A nemzetiségi kérdés a neoabszolutizmus korában

Az  1848/49. évi szabadságharc bukását követően bevezetett neoabszolutista államberen-dezkedés nemzetiségekkel kapcsolatos kezdeti viszonyát találóan jelzi Pulszky Ferenc szálló-igeként élő megállapítása, amely szerint a magyar szabadságharc ellen fegyveresen fellépő nemzetiségek ugyanazt kapták jutalmul Bécstől, amit a magyarok büntetésül.⁵⁷² A megál-lapítást nemzetiségi oldalról egyértelműen igazolja Vlad Alajos, azaz Aloisiu Wlad román képviselő nyilatkozata,⁵⁷³ aki szerint:

„[…] 12 évi időszak […] a mellett hogy anyagi szempontból tekintve ezen országot, s annak lakosait, nemzetiség különbsége nélkül koldusbotra juttatta, vagy leg-alább juttatni akarta, – sokkal nagyobb sebeket okozott a nem magyar nemzetisé-geken; mert a magyar legalább magyarországban használta nyelvét, holott a román, szerb és szlovén nemzetek nyakára csupán csak a gleiche Beknechtigung, akarám mondani gleiehe Berechtigung alapján, a német nyelv tolatott, s az általuk lakott vi-dékeken az alatt, hogy saját fiaik üldöztettek, idegen cseh, morva, polák, kutseber

569 csizmadia i. m. 298.

570 gerencsér ‒ Varga ‒ Wetzel i. m. 667.

571 Jancsó (1899) i. m. 767.; katus (2016c) i. m. 650.; maior (2016a) i. m. 365.; mikó (1944) i. m. 68–70.

572 csorba lászló: Az önkényuralom kora (1849–1867). in: gergely András (szerk.): Magyarország története a 19.

században. Budapest, osiris kiadó, 2019. [a továbbiakban: csorba (2019a)] 293.; katus lászló: magyarország a Habsburg monarchiában (1711‒1918) – kísérletek a Habsburg Birodalom átszervezésére (1849–1867) in: rom-sics ignác (szerk.): Magyarország története. Budapest, Akadémiai kiadó, 2016. [a továbbiakban: katus (2016d)]

660‒661.; Botlik i. m. 25.

573 Vlad Alajos román képviselő az 1861. évi országgyűlés képviselőházának XXXiV. ülésén tartott beszéde. in:

A XXXiV. országos ülés. in: KN-1861-I. 378.

és isten tudja miféle hivatalnokok sáskaserege gazdálkodott’, piszkolva, gúnyolva és zsarnokilag üldözve és nyomva mindenkit, ki a nemzetiségek pártolója, vagy éppen elősegitője lenni merészkedett, s az uj civilisatorok vasakarata előtt földig megha-jolni nem akart.”⁵⁷⁴

magyarország beolvasztása az osztrák Birodalomba tehát egyet jelentett az addig orga-nikusan fejlődő magyar és erdélyi államberendezkezkedés megsemmisítésével⁵⁷⁵ és ezáltal a nemze-tiségi jog területén elért eredmények, továbbá a nemzea nemze-tiségi jog talaján álló intézmények megteremtése lehetőségeinek megszüntetésével.⁵⁷⁶ A centralista állam nem csak az addigi magyar közigazgatási szervezetet szüntette meg, értve ezalatt a nemzetiségek lakta vármegyék önkormányzati-ságát is,⁵⁷⁷ hanem többek között feloszlatásra került a társország Horvátország országgyűlése és önkormányzatisága is.⁵⁷⁸ mindezen intézkedések mellett az  erdélyi szász universitast közvetlenül a bécsi kormányzat alá rendelték,⁵⁷⁹ továbbá nem kerültek felállításra az ígért román⁵⁸⁰ és szlovák autonóm körzetek sem,⁵⁸¹ sőt a nemzetiségi vezetőket rendőri felügyelet alá helyezték.⁵⁸² A felállított szerb Vajdaság és temesi Bánság pedig bár magyarországtól leválasztott területi egységet képezett, de vegyes ajkú lakossága és közvetlenül a bécsi kor-mányzat alá rendelése okán a nemzetiségi autonómia látszata ellenére önkorkor-mányzatisággal nem rendelkezett.⁵⁸³A román igények centralista elutasítása különös következményeként a román nemzetiségi mozgalmakban a rendi nemzeti elismerés politikai programjától való tényleges elmozdulás történt a kollektív önkormányzati jogok és a területi autonómia irányába, valamint ekkor fogalma-zódott meg egyértelműen végleges politikai célként a román államok egy államban való egységesítése

