A nyelvkérdés mint a nemzeti és nemzetiségi eszme gyökere

A nemzetiségi törvény, illetve az annak közvetlen előképének tekintendő 1849. évi Viii.

törvénycikk a nemzetiségekről³⁹⁰ európa első nemzetiségi jogi jogszabályai és ebből a tényből fakadóan a nemzetközi judikatúrának is kiemelten fontos és értékes alkotásai. Az 1. és 2.

részben felvázolt tények és nemzetfogalmak közötti jogalkotói értékválasztás eredménye-képpen mindkét jogszabály ‒ annak ellenére, hogy a  nyelvi alapon konstituált nemzetfo-galmat elvetették ‒ alapvetően a nyelvet helyezte a szabályozás központjába.

A nyelvi kiindulópont megválasztásának oka alapvetően abban lelhető fel, hogy a magyar organikus államfejlődést³⁹¹ nyílt és abszolutista módon megtörő,³⁹² a  magyarországi vi-szonyokkal nem számoló ii. József³⁹³ 1784. május 11-én nyelvrendeletet³⁹⁴ adott ki a német nyelv hivatalossá tételéről.³⁹⁵ A nyelvrendeletre adott válaszként megerősödött a nyelvújítási és a nyelvi mozgalom,³⁹⁶ amely a felvilágosodás eredményeképpen kialakuló és formálódó modern nemzetfogalommal és nacionalizmussal együttesen vezetett el a politikai hatalom döntően magyar anyanyelvű birtokosainál a magyar nyelv latin helyetti hivatalos nyelvként való alkalmazásának politikai programjához.³⁹⁷ A politikai program alkotmányos alapját

390 közlöny 162. szám, hivatalos lap. Vasárnap, jul. 29. 1849. 601‒603.

391 marczali Henrik: Az  1790/91-diki országgyűlés. 1. kötet. Budapest, magyar tudományos Akadémia, 1907.

1–50.; Dissescu i. m. 291‒292.; eckhart i. m. 32‒41., 44‒48., 55‒211.; szabó (1848) i. m. 66‒86.

392 Hollósy györgy esztergomi káptalan követe beszéde az  1790. évi országgyűlés első ülésnapján emelte ki a korábbi abszolutista politikával szembeni alapállást és hirdetett programot: „[…]s’ egéfz magyar Hazánkra hatalmaiban elterjedett törvénytelen Újítáfok által, majd-nem utolsó romláfra juttotunk;[…] biztos remény-séggel táplál mindnyájunkat, hogy ezen orfzág gyűlésén elöl-adandó terhes dolgoknak folytatását, és vege-zését, úgy fogja excellentziád előmozdítani, és kormányozni, hogy nem tfak azon vefzedelmes sérelmek, mellyek határ-nélkúl fzéjjel terjedtek, hathatós-képpen meg-orvafoltattanak, hanem a’ közönséges Jónak jövendő időkre-is ki-terjedendő gyarapítását, és egéfz orfzágnak óhajtott boldogúlását, megnyerheffük.” in:

Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország-Gyűlésének Naponként-való Jegyzései. Bécs, 1791. 11–13.; in: Napon-ként-való jegyzései az 1790dik esztendőben Felséges IIdik Leopold tsászár, és Magyar országi király által, szabad királyi várossába Budára, Szent Jakab havának 6dik napjára rendelt, ‚s Szent András havának 3dik napjára Posony királyi vá-rossába által-tétetett, ‚s ugyan ott, következő 1791dik esztendőben, böjt-más havának 13dik napján bé-fejeztetett Magyar ország gyűlésének. Buda, királyi Akademia, 1791. 8–9.

393 Degré Alajos: Az ellenállási jog története magyarországon. in: mezey Barna (szerk.): Degré Alajos ‒ válogatott jogtörténet tanulmányok. Budapest, osiris kiadó, 2004. 68.; eckhart i. m. 212‒214.; grünwald i. m. 45‒49.;

taylor i. m. 23‒26.; romsics (2017) i. m. 284‒286.

