A nemzetiségi jog alkotmányos alapjainak tárgyalását a fentiek szerint nem szakíthatjuk el attól a ténytől, hogy a XViii–XiX. század fordulóján filozófiai alapon megjelent nacio-nalizmus által felkavart nemzeti érzelmekből152 fakadóan a kisebbségi kérdések az addigi nagyhatalmi viszonyok által determinált állampolitikai kérdéseket új kihívásokkal szembe-sítették mind a belügyek ‒ különösen a legitimáció és a kormányzás ‒, mind pedig a külkap-csolatok területén.153
Az 1789. évi francia forradalmat megelőzően az európai államok hatalmi és uralmi viszonyai alapvetően rendi keretek között, valamint az abszolutista kormányzat által voltak meghatá-rozottak, azaz a nemzetállam eszméje és fogalma nem létezett.154 mindebből egyenesen az a tény következik, hogy ‒ bár nyelvi és kulturális, valamint vallási szempontból homogén államok kis kivételtől eltekintve alapvetően nem léteztek ‒ a nemzetiség, nemzeti kisebbség fogalma a rendi keretek között nem volt értelmezhető és így nem is volt szabályozható.
A nemzetállam, illetve a nemzetállami eszme megjelenésének okait tehát elősorban az 1789. évi francia forradalom hármas jelszavában megtestesített politikai programra
151 nagy iván: A nemzetiségi statisztika jelentősége a kisebbségi jogvédelem számára. Magyar Kisebbség, 1928.
Vii/19. 727‒735.; nagy iván: A nemzetiségi statisztika jelentősége a kisebbségi jogvédelem számára (Befejező közlemény). Magyar Kisebbség, 1928. Vii/20. 761‒768.
152 eötvös (1902a) i. m. 109.
153 szalayné sándor i. m. 49.
154 szabadfalvi József: A nemzet. in: Bódig mátyás ‒ györfi tamás (szerk.): Államelmélet. A mérsékelt állam eszméje és elemei II. Alapelvek és alapintézmények. miskolc, Bíbor kiadó, 2002. 244‒251.; eötvös (1902a) i. m. 71.
lehet visszavezetni,155 elsődlegesen a társadalmi szerződés jogegyenlőség tételére.156 ezen tétel a politikai hatalom kiterjesztésének célját hordozta magában az abszolutizmus el-törlésével, a montesquieu-i hatalommegosztás157 elvének megvalósításával és a rendi függőségi rendszer felszámolásával.158 A francia forradalmi eszmék elterjedése a kon-tinensen alapvetően törték át az elkövetkező évtizedekben a korábbi évszázadokban megszilárdult gazdasági és társadalmi kereteket,159 értve ezalatt a nyelvileg semleges államok alaptézisét is.160 A jogegyenlőség tétele így a XiX. században kiteljesedett és új értelmet nyert, az államot ezt követően jogegyenlőségen alapuló politikailag szervezett társada-lomként, egyenlő jogokkal rendelkező egyének jogközösségeként fogták fel. A fenti módon értel-mezett jogegyenlőségen alapuló jogközösség egyben új identitást eredményezett, amely felváltotta a korábbi partikuláris és hierarchikus identitásokat, jogokat.161 A jogegyenlő-ségen alapuló egyének közössége a nép vagy nemzet lett, amelynek tagjai a hatalom részeseiként honpolgárok, ellenkező esetben alattvalók.162 A nemzetállami eszme alapjait tehát nem feltétlenül etnikai, kulturális vagy nyelvi okokban kell keresnünk, hanem a rendi különjogoktól, partiku-larizmusoktól mentes, egyenlőségen alapuló, így egységes jog alapján hatékonyan kormányzott állam iránti igényben.163 ezen igény szükségképpen magában hordozta az addigi nyelvi, kulturális, valamint etnikai alapon is sokszínű államok partikularizmustól mentes egy-ségesítésének programját.164A jogalkotás szempontjából ebben a körben a jogegyenlőség tétele a népszuverenitás165 közjóra törekvő akarati elvével166 együtt jelölte ki a jog feladatát a jogegysége-sítéssel megjegyezve, hogy az abszolutizmus egyik lényeges programelemét a nemzetállami céllal azonosan a partikularizmus megszüntetése képezte.167
A jog a jogközösségként felfogott nemzet politikai kereteivel a társadalom és az állam viszonyát határozza meg, a tagjai számára normákat, instrumentumokat alkot, szabályoz és
155 Búsbach Péter: Egy viharos emberöltő I. Kötet. Budapest, Benkő gyula Bizománya, 1906. [a továbbiakban:
Búsbach (1906a)] 5–6.; eötvös József: A nemzetiségi kérdés. Budapest, révai testvérek irodalmi intézet r.-t., 1903. 9.