574 A XXXiV. országos ülés. in: KN-1861-I. 378.

575 Búsbach (1906a) i. m. 244–262.; gergely i. m. 275.; Pál-Antal (2004) i. m. 59‒60.; taylor i. m. 106‒110.

576 Heka lászló: A délszláv népek nemzetiségi mozgalmai a 19. században. in: Homoki-nagy mária: Emlékkönyv dr. Ruszoly József 70. születésnapjára. szeged, szegedi tudományegyetem állam- és Jogtudományi kar. 2010.

300.

577 Velkey János: önkényuralom és abszolutizmus. in: tóth istván györgy (szerk.): Millenniumi Magyar Történet.

Budapest, osiris kiadó 2001. 401‒402.; szász zoltán: A neoabszolutizmus kora (1849–1867). in: köpeczi Béla (szerk.): Erdély rövid története. Budapest, Akadémiai kiadó, 1993. [a továbbiakban: szász (1993a)] 467‒468.; Bo-dea ‒ surdu i. m. 171‒172.; csorba (2019a) i. m. 283.

578 eckhart i. m. 279.

579 szász zoltán: Az abszolutizmus kora erdélyben. in. köpeczi Béla (főszerk.): Erdély története három kötetben.

Harmadik kötet. Budapest, Akadémiai kiadó, 1986. [a továbbiakban: szász (1986a)] 1437‒1444.; szász (1993a) i.

m. 468‒469.

580 károlyi Dénes: Székely vértanúk 1854. Bukarest–kolozsvár, kriterion könyvkiadó, 2001. 11‒12.; Jakabffy ele-mér: A román példa. Magyar Kisebbség, 1922. i/2. 39‒42.; csorba (2019a) i. m. 294.; egyed (2010) i. m. 504‒506.;

Jancsó (1899) i. m. 767‒772.; Jordáky i. m. 17‒18.; szász (1993a) 469‒470. Bodea ‒ surdu i. m. 174.

581 kocsis (2014) i. m. 92‒93.

582 mikó (1944) i. m. 71‒72.

583 csizmadia Andor: Az önkényuralom időszakának állama. in: csizmadia Andor (szerk.): Magyar állam- és jog-történet. Budapest, nemzeti tankönyvkiadó rt., 1998. 302.; Búsbach (1906a) i. m. 255–257.; csorba (2019a) i.

m. 294.; katus (2016d) i. m. 652.; kocsis (2014) 91.

mind Erdélyben, mind a dunai fejedelemségekben.⁵⁸⁴ A korszak nemzetiségi jogi szempontból te-kintett egyetlen értékelhető eredménye mindössze annyi volt, hogy a bürokrácia alapvetően a polgár nyelvén érintkezett a német belső ügyviteli nyelv mellett.⁵⁸⁵

A szabadságharc egyik legfontosabb tanulságaként mind az  emigrációba kényszerült, mind az itthon maradt politikai elit egyaránt felismerte, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a jövőben nem csak megkerülhetetlenné, hanem elsődlegessé is vált.⁵⁸⁶ A rendiség eltörlése és a jogkiterjesztés ugyanis nem érte el azt az eredményt,⁵⁸⁷ amit a törvényhozás és a politikai elit várt tőle, hanem ellenkezőleg, a nemzetiségi mozgalmak megerősödtek, és jelentős nem-zetiségi erők a magyar állam ellen fogtak fegyvert,⁵⁸⁸ és ezáltal a szabadságharc bukásának belső okává váltak.⁵⁸⁹ A  belháború következtében felizzott ellentétek immáron a  nyelvkér-désen és a klasszikus liberalizmuson túlmutató programokat eredményeztek, új alapokra helyezve a nemzetiségi kérdés megoldási lehetőségeit, változatlanul törekedve a nemzetiségi kihívás és a magyar állameszmény közötti összhang megteremtésére és a bécsi centralizmus elleni sikeres fellépésre.⁵⁹⁰