394 Magyar Hírmondó 1784. július 5. 42. szám. Baróti szabó Dávid tudosítása.

395 tóth istván györgy: magyarország a 18. században ‒ lázas évtized. in: tóth istván györgy (szerk.): Millen-niumi Magyar Történet. Budapest, osiris kiadó 2001. 312.; eckhart i. m. 214‒215.; Păcurariu i. m. 150.

396 Dobszay tamás: művelődés és a műveltség polgárosodása. in: gergely András (szerk.): Magyarország törté-nete a 19. században. Budapest, osiris kiadó, 2019. 166‒168.; eckhart i. m. 249‒250.; gyurgyák (2007) i. m.

26‒27.; mikó (1944) 9‒20.; Păcurariu i. m. 152‒156.

397 Az 1790. évi országgyűlés második ülésnapján: „leg első kérdés volt ezen dologban, a’ nyelvnek, melly en a’ naponként való Jegyzések iraffanak, meg választása, ’s határazása mert mivel az egybegyűlt rendek, kö-zönségeffen a’ magyar Anya nyelvhez hajlottak, sőt fokán ezret, nem tsak ezen naponként vaió Jegyzéseknek

mányos történeti alkotmány és a szent korona-tan – törvényhozói hatalom király és az or-szággyűlés közötti megosztottságának és együttes jogának³⁹⁸ a Hármaskönyvben rögzített és az 1635. évi XViii. törvénycikk³⁹⁹ óta kodifikált – alapintézményén túl a francia felvilá-gosodás azon eszméje is megalapozta, amely szerint a jog a hatalmi erő transzformációja, amelyből fakadóan csak a  törvényes hatalomtól származó jog vezethet engedelmességi kötelezettségre.⁴⁰⁰

A fenti politikai program több mint öt évtizedig, az 1790. évi rendi országgyűléstől⁴⁰¹ az 1844. évi ii. törvénycikk elfogadásáig tartott a kulturális jogok biztosításán túl egyér-telműen a politikai nemzetállam megalkotásának céljával.⁴⁰² tekintettel arra, hogy a  bi-rodalmi kormányzat alapvetően a status quo fenntartásában volt érdekelt, és abszolu-tista alapállást foglalt el,⁴⁰³ a nyelvkérdés az alkotmányosság kérdésének közjogi elemévé vált, amelynek alapján a rendek ekkor még elsősorban a latin nyelv védelme érdekében léptek fel⁴⁰⁴ az abszolutizmust jelképező némettel szemben. ii. lipót (ur.: 1790–1792) idején ebben a szellemben került elfogadásra az 1791. évi XVi. törvénycikk,⁴⁰⁵ amely a nyelvi kérdést magyarországon elsőként tárgyalva a latin nyelv védelmében mondta ki, hogy nyilvános

írására, hanem általlyába, mind az orfzág gyűlésén, mind azután, minden közdolog folytatására, az eddig szokásban vólt Deák nyelv helyett el fogadni akarták.” in: Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország-Gyűlé-sének Naponként-való Jegyzései. Bécs, 1791. 31–32.; in: Naponként-való jegyzései az 1790dik esztendőben Felséges IIdik Leopold tsászár, és Magyar országi király által, szabad királyi várossába Budára, Szent Jakab havának 6dik napjára rendelt, ‚s Szent András havának 3dik napjára Posony királyi várossába által-tétetett, ‚s ugyan ott, következő 1791dik esztendőben, böjt-más havának 13dik napján bé-fejeztetett Magyar ország gyűlésének. Buda, királyi Akademia, 1791.

20–21.; Pajkossy gábor: Az abszolutizmus és a rendiség utolsó küzdelmei. Az első reformtörekvések in: ger-gely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest, osiris kiadó, 2019. [a továbbiakban:

Pajkossy (2019a)] 128‒131.; cartledge (2016) 161.; grünwald i. m. 318‒364.; romsics (2019b) i. m. 172‒173., 174‒175.; romsics (2020b) i. m. 93‒95.

398 Ferdinandy géza: A magyar alkotmány történelmi fejlődése. Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könyvnyomda, 1906. 55‒81., 106‒126.; timon ákos: Magyar Alkotmány- és jogtörténet különös tekintettel a nyu-gati államok jogfejlődésére. Budapest, Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája, 1903. 479‒490, 574‒586.; szabó istván: történeti alkotmányunk értékei. in: Miskolci Keresztény Szemle. 2016/2. 62.; gyurgyák (2007) i. m. 91.

