A nemzetiségek alkotmányjogi helyzete magyarországon

3.2. A magyar nemzetiségi jogalkotás alapjai és eredményei

3.2.7. A nemzetiségek alkotmányjogi helyzete magyarországon

Az értékválasztási lehetőségek álláspontjainak elvi alaptételei különbségéből fakadóan az ellentétek nem voltak feloldhatók a fentiek szerint, ugyanakkor a magyar államcél érde-kében a politikai magyar nemzet koncepcióját fogadta el az országgyűlés,⁸⁸⁸ így a nemze-tiségi törvény szabályozása alapvetően a nyelvi és kulturális, oktatási jogokra terjedt ki.

A Nemzetiségi törvény lényegi célját az az elgondolás képezte, amely a nemzetiségi eszme a nyelvi közösség fennmaradását biztosítandó nyelvi-kulturális téren kiteljesedik, úgy e jogok bizto-sítása által a politikai és államszervezeti kérdések, uralmi helyzetek megoldása nem feltételezi többé a nemzetiségi, azaz etnikai aspektust, tehát a nemzetiségi konfliktusok a nyelvi jogok kiteljesedésével és a jogegyenlőség tartalmi biztosításával feloldódnak.⁸⁸⁹ A jogegyenlőség talaján álló állam feladata ennek megfelelően az egyéni jogok biztosítása,⁸⁹⁰ így a politikai magyar nemzet állama ennek megfelelően etnikailag semleges.⁸⁹¹ Mindezeken az alapokon a nemzetiségi jogok tekintetében a magyar állam szerepe nem más, mint a garantált nyelvi és kulturális jogok védelme, és ezáltal elérhető a poli-tikai magyar nemzet fogalma szerinti közös ‒ quasi hungarus, azaz polia poli-tikai magyar nemzeti, való-jában magyarországi ‒ identitás eredménye.⁸⁹²

A politikai magyar nemzet koncepciója mindezeknek megfelelően ugyan táplálkozott a kor nem-zetfelfogásaiból, de ezektől lényegében tért el, amikor vegyítette az államközpontú és a nyelvi-kulturális nemzeti eszme lényeges elemeit, de mindvégig az egyéni jogegyenlőség talaján állt. A politikai magyar nemzet eredményeképpen a fentiek szerint várt közös identitás rokonítható a svájci, belga

888 gyurgyák (2007) i. m. 74‒82.; Jordáky i. m. 87‒90.; máthé ‒ mezey ‒ révész t. i. m. 275‒276.; katus (2016e) i. m. 673.; Paksa i. m. 11‒12.

889 gyurgyák (2007) i. m. 22‒23.; 69‒71.; Hatos i. m. 112.; schlett (2002) i. m. 11‒16.

890 eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Második Kötet. Budapest, révai test-vérek irodalmi intézet r.-t., 1902. 109‒110, 126., 198.

891 Albrecht i. m. 155‒156.; nagy (1907) i. m. 106.; schlett (1987) i. m. 262‒264.

892 gyurgyák (2007) i. m. 68‒71.; 75‒76.

vagy amerikai nemzetfelfogással, azonban nélkülözi azok föderális államszervezeti ele-meit,⁸⁹³ illetve párhuzamba állítható az osztrák dinasztikus államfelfogás egységesítő jelle-gével is.⁸⁹⁴ Annak ellenére, hogy a fentiek szerint várt közös identitás eredménye végső soron

’magyar’ jelleget hordozott magában, a politikai magyar nemzet fogalma közvetlenül nem törekedett az államnyelv egyéni elsajátításának kötelezésére, és az erőszakos asszmiliáció elemeit sem tartalmazta. súlyos fogyatékossága volt azonban a nemzetiségi törvénynek, hogy az ajánló lex imperfecta,⁸⁹⁵ hiányzott belőle a jogszabály megsértéséhez fűzött jogkövet-kezmény normaszerkezeti eleme, amelyből fakadóan a jogszabály nem kellő végrehajtása, illetve végrehajtásának elmulasztása nem volt szankcionált.⁸⁹⁶ e tényre, különösen a végre-hajtás elmulasztására már a korban is több ízben is felhívták a figyelmet, és a jogszabály ha-tékonyabb érvényesülését követelték,⁸⁹⁷ rávilágítva egyebek mellett arra az aspektusra, mely szerint a nemzetiségi törvény valós érvényesülése a nemzetiségi mozgalmak elszakadási törekvéseit tompítaná, illetve szüntetné meg.⁸⁹⁸

