikk magyarország és erdély egygyé alakulásáról. 1848. évi törvénycikkelyek. i.

czikkely. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1540-1848. évi erdélyi törvények, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1900. 667‒669.

513 maior, liviu: revoluția de la 1848-1849 în transilvania. in: Pop, ioan-Aurel ‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Transilvaniei Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transil-vane ‒ editura episcopiei Devei și Hunedoarei, 2016. [a továbbiakban: maior (2016a)] 335‒338.; egyed ákos:

erdély országgyűlése. Az uniótörvény elfogadása. A székelykérdés a kolozsvári országgyűlésen. in: egyed ákos ‒ Hermann gusztáv mihály ‒ oborni teréz (szerk.): Székelyföld története II. kötet. Budapest‒kolozsvár‒

székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsészettudományi kutatóközpont ‒ erdélyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső múzeum, 2016. 549‒550.; miskolczy Ambrus: erdély a forradalomban és a szabad-ságharcban (1848–1849). in: köpeczi Béla (szerk.): Erdély rövid története. Budapest, Akadémiai kiadó, 1993.

[a továbbiakban: miskolczy (1993b)] 436‒437.; Pál-Antal (i.m.) 2004. 52.

514 egyed (2010) i. m. 141‒145.; Jancsó (1899) i. m. 509‒526.; kisteleki i. m. 276.; mikó (1981b) i. m. 57.; romsics (2018b) i. m. 48.

515 katus lászló: magyarország a Habsburg monarchiában (1711‒1918) – A polgári magyarország születése (1648–1918) ‒ Polgári forradalom és szabadságharc. in: romsics ignác (szerk.): Magyarország története. Buda-pest, Akadémiai kiadó, 2016. [a továbbiakban: katus (2016c)] 637.; Ferdinandy i. m. 130‒131.

516 szabó istván: történeti alkotmány a polgári a korban. in: csehi zoltán ‒ szabó istván ‒ schanda Balázs

‒ Varga zs. András (szerk.): A Hármaskönyv 500. évfordulóján. A boldogságos Szent Erzsébet özvegy ünnepén, Bu-dapest, Pázmány Press, 2015. 176‒177., 182.

517 csizmadia Andor: Az állampolgári jogegyenlőség, a földesúr-jobbágy viszony felszámolása és a szabadság-jogok a forradalom és a szabadságharc alatt. in: csizmadia Andor (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Buda-pest, nemzeti tankönyvkiadó rt., 1998. 295‒297.; nagy (1907) i. m. 129.; szente (2011) i. m. 211‒212.

518 sólyom lászló: Az Alkotmány emberi jogi generálklauzulájához vezető út. in: sólyom lászló: Documenta ‒ Alkotmányjog. Budapest, HVg‒orAc lap- és könyvkiadó kft. 2019. 508‒510.; kukorelli istván ‒ takács imre: A magyar alkotmány története. Az alkotmányos rendszerváltozás jellemzői in: kukorelli istván (szerk.): Alkotmánytan I. Budapest, osiris kiadó, 2002. 55.; szabó (1848) 128‒130., 147‒154.

jaivá, quasi a magyar rendi nemesség tagjaivá váltak⁵¹⁹ beszélt nyelvüktől, kulturális közösségi hovatartozásuktól függetlenül, megalkotva az új natio Hungaricat. ennek eredményeképpen a politikai jogok szempontjából kiemelt jelentőségű, közel hét évtizedig hatályban maradt⁵²⁰ választójogi törvény, az 1848. évi V. törvénycikk⁵²¹ nyelvi feltételeket nem támasztott az aktív választójog tekintetében, a passzív választójog feltételeként a magyar nyelvtudást is csak a törvényhozás magyar nyelve miatt követelte meg. A törvény a korábbi aktív választójog fenntartása mellett alapvetően vagyoni cenzusokat határozott meg,⁵²² amely által a korban széles aránynak számító módon az összlakosság 7-9%-a nyert választójogot.⁵²³