A  nemzetiségi kérdés megoldására ennek alapján két uralkodó álláspont figyelhető meg a korban.⁵⁹¹

Az első álláspont szerint gyakorlatilag területi alapú autonómiák konföderációjaként kell újra alkotni magyarországot kollektív nemzetiségi jogok alapján.⁵⁹² ezt az első álláspontot értelemszerűen elsősorban a nemzetiségek tették magukévá, külön-külön tervezeteket ké-szíttetve annak megvalósítása érdekében,⁵⁹³ de rokonszenvezett ezen felfogással a magyar

584 Jancsó (2004) i. m. 55‒59.

585 Deák ágnes: A közigazgatás és igazságszolgáltatás szervezete. in: Benkő elek ‒ oborni teréz (szerk.): Szé-kelyföld története II. kötet. Budapest‒kolozsvár‒székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsé-szettudományi kutatóközpont ‒ erdélyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső múzeum, 2016. 520., 526‒527.

586 Hermann róbert: A  magyar emigráció tervei magyarország és szomszédjai jövőjéről, 1849‒1867. in:

Hermann róbert ‒ ligeti Dávid (szerk.): Megosztó kompromisszum ‒ Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából. Bu-dapest, országház könyvkiadó, 2018. [a továbbiakban: Hermann (2018a)] 94‒95.; erdődy i. m. 62‒63.; mak-kai (1989) i. m. 243.; gyurgyák (2007) i. m. 54‒56.; schlett (2002) i. m. 6‒7.; cheresteşiu i. m. 127‒128.

587 ghyczy kálmán beszéde az 1861. évi országgyűlés képviselőházának Vi. ülésnapján kiemelte: „[…] mert meg voltunk győződve, hogy az előbb külön jogú, és így külön érdekű osztályokra szétszakadt népnek, jogban és kötelességben, polgári állás, és nemzetiség különbsége nélküli egyesítése, s az innen fejlődő érdekegység, kölcsönös bizalom, és egyetértés hazánk minden ajkú fiainak kitűnő sajátját képező jogérzéssel, hon- és sza-badság-szeretettel párosulva, a nemzetet nagy veszélyek leküzdésére szilárdították meg”. in: A Vi. országos ülés. in: KN-1861-I. 13‒14.

588 gergely i. m. 270.; gyurgyák (2007) i. m. 22.; Heka (2010) i. m. 299‒300.; zlinszky (1991) i. m. 38‒39.

589 Búsbach Péter: Egy viharos emberöltő II. Kötet. Budapest, Benkő gyula Bizománya, 1906. [a továbbiakban: Bús-bach (1906b)] 203–205.; csorba (2019a) i. m. 290.; Jászi (1982) i. m. 404‒405.

590 schlett (2002) i. m. 7.; romsics (2018b) i. m. 53.

591 eötvös (1903) i. m. 60.; gyurgyák (2007) i. m. 56.

592 schlett istván: A politikai gondolkodás története Magyarországon 2. Budapest, századvég kiadó, 2010. 152‒155, 176-188.; Búsbach (1906b) i. m. 199‒224.; eötvös (1903) i. m. 60., 63‒68.; katus (2016d) i. m. 661.

593 szenczei i. m. 48‒50.

politikai elit részéről többek között klapka györgy, teleki lászló gróf⁵⁹⁴ és a korábbi minisz-terelnök, szemere Bertalan is.

A második álláspont a már meglévő, illetve újraalkotandó államszervezeten belül szor-galmazta az egyéni nemzetiségi jogok széles körű érvényesülése érdekében a megfelelő intézkedé-seket,⁵⁹⁵ azaz területtől függetlenül,⁵⁹⁶ de az  érintett vármegyék sajátosságait figyelembe véve biztosított volna személyi elvű autonómiát. A  második álláspont alapján kossuth lajos fogalmazta meg megoldási javaslatát a Kütahyai Alkotmányban,⁵⁹⁷ amely szerint az adott nemzetiséghez tartozó közösség tagjai együttesen, akár egy nemzetiségi főnök mint közjogi méltóság vezetésével gyakorolhatták volna elsődlegesen nyelvi és kulturális jogaikat, alkottak volna önkormányzatokat az  egyházak meglévő szervezetrendszerei mintájára.⁵⁹⁸ A második álláspont lényegi kiindulópontja a magyar állam területi integritásának biztosítása, amely ‒ azóta már meghaladott ‒ felfogás szerint azzal a területi alapú auto-nómiák mint az állami kereteket szétfeszítő intézmények összeegyeztethetetlenek, követ-kezésképpen azok lehetőségét ab ovo elvetette. A második álláspont ezen lényegi kiindulópontja vált dominánssá az Ausztriával való megegyezés pártján álló magyarországi politikai elit képviselői esetében, akik magát a nemzetiségi kérdés megoldását ezen kiindulóponttal a kiegyezés előfel-tételeként kezelték.⁵⁹⁹