A nemzetiségi törvénnyel egyet nem értő képviselők tiltakozásukat és azok indokait ezt követően a jövőben az országgyűlésen kívül fejtették ki, továbbra sem fogadván el az egy politikai nemzet és a nemzetiségek közötti különbségtételt.⁸⁹⁹ A nemzetiségi törvény kihir-detését követően sorra megalakultak a nemzetiségek pártjai,⁹⁰⁰ 1869 januárjában összeült elsőként a szerbek, majd a bánsági és magyarországi románok,⁹⁰¹ márciusban pedig az er-délyi románok nemzeti pártjainak megalakítását kezdeményező nemzeti konferencia.⁹⁰² A nemzetiségi pártok kezdetben ‒ a magyarországi román képviselők kivételével⁹⁰³ ‒ a belpo-litikai passzivitás alapján álltak,⁹⁰⁴ majd nemsokára szembefordultak a kiegyezés által

893 gyurgyák (2007) i. m. 70.

894 szabó (2020) i. m. 5–6.

895 szabadfalvi József: A jogszabály. in: szabó miklós (szerk.): Bevezetés a jog- és államtudományokba. miskolc, Bíbor kiadó, 2001. 67.

896 Bíró (2002) i. m. 76.; Bethlendi – szeredai (2020) i. m. 44.; csorba (2019b) i. m. 364.

897 Ferdinandy i. m. 142.; gyurgyák (2007) i. m. 23‒24., 82.; makkai i. m. (1989) i. m. 251.; mikó (1981b) i. m. 67.;

moldován i. m. 13‒15.; szász (1993b) 527.; Pâclișanu (1944) i. m. 14‒39..

898 gyurgyák (2007) i. m. 113‒116.

899 Bíró (2002) i. m. 77.; gyurgyák (2007) i. m. 22‒23., 76‒77., 80.; mikó (1981c) i. m. 36.; Paksa i. m. 12.

900 katus lászló: magyarország a Habsburg monarchiában (1711‒1918) – A polgári magyarország születése (1848–1918) – A nemzetiségi kérdés. in: romsics ignác (szerk.): Magyarország története. Budapest, Akadémiai kiadó, 2016. [a továbbiakban: katus (2016f)] 756.; Botlik i. m. 31.

901 Bolovan, ioan: cazul românilor. in: Pop, ioan-Aurel ‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Transilvaniei Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transilvane ‒ editura episcopi-ei Devepiscopi-ei și Hunedoarepiscopi-ei, 2016. [a továbbiakban: Bolovan (2016a)] 436‒437.; mikó (1967a) i. m. 230.; Pâclișanu (1944) i. m. 46‒48.; raffay i. m. 49‒50.; romsics (2018b) i. m. 58.

902 Bolovan (2016a) i. m. 437‒438.; Jordáky i. m. 91‒101.; schlett (2002) i. m. 22.; Păcurariu i. m. 306.; Amuza (2001a) i. m. 236.; raffay i. m. 50.; romsics (2018b) i. m. 58.

903 makkai (1989) i. m. 247.

904 Amuza (2001b) i. m. 257‒262.; Bíró (2002) i. m. 245‒246.; gyurgyák (2007) i. m. 76.; Jancsó (2004) i. m. 89.;

Jordáky i. m. 101‒110.; Păcurariu i. m. 306‒307.; szász (1986b) i. m. 1647‒1652.; szász (1993b) 537‒538.

teremtett keretekkel, és az újonnan létrejövő, illetve megerősödő, magyarországgal határos nemzeti államaik közvetlen, illetve közvetett befolyásával törekedtek nemzeti céljaik elérésére,⁹⁰⁵ amely magatartás szükségképpen a többségi magyarság ellenérzését és nemzetiségi türelmetlen-ségét fokozta.⁹⁰⁶ A nemzetiségi igények további törvényhozásbeli érvényesítését több ok ne-hezítette, amelyek közül kiemelendő, hogy a nemzetiségek a nemzetiségi törvényt nyíltan elutasították, emellett a passzivitás politikai alapállására helyezkedtek, alkotmányjogilag pedig a választójogi rendszer sajátosságai okán a nemzetiségi képviselők számaránya nem tükrözte a lakossági arányokat.⁹⁰⁷ A passzivitást a román kisebbség az egységes román nemzeti Párt létrejöttével 1881-ben adta fel.⁹⁰⁸ ettől az időponttól a román nemzeti Párt változó intenzitással mind az országgyűlésben, mind azon kívül fejtette ki politikai tevé-kenységét ‒ változatlanul elvetve a politikai nemzet fogalmát és az egyenrangú nemzetek szövetségét vallva ‒, döntően az erdélyi autonómia, közvetetten a román irredentizmus cél-jainak alárendelve.⁹⁰⁹