399 1635. évi XViii. törvénycikk a törvények és statutumok alkotásának hatalma a királyt és az országot illeti;

magánosok rendelkezései semmisek. ii. Ferdinand 1635. évi decretuma (iV) 18. czikkely. in: Corpus Juris Hun-garici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1608-1657. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1900. 318‒319.

400 rousseau i. m. 26‒27.

401 marczali i. m. 362–365.

402 kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, osiris kiadó, 2002. 231.; katus (2016a) i. m. 611.;

taylor i. m. 57.

403 Acemoglu ‒ robinson i. m. 216‒218.; Pajkossy (2019a) i. m. 147‒150.

404 grünwald i. m. 319‒321.

405 1790. évi XVi. törvénycikk hogy a nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelv pedig megtartassék. ii. lipót 1790. évi decretuma 16. czikkely. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1740-1835. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1901. 162‒163.

ügyek intézésére idegen nyelv nem használható,⁴⁰⁶ a magyar nyelv pedig megtartandó.

A  jogszabály, figyelemmel az  országgyűlésen elhangzottakra is, mintegy megelőlegezte a  magyar nyelv majdani közjogi primátusát,⁴⁰⁷ valamint Horvátország kérdésének külön kezelését is.⁴⁰⁸

nem sokkal később, a  XiX. század első évtizedeiben azonban a nyelvkérdés a naciona-lizmus előretörésével és az  irodalmi élet közvetlen befolyásával együtt már alkotmányos je-lentőségű általános politikai kérdéssé változott.⁴⁰⁹ A reformellenzék a magyar nyelv közjogi státusának kérdését ekkortól az udvarral szemben nyelvharcként értelmezte,⁴¹⁰ amellyel egy-idejűleg a nem magyar nyelvű lakosság beolvadásának a lehetőségét is felismerte,⁴¹¹ és azt kívánatosnak is tartotta.⁴¹² ezen politikai program alapjainak, a magyar reformer álláspont, illetve az udvar és ezáltal a konzervatív álláspont ütköztetésének lényegét szemléletesen írta le Jókai mór az alábbiak szerint:⁴¹³

406 kmety károly: A magyar közigazgatási és pénzügyi jog kézikönyve I. Kötet. Budapest, grill károly könyvkiadóvál-lalat, 1911. [a továbbiakban: kmety (1911a)] 80.

407 Az 1790. évi országgyűlés második ülésnapján: „A’ tekintetes statufok magok előtt vifelvén azt, hogy minden nemzet, maga dolgait, de kivált az orfzág kormányozásat közelebb illető állapotokat, maga fzuletet nemze-ti nyelvén folytattya; de kulömben – is mind az orfzágnak, és nemzetnek difze, ’s egy nyelven, egy nevezet alatt fenn – állót tarfafágnak, nagyobb egyet-értéfe, […]mivel azon kívül-is a’ fzúletet magyar nyelvnek , tfak nem fzámkivetéfe, fzármazott idegen szokáfok- nak bé-tsúfzáfa, […] majdnem utolsó romlásra, es Ve-fzedelemre a’ magyar Hazát , illendőnek sőt fzükscgesnek ítélték a’ tekintetes statusok , hogy nem tsag a’ két tábla közért szokásban – vett izenetek , magyar nyelven írásban foglaltatván, e’ fzerént folytattattanak; de az úgy nevezett Diariumok – is , vagy-is naponként tartandó orfzág – gyüléfeiben elő fordulandó dolgok-nak fel-jegyezretéft, vagyis Protokollumok, azon magyar nyelven, véteffenek írásba, és ki – nyomtattatdolgok-nak.

mivel pedig ezen magyar Hazának, vagynak egy nemelly réfzei, és réfzes – tagjai, a’ mellyek még eddig erre reá nem kéfzül- hettek, ’s réfz-fzerént szokásban nálok a’ magyar nyelvnek gyakorláfa nem – is vala: azokra nézve illendőnek ítéltetett, az orfzág- nak további rendeléséig, hogy az említett Diarium, Deák nyelvre-is fordittafsék”. in: Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország-Gyűlésének Naponként-való Jegyzései. Bécs, 1791.

