3.2. A magyar nemzetiségi jogalkotás alapjai és eredményei
3.2.1. Alapvetések
A magyar nemzetiségi jogalkotásra elsődlegesen a többnyelvű és ezáltal többnemzetiségű államból fakadó belső tényezők és annak fegyveres konfliktusig fajuló feszültségeinek összességei hatottak. te-kintettel arra, hogy magyarország a vizsgált időszak egy részében ‒ az i. világháború végéig
‒ kezdetben a Habsburg Birodalom részeként,370 később az osztrák–magyar monarchián belül nem rendelkezett teljes szuverenitással, és egy egységesnek tekintett szupranacionális állam egyik feleként371 nézett szembe a kor nemzetállami kihívásaival,372 jogalkotására ha-tással voltak az osztrák császársággal való közjogi kapcsolat nemzetközi jelleget is hordozó hibrid tényezői, illetve közvetetten Ausztria nemzetiségi mozgalmainak magyarországi ha-tásai is. A magyar jogalkotás különös tényezője volt mindezek mellett a magyarországgal határos államok, így románia és szerbia kialakulása, illetve az orosz Birodalom szom-szédsága. Az orosz Birodalom nagyhatalmi céljai mellett az újonnan kialakult államok ál-lamalkotó nemzetével részben azonos magyaroroszági honossággal rendelkező nemzetisé-geinek sajátos valósága és ténye megalapozta a szomszédos államok irredenta államcéljait.
e sajátos tényhelyzetek az állam felbomlásán túl a szomszéd államok területi igényeinek
368 cartledge (2016) i. m. 350.; galántai i. m. 17‒19.; romsics (2020a) i. m. 44.
369 murzea ‒ matefi i. m. 243.
370 grünwald Béla: A régi Magyarország. Budapest, osiris kiadó, 2001. 11‒17.; szabó Béla: A’ magyar korona or-szágainak státusjogi és monarchiai állása a’ Pragmatica Sanctio szerint. Pozsony. schmid Ferencz és Busch. 1848.
XV‒XVi., 5‒34., 51‒64., 121., 128‒166.; taylor i. m. 19‒41.
371 szente (2011) i. m. 175‒198., 401‒404.
372 Bárdi (2013) i. m. 238.
érvényesülésének veszélyét is magukban hordozták, sok esetben maguk a nemzetiségi képviselők hangoztatták a szomszédos államok felé irányuló – ezen államok félhivatalos, majd hivatalos állampolitikáját is jelentő – elszakadási törekvéseiket. A magyar törvényho-zásra így alapvetően önvédelmi jelleggel hatott a szomszédos államokkal való nemzetközi kapcsolat. A nemzetiségi kihívásokra adandó válaszok megnyugtató rendezését a fentiek szerinti összetett viszonyok befolyásolták, illetve nehezítették, de leghangsúlyosabban az, hogy a magyar állam a nyelvi homogenitás hiányában nem helyezkedhetett a nyelvi alapú nemzetfo-galom álláspontjára,373 a nyelvi alapon felfogott nemzetállam feltételeinek hiányában volt kénytelen a nemzetiségi joga megalkotásának politikai alapjait és lehetőségeit saját egységének bizto-sítása, valamint a kettős monarchián belüli befolyásának megőrzése érdekében meglelni.
A vizsgált időszakban – a hatalmi viszonyok és a nem teljes szuverenitás fentebb fel-vázolt tényezőitől függetlenül – a korszellemnek megfelelően természetes igény jelent-kezett az unitárius állam megteremtésére, amelynek egyik feltételét a nemzetiségekkel való viszony rendezése jelentette. A partikuláris, középkori és rendi374 eredetű széttagoltság375 megszüntetését ennek megfelelően egyrészt a közigazgatás újraszabályozása ‒ amelynek módja tekintetében szintén éles vita bontakozott ki a vármegyei autonómia pártján álló municipalisták, illetve a vármegye hatáskörét csökkenteni kívánó és a nyugati parlamenta-rizmust meghonosítani kívánó centralisták között376 ‒, másrészt a magyar korona országainak egységesítése útján,377 végül pedig az állampolgári jogegyenlőség megteremtése révén lehetett elérni a magyar törvényhozás álláspontja szerint. A közigazgatási jog területére tartozó jogalkotás – amelynek részletei alapvetően kívül esnek az értekezés által tárgyalt vizsgálat
373 eötvös (1903) i. m. 20.; gyurgyák (2007) i. m. 21‒22.; szabó (1848) i. m. 60., 139‒140.