A nemzetiségi kérdés a törvény elfogadása ellenére tehát nem került nyugvópontra, ha-talmi kérdéssé vált,⁹¹⁰ és döntően meghatározta magyarország belpolitikáját és külkapcso-latait a jövőben.⁹¹¹ A nemzetiségi törvény ambivalens jellegére mutat rá az a tény, hogy bár a nemzetiségek a Nemzetiségi törvényt nem fogadták el, azt oktrojáltnak⁹¹² és nemzetiségük el-sorvasztásának eszközének⁹¹³ tekintették, mégis annak keretein belül – alapvetően egyházi ön-kormányzataik, valamint gazdasági,⁹¹⁴ oktatási és kulturális intézményeik útján – megőrizték és fejlesztették identitásukat.⁹¹⁵ mindez teljes egészében összhangban áll azzal a ténnyel, hogy

905 Bíró (2002) i. m. 77.; Jancsó (2004) i. m. 93‒133.

906 Bíró (2002) i. m. 77.; mikó (1944) i. m. 249.

907 ilonszky gabriella: Képviselők és képviselet Magyarországon. Budapest, Akadémiai kiadó, 2009. 52‒54.; marcu (1997) i. m. 194.; Bethlendi – szeredai (2020) i. m. 44–45.

908 Amuza (2001b) i. m. 262‒267.; Bíró (2002) i. m. 111‒113., 247‒248.; Bolovan (2016a) i. m. 439.; Jordáky i. m.

104‒136.; mureşan i. m. 288‒291.; Pâclișanu (1944) i. m. 48‒50.; raffay i. m. 51‒54.; szász (1993b) 538‒539.

909 Bíró sándor: Az erdélyi román‒magyar viszony a legutóbbi évtizedekben. in: mályusz elemér (szerk.): Er-dély és népei. Budapest, maecenas könyvkiadó‒ talentum kft., 1999. 177‒188.; Amuza (2001a) i. m. 236‒237.;

Durandin i. m. 196‒197.; l. Balogh (2020) i. m. 15.; makkai (1989) i. m. 247.; mureşan i. m. 289, 910 gyurgyák (2007) i. m. 76‒77.

911 Jászi (1982) i. m. 411‒421.; Jordáky i. m. 136.

912 ciato, Aurel: Problema minoritară la noi: cu o prefaţă lămuritoare a diferendului dintre români şi maghiari: conferinţă rostită la Timişoara, Lugoj şi Cluj. cluj, 1929. 14.; gyurgyák (2007) i. m. 80.

913 marcu (1997) i. m. 194.

914 gyárfás elemér: Az erdélyi románok hitelszervezetei. Magyar Kisebbség, 1924. iii/2. 71‒79.; Bíró (2002) i. m.

38‒41., 47., 49‒51.

915 Bolovan, ioan: cultura românească. in: Pop, ioan-Aurel ‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Transilvaniei Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transilvane ‒ editura episcopi-ei Devepiscopi-ei și Hunedoarepiscopi-ei, 2016. 533‒569.; gräf, rudolf ‒ nägler, Thomas: cultura săsească. in: Pop, ioan-Aurel

‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Transilvaniei Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transilvane ‒ editura episcopiei Devei și Hunedoarei. 2016. 584‒589.; gräf, rudolf: cultu-ra germanilor din Banat. in: Pop, ioan-Aurel ‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Tcultu-ransilvaniei

a kisebbségek identitása megőrzésének elsődleges eszköze az oktatási és kulturális intéz-ményrendszer és annak fenntartása a szabad nyelvhasználat mellett.⁹¹⁶ Paradox módon tehát a kisebbségek nem fogadták el a Nemzetiségi törvényt, mégis annak keretei biztosították identitásuk megőrzését és fejlesztését,⁹¹⁷ sőt a magyarságtól való elidegenítésüket.⁹¹⁸

