Az új Ptk. fogalomhasználata és kockázatelosztási mechanizmusa

A Ptk. szabályozása – a vállalkozási szerződések közös szabályai között – kifejezet-ten említi a vállalkozói díj meghatározásának két módját: az átalánydíjat és a tételes elszámolást, noha nem tartalmazza e két elszámolási mód fogalmát. Következéskép-pen e fogalmaknak feltehetően továbbra is a már a korábbi Ptk. hatálya alatt kialakult jelentést és tartalmat kell tulajdonítani, amelyeket széles szakmai konszenzus övez.

Hogy a két elszámolási mód a Ptk. rendszerében hogyan függ össze a szerződés tár-gyával, tartalmával, az éppen az elszámolási módoknak a többletmunka és a pót-munka jogintézményével és díjazásával (avagy a díjigény hiányával) való kapcsolatá-ból derül ki. A Ptk. erénye, hogy e fogalmakon keresztül világos és kiegyensúlyozott kockázatelosztási mechanizmusokat hoz létre a vállalkozási szerződések tartalmá-hoz és a körülmények esetleges megváltozásátartalmá-hoz kapcsolódóan. Az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. sz. Polgári jog-egységi határozat V. b) pontja emellett az új Ptk.-ba beépültnek tekintette és ezért annak alkalmazása körében (már) nem tartotta irányadónak a XXXII. PED-et.

4.1.1. átalánydíjaselszáMolás

Átalánydíjas megállapodás esetén a Ptk. 6:245. § (1) bekezdése szerint a vállalkozó (az eredeti vállalkozói díjon felül) a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. Az átalánydíjas elszámolási mód koncepcionális jelleggel kétfajta kockáza-tot „terhel” a vállalkozóra. Egyrészt az úgynevezett műszaki vagy tervezési kockáza­

tot: a vállalkozónak ugyanis – amikor az átalánydíjban megállapodik, illetve azt megelőzően árajánlatot készít – számba kell vennie, hogy az eredmény eléréséhez műszaki-technikai értelemben milyen munkaműveletekre (és milyen mértékben) van szükség. Másrészt pedig a költségkockázatot: a vállalkozónak azt is fel kell mérnie, hogy az eredmény megvalósítása (az egyes ehhez szükséges munkaműveletek elvég-zése) számára milyen költséggel jár. Ez a magyarázata annak, hogy a vállalkozó a többletmunka ellenértékének megtérítésére (az eredeti vállalkozói díjon felül) nem jogosult, ugyanis a többletmunka fogalma éppen e két kockázatra reflektál.

A többletmunka ugyanis egyrészt azokat a munkaműveleteket öleli fel, amelyek nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg.²³ Mivel a vállalkozó utóbb e munkaműveletekért az eredeti vállalkozói díjon felüli további díjazást nem követelhet, ezért egyedül ő viseli annak kockázatát, hogy valamennyi szükséges műveletet figyelembe vette-e, s a megfelelő mértékben vette-e figyelembe azokat az átalánydíj meghatározása (és a szerződéskötés) során (ezt hív-tuk fent műszaki vagy tervezési kockázatnak).²⁴ Ez az immár a többletmunka fogal-mának részét képező kategória nem más, mint a már jól ismert „műszaki szükségsze-rűségből a rendeltetésszerű használhatóság érdekében” mindenképpen elvégzendő munkaművelet, amely igen nagy utat járt be: mint láttuk, önálló kategóriából „pót-munkává lett” (lásd Épkiv. 2010-es módosítása), majd az új Ptk. alapján „többlet-munkává változott”.

Másrészt pedig többletmunkának minősül mindazon munkaművelet, amely a vállalkozási szerződés tartalmát képezi, de a felek (elsősorban: a megfelelő szakér-telemmel rendelkező vállalkozó) a vállalkozói díj meghatározásánál nem vettek figyelembe.²⁵ Újfent: mivel a vállalkozó e műveletekért utóbb nem követelhet további díjazást az eredetileg kialkudott átalánydíjon felül, ezért az ő és csakis az ő kocká-zata, hogy a díj meghatározása során valamennyi (azaz minden) költséget figyelembe vegyen (ezt hívtuk fent költségkockázatnak). A többletmunka ugyanis az eredeti szerződéses tartalom része, azt pedig fel kell tudnia mérni a professzionális vállalko-zónak, hogy az eredmény megvalósítása milyen műveletek útján és költségek mellett lehetséges.

23 6:244. § (1) bekezdés 2. fordulata.

24 Lényegében ugyanígy b^artal: i.m. 95. o.; b^arta Judit: A vállalkozási típusú szerződések. In b^arta Judit (szerk.): Kereskedelmi szerződések alapvető szabályai. Második, átdolgozott kiadás.