156 rousseau, Jean-Jacques: A társadalmi szerződés. Bukarest‒kolozsvár, kriterion könyvkiadó, 2001. 35‒39.
157 sári János: A hatalommegosztás és a társadalmi-többségi elv. in: kukorelli istván (szerk.): Alkotmánytan I.
Budapest, osiris kiadó, 2002. 35‒37.; Dissescu i. m. 166‒176.; ionescu, i. m. 366‒370.
158 Price, roger: Franciaország története. Budapest, maecenas könyvkiadó ‒ talentum kft. 2001. 83‒106.
159 Acemoglu, Daron ‒ robinson, A. James: Miért buknak el a nemzetek? Budapest, HVg kiadó zrt., 2013. 272‒282.
160 mikó (1981a) i. m. 25‒26.
161 gyurgyák (2007) i. m. 25‒26.; szabó (2015) i. m. 183.
162 rousseau i. m. 38‒44.
163 szabadfalvi i. m. 251‒254.
164 gyurgyák (2007) i. m. 21.; manzinger i. m. 15‒16.
165 eötvös (1903) i. m. 11.
166 rousseau i. m. 48‒54.
167 mezey Barna: Az abszolutizmus eredeti modellje. in: mezey Barna ‒ szente zoltán (szerk.): Európai alkot-mány- és parlamentarizmus történet. Budapest, osiris kiadó, 2003. 181‒207.
irányít az egyenlőségen alapuló igazságos módon,168 amely által mindenkit egyenlő módon azonos jogok illetnek meg, illetve azonos kötelezettségek terhelnek.169 A francia felvilágo-sodás és az Amerikai egyesült államok Függetlenségi nyilatkozata hatása170 alatt megszer-kesztett171 emberi és polgári jogok nyilatkozatának francia Alkotmányozó nemzetgyűlés általi 1789. augusztus 26-i elfogadása e kérdésben alapvető jelentőségű, mert megterem-tette a jog uralmához kötött alkotmányok alap modelljét. Az emberi és polgári jogok nyilat-kozata i. és Vi. szakasza a rendi különbségek nélküli egyenlőség tételének kimondásával172 a rendiség felszámolásának programját univerzális igénnyel173 tartalmazta, és emellett a iii.
szakasz az új típusú állam hatalmi alapját a népszuverenitás tételében határozta meg, végleg felváltva a korábbi isteni legitimáción alapuló hatalomgyakorlást.174 A fentiek szerint kinyi-latkoztatott jogegyenlőség a hatalom által át nem törhető,175 és így szükségképpen a hatalom törvények alá rendeltségéhez vezet,176 amely tétel ‒ az univerzalitás igényével történt megfo-galmazása okán ‒ a nemzetközi jog alapjává és ezáltal a belső állami jogalkotás nemzetközi korlátjává is vált.177
A partikularizmusoktól mentes államfejlődés és államegységesítés ‒ az egyéni jogok biz-tosításán túli178 ‒ egyik kézenfekvő kiindulópontja a hivatalos nyelv kérdése volt. A közös vagy többségi nyelvtől eltérő nyelvek mint az egységesítés és ezáltal az egyenlőség ellen ható tényezők ez okból váltak kiemelt jelentőségű politikai kérdéssé. mivel a politikai kérdések a jogalkotás határait is kijelölik,179 a nyelv ennek megfelelően válhatott a nemzeti identitás180 és ezáltal az állam te-rületi stabilitásának egyik,181 de nem kizárólagos fundamentumává és szabályozási keretévé.