Visszautalva a dualizmus kori magyarország bevallott politikai államcéljaira – az 1848/49-es alkotmányos örökség alapján a jogegyenlőség alapján álló unitárius nemzet-állam megteremtése területi integritás biztosításával, a Horvátországgal való különleges közjogi viszony, valamint a kettős monarchián belüli hatalmi pozíció megőrzése és meg-erősítése⁹¹⁹ – rögzíthető, hogy ezen államcélok a jövőben a nemzetiségi kihívás tárgyalását valós korlátok közé szorították. A kettős monarchián belüli hatalmi helyzet megőrzésének célja⁹²⁰ – a monarchia nagyhatalmi statusanak alapjaként⁹²¹ – a nemzetiségek föderalisztikus igényeit mint a magyar állameszmével összhangban nem álló közjogi jogalkotás lehetőségeit ebben a kérdésben alapvetően kizárták.⁹²²

Hasonlóképpen képezett alkotmányjogi akadályt a dinamikus nacionalizmus és a nem-zetiségi törvény ambivalenciája. A törvény elutasítottsága és ezáltal végrehajtásának korlá-tozottsága a nacionalizmus dinamikájával hamarosan magyar szupremácia iránti többségi társadalmi igényt is gerjesztett,⁹²³ amely ezáltal kölcsönösen szélsőséges politikai progra-mokat eredményezett mind a magyar, mind pedig a nemzetiségek oldaláról. A nemzeti eszme dinamikus nacionalizmussá válva a technikai fejlődés nyomán fokozott sajtótevékenység tárgyává vált,⁹²⁴ és jóval szélesebb társadalmi kört ért el, mint a megszületése idején.⁹²⁵ A dinamikus

naci-Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transilvane ‒ editura episcopiei Devei și Hunedoarei, 2016. 589‒598.; maior, liviu: Dualismul austro-ungar. in: Pop, ioan-Aurel ‒ nägler, Thomas ‒ magyari András (ed.): Istoria Transilvaniei Vol. III. cluj-napoca‒Deva, Academia română centrul de studii transilvane ‒ editura episcopiei Devei și Hunedoarei, 2016. [a továbbiakban: maior (2016b)] 429., 431‒433.;

Pál Judit: egyesületek. in: Bárdi nándor ‒ Pál Judit (szerk.): Székelyföld története III. kötet. Budapest‒kolozs-vár‒székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsészettudományi kutatóközpont ‒ erdélyi mú-zeum egyesület ‒ Haáz rezső múmú-zeum, 2016. 321‒322.; Jakabffy elemér: Astra és emke. Magyar Kisebbség, 1923. ii/19. 705‒709.; Bíró (2002) i. m. 207‒213.; Bolovan (2016a) i. m. 438.; gyurgyák (2007) i. m. 76‒77.;

manzinger i. m. 24.; Păcurariu i. m. 310‒311.; katus (2016f) i. m. 755‒756.; szász (1993b) i. m. 537.

916 kaltenbach Jenő: kisebbségi jog a harmadik köztársaságban 1990‒2006. in: Jakab András ‒ takács Péter (szerk.): A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990‒2005, I. kötet. Budapest, gondolat ‒ elte áJk, 2007. 150‒151.

917 Bethlendi – szeredai (2020) i. m. 45.

918 moldován i. m. 12‒21., 27‒29.

919 kiss i. m. 150., 166., 178‒180., 186‒189., 193‒198., 213‒230., 233‒252., 257‒291., 320‒324., 337‒350., 398‒400.;

gyurgyák (2007) i. m. 93‒94.; szente (2011) i. m. 194‒198.

920 ormos i. m. 154‒155.

921 kiss i. m. 354‒367.

922 gyurgyák (2007) i. m. 92‒94.

923 gyurgyák (2007) i. m. 98‒101.; Hatos i. m. 19.; Jászi (1982) i. m. 415‒418.

924 révész t. mihály: A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon 1867–1875. Budapest, Akadémiai kiadó, 1986.

204‒223.; Bíró (2002) i. m. 224‒237., 251.; gyurgyák (2007) i. m. 23.

