A nemzetiségi kérdés az 1865/1868. évi országgyűlésen,

Az  1861. évi országgyűlés összehívását eredményező okok ismételt bekövetkezte, kü-lönösen a  königgrätzi vereség⁶⁴⁷ az  uralkodót⁶⁴⁸ is a  magyarországgal való megegyezés szándéka felé vezette.⁶⁴⁹ A megegyezés alapfeltétele a magyar országgyűlés ismételt össze-hívása volt,⁶⁵⁰ amelyre – elvi és politikai vitákat követően – a magyar fél is nyitottságát fe-jezte ki.⁶⁵¹

Az 1865/68. évi országgyűlés az 1861. évivel azonos alapon állt az Ausztriával való közjogi viszony rendezése tekintetében,⁶⁵² ugyanakkor a  nemzetiségi kérdés rendezését a  trón-beszéd⁶⁵³ nem érintette, csak annyiban és csak közvetett módon, hogy a közjogi rendezés

644 csernus-lukács szilveszter: nemzetek vagy nemzetiségek? törvények és törvénytervezetek a nemzetiségi egyenjogúságról az 1860-as években. Erdélyi Jogélet. 2020/2. 5–6.

645 A lXVii. és lXViii. országos ülés. in: kn-1861-ii. 289‒296.; A XXi. és XXii. országos ülés. in: Fn-1861-i.

174‒182.; 52. iromány – Óvás. in: KI-1861-I. 273–274.; 53. iromány – Határozati inditvány. in: KI-1861-I. 277.

646 56. iromány – királyi leirat. in: KI-1861-I. 292.; 57. iromány – királyi leirat. in: KI-1861-I. 293.; Búsbach (1906b) i. m. 195‒196.; katus (2016d) i. m. 661.; mikó (1944) i. m. 108–110.

647 ligeti Dávid: solferinótól königgrätzig ‒ Ferenc József háborúi 1859‒1866 között. in: Hermann róbert ‒ ligeti Dávid (szerk.): Megosztó kompromisszum ‒ Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából. Budapest, országház könyvkiadó, 2018. 120‒126.; gonda (1998a) i. m. 223‒229.; Pâclișanu (1944) i. m. 5.; taylor i. m. 159.; zakar‒

kozári (2011c)] 867‒868.

648 Az uralkodó 1866. február 27-én a Főrendiház válaszfeliratának átvételekor kelt nyilatkozata szerint „én a kiegyenlitést közösen elismert jogalapon, Őszinte szándékkal, de egyszersmind szilárd elhatározással kezdeményeztem oly irányban, melytől uralkodó kötelmeim sérelme, és birodalmam életföltételeinek ve-szélyeztetése nélkül el nem térhetek. megnyitottam a  tért a  szabad eszmecserének, és legforróbb óhaj-tásaim közé soroltam kedvelt magyarországom belkormányzati önállásának akkénti megszilárdítását, hogy az midőn saját körében áldásthozólag fejlődik, egyúttal a viszonyok ereje által követett érdekegység alapján birodalmam jobblétének és nagyságának is hathatós tényezőjévé válhassék.” in. 15. iromány. in:

FI-1865-I. 37.

649 szász zoltán: Politikai élet és nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867–1918). in: köpeczi Béla (szerk.):

Erdély rövid története. Budapest, Akadémiai kiadó, 1993. [a továbbiakban: szász (1993b)] 524.; Búsbach (1906b) i. m. 303‒344.; csorba (2019a) i. m. 323‒325.; eckhart i. m. 285‒287.; gerő i. m. 165‒186.; romsics (2017) i.

m. 347‒348.; taylor i. m. 139‒153.

650 i. országos ülés. in: KN-1865-I. 1–3.

651 schlett (2010) i. m. 200‒270.; schwarczwölder i. m. 26‒33.

652 cieger András: A közös ügyek rendszere. in: Hermann róbert ‒ ligeti Dávid (szerk.): Megosztó kompromisz-szum ‒ Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából. Budapest, országház könyvkiadó, 2018. 132‒134.; katus (2016d) i.

m. 661‒664.