Az itthon maradt politikai elittől eltérően a két álláspont között egyértelmű elkötele-ződés az emigrációban nem történt, hanem annak vezetői azok lényegi elemeinek vegyíté-sével tárgyaltak és adott esetben kötöttek megállapodásokat a nemzetiségek képviselőivel és a szomszédos államok vezetőivel.⁶⁰⁰ Az emigrációs tárgyalások minden esetben egy Ausztria elleni koalíció lehetőségeit kutatták, célul tűzve ki a szabadságharc újrakezdését, immáron a nem-zetiségek támogatásával. e célok és alapvetések eredményeként került kidolgozásra a Dunai konföderáció tervezete is,⁶⁰¹ amely államszövetség tagállami szintje alatti belső területi autonómiákat továbbra is elvetette, és legfeljebb a testületi jogok alapján álló

594 csorba (2019a) i. m. 293.; gyurgyák (2007) i. m. 56‒58.; kovács (1963) i. m. 308.; Păcurariu i. m. 243‒244.;

schlett (2009) i. m. 677–678.; szász (1993a) 472.; szenczei i. m. 50‒51.

595 Hermann róbert: kossuth konföderációs koncepciója. A magyar emigráció elképzelései az együttélés újra-szabályozására 1848‒1867. Rubicon, 2018/2. 7‒9. [a továbbiakban: Hermann (2018b)], eötvös (1903) i. m. 60.;

romsics (2018b) i. m. 53.

596 katus (2016d) i. m. 657., 661.; szenczei i. m. 51‒54.

597 kossuth Ferencz (szerk.): Kossuth Lajos iratai. Nyolczadik kötet. Budapest, Az Athenaeum r. társulat kiadása, 1900. 283‒294.; csorba (2019a) i. m. 292‒293., 295.; erdődy i. m. 63.; gyurgyák (2007) i. m. 59‒64.; Hermann (2018b) i. m. 10‒11.; mikó (1944) i. m. 73–75.; Păcurariu i. m. 274‒279.; szenczei i. m. 51‒59.; Velkey i. m. 410.

598 csorba (2019a) i. m. 295.; katus (2016d) i. m. 658.; romsics (2018b) i. m. 53‒54.

599 gyurgyák (2007) i. m. 64‒65.

600 mikó (1944) i. m. 75–77.; szenczei i. m. 65‒68.

601 szabó istván: Die Donaukonföderation (ein Verfassungsplan von lajos kossuth). in: szabó istván ‒ Brau-neder, Wilhelm (szerk.): Die bundesstaatlichen Staatsorganisationen, Budapest, Pázmány Press, 2015. 137‒146.;

Búsbach (1906b) i. m. 205‒214.; csorba (2019a) i. m. 320‒321.; gyurgyák (2007) i. m. 58‒59.; mikó (1944) i. m.

zatokat fogadta el a vegyes lakosságú területeken.⁶⁰² A fenti tárgyalások és a Dunai kon-föderáció kérdése során kiemelendő a magyar nemzeti igazgatóság megbízásából klapka györgy által Alexandru iona cuza román fejedelemmel kötött megállapodása,⁶⁰³ amely az  értekezés szempontjából kiemelt erdély kérdését népszavazással kívánta rendezni azzal, hogy annak államfője az  eredménytől függetlenül a  magyar államfővel lett volna azonos.⁶⁰⁴