168 szabó (2015) i. m. 184‒185.
169 rousseau i. m. 58.
170 romsics ignác: Magyar rebellisek. Budapest, Helikon kiadó, 2019. [a továbbiakban: romsics (2019b)] 169‒171.
171 Hahner Péter: Thomas Jefferson és a francia forradalom. Budapest, osiris kiadó, 1998. 78‒98.
172 zakar Péter ‒ kozári József: A „hosszú” 19. század (1789‒1914) – A francia forradalom – Az alkotmányos monarchiától a köztársaságig. in: salamon konrád (szerk.): Világtörténet. Budapest, Akadémiai kiadó, 2011.
761.; takács (2002) i. m. 28.; caenegem van i. m. 254‒256.; ionescu i. m. 313‒316.
173 sári János: Alapjogok. Budapest, osiris kiadó, 2004. 16‒17.; takács imre: Az alkotmány és az alkotmányosság fogalma. in: kukorelli istván (szerk.): Alkotmánytan I. Budapest, osiris kiadó, 2002. 24.
174 zlinszky János: A klasszikus polgári állam és jog kialakulása és megszilárdítása. in: Horváth Pál (szerk.):
Egyetemes jogtörténet. Budapest, nemzeti tankönyvkiadó rt., 1997. 339‒340.; Hahner i. m. 95.
175 rousseau i. m. 59.
176 rousseau i. m. 84‒85.
177 szabó (2015) i. m. 189.
178 takács Péter: A modern állam. in: szabó miklós (szerk.): Bevezetés a jog- és államtudományokba. miskolc, Bíbor kiadó, 2001. 211‒212., 218‒223.
179 szabó (2015) i. m. 225‒226.
180 csekey istván: A magyar nemzetfogalom (Folytatás). Magyar Kisebbség, 1938. XVii/15. 367‒372; eötvös (1903) i. m. 9‒10.
181 kymlicka, Will ‒ Bashir, Bashir (eds.): The politics of Reconcilation in Multicultural Societies, oxford, oxford university Press, 2012. 11.
A döntően nyelvi alapon álló kialakuló nemzeti identitás eszméje182 mint az állami stabilitás egyik feltételének XiX. századi felfogása vezetett ennek megfelelően arra a megállapításra a korban, hogy a hatékony állam kormányzása a nyelvi és a politikai határok egybeesésével, azaz nemzetállamok kialakításával lehetséges,183 amely kiindulópont azonban a nyelvi szempontból kevésbé homogén államok felbomlásának a veszélyét hordozta magában.184A nyelvi kérdés, illetve a nyelvi alapon álló nemzetiségi kihívás megoldása így vált a rendi államberendezkedést felváltó modern állam alapfeltételévé, következésképpen a nyelvi kérdés egyszerre oka és okozata a nemzetál-lamok politikai programjának és eszméjének.