Budapest, 2016. 161–162. o.

25 6:244. § (1) bekezdés 1. fordulata.

Éppen ezért a vállalkozónak gondosan tanulmányoznia kell a rendelkezésére bocsátott teljes dokumentációt, például a műszaki terveket, s azok mellékleteit is. Ha azért nem kalkulál valamilyen költséggel (például a tetőelemek és födémek delmi bevonatának költségével), mert nem tekintette át kellő figyelemmel a tűzvé-delmi tervet, akkor ennek kockázatát neki kell viselnie. Ettől még el kell látnia a tetőt a megfelelő tűzvédelmi bevonattal, s nem támaszthat erre tekintettel további díj-igényt az átalánydíjon felül.²⁶ Hasonlóképpen elvárható a vállalkozótól, hogy a szer-ződés teljesítésének helyszínét „személyesen” – kompetens munkatársai vagy alvál-lalkozói útján – maga is felmérje, s ekként is meggyőződjön a szükséges műveletekről és ezek költségvonzatáról.

A korábbi szabályozással megegyezően ugyanakkor a pótmunkáért (amely a 6:244. § (2) bekezdés alapján továbbra is az „utólag megrendelt, különösen tervmó-dosítás miatt szükségessé váló” munkaművelet) további díjazás illeti meg a vállalko-zót az eredeti átalánydíjon felül, hiszen a pótmunka nem volt a szerződésben rögzí-tett eredeti szerződéses tartalom része.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a vállalkozónak egyedül kellene viselnie valamennyi, utóbb, a szerződés teljesítése során felmerülő változás kockázatát. Mert miközben az kétségkívül elvárható a vállalkozótól, hogy az árajánlat elkészítésekor, illetve az ellenszolgáltatás meghatározása során az akkor előre látható körülmények-kel számoljon, utóbb történhetnek olyan események is, amelyekkörülmények-kel a vállalkozó körülmények-kellő szakmai gondosság ellenére sem tervezhetett. Miközben a többletmunkát mindenféle további díjigény nélkül elvégezni köteles, a Ptk. 6:245. § (1) bekezdése alapján köve-telheti „a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható”. Ha tehát valamely többletmun-kával kapcsolatban olyan költsége merül fel, amellyel a szerződéskötés időpontjában a szakembertől (szakvállalkozástól) elvárható gondosság tanúsítása ellenére sem számolhatott, akkor e költségének megtérítését sikerrel követelheti a megrendelőtől (az átalánydíj formájában meghatározott vállalkozói díjon felül). Annak eldöntése során, hogy a vállalkozónak számolnia kellett-e valamely költséggel a szerződéskö-tés időpontjában, vagy sem, figyelembe kell venni az eset körülményeit, a felmerülő munkatétel mibenlétét, volumenét és a költségek nagyságrendjét is.²⁷ Fontos kiemelni, hogy nem díjigényről, hanem költségigényről van szó. A Ptk. tehát megosztja a felek között annak a kockázatát, ha a szerződés teljesítése során valamilyen (korábban, a szerződéskötés időpontjában) előre nem látható munkaművelet elvégzése válik szükségessé. E többletmunka után sem követelhet díjat a vállalkozó, de az előre nem látható költségeket a megrendelő viseli, s így ezeket a vállalkozó részére köteles meg-téríteni. (Másként fogalmazva: a vállalkozó olyan összegben háríthatja át költségeit

26 Már a korábbi bírói gyakorlat is így foglalt állást, lásd pl. BH 1996, 651., BH 1982, 58., BH 1996, 652. Az esetek elemzését lásd b^artal: i.m. 95. o.

27 k^eMenes: i.m. 1755. o.

a megrendelőre, amilyen összegben azok nála felmerültek. E követelések összege nem tartalmazhatja a hasznot, hiszen az már díjigénynek, s nem költségigénynek felelne meg.)

4.1.2. tételeselszáMolás

A vállalkozói díj meghatározásának másik módját, a tételes elszámolást a Ptk. 6:245.

§ (2) bekezdése említi: „Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj ese-tén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult.” Ahogy erre már utaltunk, tételes elszámolás esetén a vállalkozói díj szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy egy-egy munkaműveletet többlet- vagy pótmunkának kell(ene)-e minősí-teni, hiszen a vállalkozó valamennyi ténylegesen elvégzett munka(művelet) ellenér-tékére jogosult.²⁸ A vállalkozó tételes elszámolás mellett műszaki, tervezési kocká-zatot egyáltalán nem visel; s költségkockákocká-zatot is csak annyiban, hogy az egységáron a szerződéskötést követően már nem, vagy csak közös megegyezéssel lehet változ-tatni. Ezért, ha a költségeit nem megfelelően vette figyelembe, akkor az egységár túl alacsony lesz, ami végeredményben a nyereségét csökkenti.