A magyar politikai vezetés a forradalom győzelmétől és a jogkiterjesztéstől alapvetően azt várta ‒ mint utóbb kiderült, túlzottan optimistán ‒, hogy a nemzetiségi kérdés a jog-egyenlőség és a jogkiterjesztés eszközeivel⁵²⁴ a natio Hungarica tételével és a rendi különb-ségek felszámolásával⁵²⁵ magától megoldódik.⁵²⁶ A magyar királyságban honos nemzetiségek, bár a jogegyenlőséget elfogadták és üdvözölték,⁵²⁷ így ‒ az erdélyi románok kivételével és velük ellentétben ‒ már ezen új alkotmányos berendezkedés alapján a továbbiakban nem rendi kivált-ságokért küzdöttek,⁵²⁸ hanem a korábbi magyar példa mintája szerint és annak érvrendszerét megismételve és felhasználva elsősorban nyelvi-kulturális jogokat,⁵²⁹ illetve később közigazgatási jellegű, mai fogalmaink szerinti területi alapú önkormányzati igényeket fogalmaztak meg az új magyar állammal szemben.⁵³⁰ A nemzetiségi mozgalmak igényeiket nyelvi és kulturális

519 eckhart i. m. 263‒264.; Ferdinandy i. m. 131‒132.; nagy (1907) i. m. 119‒120.

520 szabó istván: A választási rendszer az 1920-as választásokon. in: máthé gábor ‒ révész t. mihály ‒ gosz-tonyi gergely (szerk.): Jogtörténeti Parerga. Ünnepi tanulmányok Mezey Barna 60. születésnapja tiszteletére. Buda-pest, elte eötvös kiadó, 2013. 350.

521 1848. évi V. törvény-czikk az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1836–1868. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. inté-zet és könynyomda, 1896. 223‒230.

522 Föglein gizella ‒ mezey Barna ‒ révész t. mihály: Az országgyűlés. in: mezey Barna (szerk.): Magyar Alkot-mánytörténet. Budapest, osiris kiadó, 2003. 319‒320.; gergely i. m. 248.; katus (2016c) i. m. 638.; romsics (2017) i. m. 334.; romsics (2019b) i. m. 225.

523 kurunczi gábor ‒ szabó istván: Választójog és választási rendszerek. in: csink lóránt – schanda Balázs – Varga zs. András (szerk.): A magyar közjog alapintézményei. Budapest, Pázmány Press, 2020. 781‒782., che -resteşiu i. m. 5.; romsics (2019b) i. m. 225.

524 eötvös (1903) i. m. 56‒57.

525 Ferdinandy i. m. 130‒131.

526 gyurgyák (2007) i. m. 21‒22., 35‒36., 40.; Hermann (2001) i. m. 385‒387.; katus (2016a) i. m. 610.; mikó (1944) i. m. 48–49.; Vermes i. m. 27‒28.

527 egyed ákos: Forradalom székelyföldön. in: egyed ákos ‒ Hermann gusztáv mihály ‒ oborni teréz (szerk.):

Székelyföld története II. kötet. Budapest‒kolozsvár‒székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsé-szettudományi kutatóközpont ‒ erdélyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső múzeum, 2016. 520., 526‒527.;

gergely i. m. 246.

528 schlett istván (szerk.): A nemzetiségi törvényjavaslat országgyűlési vitája. 1868. Budapest, ttFk – kortárs ki-adó, 2004. 5‒6.; katus (2016c) i. m. 639‒642.; mikó (1944) i. m. 43–48.

529 schlett (2009) i. m. 674‒679.