925 Ablonczy (2020) 20‒21.

onalizmus hatványozott érvényesülése, valamint az adott államcélok ténye a magyar állam jogalkotására különös hatást gyakorolt. A magyar törvényhozást a fenti államcélok biztosítása és hatékony érvényesítésének elsődlegessége hatotta át, ennek érdekében törékeny politikai alkotmányos alapjai egységének megőrzése érdekében a nemzetiségi szélsőségektől való tartózkodás, a különböző jogágakban a kényes egyensúlyra való törekvés, illetve az asszimiláció kívánt eredményének közvetlen és közvetett elősegítése jellemezte. A magyar Országgyűlés ennek alapján a szélsőséges nacionalista, így adott esetben magyar nacionalista javaslatokat nem tárgyalta,⁹²⁶ nem támogatta, a korszakban az állampolgári egyenlőség talajáról való letérés nem volt tapasztalható.⁹²⁷

A nemzetiségi jogi jogalkotás eredményeinek nemzetiségi oldalon való elutasított-ságát észlelve 1870-ben az ellenzék részéről többek között irányi Dániel, simonyi ernő, Alexandru mocsonyi, iosif Hodosiu és svetozar miletics képviselők gyakorlatilag egy a korábban elutasított kisebbségi javaslatra épülő új törvényjavaslatot terjesztettek elő, amelynek tárgyalására a fenti okokból nem kerülhetett sor.⁹²⁸ A dualizmus korában ezt kö-vetően hasonló tartalmú törvényjavaslat nem is került beterjesztésre, azonban a következő évtizedekben a nemzetiségi kihívás társadalmi megoldatlanságából fakadóan politikai síkon több törvényhozáson kívüli tárgyalás is megindult a központi kormányzat és a nem-zetiségi képviselők között. mivel az országgyűlés a fentiek szerint tartózkodott a nemze-tiségi kérdés tárgyalásától, a szerb, román és szlovák nemzetiségek képviselői 1895. au-gusztus 10-én közös kongresszusukon hozott határozataikban közös politikai fellépésben állapodtak meg igényeik érvényesítése érdekében.⁹²⁹ A tárgyalások alapjaként a politikai magyar nemzet fogalmának kritikája fenntartásával a területi autonómiát rögzítették, azaz a magyar állam területi integritását egyes radikális képviselők kivételétől eltekintve változatlanul értéknek tartották.

A nemzetiségi kérdés a XiX–XX. század fordulóján végül elhagyta a magyar belpo-litika területét, és a sajtó révén nemzetközi figyelmet kapott, majd az interparlamentáris unió ülésein is rendszeresen napirendre került.⁹³⁰ ebben a folyamatban vízválasztó szerepet töltött be 1892-ben az erdélyi román vezetők i. Ferenc Józsefhez címzett folyamodványa,

926 A teljesség igénye nélkül a már eddig felvázoltakon túl visszautalhatunk többek között a 2.3. fejezetben tár-gyalt népszámlálási törvények vitájában elhangzott érvekre és a kormányzat ellenérveire.

927 mikó (1944) i. m. 247‒275.; nagy (1907) i. m. 157‒161.

928 Amuza (2001b) i. m. 237‒238.; csernus-lukács i. m. 12–13., 17–21.; Jancsó (2004) i. m. 88‒91.; mikó (1944) i.

m. 250‒251.; mikó (1981b) i. m. 68.; szenczei i. m. 81‒82.

929 gergely András ‒ szász zoltán: Kiegyezés után. Budapest, gondolat kiadó, 1978. 206.; Pölöskei Ferenc:

A dualizmus válságperiódusa (1890–1918). in: gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században.

Budapest, osiris kiadó, 2019. 515.; Bolovan (2016a) i. m. 441.; Hitchins i. m. 214.; katus (2016f) i. m. 758.;

romsics (2012) i. m. 18‒20.

930 Apponyi Albert: Emlékirataim. Budapest, Helikon kiadó, 2016. 237., 301., 427.; Arday lajos: Az interparla-mentáris unió első évei (1889–1896). in: somfainé ádám katalin (szerk.): Száztíz év. Az InterparlaAz interparla-mentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának története. Budapest, magyar országgyűlés, 2006. 48‒50.