4.2. Egy párhuzamos világ: az Épkiv. 2016. december 31-ig

Miközben a(z új) Ptk. szerint a többletmunkára és a pótmunkára irányadó közös sza-bályok a kivitelezési szerződésre mint a vállalkozási szerződés egyik nevesített altí-pusára is alkalmazandóak, a Ptk. és az Épkiv. többletmunka-, illetve pótmunkafogalma és az ezekhez kapcsolódó elszámolási szabályok nem teljesen feleltek meg egymás-nak, hovatovább részben kifejezetten eltértek egymástól.²⁹ Az ellentmondás felol-dása már csak azért sem mutatkozott könnyűnek, mert a Ptk. mint törvény magasabb rendű jogszabály, amellyel az alacsonyabb rendű (kormányrendelet) nem lehet ellen-tétes;³⁰ ugyanakkor az Épkiv. speciális szabály a Ptk.-hoz képest, amely így leron-taná az utóbbit.

28 Ugyanígy b^arta Judit: A vállalkozási típusú szerződések. In o^sztoVits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. III.

kötet. Budapest, 2014. 606. o. A minősítésnek azonban annyiban tételes elszámolás esetén is van jelentősége, hogy a munkák elvégzésének kötelezettségére más és más szabályok vonatkoznak:

a többletmunkát mindig, minden körülmények között el kell végeznie a vállalkozónak, míg a pót-munkát csak akkor, ha az nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (6:244. §).

29 Ennyiben nem értünk egyet az új Ptk. indokolásával, amely többek között a következőket rögzíti a többletmunka és a pótmunka új Ptk.-beli szabályairól: „Lényegében a hatályos joggal (az építő-ipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet és EBH 2000, 201.) összhangban határozza meg a törvény a többletmunka és a pótmunka fogalmát.”

30 Barta Judit szerint ez a helyes értelmezés, lásd b^arta: i.m. 609. o.

A főbb különbségek ebben az időszakban, azaz 2016. december 31-ig a követke-zők voltak:

– Egyrészt, miközben az Épkiv. „a műszaki szükségesség, vagy a rendeltetés-szerű és biztonságos használat miatt szükséges” munkát is pótmunkának tekintette [a 3. § (9) bekezdés szerint a kivitelező az ilyen „pótmunkát” köteles volt elvégezni], e munkák a Ptk. 6:244. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján egyértelműen többletmun-kának minősülnek.

– Másrészt pedig, miközben a Ptk. 6:245. § (1) bekezdése alapján a többletmunka-pótmunka elhatárolásnak (a díjazás szempontjából) csak átalányár esetén van jelen-tősége, tételes elszámolás esetén ugyanis a díj a tényleges elvégzett munkának felel meg, addig az Épkiv. 3. § (8) bekezdés alapján többletmunka utólag csak tételes elszámolású szerződéses ár esetén és csak akkor volt elszámolható, ha a vállalkozó kivitelező a szerződés alapját képező beárazott tételes költségvetési kiírással bizonyí-totta, hogy a szóban forgó munka a költségvetésben nem szerepelt. A Ptk. fogalom-rendszerében nehezen volt értelmezhető az Épkiv. itt hivatkozott 3. § (8) bekezdése, hiszen a Ptk. alapján tételes elszámolásnál a vállalkozót minden ténylegesen elvég-zett munkaművelet után díjazás illeti meg.

Aligha érdemi válasz e disszonanciára, hogy az Épkiv. fogalomrendszere s sza-bályai csak az Épkiv. tárgyi hatálya alá tartozó építési-kivitelezési szerződésekre terjednek ki, amelyek e tekintetben speciális szabályok, amely – csak látszólag megnyugtató – megközelítést tovább erősíti, hogy a Ptk.nak az elszámolásra, a több -letmunkára és a pótmunkára vonatkozó szabályai eleve a vállalkozási szerződések közös szabályai között nyertek elhelyezést, így, ha vannak valamely nevesített altí-pusra (pl. a kivitelezési szerződésre) vonatkozó speciális szabályok, akkor a Ptk. ren-delkezései maga a Ptk. szabályozási struktúrája alapján is „háttérbe vonulnak.”