530 cartledge (2016) i. m. 220‒224.; Hermann (2011) i. m. 385‒387.; romsics (2017) i. m. 336‒337.

dalról a magyar nyelvharc érveire és a magyar nemesség Ausztriával szembeni küzdelmének példájából merítették, a területi alapú ‒ egyes nemzetiségek által eltérő mértékben megfogal-mazott, de ekkor még alapvetően a magyar szent korona országain belüli ‒ önkormányzati igényeinek alapját és indokolását többek között az addigi horvát közjogi különállásra,⁵³¹ a Ha-tárőrvidék, Fogarasvidék és a temesi Bánság korábbi helyzetére, valamint az erdélyi szász universitas quasi nemzetiségi alapú különállására alapozták a karlócai, balázsfalvi és liptó-szentmiklósi nemzeti gyűléseiken.⁵³² A liberális alapállásból fakadó igények elutasítása ezen követelésekkel szemben ‒ a jogkiterjesztéssel azonos módon ‒ azon a hipotézisen alapult, hogy a többség erkölcsi fölénye és a jogegyenlőség által meginduló gazdasági fejlődés a te-rületi alapú követeléseket is meghaladottá teszi.⁵³³ A liberális politikai alapállás szerint a közjogi értelemben külön kollektív entitásként definiált nemzetiségek jogi elismerése, illetve igényeik és köve-teléseik teljesítése egyrészt – az egy magyar politikai nemzettel konkuráló – új és több politikai nem-zetfogalmakat eredményezett volna,⁵³⁴ másrészt a felszámolandó privilégiumok és partikularizmusok államon belül államot képező fragmentáció megismétlését jelentette volna. Mindezek eredményeképpen a liberális, jogegyenlőségen alapuló új magyar alkotmányos rend ‒ amely tehát alig kezdte meg a rendiség és a partikularizmus felszámolását ‒ a nemzetiségek kollektív entitásként való elisme-rését és ezen alapuló különjogaik kodifikálását nem vállalhatta fel, azokat a magyar állameszmével ösz-szeegyeztethetetlennek tekintette, és ezen okokból ‒ nem nacionalista alapállásból ‒ utasította el.⁵³⁵

A jogkiterjesztés elve és a feudalizmus eltörlésének szorgalmazott programja erdélyben szükségképpen a legnagyobb mértékben a román lakosságot érintette.⁵³⁶ Az erdélyi románok magatartása az 1848. május 15-i balázsfalvi gyűlésen elfogadott politikai programon⁵³⁷ alapult, amely az áprilisi törvények liberális alkotmányos berendezkedésétől függetlenül továbbra is a fen-tiekben ismertetett és meghaladott rendi alapon fogalmazott meg kiváltságok iránti igényt, hangsúlyozottan fenntartva a román rendi nemzet elismerésének követelését a magyaror-szággal való erdélyi egyesülés feltételeként.⁵³⁸ A fenti jogi alapokon az erdélyi románok nyíltan

531 erdődy i. m. 62.

532 ábrahám Barna: A nemzetiségi törvény szlovák szemmel. Erdélyi Jogélet, 2020/2. 126–127; gergely i. m.

246‒248.; katus (2016c) 639‒642.; mikó (1944) i. m. 44–48.; romsics (2020b) i. m. 130‒131.

533 gyurgyák (2007) i. m. 21‒22., 35‒36., 42.; Vermes i. m. 25.

534 gyurgyák (2007) i. m. 41‒42.

535 niederhauser emil: 1848. in: gonda imre ‒ niederhauser emil: A Habsburgok. Budapest, Pannonica ki-adó, 1998. 175.; gyurgyák (2007) i. m. 41.; mikó (1944) i. m. 48–49.; schlett (2009) i. m. 677.

536 egyed ákos: Jakab elek életműve. in: egyed ákos (szerk.): Jakab Elek tanulmányok. Bukarest, kriterion könyv-kiadó, 1986. 9‒11.

537 Jakabffy elemér: A román példa. Magyar Kisebbség, 1922. i/1. 16‒20.; egyed (2010) i. m. 106‒117.; Durandin i.

m. 126‒127.; Jordáky i. m. 11‒16.; maior (2016a) i. m. 322‒335.; mikó (1944) i. m. 50–55.; mikó (1981b) i. m. 57.;

romsics (2018b) i. m. 47‒48.