653 1. iromány – Ő császári és Apostoli királyi felségének trónbeszéde. in: KI-1865-I. 1‒3.; in: FI-1865-I. 1–3.

érdekében a horvát szabor és az erdélyi nagyfejedelemség országgyűlése⁶⁵⁴ is összehívásra⁶⁵⁵ került.⁶⁵⁶ míg a horvát országgyűlés összehívása alapvetően pozitív fogadtatásra lelt, addig az erdélyi nagyfejedelemség és országgyűlésének kérdése – az 1861. évivel azonos módon és alapokon – heves vitát⁶⁵⁷ váltott ki,⁶⁵⁸ elvégre külön erdélyi országgyűlés a magyarországgal való unióval ellentétben állt. mindezeknek megfelelően a képviselőház országgyűlési válasz-feliratban az erdélyi unió kérdését külön kihangsúlyozta,⁶⁵⁹ amellyel egyidejűleg az igazság és a testvériesség elveit szem előtt tartó nemzetiségi jogalkotás szándéka is nevesítést nyert.⁶⁶⁰ A válaszfelirat⁶⁶¹ a fenti körülményeket összefoglalóan az alábbiak szerint tartalmazta:

„Őszinte hálánkat nyilvánítjuk Fölségednek azért is, hogy Horvát- és tótország gyűlését kegyelmesen fölszólitani méltóztatott, hogy gondoskodjék eleve a  felől, miszerint jelen országgyűlésünkön kellőleg képviselve légyen. ugy tekintjük mi ezt, mint a  magyar korona épségének fentartására s országgyűlésünk kiegészítésére irányzott legmagasabb fejedelmi szándék tanúságát. […] Újra ismételjük tehát, hogy:

„ha Horvátország, mint ország, akar részt venni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jőni velünk azon föltételekre nézve; melyek mellett közjogi állását magyarországgal kész összekötni, ha ezek iránt ugy akar velünk érintkezni, mint nemzet nemzettel: mi azt sem fogjuk visszautasítani. Őszinte bizalommal nyújtunk neki testvéri kezet, csak országunknak s a magyar koronának épsége és alkotmányos

654 1. számú iromány. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 1‒2.; 2. számú iromány. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehí-vott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 2‒9.; 16. számú iromány.

in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29.

nagyszeben, 1864. 39‒42.; 17. számú iromány. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országy-gyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 42‒43.

655 első ülés. in: Jegyzőkönyve az 1863-ik évi Sz. Jakab hó 1-ére Nagy-Szeben szabad királyi városába legfelsőbbleg egybehí-vott erdélyi országgyűlésnek, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 1‒7.; i. országos ülés. in: kónyi manó (szerk.): Az 1863. év Julius 1-re Nagy-Szebenre legf. egybehívott erdélyi országgyűlés Gyorsirói naplója, 1863.július 15-1864.október 29. nagyszeben, 1863. 1‒5.

656 mikó (1944) i. m. 84–86, 111–116.; szász (1986) i. m. 1490‒1497.

657 9. iromány – Válaszfölirati javaslat a tróbeszédre. in: KI-1865-I. 22‒30.; 12. iromány – A magyar országgyűlés válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre. in: KI-1865-I. 33‒41.; 16. iromány – Az országos főrendek és képvi-selőház feliratára kelt legfelsőbb királyi leirat. in: KI-1865-I. 44‒47., FI-1865-I. 38–41.; 11. iromány – A magyar országgyűlés felsőháza elé terjesztett válaszfelirati javaslat a legmagasb trónbeszédre. in: FI-1865-I. 26–30.;

14. iromány – A magyar orssággyűlés felsőházának válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre. in: FI-1865-I.

33–37.

658 mikó (1944) i. m. 84–86.; taylor i. m. 146‒147.

659 A válaszfelirati vita, amely egyebekben tartalmazta a horvátországi, erdélyi és nemzetiségi kérdések egyes aspektusait is a képviselőház XiX–XX., XXii–XXX., XXXii–XXXiii., valamint Xli–XlV. országos ülésén zajlott. KN-1865-I. 146–148., 153–329., 355–369.