34–35.; in: Naponként-való jegyzései az 1790dik esztendőben Felséges IIdik Leopold tsászár, és Magyar országi király által, szabad királyi várossába Budára, Szent Jakab havának 6dik napjára rendelt, ‚s Szent András havának 3dik nap-jára Posony királyi várossába által-tétetett, ‚s ugyan ott, következő 1791dik esztendőben, böjt-más havának 13dik napján bé-fejeztetett Magyar ország gyűlésének. Buda, királyi Akadémia, 1791. 22–23.

408 Az 1790. évi országgyűlés harmadik ülésnapján: „mivel pedig […] szándéka a’ statusoknak és rendeknek, hogy a’ magyar Anya nyelvnek felállitáffá- val, senki az orfzág gyűlésében való szabad szolását el ne ve-fzittse, de kulömben is, kívánván a’ nemes Haza Anyai indulatját, említett Horváth orfzágok eránt, min-den alkalmatoffágban nyilvánságoffan bizonyítani, követjeinek továbbá is közönséges eggvezéffel, szabad akaratjokban hagyta, Vélekedéseket, ’s ítéleteket Deák nyelven, az orfzág eleibe terjefzreni.”. in: Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország-Gyűlésének Naponként-való Jegyzései. Bécs, 1791. 46–48.; in: Naponként-való jegyzései az 1790dik esztendőben Felséges IIdik Leopold tsászár, és Magyar országi király által, szabad királyi várossába Budára, Szent Jakab havának 6dik napjára rendelt, ‚s Szent András havának 3dik napjára Posony királyi várossába ál-tal-tétetett, ‚s ugyan ott, következő 1791dik esztendőben, böjt-más havának 13dik napján bé-fejeztetett Magyar ország gyűlésének. Buda, királyi Akadémia, 1791. 29–30.; marczali i. m. 373–382.

409 cartledge (2016) i. m. 172‒174.; romsics (2019b) i. m. 175‒180.

410 mikó (1944) i. m. 10‒28.; katus (2016a) i. m. 611.

411 gyurgyák (2007) i. m. 21‒22.; romsics (2019b) i. m. 175.

412 gyurgyák (2007) i. m. 27‒30., 44., 50.

413 Jókai mór: És mégis mozog föld. ii. kötet. Budapest, szépirodalmi könyvkiadó 1967. 98.

„A külföldi országifjítókat lehet érteni: szándékuk világos. A nemzeti érzület felköltése által egy sok darabba szétosztott országot valamikor eggyé alakítani. lehet, hogy célt érnek vele. De ugyanezt a célt éri-e el magyarország, ha a pihenő nemzeti öntudatot fölébreszti? rá az ellenkező vár, mint amazokra. egy heterogén elemekből alkotott or-szágnak elemeire szétbomlása. tekintsd meg az ország térképét: számláld meg a me-gyéket, amik az ideálodban élő országot képezni fogják, fesd ki annak leendő határait, s borzadj el a jövendőtől, amit alkotni akartok. Vedd elő a statisztikát, s kérdezd meg tőle, ha tizennégyből kilencet kiveszünk, mi marad ott. ez az ország addig él, amíg alszik. Jaj annak, aki fölébreszti! [….] Ami jó, az mindenkinek java, ami rossz, az min-denkinek baja idebenn. Versenyzés nincs. A nemesség uralkodik. egy nyelvünk van – mely senkit nem protezsál, de nem is provokál. klasszikus nyelv: a latin. ez a tör-vények nyelve, az  igazságszolgáltatás, az  iskolai míveltség, a  liturgia, a  fakultások nyelve; szószólónk a küldiplomáciában. ez a mi palladiumunk. nemesi intézményeink emellett biztosítják a nemzeti szupremáciát számunkra. Frank, német, olasz földön a demokrácia csak egy új francia, német, olasz nemzetet hozand létre; a magyar földön a demokrácia új idegen nemzeteket fog alkotni, s minket elenyészt.”