538 egyed ákos: székelykérdés a pesti népképviseleti országgyűlésen. in: egyed ákos ‒ Hermann gusztáv mi-hály ‒ oborni teréz (szerk.): Székelyföld története II. kötet. Budapest‒kolozsvár‒székelyudvarhely, magyar tu-dományos Akadémia Bölcsészettudományi kutatóközpont ‒ erdélyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső

múze-az unió ellen foglaltak állást,⁵³⁹ amelynek ténybeli indokát az képezete, hogy míg a különálló erdélyi nagyfejedelemségben a románok számszerű többséget képeztek,⁵⁴⁰ az unióval lét-rejött új magyar királyságban a románság már csak egyike volt a számos egyéb kisebbsé-geknek.⁵⁴¹ Az erdélyi románok magatartása abból a szempontból is hangsúlyosan eltért a többi kisebbség politikai alapállásától, hogy a magyar állam területi integritásának elvét feladva a két román fejedelemséggel való egyesülés programját is magáévá tette.⁵⁴² mind-azonáltal megjegyzendő, hogy a magyarországi románok az erdélyi románoktól eltérően alapvetően a magyar kormány fenti politikáját és az uniót támogatták.⁵⁴³ A román kérdés fontosságát felismerve, annak megoldása érdekében elsőként báró Wesselényi miklós,⁵⁴⁴ majd később a román képviselők a balázsfalvi program alapján törvényjavaslatot nyújtottak be a román nemzet polgári jogainak egyenlőség alapján való biztosításáról.⁵⁴⁵ A törvényja-vaslat a rendi nemzeti elismerés programján túl nyelvi, oktatási és egyházszervezeti kérdé-seket tartalmazott, és ekkor még nélkülözte a későbbi föderatív elemeket.⁵⁴⁶ Annak ellenére, hogy a benyújtott törvényjavaslatot külön az országgyűlés nem tárgyalta, annak a magyar állameszmével összhangban álló nyelvi, oktatási és egyházszervezeti elemei később nem csak a román kisebbség javára,⁵⁴⁷ hanem általános jelleggel kerültek kodifikálásra mind az 1849. évi Viii. törvénycikk a nemzetiségekről, mind a nemzetiségi törvény rendelkezéseiben.

Az 1848 szeptemberétől eszkalálódó és szabadságharcba torkolló események,⁵⁴⁸ valamint a nemzetközi helyzet alakulása az elvi különbségektől függetlenül a nemzetiségi igények érdemi tárgyalását az első népképviseleti országgyűlésben lehetetlenné tette,⁵⁴⁹ egyben rávilágított arra, hogy a polgári szabadságjogok kiterjesztése a megerősödött nemzeti eszmével szemben nem tel-jesíti a nemzetiségi kihívás megoldásának elvárt és remélt eredményét.⁵⁵⁰ A kérdés törvényhozási tárgyalásának lehetetlenségének oka volt továbbá, hogy társadalom és politikai vezetés

um, 2016. 556‒557.; cheresteşiu i. m. 29‒30.; 35‒59.; Jancsó (2004) i. m. 43‒46.; ionescu i. m. 715.; makkai (1989) i. m. 238‒239.; marcu (1997) i. m. 153.; taylor i. m. 83.

539 magyar sándor: „magyarbarát” románok 1848–1849-ben. Pro Minoritate, 2002/nyár. 52‒54.; egyed (2010) i.

m. 106‒117., 158.; gergely i. m. 247.; Jancsó (1899) i. m. 447‒481.; kisteleki i. m. 255.; makkai (1989) i. m.

223.; miskolczy (1993b) i. m. 430., 434‒435.; mitu i. m. 152.; romsics (2020b) i. m. 131.

540 Xenopol, A.D.: românii și ungurii. in: schifirneț, constantin (szerk.): A.D. Xenopol Românii și ungurii, Bu-curești, editura Albatros, 1999. 26‒33.