660 mikó (1944) i. m. 111‒117.

661 12. iromány – A magyar országgyűlés válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre. ‒in: KI-1865-I. 38‒39.

önállása fentartassék. […] A horvát országgyűlésnek 1861-iki határozatait, melyeket Fölséged velünk közleni méltóztatott, akkor véljük legczélszerübben tárgyalha-tóknak, ha majd azon országoknak képviselőivel, vagy a  kiegyenlítés végett ki-küldött megbízottjaival együtt tanácskozhatunk s e tárgyat az ő hozzájárulásukkal intézhetjük el. köszönetünket fejezzük ki Fölségednek azon fejedelmi gondosko-dásaért is, melylyel a magyar és erdélyországok egyesüléséből folyó viszonyoknak végleges elintézését szivén hordja. megvetették e viszonyoknak alapját azon tör-vények, melyek 1848-ban magyar- és erdélyország egyesítéséről e két ország közös egyetértésével hozattak s királyi jóváhagyás által ünnepélyesen szentesittettek. De sok van még e részben elintézendő, s mi nem hozzuk kétségbe, hogy minden részről megnyugtató, igazságos és méltányos megállapodás eszközlésére komoly megfon-tolás és előrelátás leend szükséges. minket az ezek fölötti tanácskozásokban testvéri szeretet érzelmei fognak vezetni; alapja reményünknek azon bizalom, hogy tőlünk senki sem kivan olyasmit, a mi veszélyeztethetné alkotmányunk alapelveit. Horvát-országnak és erdélynek országgyűlésünkre lett meghívása elhárított egy súlyos aka-dályt, mely 1861-ben leginkább gátolta törvényhozási működésünket.”

Az  erdélyi országgyűlés a  saját legitimációjáról folytatott közjogi vitákat követően végül a magyar képviselők távollétében⁶⁶² a román nemzetiség igényeit elismerte és azokat rendezte.⁶⁶³ ennek megfelelően bevezetésre került erdélyben a magyar mellett a német és

662 Hatodik ülés. in: Jegyzőkönyve az 1863-ik évi Sz. Jakab hó 1-ére Nagy-Szeben szabad királyi városába legfelsőbbleg egybehívott erdélyi országgyűlésnek, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 23‒28.; tizenötödik ülés.

in: Jegyzőkönyve az 1863-ik évi Sz. Jakab hó 1-ére Nagy-Szeben szabad királyi városába legfelsőbbleg egybehívott erdé-lyi országgyűlésnek, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 64.; Vi. országos ülés. in: kónyi manó (szerk.): Az 1863. év Julius 1-re Nagy-Szebenre legf. egybehívott erdélyi országgyűlés Gyorsirói naplója, 1863.július 15-1864.október 29. nagyszeben, 1863. 27‒34.; XV. országos ülés. in: kónyi manó (szerk.): Az 1863. év Julius 1-re Nagy-Szebenre legf. egybehívott erdélyi országgyűlés Gyorsirói naplója, 1863.július 15-1864.október 29. nagyszeben, 1863. 142‒146.

663 21. számú iromány ‒ törvényjavaslat A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztülviteléről.

in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29.

nagyszeben, 1864. 45‒46.; 22. számú iromány ‒ törvényjavaslat A három országos nyelveknek a közhivatali közleledésbeni használatáról. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 46‒49.; 26. számú iromány ‒ Az országgyűlési bizottmány által indítványozott törvényjavaslat a román nemzet szintugy mint a görög katholica és a görög keleti vallá-sok egyenjoguságát illetőleg. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 67‒68.; 27. számú iromány ‒ Az országgyűlési bizottmány jelentése az 1-ső kormányelőterjesztésről, mint a román nemzet és vallásai egyenjogúsága keresztülvitelét illető erdély nagyfejedelemségben érvényes törvényjavaslatról. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehí-vott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 68‒71.; 29. számú iromány

‒ törvényczikk A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztülviteléről. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864.