A fenti idézet több kulcsfontosságú tényre, elsődlegesen arra világít rá, hogy a rendi alkotmány hatálya alatt a nemzetiségi kérdés a  rendiség talaján álló jogban⁴¹⁴ – amelynek egyik fundamentumát a  latin nyelv képezte – nem volt értelmezhető és így nem is volt sza-bályozható.⁴¹⁵ A  szövegben kifejtett második, a  magyar nyelvvel kapcsolatos érvrendszer pedig arra a  társadalmi tényre világít rá, hogy a  kezdetben irodalmi síkon⁴¹⁶ megjelenő kérdés politikai síkra terelődése egyenesen vezet el a rendi alkotmány kereteinek fellazításával egyidejűleg a nemzetiségi mozgalmak megszületéséhez⁴¹⁷ és azok párhuzamos nemzetépítése-ihez.⁴¹⁸ mindez igazolást nyert a későbbiekben,⁴¹⁹ a magyar nemzetépítés fenti folyamata a  Habsburg Birodalomban gyakorlatilag az  első volt, és mint ilyen példaként szolgált a  magyarországi nyelvi kisebbségek saját nemzetépítéseihez,⁴²⁰ azokat egyben táplálta

414 szabadfalvi i. m. 244.

415 mikó (1944) i. m. 4.

416 kalmár János: magyarország a 18. században ‒ Felvilágosodás és művelődés. in: tóth istván györgy (szerk.):

Millenniumi Magyar Történet. Budapest, osiris kiadó 2001. 324‒325.; Dobszay i. m. 157.; grünwald i. m.

346‒364.; romsics (2017) i. m. 313‒315.; romsics (2018b) i. m. 34‒37.

417 Pajkossy (2019a) i. m. 131‒132.; katus (2016a) i. m. 612‒617.

418 Bárdi (2013) i. m. 13‒14., 238.

419 Dobszay ‒ Fónagy (2019a) i. m. 81.; gyurgyák (2007) i. m. 301.; katus (2016b) i. m. 546.

420 Pajkossy gábor: A reformkor. in: gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest, osiris kiadó, 2019. [a továbbiakban: Pajkossy (2019b)] 221‒223.; Ablonczy (2010) i. m. 154‒155.; Dobszay i. m.

188‒190.; eckhart i. m. 249‒254.; romsics (2017) i. m. 315‒320.; taylor i. m. 36‒39.

is.⁴²¹ Végezetül, a párbeszédben elhangzott harmadik érv tekintetében kiemelendő, hogy míg az európai nyelvi alapú nemzeti mozgalmak államcélja nyelvileg homogén államok megterem-tését eredményezi, mint ahogy Románia esetében is történt, addig Magyarország sajátos viszonyai e körben az állam területi integritásának sérelmét hordozzák magukban, ezáltal a nemzetiségi ki-hívás megoldására olyan megoldást kellett találni Magyarországon, amely az állam területi integri-tásával és hagyományos alkotmányos berendezkedésével összeegyeztethető.⁴²²

Az 1789. évi francia forradalmat követően, azaz a nemzeti eszme megjelenésével egy-idejűleg a magyar rendi országgyűlés a fenti eszmei alapokon 1791-től folyamatosan tágí-totta a magyar nyelv közjogi státusának kereteit, visszaszorítva a latin nyelv használatát.⁴²³ A fent említett 1791. évi XVi. törvénycikk quasi megelőlegezte a magyar nyelv hivatalos sta-tusat, amely alapokon⁴²⁴ az 1792. évi Vii. törvénycikk⁴²⁵ annak tanítását rendes tantárgyként, a kapcsolt részeken pedig rendkívüli tantárgyként⁴²⁶ rendelte el.⁴²⁷

Az  1805. évi iV. törvénycikk⁴²⁸ – Horvátországot ismételten külön kezelve – a  latin mellett a magyar nyelv alkalmazásának lehetőségét rögzítette⁴²⁹ a törvényhozásban és a tör-vényhatóságokban, emellett elrendelte az országgyűlési feliratok hasábos latin és magyar

421 cartledge (2016) i. m. 179.

422 eötvös (1903) i. m. 28‒31.

423 grünwald i. m. 251.; katus (2016a) i. m. 611.; mikó (1944) i. m. 20–28.; taylor i. m. 67.

