Az értekezés 2. részének kutatási eredményeit összegezve a kutatás több alaptétele került bizonyításra. A demográfiai adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a többnemzetiségű állam történelmi tény, amely tényhelyzet az i. világháborút követően alapvetően változott meg a két állam esetében. tekintettel arra, hogy mindkét állam alapvetően a nyelvet tekin-tette a nemzeti identitás alapjának, a vizsgált demográfiai adatokból a jogalkotási aktorok alapjait képező társadalomszerkezetre vonhatunk le következtetéseket.
A vizsgálat alapján rögzíthető, hogy a magyar állam többnemzetiségű államból az I. világ-háború lezárását követően lényegét tekintve egynemzetiségű nemzetállammá, a lényegét tekintve egynemzetiségű román állam többnemzetiségű állammá vált, azaz a többség–kisebbség relációjában szerepük felcserélődött.365 mindebből következik, hogy a nemzetiségi jogalkotás eredői és ez-által eredményei alapvetően eltértek magyarország és románia esetében mindkét vizsgálati idősíkban.
362 silviu Dragomir románia kisebbségeiről a „times”-ben. Magyar Kisebbség, 1938. XVii/20. 471‒472.; györgy (2006) i. m. 7.; Hitchins i. m. 331., 376‒377.
363 Boia (2013) i. m. 66.; romsics (2020b) i. m. 254-255.
364 Boia (2016) i. m. 74‒78.
365 Az 1910. évi magyarországi népszámlálás és az 1920. évi magyarországi népszámlálás – a vizsgálat szem-pontjából kiemelt jelentőségű román, magyar, német nemzetiség tételes, egyéb nemzetiségek összesített – adatainak összehasonlító táblázata az 1912. évi romániai és az 1930. évi romániai népszámlálás adataival ezen állítás alátámasztására az értekezés 14. számú mellékletét képezi, amely melléklet tartalmazza az érte-kezés tárgyát tekintve különös hangsúllyal bíró, magyarországtól romániához csatolt területek nemzetiségi arányait is az 1910. évi magyarországi és az 1930. évi romániai népszámlálás adatai alapján.
tekintettel arra a tényre, hogy a XViii–XiX. század fordulójáig nemzeti eszméről nem beszélhetünk, az értekezés tárgyát képező jogalkotás eredőit is ettől az időponttól vizsgál-hatjuk. Figyelemmel arra a tényre, hogy a nemzetállami eszme alapjait nem etnikai, kulturális vagy nyelvi okokban kell keresnünk, hanem a rendi különjogoktól, illetve partikularizmusoktól mentes, egyenlőségen alapuló, ezért egységes jog alapján hatékonyan kormányzott állam iránti igényben, a két állam esetében eltérő jogalkotási alapokat lelhetünk fel. Magyarország esetében a nemzetiségi kihívás az évszázadok során kialakult nyelvileg töredezett társadalmi viszonyok eredményeképpen adott volt, amely által a politikai nemzet és nemzetállam nyelvileg semleges koncepciója képezte a jogalkotási alapokat. Az alapvetően nyelvileg homogénnek tekinthető román államok esetében az ismertetett tör-ténelmi és társadalmi alapok egy államegységesítési programot, majd annak expanziós törekvéseit eredményezték. Következésképpen Románia a nyelvi alapon szerveződő nemzeti eszme és az ez alapján kiépített nemzetállam koncepcióját vallotta jogalkotási alapként, a nacionalizmus energiáit felhasz-nálva elérte modern államiságának megalapítását és függetlenségét, majd sikeres irredenta politikája eredményeként területének növekedését, amely által esetében a nemzetiségi kihívás alapvetően az I. vi-lágháborút követően jelentkezett.
A demográfiai adatok bizonyítják a két állam eltérő államcéljainak alapjait is. magyar-ország esetében az államcél egy partikularizmusoktól mentes unitárius, nyelvileg semleges állam megteremtése volt, míg románia esetében elsőként magának az államnak a megte-remtése és függetlenségének biztosítása. Az irredentizmus, azaz valamennyi nemzetrész egy államkeretben való egyesítésének államcélja magyarország esetében trianonig nem értel-mezhető, míg románia esetében az i. világháborúig alapvető államcélként élt és a magyaror-szági román lakosság számarányból kifolyólag elsődlegesen magyarország ellen irányult.