74‒75.; 37. számú iromány ‒ törvényczikk A három országos nyelv használatáról a közhivatali közlekedésben.

a román hivatalos nyelv,⁶⁶⁴ továbbá a román nemzeti terület kivételével teljesítetésre kerültek a román nemzet egyenjogúsítási és elismerési⁶⁶⁵ igényei is,⁶⁶⁶ mely mellett az örmény egyen-jogúság kérdése is ‒ érdemi tárgyalás nélkül ‒ napirendre került.⁶⁶⁷

in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29.

nagyszeben, 1864. 84‒86.; 45. számú iromány ‒ törvényczikk A román nemzet és annak vallásai egyenjogú-ságának keresztülviteléről. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 145‒146.; 52. számú iromány ‒ Jelentése az országgyűlési bizottságnak A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztülviteléről szóló törvényczikkről.

in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29.

nagyszeben, 1864. 156‒158.; 53. számú iromány ‒ melléklet A román nemzet és annak vallásai egyenjogú-ságának keresztülvitelét tárgyaló bizottsági jelentéshez. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 159‒161.; 54. számú iromány

‒ törvényczikk A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztülviteléről. in: Az 1863. év júli-us 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. júlijúli-us 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 162‒164.; 73. számú iromány ‒ Jelentése A három országos nyelv használatáról a közhivatali közleke-désben használatát illető második k. kormányjavaslat ügyében kiküldött bizottságnak. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864.

188‒192.; 81. számú iromány ‒ törvényczikk A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztül-viteléről. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864.

október 29. nagyszeben, 1864. 198‒200.; 100. számú iromány ‒ Jelentése az országgyűlési bizottságnak a leg-ke- gyelmesebb szentesítés alá terjesztendő törvényczikk iránt, a három országos nyelvnek a közhivatali köz-lekedésben használatát illetőleg. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés iromá-nyai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 258‒259.; 101. számú iromány ‒ törvényczikk A három országos nyelv használatáról a közhivatali közlekedésben. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 259‒263.

664 Bolovan, ioan: epoca liberală. in: Pop, ioan-Aurel ‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Transil-vaniei Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transilvane ‒ editura episcopiei De-vei și Hunedoarei, 2016. 415‒416.; csernus-lukács i. m. 9–10.; Jancsó (2004) i. m. 66‒71.; marcu (1997) i. m.

187.; mikó (1944) i. m. 84–86.; murzea ‒ matefi i. m. 211‒212.

665 Az 1863/1864. évi erdélyi országgyűlés a fent idézett javaslatokat nyolcadik, tizenhetediktől harminchete-dik, valamint negyvenegydik ülésén tárgyalta és fogadta el, kihirdetése a negyvenheteharminchete-dik, illetve negyven-kilencedik ülésen történt. in: Jegyzőkönyve az 1863-ik évi Sz. Jakab hó 1-ére Nagy-Szeben szabad királyi városába legfelsőbbleg egybehívott erdélyi országgyűlésnek, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 35‒36., 68‒69., 71‒72., 72‒74., 74‒77., 78‒81., 81‒84., 85‒87., 88‒91., 91‒94., 94‒96., 100‒101., 102‒105., 106‒109., 110‒113., 113‒115., 115‒119., 120‒123., 124‒126., 127‒129., 130‒131., 141‒145., 166., 172.; in: kónyi manó (szerk.): Az 1863.

év Julius 1-re Nagy-Szebenre legf. egybehívott erdélyi országgyűlés Gyorsirói naplója, 1863. július 15.–1864.október 29.

nagyszeben, 1863. 47‒52., 149‒155., 155‒170., 171‒189., 189‒202., 202‒224., 224‒240., 240‒260., 260‒278., 278‒293., 293‒296., 301‒316., 317‒339., 339‒364., 365‒384., 384‒399., 400‒426., 426‒449., 450‒467., 467‒491., 491‒494., 517‒520., 590., 602.

666 Bodea‒surdu i. m. 194.; csernus-lukács i. m. 14–15.; Jordáky i. m. 42‒50.; mikó (1981b) i. m. 60‒62.; szász (1986) i. m. 1490‒1504.; szász (1993a) i. m. 485‒486.; szenczei i. m. 70‒71.