424 Az 1792. évi országgyűlés kilencedik ülése, tizedik ülése és tizenhatodik ülése során az 1791. évivel azonos érveket megismételve hangsúlyozták a magyar nyelv oktatásának és hivatalos használatának rendkívüli fon-tosságát többek között a korabeli európai minták alapján. lásd bővebben: Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, ‚s ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésé-nek. Buda, királyi Akademia, 1792. 118., 122., 148–149.

425 1792. évi Vii. törvénycikk a magyar nyelv tanitásáról és használatáról. Ferencz 1792. évi decretuma (i) 7. czik-kely. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1740-1835. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1901. 244‒245.

426 Az 1792. évi országgyűlés tizedik ülésén: „hofzfzafabb tanátskozás utánn, a’ státufok, és rendek abban egye-sültek-meg, hogy a’ magyar nyelvnek ta- núláfa az orfzágban ollyan tudomány légyen, a’ mellyet mindnyá-jan, a’ kik az univerfitáft, vagy Academiákat járják, tanulni tartozzanak. Az orfzághoz kaptsolt réfzekben pedig, Horváth orfzág követtyének kívánságára, a’ rend kivúl való tudományoknak fzámába tétetett. ezen kivúl a’ magyar Helytartó tanáts, azon Vármegyéknek, a kik magyar nyelven írnak- fél hozzája, nékiek ugyan azon nyelven válafzolni köteles légyen.” in: Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Ma-gyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, ‚s ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének. Buda, királyi Akademia, 1792. 122.

427 grünwald i. m. 326.

428 1805. évi iV. törvénycikk a magyar nyelv használatáról. Ferencz 1805. évi decretuma (V) 4. czikkely. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1740-1835. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod.

intézet és könynyomda, 1901. 324‒327.

429 iX-dik szám. X-dik ülésben A magyar nyelv iránt való Fel – írás, az ehez való törvény czikkellyel együtt.

in: Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország’

koronás királlya által Po’sony szabad királyi várossában mindszent – havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország’

gyülésének. Az Ország-gyűlés irásai. Pozsony, Belnay györgy Aloys, 1805. 34–37.

nyelven történő szerkesztését és a magyar nyelv oktatásának további szorgalmazását.⁴³⁰ A  jogszabály alkalmazása a  magyar nemzeti eszme további erősödését eredményezte,⁴³¹ és a magyar nyelv használatának további szélesítésének közjogi alapjait teremtette meg.

A fenti folyamatok eredményeként az 1830. évi Viii. törvénycikk⁴³² a perjog területére ter-jesztette ki a magyar nyelv használatát, az 1836. évi iii. törvénycikk⁴³³ és az 1840. évi Vi.

törvénycikk⁴³⁴ pedig tovább pontosította és szélesítette a magyar nyelv használatának le-hetőségeit és kereteit.

Az öt évtizedes nyelvharc végén az 1844. évi II. törvénycikkel⁴³⁵ a magyar nyelv az ország egyetlen hivatalos nyelvévé vált.⁴³⁶ A  törvény alaptörvényi minősége által⁴³⁷ a  magyar nyelv hivatalos minősége és primátusa a magyar alkotmányosság sarkalatos tételeként vált a nemzetiségi törvény egyik alapjává, determinálva a  későbbi jogalkotást és különösen a  közoktatási programokat.

A  fenti folyamatok, valamint nyelvharc tárgyalásakor ki kell emelni, hogy II. József politikája és rendeletei – így a nyelvrendelete, valamint egyéb kodifikációs elképzelései – alapvetően szintén a rendi partikularizmus felszámolását tűzték ki célul, azonban azt össz -birodalmi szinten képzelték el.⁴³⁸ Az összbirodalmi nézőpontból fakadóan a  jozefinizmus szükségképpen szembekerült a magyar alkotmányosággal, és emellett a feléledő nacionalizmus alapvető indokát is képezte.⁴³⁹ A magyar organikus alkotmányfejlődés elemeként

430 Az  1805. évi országgyűlés 6. ülése–10. ülésein tárgyalták a  nyelvkérdést Horvátország külön kezelésével.

in: Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország’

koronás királlya által Po’sony szabad királyi várossában mindszent – havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország’

gyülésének. Pozsony, Belnay györgy Aloys, 1805. 57–58., 65–66.,73–74., 76–77., 82–83.