374 grünwald i. m. 286‒288.
375 A széttagoltság egyik legszemléletesebb példája a magyar királyság területén talán a szepesség volt, ahol a nemesi vármegye szervezetén kívül a szabad királyi városok sűrű városhálózata, a tízlándzsás szék, a szászok, bányászok kiváltságos területi egységei, a lakosság személyi jellegű privilégiumaiban rejlő egyéb partikularizmusok mutatják a középkori államszervezet fenntartásának lehetetlenségét azzal, hogy 1772-ig a lengyel koronának elzálogosított tizenhat szepességi város tovább árnyalhatja a képet. ‒ lásd bővebben: Dr.
nagy Fekete Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Budapest, a szerző kiadása a magyar tudo-mányos Akadémia, az országos levéltár, a Felvidéki tudotudo-mányos társaság és a szepesi szövetség támoga-tásával 1934. A magyar királyság és az erdélyi nagyfejedelemség egyesüléséig az erdélyi nagyfejedelemség területén volt a legtöbb külön önkormányzat, és maga az állam is rendi alapon szerveződött rendi nemzetek uniójaként. e különleges viszonyok, amelyek a középkortól a megyerendezéséig álltak fent, alapjainak meg-értéséhez lásd többek között: Barta gábor: Az Erdélyi Fejedelemség születése. Budapest, gondolat kiadó, 1984., valamint trócsányi zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben, Budapest, gondolat kiadó, 2005.
376 mezey Barna ‒ stipta istván: A vármegyék és a kiváltságos kerületek. in: mezey Barna (szerk.): Magyar Alkotmánytörténet. Budapest, osiris kiadó, 2003. 151‒153.; nagy J. endre: magyar államélet a XiX. század-ban. A centralisták és a municipalisták vitája. Jogtörténeti Szemle. 2019/1. 19‒20.; schlett istván: A politi-kai gondolkodás története Magyarországon 1. Budapest, századvég kiadó, 2009. 523‒573.; gyurgyák (2007) i.
m. 45.
377 szabó (1848) i. m. 97‒109.
tárgyán378 – feltételezte a rendi alapú külön önkormányzatok,379 kiváltságok és nemzetfogalmak megszüntetését, amellyel párhuzamosan az állampolgári jogegyenlőség kiterjesztését vállalta fel a jogalkotás. A közigazgatási jog területére tartozó vármegyerendezés kérdésköre ugyan-akkor az unitárius állam megteremtésének céljától eltérő magyarosítási értelmezést is nyert egyes aspektusokban.380
A közigazgatási kérdéseken túli elsődleges hansgúllyal tárgyalt, az állampolgári jogegyenlőség talaján álló nemzetiségi törvény megalkotása ugyanakkor a XiX. század nemzeti mozgalmainak felszínre törése okán komoly kihívással állt szemben.381 A ki-hívás egyik oldalát a magyar szupremácia iránti többségi társadalmi elvárás, illetve a magyar nemzetállam megteremtésének igénye jelentette akkor, amikor a magyar anyanyelvű la-kosság aránya – a herderi jóslat382 beteljesedéseként383 – annak eltűnésének veszélyét is magában hordozta.384 A kihívás másik oldalát a nemzetiségek fentiekkel ellentétes irányú, gyakorlatilag kollektív jogok talaján álló, föderációt szorgalmazó mozgalmai jelen-tették.385 A Nemzetiségi törvény az ellentétek feloldását a hungarus eszme újraalkotásával, a po-litikai magyar nemzet máig ható alkotmányos intézményének kodifikációjával képzelte el, közép-pontba ennek megfelelően az egyéni jogok és a nyelvkérdés szabályozását helyezte. ez utóbbi megoldás gyakorlatilag a nemzetiségi kérdés kihívására adott válasz együttműködő modelljét jelentette, és ennek megfelelően a törvényhozás a jogegyenlőség talaján állva a nemzetiségek tagjai mint egyének részére a többségi nemzet tagjaival egyenlő jogokat biztosított. A magyar törvényhozás nemzetiségi jogi szabályozása ezáltal alapvetően in-dividualista, az egyéneket és nem a közösségeket tekintette a jogalkotás tárgyának annak
378 A közigazgatás újraszabályozása során figyelembe vett, a középkori eredetű különönkormányzatok felszá-molása során elhangzott érvekkel kapcsolatban szükséges visszautalni a 2.3. alfejezetben idézett országy-gyűlés képviselőházi vitában idézett álláspontokra.