667 62. számú iromány ‒ Javaslatterv az örmény nemzet és annak vallása egyenjogúságának keresztül vitele irán-ti törvényczikkelyhez. in: Az 1863. év július 1-re Nagy-Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlés irományai, 1863.

július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 175‒177.; negyvenharmadik ülés. in: Jegyzőkönyve az 1863-ik évi Sz. Jakab hó 1-ére Nagy-Szeben szabad királyi városába legfelsőbbleg egybehívott erdélyi országgyűlésnek, 1863. július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1864. 153.; XiX. országos ülés. in: kónyi manó (szerk.): Az 1863. év Julius 1-re Nagy-Szebenre legf. egybehívott erdélyi országgyűlés Gyorsirói naplója, 1863.július 15.–1864. október 29. nagyszeben, 1863. 182‒186.; Xliii. országos ülés. in: kónyi manó (szerk.): Az 1863. év Julius 1-re Nagy-Szebenre legf. egybehí-vott erdélyi országgyűlés Gyorsirói naplója, 1863. július 15.–1864.október 29. nagyszeben, 1863. 566.

A  politikai körülményekben bekövetkezett változások a  kiegyezés megvalósulását⁶⁶⁸ megelőzően, 1865/1866 fordulóján az erdélyi országgyűlésben ismét a magyarországgal való unió pártján állók többségére vezettek.⁶⁶⁹ A politikai és közjogi válozások eredményeként az erdélyi kérdések rendezését is az 1865/1868. évi magyar országgyűlés volt hivatott ren-dezni a jövőben, és így az 1868. évi Xliii. törvénycikk⁶⁷⁰ rendelkezései⁶⁷¹ szerint valósult meg – egyes képviselők tiltakozása ellenére⁶⁷² – erdély és magyarország második egyesítése.⁶⁷³

A Kiegyezés elvi alapját a mérsékelt liberalizmus programja képezte, és ezáltal szervesen illeszkedett a történelmi folyamatokba,⁶⁷⁴ és nem célzott semmilyen nemzetiségi elnyomást,⁶⁷⁵ ennek ellenére a nemze-tiségek oldalán ellenérzéseket váltott ki a német, illetve a magyar szupremácia megerősödése és biztosítása okán.⁶⁷⁶ Az elvi alapok változatlanságából fakadóan a két évtizeddel korábbi, valamint az 1861.

668 Păcurariu i. m. 281‒283.; taylor i. m. 167‒171.

669 Amuza (2001b) i. m. 232‒233.; Bodea‒surdu i. m. 196.; Bolovan i. m. 417‒418.; Jordáky i. m. 57‒63.; szász (1986) i. m. 1505‒1507.; szász (1993a) 486‒488.

670 1868. évi Xliii. törvény-czikk magyarország és erdély egyesítésének részletes szabályozásáról. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1836–1868. évi törvényczikkek. Budapest, Franklin társulat magyar irod.

intézet és könynyomda, 1896. 486‒489.

671 362. iromány – törvényjavaslat magyarország és erdély egyesítésének részletes szabályozásáról. in: KI-1865-VI. 254–258.; 284. iromány – kivonat a képviselőháznak 1868-ik évi deczember hó 2-án tartott cccXXXi.

ülése jegyzőkönyvéből. in: FI-1865-II. 385.; 285. iromány – törvényjavaslat magyarország és erdély egyesí-tésének részletes szabályozásáról. in: FI-1865-II. 386–388.; 290. iromány – Jelentése a méltóságos főrendek állandó hármas bizottmányának „magyarország és erdély egyesítésének részletes szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában. in: FI-1865-II. 394.

672 391. iromány – Határozati javaslat. in: KI-1865-VII. 9–10.