431 kosáry i. m. 235.

432 1830. évi Viii. törvénycikk a nemzeti nyelv használatáról. Ferencz 1830. évi decretuma (iX) 8. czikkely. in:

Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1740–1835. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1901. 500‒503.

433 1836. évi iii. törvény-czikkely a magyar nyelvről. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1836–1868. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1896. 14‒15.

434 1840. évi Vi. törvény-czikkely a magyar nyelvről. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1836–1868. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1896. 91‒92.

435 1844. évi ii. törvény-czikkely a magyar nyelv és nemzetiségről. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár

‒ 1836–1868. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1896. 198.

436 Bethlendi András – szeredai norbert: Az erdélyi románok kisebbségi jogállása 1918. előtt. Erdélyi Jogélet, 2020/2. 30.; Ferdinandy i. m. 128.; kmety (1911a) i. m. 80.; Pajkossy (2019b) i. m. 207.; romsics (2018b) i. m.

36‒37.

437 toldy Ferenc: A Magyar Birodalom Alaptörvényei. Pest, emich gusztáv m. Akad. nyomdász, 1861. Viii‒X.

276‒278.

438 niederhauser emil: A türelmetlen ész. in: gonda imre ‒ niederhauser emil: A Habsburgok. Budapest, Pannonica kiadó, 1998. 136‒144.; imreh istván: Székelyek a múló időben. Budapest, magvető kiadó, 1987. 57.;

Dissescu i. m. 291.; Pajkossy (2019a) i. m. 125‒128.; taylor i. m. 23‒26.

439 Jászi oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása. Budapest, gondolat kiadó, 1982. 341‒347.; Vermes gábor: Ti-sza István. Budapest, osiris kiadó, 2001. 21.; marczali i. m. 108–236., 273–393.; romsics (2017) i. m. 286.;

taylor i. m. 37‒39.

rodalmi elképzelésekkel szembeni magyar nyelv bevezetésének a célja elsődlegesen az összbiro-dalmi német, illetve a holt latin nyelv helyetti élő államnyelv megteremtése volt,⁴⁴⁰ és ez a poli-tikai program a nyelvújítással állítható párhuzamba. több jogszabály is kiemelte a magyar nyelv „kiművelésének” fontosságát a fentiekkel összhangban, amely mellett semmiképpen sem volt cél a többi nemzetiség nyelvének, vallásának, kultúrájának elnyomása.⁴⁴¹ A  magyar nyelv hivatalossá tétele mint a magyar elnyomás egyik eszközeként való értelmezése ebben a korban még marginális jelentőségű álláspont volt még a nemzetiségi mozgalmakon belül is, amelyek egyebekben a  magyar nyelvi mozgalom mintáját követve indították el saját nyelvmozgalmaikat.⁴⁴² Az elnyomás célként már csak azért sem volt értelmezhető, mert

rodalmi elképzelésekkel szembeni magyar nyelv bevezetésének a célja elsődlegesen az összbiro-dalmi német, illetve a holt latin nyelv helyetti élő államnyelv megteremtése volt,⁴⁴⁰ és ez a poli-tikai program a nyelvújítással állítható párhuzamba. több jogszabály is kiemelte a magyar nyelv „kiművelésének” fontosságát a fentiekkel összhangban, amely mellett semmiképpen sem volt cél a többi nemzetiség nyelvének, vallásának, kultúrájának elnyomása.⁴⁴¹ A  magyar nyelv hivatalossá tétele mint a magyar elnyomás egyik eszközeként való értelmezése ebben a korban még marginális jelentőségű álláspont volt még a nemzetiségi mozgalmakon belül is, amelyek egyebekben a  magyar nyelvi mozgalom mintáját követve indították el saját nyelvmozgalmaikat.⁴⁴² Az elnyomás célként már csak azért sem volt értelmezhető, mert

In document A mAgyAr és román nAcionAlizmus Aszimmetriái 1784–1940 között (Pldal 85-99)