541 mikó (1944) i. m. 40.; raffay i. m. 45‒46.

542 cheresteşiu i. m. 9‒10., 54‒59.; Jancsó (1899) i. m. 482‒508.; murzea ‒ matefi i. m. 134‒136.

543 cheresteşiu i. m. 14., 97.; magyar i. m. 55‒56., 58.; szenczei i. m. 41‒42.

544 Jancsó (1899) i. m. 552‒554.

545 Jancsó (1899) i. m. 554‒567.; katus (2016c) i. m. 641.; mikó (1944) i. m. 54‒59.; miskolczy (1993b) 445.

546 cheresteşiu i. m. 73‒74.; egyed (2010) i. m. 168‒169.; Jancsó (2004) i. m. 47‒49.; mikó (1981b) i. m. 57‒58.

547 egyed (2010) i. m. 172‒173.

548 eckhart i. m. 267‒272.; gergely i. m. 252‒276.; gyurgyák (2007) i. m. 54.; Hermann (2001) i. m. 387‒396.;

mikó (1944) i. m. 60.; romsics (2017) i. m. 338‒343.

549 egyed (2010) i. m. 169‒171.; katus (2016c) i. m. 645‒648., 641.

550 kosáry i. m. 246‒246.

egyaránt a nemzetiségi mozgalmakat ‒ nem minden alap nélkül ‒ a bécsi udvar intrikáinak tudta be.⁵⁵¹ A folyamatok végül a felek közötti bizalomvesztéshez, fegyveres konfliktushoz és polgárháborúhoz vezettek,⁵⁵² nemzedékekre hatóan meghatározva a magyarság és a ma-gyarországi nemzetiségek viszonyát.⁵⁵³

A kialakuló belháború, az erdélyben kitört polgárháború sürgető és a nemzetiségekkel való megbékélést szolgáló megoldásokat kívánt,⁵⁵⁴ amely megoldási igényre hangsúlyosan ha-tottak a hadi helyzet magyar részről való kedvezőtlen fordulatain túl azok a már egyre inkább előre törő nemzetiségi igények, amelyek a magyar szent korona országainak területi integ-ritásával szemben egyfajta osztrák föderáció igényét fogalmazták meg elsősorban horvát, szerb, illetve román részről. ezen nemzetiségi igények közjogi betetőzését azok részbeni teljesítésével az i. Ferenc József (ur.: 1848–1916) 1848. december 2-i trónralépését követően ismételten abszolutista és centralista alapállást valló udvar⁵⁵⁵ által bevezetett 1849. március 4-i olmützi Alkotmány jelentette.⁵⁵⁶ A dicsőséges tavaszi hadjárat magyar katonai sikerei, il-letve az ezek alapján 1849. április 14-én elfogadott és az 1849. évi ii. törvénycikkel⁵⁵⁷ beiktatott Függetlenségi nyilatkozat alapvetően változtatta meg a politikai erőviszonyokat.⁵⁵⁸

A Függetlenségi nyilatkozat, valamint az a tény, hogy az olmützi Alkotmány centra-lizált alapállása a nemzetiségi igényeket is csak részben elégítette ki,⁵⁵⁹ azt eredményezte, hogy 1849 májusában már a nemzetiségi mozgalmak is a magyar kormányzattal való meg-egyezés szándéka felé mozdultak el.⁵⁶⁰ ezt felismerve az 1849. május 2-án hivatalba lépett szemere-kormány kezdte meg egy nemzetiségi törvény előkészítését, amely alapkoncepciója szerint az egységes és oszthatatlan magyar államon belül nyelvi alapon részesítette volna

551 maior (2016a) i. m. 346‒349.; romsics (2018b) i. m. 50‒51.; szemere i. m. 70., 76.; szenczei i. m. 35‒38.; ze-idler (2001) i. m. 17.