A szabadságharccal szembeni kemény megtorló politikával és az önkényuralommal meg-teremteni kívánt egységes birodalommal szembeni reakcióként kialakult passzív ellenállás,⁶⁰⁵ a  nemzetiségek ekkor még a  magyar érdekekkel döntően korreláló mozgalmai, a  birodalom kor-mányzásának nehézségei, illetve a külpolitikai helyzet alakulása együttes hatásaként végül az abszolutizmus feladását eredményezte, így a császári kormányzat az alkotmányosságra való visszatérés első lépéseként 1860. október 20-án kiadta az októberi diplomát.⁶⁰⁶ Az ok-tóberi diploma⁶⁰⁷ az 1861. február 26-i Februári pátenssel⁶⁰⁸ lehetőséget teremtett a magyar országgyűlés⁶⁰⁹ összehívására⁶¹⁰ és a nemzetiségi kérdés újratárgyalására.⁶¹¹ A magyar or-szággyűlés összehívásával egyidejűleg – mind erdélyben, mind magyarországon a  már

73‒76.; romsics (2020b) i. m. 135.; szász (1986a) i. m. 1488‒1490.; szász (1993a) i. m. 482‒483.; szenczei i. m.

67‒69.; taylor i. m. 152.

602 gyurgyák (2007) i. m. 61‒63.; Hermann (2018a) i. m. 96‒101.

603 kovács (1963) i. m. 293–330.; Búsbach (1906a) i. m. 296–298.; Jancsó (2004) i. m. 59‒62.; makkai (1989) i. m.

243‒244.; Păcurariu i. m. 284‒285.; szász (1993a) i. m. 476‒477.; szenczei i. m. 60‒63.

604 Halmágyi Antal: román-magyar uniós törekvések. Magyar Kisebbség, 1922. i/5. 144‒145.; gyurgyák (2007) i.

m. 64.; Jancsó (2004) i. m. 63‒66.; kovács (1963) i. m. 316–318.

605 Búsbach (1906b) i. m. 170–175.; gerő i. m. 77‒163.

606 gonda imre: kísérletezés és kiegyezés. in: gonda imre ‒ niederhauser emil: A Habsburgok. Budapest, Pannonica kiadó, 1998. [a továbbiakban: gonda (1998a)] 212‒218.; zakar Péter ‒ kozári József: A „hosszú”

19. század (1789‒1914) – A Habsburg Birodalom az 1850‒1860-as években ‒ Ausztria. in: salamon konrád (szerk.): Világtörténet. Budapest, Akadémiai kiadó, 2011. [a továbbiakban: zakar ‒ kozári (2011c)] 865‒866.;

Búsbach (1906b) i. m. 175‒181.; csorba (2019a) i. m. 313‒316.; Dissescu i. m. 292.; katus (2016d) i. m. 658‒659.;

szász (1993a) i. m. 477‒480.; taylor i. m. 119‒135.

607 4. iromány – oktoberi diploma. in: KI-1865-I. 12‒13.; 6. iromány – Az 1860-dik évi október 20-án kelt királyi diploma. in: FI-1865-I. 7–8.

608 5. iromány – Februári nyiltparancs. in: KI-1865-I. 14‒18.; 7. iromány – Az 1861. évi február 26-án kelt császári nyilt parancs (Pátens). in: FI-1865-I. 9–13.

609 2. iromány – királyi leirat a magyar országgyűlés 1861. április 2-ra való összehívásáról. in: KI-1861-I. 9–10.; 3.

iromány – királyi leirat. in: KI-1861-I. 13.

610 Búsbach (1906b) i. m. 189‒191.; Dissescu i. m. 292‒293.; eckhart i. m. 282‒284.; katus (2016d) i. m. 659.;

mikó (1944) i. m. 79–80.; taylor i. m. 136‒139.

611 schwarczwölder ádám: Abszolutizmus vagy alkotmányosság. rögös út a  kiegyezésig. Rubicon, 2018/2.