RÉSZ
A nemzeti kisebbségek joga szabályozásának különbségei
és eredményei a tényhelyzetből fakadóan
3.1. Áttekintés
A valóság és a tények összetett kapcsolatában a valóság jogi konstrukciói jogintézmé-nyeket eredményeznek, amelyekben a tények akkor bírnak jogi relevanciával és hatással, amikor a jogalkotó ‒ társadalmi, politikai vagy egyéb okból kinyilvánított és azon alapuló
‒ értékválasztása ténylegesen jogot eredményez, és az alkalmazásra kerül.366 A többnemze-tiségű állam a fentiek szerint a valóságnak megfelelő tényként rögzített, amelyből fakadóan a nemzetiségi tényhelyzetek és az érintett államok e tényhelyzetekre adott értékválasztáson alapuló kapcsolata a belső és külső eredők elemzésével feltárható.
A magyar közgondolkodásnak több mint két évszázada ‒ azaz a trianoni békeszerző-déstől független ‒ kiemelt eleme a nemzetiségi jog kérdése, azaz a nemzetiségeknek mint kü-lönleges kisebbségeknek az államhoz, illetve a többségi nemzethez való viszonya. A nemze-tiségi kérdés és kihívás megoldási javaslatai, eredményei, elvei és indokai, mindezek kritikái a nemzetiségi törvény megalkotásától függetlenül a mai napig jelentős hatást gyakorolnak a magyar köz-, illetve tudományos gondolkodásra. A Nemzetiségi törvény és a magyar nemze-tiségi jogalkotás vizsgálata tehát nem csak a történelemtudomány szempontjából kiemelt, hanem a ha-tályos alkotmányjog műveléséhez is elengedhetetlen, a mai jogintézmények megértéséhez is hangsú-lyosan hozzájárul, továbbá árnyalni képes Magyarországról mint a nemzetiségek elnyomójáról alkotott általánosan elfogadott képet. A történelmi Magyarország vereségét és így területi veszteségeit ugyanis elsősorban az I. világháború utolsó évében megváltozott katonai, gazdasági és politikai okok együttese eredményezték, nem pedig a nemzetiségi kérdés tarthatatlansága. Az értekezés jelen részben be-mutatottak szerint mind az akkor hatályos magyar jog, mind pedig a nemzetiségi autonó-miákról folytatott tárgyalások alapvetően a fennálló közjogi keretek tiszteletben tartásával a nemzetiségi igények megoldására törekedtek. A nemzetiségi kérdés tarthatatlansága mint az i. világháború kiváltó oka és az azt követő rendezés eredőjének toposza egyebeken kívül azzal is cáfolható, hogy az osztrák–magyar monarchia területi feldarabolása és a népek önrendelkezési jogának szuverén államok megalkotásával való érvényre juttatása a háború utolsó évéig nem volt az antanthatalmak deklarált háborús célja sem.367 A Monarchia de facto és de iure szétesésére a népek önrendelkezési jogának érvényesítése mint a nemzetiségi elnyomásra adott válasz tökéletes, de nem mindenben megalapozott magyarázatot ad. A nemzetiségi kérdés ‒ és annak elítéltnek deklarált magyar kezelése ‒ utólag vált az i. világháború, valamint az azt követő békerendszer egyik ideológiai alapjává, ellentétben azokkal a nagyhatalmi
366 szabó miklós: Ars iuris. A jogdogmatika alapjai. miskolc, Bíbor kiadó, 2005. 225., 240‒242., 272‒274.
367 Ablonczy (2010) i. m. 153‒154.; magyarics i. m. 5.; romsics (2018a) i. m. 36‒50.; romsics (2020b) i. m.
180‒182.; taylor i. m. 302.
kozatokkal, amelyek Ausztria–magyarország fenntartását alapvető érdeknek tekintették 1918-ig.368
Románia nemzetiségi jogalkotási értékválasztása kettős természetű. A nemzetiségi jog-alkotást egyrészt az i. világháborús győzelem eredményeképpen bekövetkezett terület- és népességgyarapodás ténye, illetve a nemzetközi jogi kötelezettségek előírásainak teljesítési kötelezettsége indokolta. A jogalkotására azonban leginkább és legteljesebb mértékben az egységes nemzetállami eszme értékválasztása és annak állapolitikai sikerét igazoló I. világháborús eredménye bírt döntő jelentőséggel. ezen nemzetállami alapállás és értékválasztás alkotmányos értelmezése lé-nyegét tekintve 1866 óta változatlan, amely változatlanság által a román jogalkotási értékválasztás nem csak döntő korlátok közé szorított,369 hanem annak alá is rendelt mind a mai napig.