552 cheresteşiu i. m. 85‒125.; Djuvara (2010) i. m. 231.; egyed (2010) i. m. 179‒191., 201‒367.; egyed (2013) i. m.

205‒218.; Jancsó (1899) i. m. 621‒651., 675‒726.; katus (2016c) i. m. 643‒648.; magyar i. m. 50‒52.; maior (2016a) i. m. 342‒362.; makkai (1989) i. m. 230‒235.; miskolczy (1993b) 442‒460.; mitu i. m. 165‒185.; nieder-hauser (1998) i. m. 184.; romsics (2018b) i. m. 49‒51.; szenczei i. m. 39‒40.;taylor i. m. 103‒104.

553 szász zoltán: A nemzetiségek és a magyar forradalom. Történelmi Szemle 1998/3‒4. 193‒203.; cheresteşiu i.

m. 127‒128.; moldován i. m. 34‒38.;

554 miskolczy Ambrus: erdély a forradalomban és a szabadságharcban. in. köpeczi Béla (főszerk.): Erdély törté-nete három kötetben. Harmadik kötet. Budapest, Akadémiai kiadó, 1986. 1346‒1425.; mikó (1944) i. m. 60–62.

555 gerő András: Ferenc József és a magyarok. Budapest, Habsburg történeti intézet, 2016. 59‒75.

556 révész t. mihály: Felemás polgárosodás ‒ A neoabszoultizmus évei. in: mezey Barna (szerk.): Magyar Al-kotmánytörténet. Budapest, osiris kiadó, 2003. 254.; gergely i. m. 266‒267.; eckhart i. m. 273‒274.; katus (2016c) i. m. 648.; mikó (1944) i. m. 62‒63.; romsics (2017) i. m. 340‒341.

557 1849. évi ii. törvénycikk a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata. in: Közlöny 85. szám, hivatalos lap.

szombat, árpril 21. 1849. 311‒313.

558 Fleisz János: Egy tollvonás volt a bűne – Szacsvay Imre, az Országgyűlés jegyzője. Budapest, országgyűlés Hivata-la, 2009. 75‒78.; egyed (2010) i. m. 368‒393.; gergely i. m. 267‒268.; katus (2016c) i. m. 648‒649.; romsics (2017) i. m. 341.

559 gergely i. m. 266.; mikó (1944) i. m. 62–63.

560 cartledge (2016) i. m. 237.; Hermann (2001) i. m. 394.; katus (2016c) i. m. 649‒650.; romsics (2018b) i. m. 51.

külön jogokban a nemzetiségeket, fenntartva a magyar államnyelv primátusát. A jogszabály előkészítésétől függetlenül ebben az időben már magyar részről is megjelentek az állam fö-deratív átszervezésének egyes elképzelései is.⁵⁶¹ A nemzetiségekről szóló törvény megalkotá-sától, valamint a nemzetiségeknek tett engedményektől a kormányzat alapvetően azt várta el, hogy belső erőforrásokat mozgósíthat⁵⁶² a honvédség ellen harcoló szerb és román erők megnyerésével az orosz intervencióval szemben. A nemzetiségekről szóló törvény előkészíté-sétől függetlenül tárgyaltak ennek reményében a szabadságharc vezetői a szerbekkel, területi autonómiát is kilátásba helyezve számukra, illetve a tragikus eseményektől sem mentes román–magyar közeledési tárgyalásokat követően⁵⁶³ így került megkötésre 1849. július 14-én a megbékélési tervezet, a Project de pacification kossuth lajos és a román emigráció vezetői, nicolae Bălcescu és cezar Bolliac között.⁵⁶⁴ A megbékélési tervezet értelmében a felállítandó román légió a magyar honvédséggel harcolt volna a független magyarországért, ahol a vár-megyéket a többségi lakosság nyelvén igazgatták volna, valamint a román nyelv az állami

In document A mAgyAr és román nAcionAlizmus Aszimmetriái 1784–1940 között (Pldal 99-107)