20‒26.

szentesített törvénnyel elfogadott unió okán törvénytelennek tekintett módon⁶¹² – az erdélyi országgyűlés is összehívásra került.⁶¹³

Az 1861. április 2-ra összehívott országgyűlésen Deák Ferenc elvi éllel rögzítette, hogy az Ausztriával való közjogi viszony rendezése⁶¹⁴ mellett kiemelt fontosságú ügyként kell kezelni Hor-vátország, Erdély, továbbá a nemzetiségi kérdés rendezését, amelynek alapja a félreértések elosz-latása, az elnyomás helyett a lehető legszélesebb körű szabadság biztosítása továbbra is a teljes jogegyenlőség⁶¹⁵ és a magyar állam Erdéllyel együtt értett területi integritásának elve alapján, értelem-szerűen az erdélyi képviselőkkel való közös törvényalkotás útján. Deák Ferenc az alábbiak szerint foglalta össze ezen körülményeket:⁶¹⁶

„Alkotmányt nekünk is akarnak adni, de nem azt, mit tőlünk hatalommal elvettek, hanem egy másikat, újat, idegenszerűt, darabját azon közös alkotmánynak, melyet az egész birodalomra készítettek. De nekünk adott alkotmány nem kell; mi visz-szaköveteljük ősi alkotmányunkat, […]; azon alkotmányt, melynek alapelveit szá-zadok szentesitettek. mellettünk jog és törvény állanak s a szerződések szentsége, ellenünk az anyagi erő. […] szükségesnek látjuk tehát ünnepélyesen kijelenteni, hogy mi az országnak […] alkotmányos önállóságát s törvényes függetlenségét semmi te-kinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez. […] másik lényeges tárgy, mire nézve azonnal fölszólalni kötelességünk, az országgyűlésnek kiegésziése. sem erdély, sem Horvát- és tótország, sem a Határőrvidék, sem Fiume és a tengermellék közöttünk képvi-selve nincsenek, mert az országgyűlésre meg nem hivattak […] el vagyunk határozva

612 7. iromány – A magyarországi országgyűlés képviselő-házához intézett fölirata: kolozsmegye állandó bi-zottmányának 1861. évi april 17-kén tartott üléséből. in: KI-1861-I. 27–28.; 12. iromány – Fölirási javaslat. in:

KI-1861-I. 83–84.; 13. iromány – magyar Pál felszólalás. in: KI-1861-I. 87.; 14. iromány – küküllőmegye kö-zönségének levele a képviselőkhöz és főrendekhez. in: KI-1861-I. 88–89.; 15. iromány – nemes Háromszék választmányának levele. in: KI-1861-I. 90.; 16. iromány – kézdi-Vásárhely közönségének levele. in: KI-1861-I.

91.; 18. iromány – tordamegye állandó bizottmányának levele. KI-1861-I. 93–94.; 19. iromány – Dobokavár-megye közönségének levele. in: KI-1861-I. 95.; 20. iromány – tisza kálmán képviselő határozati javaslata.

in: KI-1861-I. 99.; 21. iromány – nyáry Pál módosítványa. in: KI-1861-I. 103–104.; 25. iromány – marosszék választmányának levele. in: KI-1861-I. 111–112.; 26. iromány – Fölirás. in: KI-1861-I. 118–120.; 27. iromány – csík, gyergyó és kászon szék állandó bizottmányának junius 4-én 1861-ben csík-somlyón tartott gyűlésének levele. in: KI-1861-I. 122–123.; 32. iromány – magyarországnak országgyülésileg együttlevő Főrendeinek és képviselőinek felirata. in: KI-1861-I. 134–136.; 36. iromány – magyarországnak országgyülésileg együttlevő Főrendeinek és képviselőinek felirata. in: KI-1861-I. 152–154.

613 Jancsó (2004) i. m. 66.; Jordáky i. m. 18‒20.; mikó (1944) i. m. 80–81.; szász (1993a) i. m. 483‒486.; szenczei i. m. 70‒71.

614 gonda (1998a) i. m. 218.; mikó (1944) i. m. 90–91.

615 mikó (1944) i. m. 89–92.; katus (2016d) i. m. 660.; schlett (2002) i. m. 9.