A nemzetiségi kérdés tekintetében, annak megjelenésének korában gyakorlatilag két
‒ a francia felvilágosodásból, illetve a francia forradalomból eredeztethető ‒ ellentétes uralkodó nemzetfelfogás létezett.185 mindkét felfogás azonos céllal rendelkezett, azaz az egységes állam középpontba helyezésével a népszuverenitás tételét vallva törekedett a rendiségtől és a partikularizmustól mentes modern állam megteremtésére. Az első fel-fogás elsősorban nyelvi alapon szerveződő nemzeti eszmét és az ez alapján kiépített nemzetállamot képviselte és képviseli ma is.186 Ezzel ellentétben állt a politikai nemzet koncepciója, amely magyarországon a későbbiekben részletesen elemzett módon a magyar rendi nemesi nemzet, a natio Hungarica hagyományán, azaz a hungarus187 tudaton alapult. A politikai magyar nemzet koncepciója a történelmi alkotmányon alapulva188 a rendi nemesi nemzet jogainak kiterjesztésével, a feudális kiváltságok eltörlésével189a nemzetet politikai enti-tásként kezelte nyelvtől, etnikai, kulturális, vallási vagy egyéb szempontoktól függetlenül, és ezen az alapon szervezett politikai és nem nyelvi értelemben vett nemzetállamot képviselt. Az első felfogás értelemszerűen a nyelvileg homogén nemzetállamok programjának filozófiai és politikai megalapozását jelentette, a második felfogás pedig etnikai, illetve nyelvi szempontból alapvetően neutrális190 és döntően egyéni jogok alapján álló állameszmét képviselt.
182 eötvös (1902a) i. m. 62‒63.
183 szabadfalvi i. m. 252‒253.
184 eötvös (1902a) i. m. 103‒104.; eötvös (1902b) i. m. 187‒188.
185 katus lászló: magyarország a Habsburg monarchiában (1711‒1918) – A nemzetiségi kérdés jelentkezése.
nemzeti ébredési mozgalmak. in: romsics ignác (szerk.): Magyarország története. Budapest, Akadémiai ki-adó, 2016, [a továbbiakban: katus (2016a)] 609.; mikó (1981a) i. m. 27‒28.
186 rusu, gabriel-Virgil: De la ideea de națiune la formarea statelor naționale (până la Primul război mondial).
in: Pușcaș, Vasile ‒ sava, n. ionel (eds.): Trianon, Trianon. Un secol de mitologie politică revizionistă. cluj-napoca, editura Școala Ardeleană, 2020. 11‒12.; eötvös (1902a) i. m. 63‒64.; katus (2016a) i. m. 609.; mikó (1981a) i.
m. 28.; Fukuyama i. m. 456.
187 Paksa rudolf: A magyar szélsőjobboldal története. Budapest, Jaffa kiadó, 2012. 11, gyurgyák (2007) i. m. 22., 25‒28., 30.; katus (2016a) i. m. 609.; romsics (2017) i. m. 351.
188 gyurgyák (2007) i. m. 90‒91.
189 schlett istván: Eötvös József. Budapest, gondolat kiadó, 1987. 110.; gyurgyák (2007) i. m. 21‒22.
190 Dissescu i. m. 630‒632.; rusu i. m. 12.; szabadfalvi i. m. 266‒267.
magyarország esetében az első nézőpont alapja szent istván király már közmondásossá vált „mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”191 intelméből fakadt, és első-sorban a nemzetiségek által citált, kezdetben nyelvi, majd területi alapú igényeket magában hordozó alapállást jelentette.192 A második nézőpont a mai napig alkotmányos jelentőséggel bíró politikai magyar nemzet fogalmában ragadható meg azzal,193 hogy ezen kiindulópontot a nemzeti történelemfelfogás képviselői többek között ugyanúgy a fenti intelem alapjaira helyezték, illetve abból vezették le.194 ez utóbbi felfogás az első magyar király államát és in-telmében megfogalmazott politikai alapvetését egy soknyelvű és ezáltal nemzetiségi szempontból meghatározhatatlan, következésképpen ‒ a politikai nemzet fogalmi alapjával egyező ‒ semleges állam előképének tekintette, így megalkotva a Kárpát-medencei magyar politikai szupremáciát hirdető Szent István-i gondolatot.195 A nemzetiségi kérdésről folytatott politikai és jogalkotási viták és alap-tételeik, valamint azok összeütközése ezen két kiindulópontból eredeztethetők magyaror-szágon, amelyek különös kapcsolóelemeként a magyar elit részéről mindkét álláspontban eltérő mértékben, de vitathatatlanul jelen volt hosszú távú célként a nyelvileg is egységes magyar állam programja.196
románia esetében rögzítendő, hogy a román jog a politikai nemzet fogalmát nem ismerte.