az úgynevezett memorandum.⁹³¹ A memorandum tartalmát tekintve a külön nemzetiségi jogok kollektív alapon való elismerése tárgyában született, tartalmazta a nemzetiségi tör-vénnyel való elégedetlenség kifejezését, illetve rendszerbe foglalta a román nemzetiség egyéb szociális, gazdasági, oktatási és kulturális igényeit a magyar asszimilációs kísérletek meg-szüntetésnek követelésével.⁹³² A memorandummal ‒ amelyet a romániai sajtón túl a román kormány tagjai is támogattak az európai közvélemény befolyásolása érdekében⁹³³ ‒ sem az uralkodó, sem a magyar országgyűlés nem foglalkozott a nemzetiségi törvény és az al-kotmányos rend etnikailag semleges alapállása okán. A nyilvánosságra került memorandum azonban ‒ a román nemzeti Párt eredeti terveinek megfelelően ‒ széles társadalmi vitát ge-nerált magyarországon, romániában és európa több államában, amely vita a fennálló rend melletti kiállástól a föderatív átszervezésen át a román irredentizmus politikai programjáig tartalmazta az érveket.⁹³⁴ A vitának különös politikai élt adott,⁹³⁵ hogy szerzőit kolozsváron 1894-ben sajtó útján elkövetett izgatás vádjával perbe fogták és elítélték, és – bár uralkodói kegyelmet kaptak – az eljárás sajtóvisszhangja okán magyarország nemzetközi megítélése, valamint a román kisebbség államhűsége súlyos mértékben sérült.⁹³⁶ A memorandum-pert követően a romániai parlamentben is fordulat következett be, és az irredentizmus prog-ramja alapján nyíltan megfogalmazásra került az addig közvetetten vallott nagyromán államcél.⁹³⁷

A kiegyezési kor tekintetében a nemzetiségek alkotmányos jogállása kapcsán különös hangsúllyal bírt tehát, hogy az állam nemzetiségi szempontból semleges alapállást vallott, amelynek eredményeképpen valamennyi szabadságjog egyébként meglehetősen fragmentált szabályozása gyakorlatilag nélkülözte a nemzeti aspektust.⁹³⁸ A jogok tekintetében uralkodó

931 Az 1892. évi román memorandum. in: kemény g. gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában I., Budapest, tankönyvkiadó, 1952. 824–847.; Bethlendi – szeredai (2020) i. m. 46–47.;

szász (1986b) 1655‒1664.

932 Hitchins i. m. 212.; Jancsó (2004) i. m. 135‒141.; katus (2016f) i. m. 760.; mureşan i. m. 297‒300.; Păcura-riu i. m. 309‒310.; raffay i. m. 54‒56.; szász (1993b) i. m. 542‒543.

933 Bíró (2002) i. m. 248.; mureşan i. m. 297‒301.

934 Jancsó (2004) i. m. 141‒152.; romsics (2018b) i. m. 60.

935 nagy (1907) i. m. 51‒54.; Pölöskei (2019) i. m. 491.

936 Bíró (2002) i. m. 113.; Bolovan (2016a) i. m. 439‒441.; Jancsó (2004) i. m. 187‒236.; raffay i. m. 56‒59.; rom-sics (2018b) i. m. 60.; szász (1993b) i. m. 543‒545.; szenczei i. m. 104‒106.

937 schifirneț, constantin: românii și ungurii în opera lui A.D. Xenopol. in: schifirneț, constantin (szerk.):

A.D. Xenopol Românii și ungurii. București, editura Albatros, 1999. iX–X.; eckhart i. m. 303‒304.; Jancsó (2004) i. m. 153‒186.; Amuza (2001b) i. m. 245‒249.; raffay i. m. 59.

938 csizmadia Andor: A szabadságjogok érvényesülése a dualizmus idején. in: csizmadia Andor (szerk.): Ma-gyar állam- és jogtörténet. Budapest, nemzeti tankönyvkiadó rt., 1998. 316‒324.; Bíró (2002) i. m. 224‒255.;

egyed (2013) i. m. 224‒225.; raffay i. m. 48‒49.

felfogásként és gyakorlatként érvényesült az állampolgárok jogi egyenlősége,⁹³⁹ az állam ön-korlátozása és a közigazgatás bírói kontrollja, valamint a bírói jogvédelem.⁹⁴⁰

A kor fogalmai szerint a szabadságjogok élvezetének feltétele alapvetően az állampolgárság volt,⁹⁴¹ így e közjogi feltétel tárgyalása nemzetiségi szempontból indokolt. Az állampol-gárság kérdését átfogóan⁹⁴² – évtizedes előkészítő munkát követően⁹⁴³ – az 1879. évi l.

törvénycikk⁹⁴⁴ rendezte elsőként a magyar jogban.⁹⁴⁵ Annak ellenére, hogy az osztrák bírói gyakorlatban és közjogi szakirodalomban tovább élt az egységes birodalmi állampolgárság eszméje, valamint a külföldi hatalmak is szupranacionális nagyhatalomként⁹⁴⁶ a nemzetközi szerződésekben is döntően osztrák–magyar állampolgárokról és alattvalókról szóltak, ma-gyarország a törvénnyel a kérdést önállóan szabályozta. Az állampolgársági törvény alapján