616 Deák Ferenc beszéde az 1861. évi országgyűlés képviselőházának XXi. ülésén. in: A XXi. országos ülés. in:

KN-1861-I. 104, 108‒109.

mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárittassanak s teszünk, mit az ország szét-darabolása s önállásának föláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nem-zetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik ereszben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltá-nyosság alapján módosítani; s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlésnek mielőbbi kiegészítése. […] A tettleges egyesülésnek minélelébbi végrehajtását pedig megtagadta nem annyi volna, mint erdélyt nem egyesíteni ma-gyarországgal, hanem annyi, mint magyarországtól valósággal elszakasztani, és ez a sanctio pragmaticával merőben ellenkezik. […] mindaddig, míg azok, kik törvény szerint az országgyűlésre meghívandók, meghíva nem lesznek, mi az országgyűlést kiegészítettnek nem tekinthetjük, s törvények alkotásába és koronázási egyezkedé-sekbe nem bocsátkozhatunk. […] mi teljes jogegyenlőség alapján akarjuk kifejteni s biztosítani alkotmányos életünket. Akarjuk, hogy a polgári jogok teljes élvezetére nézve sem vallás, sem nemzetiség a hon polgárai között különbséget ne tegyen, s törvényeink mindazon rendeleteit, mik a  teljes jogegyenlőséget korlátozzák, még ezen országgyűlésen óhajtjuk az igazság, méltányosság kivánalmihoz alkalmazva, módosítani.”

A későbbi miniszterelnök, tisza kálmán a nemzetiségi kérdést ‒ részben nemzetközi kontextusba is helyezve ‒ az alkotmányosság helyreállításával, az Ausztriával való közjogi viszony rendezésével azonos jelentőségűnek ítélte és annak feltételeként értelmezte, csatla-kozva Deák Ferenc fenti álláspontjához, azt azonban kissé árnyalva:⁶¹⁷

„A  törvényeinkhez, alkotmányunkhoz s ezek minden következményeihez való hű ragaszkodás kötelessége tehát azon első szempont, melyből én teendőinket te-kintem. első és legfőbb kötelességünknek tartom ennek folytán kifejteni, az egész világ előtt tisztán kimutatni, Ausztriával szemben törvényes állásunkat, pontosan kijelölni a viszonyt, melyben hazánknak az osztrák örökös tartományokhoz állani kell. De van még más szempont is. […] midőn tehát hazánknak független önkor-mányzatáhozi jogát kimutatjuk, meg kell győznünk a világot egyszersmind arról is, hogy ezen jog érvényre emelése érdekében van. […] De még ezzel nincs befejezve te-endőnk, mert van egy harmadik szempont is, melyről megfeledkeznünk nem szabad, […] nyugtassuk meg egyszersmind hazánk minden rangú, ajkú és hitfelekezetü

617 tisza kálmán beszéde az 1861. évi országgyűlés képviselőházának XXiii. ülésén. in: A XXiii. országos ülés.

in: KN-1861-I. 126.

kosait aziránt, hogy az ö érdekeikről sem feledkezünk meg, azok irányában is a de-mocratia igényei s a teljes jogegyenlőség kívánalmai szerint intézkedni akarunk.”

A Főrendiház ülésein azonos elvi alapok kerültek rögzítésre,⁶¹⁸ amely kiindulópontokhoz csatlakoztak a kibékülés vágyával és hitével a  „Bécsben csalódott”⁶¹⁹ nemzetiségek jelen lévő képviselői is. A magyar törvényhozási álláspont és a nemzetiségek ekkor vele azonos, azzal korreláló célkitűzéseit az  alábbi nemzetiségi képviselők által tett nyilatkozatokkal lehet szemléltetni:

Vlad Alajos határozottan kijelentette,⁶²⁰ hogy „Az  1848-ki eseményekről, melyek mindnyájunk előtt ismeretesek, s a nemzetiségeknek egymás közötti véres fellépé-séről, s annak okairól szólani nem akarok; mert nem akarom a hegedő sebet feltépni, […] örömmel tapasztaltam az egész vita folyama alatt azon készséget, eszélyességet és méltányosságot, melyet a nemzetiségek megnyugtatása és kibékítésére nézve e háznak majdnem minden tagja tanúsított, s remélem, hogy ha isten is ugy akarja mint magunk, ezen kényes természetű, mindnyájunkra nézve legnagyobb horderejű ügyet az igazság, méltányosság és nemzetiségi jogegyenlőség alapján közös akarattal s egyetértéssel elintézendjük. Az idő és alkalom itt van, ragadja és használja fel azt a tisztelt képviselőház, és akkor nincs erő, mely felettünk győzedelmeskedhetnék.”