379 Beöthy i. m. 80‒86.; mezey ‒ stipta i. m. 151‒153.
380 A fenti érveket és azok ilyen értelmű cáfolatát a képviselőházi vitákat illetően szemléletesen foglalja össze a 213. lábjegyzetben idézett nyilatkozatok.
381 eötvös (1903) i. m. 22‒23.
382 „Das einzige Volk […] die ungern oder madjaren […] in sieben Horden nach europa gingen […] und ihr ungarn selbst sogar zu einem „apostolischen reich” ward. Da sind sie jetzt unter slawen, Deutschen, Wlachen und andern Völkern der geringere teil der landeseinwohner, und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre sprache kaum finden.” – „A magyarok hét törzse európába érkezve utóbb létrehozta »apostoli birodalmát«.
Jelenleg ennek keretei között, szláv, német, oláh és egyéb népesség mellett országuk lakosságának csekély há-nyadát alkotják, és néhány évszázad múlva talán nyelvük is elenyészik majd.” in: Herder, Johann gottfried:
Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit. Viertel Theil. riga – lepizig, Johann Friedrich Hartknoch, 1792. 23–24.
383 széchenyi istván: A Kelet népe. Pest, trattner károly, 1841. 201.
384 zlinszky János: széchenyi álláspontja a nemzetiségi kérdésben. in: Horváth Pál (szerk.): Emlékkönyv Széchenyi István születésének 200 éves évfordulója alkalmából. Budapest, eötvös lóránd tudományegyetem, 1991. 33‒34.
385 katus (2016a) i. m. 611‒617.
ellenére, hogy nem vitatott módon egyes általa biztosított jogok csak közösségben gya-korolhatók és értelmezhetők.386
A nemzetiségi törvény megalkotása közvetlenül a kiegyezés folyamatához kö-tődött, és alkotmányos jelentőségű jogszabályként került a Corpus Jurisba. A kiegyezés során a magyar királyság alkotmányos rendszerének újraalkotása az 1848/49-es forra-dalmi hagyományok eredményei és tanulságai – értve ezalatt a nemzetiségi mozgalmak fegyveres konfliktusainak tanulságait is – alapján történt meg az unitárius állam és a modern magyar parlamentáris monarchia megteremtésének céljával. A dualista állam-berendezkedés kiépítésére emellett erőteljesen hatott a nemzetközi helyzet akkori va-lósága, valamint az uralkodóház és Ausztria magyarországhoz való viszonyának, illetve a társországok és a magyar szent korona kapcsolata rendezésének igénye. mindezen tényezők és hatások összessége bonyolult viszonyrendszert eredményezett, amely vi-szonyrendszeren túl további kihívásokat jelentett a törvényhozás számára a többnem-zetiségű állam nemzetiségeinek egymástól is eltérő igényeinek összessége, amelyek így a teljes rendezés lehetőségére és a konszolidáció feltételeként értett kompromisszumok megkötésre is kontraproduktívan hatottak.
Magyarország mindezeknek megfelelően egy egységes, stabil és ezáltal fejlődő állam iránti legitim igényre adott választ a középkori partikularizmus felszámolásával, amely mellett érte-lemszerűen elsődlegesnek tekintette a területi egységének és épségének biztosítását,387 valamint a kettős monarchián belüli befolyásának megőrzését is. magyarország saját, illetve részben a monarchián belüli hatalmi érdekeit szem előtt tartva törekedett a nyelvi aspektusoktól független egységes állam megteremtésére, amelynek eszközeként a nyelvi alapú nemzetfo-galom helyett a natio Hungarica eszméjének modern kori, jogegyenlőségen alapuló fogal-mával próbálta integrálni a nemzetiségeket,388 illetve másodlagosan közvetlen és köz-vetett módon szorgalmazta az asszimilációt.389
386 trócsányi (2010) i. m. 893.
387 szabó (1848) 97‒110., 128‒166.
388 eötvös (1903) i. m. 97‒108., 111.; gyurgyák (2007) i. m. 27‒30.
389 győri szabó i. m. 11‒12.
3.2.2. A nyelvkérdés mint a nemzeti és nemzetiségi eszme gyökere