‒ amely Ausztria–magyarország megszűnésétől függetlenül a vizsgálat tárgyává tett teljes időszakban hatályban volt ‒ így egy magyar állampolgárságról mint a magyar állammal szembeni közjogi jogviszonyról beszélhetünk.⁹⁴⁷ A magyar állampolgárság a törvény szerint a magyar korona összes országában egy és ugyanaz,⁹⁴⁸ ennek megfelelően nem létezett külön horvát–szlavón állampolgárság,⁹⁴⁹ fenntartva az 1741. évi lXi. törvénycikk,⁹⁵⁰ illetve a horvát–magyar kiegyezés alapállását.

A magyar állampolgárság megszerzésének módja lehetett a leszármazás, törvényesítés, a házasság, valamint a honosítás,⁹⁵¹ amelyek közül nemzetiségi jogi szempontból legjelentősebb rendelkezések a honosítás tárgya tekintetében lelhetők fel.⁹⁵² A rendelkezések az évszázados

939 Bíró (2002) i. m. 252‒255.; nagy (1907) i. m. 129‒130., 157.

940 szabó istván: A bírói normakontroll hazai bevezetésének sajátosságai: A szokásjog és a neoabszolutizmus jogának hatásai. in: koltay András ‒ Darák Péter (szerk.): Ad Astra Per Aspera. Ünnepi kötet Solt Pál 80. születés-napja alkalmából. Budapest, Pázmány Press, 2017. 614‒618.; sólyom i. m. 510‒513.

941 nagy (1907) i. m. 106‒107.; sólyom i. m. 512.

942 323. iromány ‒ törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről. in: KI-1878-IX.

216‒226.

943 241. iromány – törvényjavaslat a honpolgárságról. in: KI-1865-IV. 325–332.

944 1879. évi l. törvény-czikk a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről. in: Corpus Juris Hungarici

‒ Magyar Törvénytár ‒ 1879-1880. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és köny-nyomda, 1896. 221‒227.

945 Fürész klára: Az állampolgárság és a statusjogok. in: kukorelli istván (szerk.): Alkotmánytan I. Budapest, osiris kiadó, 2002. 214‒215.; ganczer i. m. 33.

946 Vermes i. m. 114.

947 Varga norbert: A kettős állampolgárság kapcsán felmerülő dogmatikai kérdések a dualizmus közjogában.

in: Homoki-nagy mária: Emlékkönyv dr. Ruszoly József 70. születésnapjára. szeged, szegedi tudományegyetem állam- és Jogtudományi kar, 2010. 919‒921.

948 nagy (1907) i. m. 107‒108.

949 nagy (1907) i. m. 89.; kmety (1911a) i. m. 335‒336.; Varga (2010) i. m. 924‒925.

950 1741. évi lXi. törvénycikk a magyarok neve alatt Dalmát-, Horvát- és szlavonország benszülött fiai is érten-dők. mária terézia 1741. évi decretuma (i.) 61. czikkely. in: Corpus Juris Hungarici ‒ Magyar Törvénytár ‒ 1740-1835. évi törvényczikkek, Budapest, Franklin társulat magyar irod. intézet és könynyomda, 1901. 52-53.

951 kmety (1911a) i. m. 336‒337.; nagy (1907) i. m. 109‒112.

952 nagy (1907) i. m. 110‒111.

honfiúsítási gyakorlat és a rendi nemesi nemzetbe való befogadás alapjaiból fakadó történelmi alkotmányfejlődésből, azaz a rendi jogegyenlőség tételeiból, az 1848. áprilisi törvényekből, a ki-egyezésből és Horvátország államjogi helyzetéből egyaránt fakadtak.⁹⁵³ A honosítás feltételei voltak a rendelkezési képesség vagy ennek hiánya esetében a törvényes képviselő beleegyezése, a községi illetőség ténye vagy annak várománya, öt év megszakítás nélküli belföldi tartózkodás és adózói lajstromba való bevezetés, a kifogástalan magatartás, valamint a megfelelő vagyoni körülmények a kérelmező saját, illetve családja eltartására vonatkozóan.⁹⁵⁴ A jogszabály a Nem-zetiségi törvény semleges alapállását vallva nyelvi feltételeket nem tartalmazott.