maniu Aurél hasonló tartalommal fogalmazott,⁶²¹ amikor kiemelte, hogy „ezen borzasztó nemzetiségi harcznak, mitől isten mentse meg örökre szeretett közös hazánkat, […] A  12 éven át reánk közösen nehezedett absolutisticus központositó rendszer, eme 12 évi közös elnyomatás alatt, a  különféle hazánkat lakó nemzeti-ségek mind inkább közeledtek egymáshoz azon lévén, hogy a megingatott egymás iránti bizalom helyreállíttassék. ily üdvös törekvések közepette vissza lön adva az alkotmányosság egy része: melynek alapján reconstituáltattak a megyék, a hol már a testvériségi közelítésnek tágasb tér nyittatott. […] ezeknek folytán mindenki reményteljesen nézett e mostani országgyűlésünk elé, annak munkásságát élénk figyelemmel kiséri, sóhajtja, hogy mindazon őket nemzetiségi tekintetben sújtó

618 A Főrendiház különösen az V., Vi., Vii. és Viii., valamint Xii. országos ülésein vitatta meg a fenti kérdéseket.

in: FN-1861-I. 21‒141., 144‒158.

619 csorba (2019a) i. m. 294.; erdődy i. m. 63.; mikó (1944) i. m. 90‒99.

620 Vlad Alajos román képviselő nyilatkozata az 1861. évi országgyűlés képviselőházának XXXiV. ülésén. in:

A XXXiV. országos ülés. in: KN-1861-I. 378

621 maniu Aurél román képviselő nyilatkozata az 1861. évi országgyűlés képviselőházának Xli. ülésén. in: Xli.

országos ülés. in: KN-1861-II. 107.

törvényes rendeletek fel fognak cseréltetni, más az igazság és kor szelleméhez ido-mított törvényekkel.”

Pap János belényesi képviselő pedig egyértelműen rögzítette,⁶²² hogy „[…] román ajkú küldőimet is fölötte közeről érdekli, – míg egyrészről a  magyar hongyű-lésnek irántunki atyáskodó gondoskodásaért köszönetet fejezek ki, másrészről ki kell nyíltan jelentenem azon meggyőződésemet: hogy én a román nemzet érdekeit a magyarokétól, bármiben is, elválasztani nem tudom, […] a magyarhoni román nép érdeke más lenne, mint a magyaré, ne higyje senki azt mintha akár nemzetisége, akár nyelve, akár pedig vallása a  magyarság által eddigelé legkevesebbé is elnyo-matva volt volna, s ezért legkisebb ürügye is lehetne aziránt ellenséges érzelemmel viseltetni. igaz, vannak sérelmeink e tekintetben is: nemzetiségünk nagyrészben félretolva, anyanyelvünk elhanyagoltaivá, s különösen vallásunk elnyomatva volt;

– de ha ez sérelem, – a mint méltán az is, – ennek súlya nem a magyar törvény-hozást, annál kevésbé pedig a magyar nemzetet nyomhatja; hanem nyomja egyedül kirekesztőleg azon ferde kormány rendszert, mely ellen most mi egyenkint és mind-nyájan felszólalunk. midőn tehát isten után és közös hazafiuságunknál fogva e tekintetben bizton remélem, hogy e haza legfőbb érdekeiről nem fog mindig más valami idegen rendelkezhetni, t. i. azon kormányrendszer, mely irányunkban min-denkor mostohául s gyakran ellenségesen viselte és viseli magát: – bizton hiszem azt is, hogy a román népre, mint magyarország egyik kiegészítő részére és csak más nyelvet beszélő hazafiakra, […] szebb napok fognak felvirulni.”

A  törvényhozás tárgyi és elvi kiindulópontjait szemléletesen foglalja össze az  uralko-dónak küldött felirat,⁶²³ amely alapvetően Deák Ferenc fent idézett felszólalásán és tisza

A  törvényhozás tárgyi és elvi kiindulópontjait szemléletesen foglalja össze az  uralko-dónak küldött felirat,⁶²³ amely alapvetően Deák Ferenc fent idézett felszólalásán és tisza

In document A mAgyAr és román nAcionAlizmus Aszimmetriái 1784–1940 között (Pldal 107-123)