673 Deák ágnes: Újabb fordulat az alkotmányosság felé. Felkészülés az unióra. in: Benkő elek ‒ oborni teréz (szerk.): Székelyföld története II. kötet. Budapest‒kolozsvár‒székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsészettudományi kutatóközpont ‒ erdélyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső múzeum, 2016. 669‒674.;

Pál Judit: A politikai keretek átalakulása. in: Bárdi nándor ‒ Pál Judit (szerk.): Székelyföld története III. kötet.

Budapest‒kolozsvár‒székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsészettudományi kutatóköz-pont ‒ erdélyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső múzeum, 2016. 27‒34.; egyed (2013) i. m. 223.; gyurgyák (2007) i. m. 74.; szász (1993b) i. m. 524‒525.

674 42. iromány – királyi leirat (1866. nov. 17.). in: KI-1865-II. 1‒3.; 48. iromány – A magyar országgyűlés képviselő-háza elé terjesztett fölirati javaslat az 1866. november 17-kén kelt legmagasabb királyi leiratra. in: KI-1865-II.

19‒21.; 49. iromány – Fölirata a magyar országgyűlésnek az 1866. november 17-kén kelt legmagasabb királyi leiratra. in: KI-1865-II. 22‒24.; 60. iromány – királyi leirat (1867. febr. 17.). in: KI-1865-II. 49‒50.; 69. iromány – Jelentése a közös viszonyok tárgyában kiküldött hatvanhetes bizottságnak. in: KI-1865-II. 65‒101.; 87. iromány

‒ törvényczikk a magyar korona országai és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról. in: KI-1865-II. 160‒168.; 25. iromány – A magyar or-szággyűlés képviselőházának fölirata az 1866. november 17-ken kelt legmagasabb királyi leiratra. in: FI-1865-I.

94–96.; 28. iromány – A magyar országgyűlés képviselőházának fölirata az 1866. november 17-ken kelt legma-gasabb királyi leiratra. in: FI-1865-I. 98–101.; 45. iromány – A képviselőház 1867. évi márczius hó 30-án tartott cXiV-ik ülésének jegyzőkönyvi kivonata. A magyar országgyűlés képviselőházának a közös viszonyok tárgyá-ban hozott határozata. in: FI-1865-I. 123–129.; 49. iromány ‒ törvényczikk a magyar korona országai és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról. in: FI-1865-I. 133‒141.

675 Jászi (1982) i. m. 362.

676 Păcurariu i. m. 297‒298.; Pâclișanu (1944) i. m. 13‒14..

évi országgyűlés által elfogadott jogalkotási koncepció érdemben nem változott,⁶⁷⁷ azaz a nemze-tiségi kérdés döntően individualista megközelítésben volt a magyar vezetés által értelmezett.⁶⁷⁸ ez az alapállás döntően befolyásolta a törvény-előkészítő bizottság és albizottság munkáját,⁶⁷⁹ és e körben az osztrák alkotmányjog elvi alapjai is közvetett hatást gyakoroltak.⁶⁸⁰

A magyar nemzetiségi jogalkotásra gyakorolt osztrák hatások tekintetében ki kell emelnünk, hogy Ausztriában a magyarországi folyamatokkal ellentétes irányú nemzetiségi kihívásra figyelhetünk fel.