románia politikai programja az egységes nemzetállam megteremtése iránt197 és annak ér-dekében nélkülözte az alkotmányjogilag értékelhető fogalmi alapokat, amelynek elsőd-leges magyarázatát abban lelhetjük fel, hogy az alapvetően szinte kizárólag román nyelvű lakossággal megalakult románia az első nemzetállam-felfogás szerinti egynemű nemzetál-lamként alakult meg. következésképpen románia első, 1866. évi Alkotmányának magától értetődő kiindulópontja a társadalmi valósággal egyezően a homogén nemzetállam volt.
Következésképpen Románia megalakulása a nacionalizmus eredeti értelme szerint, annak társa-dalmi és politikai erőforrásai megfelelő kiaknázásával a nemzeti eszme produktív érvényesüléseként értelmezhető. A román állam és politikai elit az I. világháborút követően a nacionalizmusa és irreden-tizmusa eredményességéből fakadóan ‒ továbbá alapvetően Ausztria–magyarország szétesésén is okulva198 ‒ következetesen tartózkodott az addigi sikeres, az 1866. évi Alkotmányából fakadó egy-séges nemzetállami alapállása megváltoztatásától, amely kiindulópont így a társadalmi valóság
191 szent istván király intelmei imre herceghez Vi. fejezet. in: Veres Péter (szerk.): Szent István király intelmei.
székelyudvarhely, litera-Veres könyvkiadó, 2007. 10.; gyurgyák (2007) i. m. 335.; romsics (2017) i. m. 52.;
„nam unius linguae uniusque moris regnum, imhecille et fragile est.” in: eötvös (1903) i. m. 17.
192 katus (2016a) i. m. 610.
193 gyurgyák (2007) i. m. 90‒91.; katus (2016a) i. m. 610.
194 gyurgyák (2007) i. m. 90‒92.
195 Hóman Bálint: szent istván. in: (Buza János szerk.): Hóman Bálint ‒ A történelem útja. Budapest, osiris kiadó, 2002. 11‒12.; gyurgyák (2007) i. m. 307., 334‒336., 338‒339.
196 gyurgyák (2007) i. m. 27‒30., 35‒36.
197 Jancsó (2004) i. m. 333‒368.
198 nagy (1944) i. m. 26.
változása ellenére maradt fent. románia ebből fakadóan a nemzetközi kötelezettségein alapuló formális jogalkotáson túl alapvetően nem vett tudomást többnemzetiségű, illetve többnyelvű állammá válásáról, hanem ellenkezőleg, a korábbi alkotmányos valósággal egyező homogén román nemzetállam megteremtését tartotta korszakonként eltérő intenzitással elsődleges politikai céljának.
A fenti alapok tisztázását követően mindkét állam esetében rögzíteni kell, hogy a nem-zetállami politikai program megjelenésének, illetve a román állam megalakulásának idő-pontjára is figyelemmel a középkori társadalmi viszonyok feltárását az értekezés nem esz-közli. A vizsgálat kiindulópontjaként magyarország esetében rögzítendő, hogy a magyar honfoglalás idejétől a magyar államterületen a mai fogalmaink szerinti nyelvi vagy etnikai, illetve kulturális szempontból homogén állam nem létezett, ugyanakkor a többnemze-tiségű állam vizsgálata a fentiek szerint kizárólag a rendi kor utolsó időszakától merülhet fel. románia esetében a többnemzetiségű állam tényének vizsgálata alapvetően az i. világ-háború eredményeként bekövetkezett területváltozások következményeként merülhet fel elsődlegesen.