Az állampolgári jogegyenlőség tekintetében a honosított állampolgár az állampol-gársági eskü letételét követő tíz év elteltével nyert passzív választójogot fő szabály szerint.

Az 1879. évi l. törvénycikk állampolgársági vélelmet állított fel, azaz az ellenkező bizonyí-tásáig magyar állampolgároknak voltak tekintendők a magyar korona országai területén születettek, az ezen területen talált, nevelt gyermekek.⁹⁵⁵ A törvény indokolása különös hangsúlyt helyezett a kivándorlás kérdésére,⁹⁵⁶ amelyet a magyar állam érdekei megóvása érdekében akként kívánt akadályozni, hogy az elbocsátás, hatósági határozat és a távollét különös jogintézményeivel az állampolgárság elvesztését is szabályozta.⁹⁵⁷ A törvény in-dokolása e körben a székely kivándorlást nevesítette,⁹⁵⁸ amely ebben a korban döntően románia irányába volt jelentős.⁹⁵⁹ A törvény rendelkezett az állampolgárság elvesztésének

953 A Főrendiház összefoglaló jelentése szerint „A politikai jogok gyakorlására 1843. évig a városokon kivül csupán a nemesek bírván jogosultsággal, a honfiusitás kérdése már azon okból sem bírhatott nagyobb jelentőséggel, mivel az idegeneket politikai jogokkal, tehát nemességgel csak az országgyűlés ruházhatta fel, s a városok joga volt statútumaikban meghatározni az idegenek felvétele iránti feltételeket és módozatokat. miután azonban az időtájt hivatalviselési és birtokszerzési joggal a nem nemesek is felruháztattak, elvettetett magva eme kérdés törvényes rendezése szükségességének is. eme szükségességet csak növelték az 1848. évi országgyűlésen szen-tesitett s a rendi alkotmányt népképviseletté alakit ott alaptörvények. […] A bizottság tehát a benyújtott törvény-javaslatban az állampolgárság megszerzését és elvesztését tárgyazó feltételeket, illetőleg az eddigi törvényes szabályoknak, szokásnak tiszteletben tartását, a modern s az állam érdekeinek megfelelő fogalmak alkalma-zását, a végrehajtásra nézve pedig a ministeri felelősség elvével, s az 1868. évi XXX. törvényczikkel összhang-zó intézkedések szentesítését teljes mértékben körvonalozva szemlélve, azt a nagyméltóságú főrendiháznak általánosságban elfogadásra ajánlja.” in: 164. iromány ‒ Jelentése a főrendi ház állandó hármas bizottságának a rnagyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szőlő törvényjavaslat tárgyában. in: FI-1878-IV. 52.

954 kmety (1911a) i. m. 332‒334., 336.; nagy (1907) i. m. 110.

955 kmety (1911a) i. m. 337.; nagy (1907) i. m. 109.

956 egyed (2013) i. m. 250‒251.

957 kmety (1911a) i. m. 337‒339.; nagy (1907) i. m. 112‒115.

958 A törvényjavaslat indokolása szerint „A kivándorlás megakadályozása oly érdek, a mely az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvény által meg nem óvható, mert ez ellen ily törvényben csak azon egyedüli óvintézkedés foglalhatna helyet, hogy az engedély nélkül kivándorlók jogvesztéssel sújtassanak.

Hazánkban csak az úgynevezett székely kivándorlási ügy bír jelentőséggel.” in: 323. iromány ‒ törvényjavas-lat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről. in: KI-1878-IX. 218.

959 Balaton Petra: A kivándorlás. in: Bárdi nándor ‒ Pál Judit (szerk.): Székelyföld története III. kötet. Budapest‒

kolozsvár‒székelyudvarhely, magyar tudományos Akadémia Bölcsészettudományi kutatóközpont ‒ erdé-lyi múzeum egyesület ‒ Haáz rezső múzeum, 2016. 124‒137.

módjairól, amely módok közül a kivándorlással kapcsolatos távollét jogintézménye bír kisebbségi szempontból különös jelentőséggel. A távollét szabályai szerint az a magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy az osztrák–magyar közös miniszterek megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartóz-kodott, elveszítette magyar állampolgárságát.⁹⁶⁰ Az elbocsátás jogintézménye az osztrák

In document A mAgyAr és román nAcionAlizmus Aszimmetriái 1784–1940 között (Pldal 160-189)