Ausztria esetében a területi integritást nem a nemzeti kisebbségek, hanem a német nacionalizmus irredentizmusa veszélyeztette elsősorban,⁶⁸¹ amely mellett a  cseh pánszláv gyökerű szepara-tizmus, a lengyel függetlenség kérdése, illetve az egységes olasz állam létrejöttével megerő-södött olasz kihívás⁶⁸² mellett kisebb mértékben a  ruthén kérdés is jelentkezett.⁶⁸³ Ausztria esetében további kihívást jelentett a birodalom különböző mértékű önkormányzatisággal ren-delkező történelmi tartományokra osztottsága, amely tartományi határok etnikai kiigazítása a feléledő nacionalizmusok által különös államszervezési kérdéseket vetettek fel.⁶⁸⁴ Az osztrák államszervezési kérdések céljai és várt hatásai – az értekezésben annak tárgyánál fogva érin-tőlegesen vizsgált trialista vagy etnikai alapon való föderatív átszervezésének lehetőségei – szükségképpen az alig helyreállított magyar területi integritással szembeni kiindulópontokat vallottak,⁶⁸⁵ így a kiegyezés lényegi alapjait vonták kétségbe. Ausztria államszervezeti sajátos-ságai eredményeként a történelmi tartományokra osztottság – amelyet ’a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok’ megnevezés is tükröz – a  nemzetiségi kérdés kezelését nem összbirodalmi, hanem alapvetően e tartományok szintjén, tartományi belügyként volt értelmezhető és vezetett kompromisszumos megoldásokra, helyi kiegyezésekre.⁶⁸⁶ Ausztria államberendezkedésének sajtosságain túl a nemzetiségi kérdés összbirodalmi kezelését az is lehetetlenné tette, hogy do-mináns nemzet hiányából fakadóan nemzetállami egységesítési folyamatok sem voltak megfi-gyelhetők, azaz változatlanul a dinasztikus alapállás volt a fő államszervezési elv.⁶⁸⁷

magyarország és erdély esete tehát alapvetően tért el Ausztria helyzetétől, így a magyar jogalkotási koncepciót rögzítő válaszfeliratra adott uralkodói leirat⁶⁸⁸megerősítette a területi

677 gyurgyák (2007) i. m. 75‒76.; mikó (1944) i. m. 111–164.; schlett (2010) i. m. 271‒370.

678 eötvös (1903) i. m. 92‒96.

679 mikó (1944) i. m. 111–164.; schlett (2010) i. m. 534‒535.

680 Jászi (1982) i. m. 380.

681 Jászi (1982) i. m. 384‒385., 482‒484.

682 Jászi (1982) i. m. 482‒496.

683 Jászi (1982) i. m. 490‒492.

684 szabó (2020) i. m. 1–3.

685 szabó (2020) i. m. 1–2.

686 szabó (2020) i. m. 5–6.

687 szabó (2020) i. m. 5–6.

688 „kedvesen vettük az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők azon igéretét, miszerint »a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás- és nyelvkülönbség nélkül, az  igazság és méltányosság elveit fogják mindenkor irányadókul tekinteni, és hogy jelesül magyarországnak nem magyar ajkú lakosai irányában mindazt, a mit e

épség fenntartása melletti nemzetiségi törvény megalkotásának szükségességét, és annak legfelsőbb támogatásáról biztosította a törvényhozókat.⁶⁸⁹

A leirat felolvasását követően közel kéthónapos vita bontakozott ki a törvény-előkészítő bi-zottság felállításának módjáról, tagjairól⁶⁹⁰ akiket 1866. április 26-án választottak meg.⁶⁹¹ Az or-szággyűlés által állandóan napirenden tartott bizottsági munkától⁶⁹² függetlenül érkeztek a kérdés eldöntését sűrgető beadványok, valamint javaslatok és indítványok elsősorban szerb részről az 1861. évi karlócai szerb kongresszusi határozatok alapján szerb külön jogok, elsősorban területi autonómia érvényesítése érdekében,⁶⁹³ illetve román részről részben hasonló tartalommal.⁶⁹⁴

A jogalkotási előkészítő folyamatok eredményeként végül öt törvényjavaslat kerül kidolgozásra az országgyűlés elé terjesztésre,⁶⁹⁵ amelyek közül kettő, az úgynevezett bizottsági-többségi⁶⁹⁶

részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajtják biztosítani.« uralkodói tisztünk teljesí-tésének sorában legkedvesebb teendőink közé fog tartozni mindaz, a mivel az ország területi épségének fentartá-sa mellett az általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthatjuk; mert az ország lakofentartá-sainak békéjét,

részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajtják biztosítani.« uralkodói tisztünk teljesí-tésének sorában legkedvesebb teendőink közé fog tartozni mindaz, a mivel az ország területi épségének fentartá-sa mellett az általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthatjuk; mert az ország lakofentartá-sainak békéjét,

In document A mAgyAr és román nAcionAlizmus Aszimmetriái 1784–1940 között (Pldal 123-139)