A többletmunkának és pótmunkának – akárhol is nyertek elhelyezést e szabályok – azonban éppen az építési-kivitelezési szerződések vonatkozásában van komoly gya-korlati relevanciája. Következésképpen az Épkiv. speciális szabályai pont azon szer-ződések vonatkozásában térnek el a Ptk.-tól, amely szerszer-ződések kapcsán e fogalompár és az ahhoz kapcsolódó kockázatelosztás a leginkább releváns. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a Ptk. e szabályai jórészt kiüresednek, s csak az építési-kivitelezési szerződések körén kívüli vállalkozási szerződések körében alkalmazan-dóak, miközben a Ptk.-t kodifikáló jogalkotó éppen az építési-kivitelezési szerződé-sekre és az e szerződések teljesítése során felmerülő problémákra modellezte azokat.³¹

31 Ezt közvetve megerősíti az új Ptk. indokolása is: „Ugyanennek az elvnek az eredménye, hogy a Ptk.-ban az egyes vállalkozási altípusok között szabályozott intézményeket a törvény a vállalko-zási szerződés általános szabályai közé emelte, ha az nem csupán egyetlen altípus esetén alkalma-zandó. Így vált általános szabállyá például a többletmunkára vonatkozó rendelkezés, amelyet a Ptk. az építési szerződés szabályai között tartalmazott, de amely e szerződéstípuson túl más

vál-Továbbá, a jogforrások koherenciája szempontjából sem szerencsés, hogy szó szerint megegyező és egy bizonyos ipari ágazatban (építőipar) széles körben elterjedt fogalmakhoz különböző jogforrások részben eltérő jelentést rendelnek. A szakmai közvélemény joggal várta ezért, hogy a jogalkotó összehangolja a Ptk. és az Épkiv.

fogalom- és szabályrendszerét.

4.3. További divergencia: az Épkiv. 2017. január 1-ével hatályba lépett módosítása

Az Épkiv. vonatkozó szabályai 2017. január 1-ével módosultak.³² A szóban forgó rendelkezések ugyanott, azaz a 2. § e) és f) pontjában, valamint a 3. § (8) és (9) be -kezdésében olvashatók.

Eszerint „többletmunka: a szerződéskötés alapját képező (ajánlatkérési vagy kivitelezési) dokumentációban kimutathatóan meglévő, a vállalkozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetésben szereplő tétel, amelynek mennyisége előre nem látható műszaki szükségességből növekszik” (lásd 2. § e) pont); „pótmunka:

a szerződés alapját képező dokumentációban nem szereplő, előre nem látható műszaki szükségességből külön megrendelt tétel” (lásd 2. § f) pont). A 3. § (8) bekez-dés szerint „A többletmunka utólag csak akkor számolható el, ha a vállalkozó kivite-lező által készített árazott tételes költségvetési kiírásban a tétel szerepelt, de a meny-nyiség változott.” A (9) bekezdés hozzáteszi: „A kivitelező – az erre vonatkozó külön megállapodásban foglaltak szerint – a műszaki szükségesség, vagy a rendeltetés-szerű és biztonságos használat miatt szükséges pótmunkát köteles elvégezni.”

A Ptk. és az Épkiv. szabályai alapján úgy tűnik: a két jogszabály fogalomhaszná-lata és elszámolási rendszere között a távolság nem csökkent, hanem inkább nőtt.

A jogkövető magatartást tanúsítani kívánó szerződő felek számára már csak azért is komoly kihívás ennek kezelése, mert az Épkiv. – noha szerződési tartalmi elemeket is tartalmaz – mégis inkább közigazgatási jellegű és szigorúan imperatív jogszabály, vagyis csak azokban a kérdésekben lehet eltérni attól, amelyek kapcsán az Épkiv. ezt kifejezetten megengedi.

Nem elhanyagolható koncepcionális eltérés például, hogy az Épkiv. nem tesz különbséget átalánydíjas és tételes elszámolású szerződés között, továbbá feltehetően abból indult ki a jogalkotó, hogy ajánlati dokumentáció és annak részeként tételes

lalkozási szerződés esetén is jelentőséggel bír.” Vagyis nem vitás, hogy egy korábban az építési szerződés szabályai között szereplő, tehát e szerződésekre modellezett szabály került a vállalko-zási szerződés közös szabályai közé. Lásd Indokolás XV. cím, XXXVII. fejezet, 1. pont, 1. bekezdés.

32 A módosító jogszabály a 482/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes kormányrendeleteknek az egyszerű bejelentés körének kiterjesztésével és az építésügy területén érvényesítendő további bürokráciacsökkentéssel összefüggő módosításáról volt.

költségvetés mindig készül, még ha maga a szerződés átalánydíjas is, különösen a közbeszerzésen alapuló kivitelezési szerződések esetében. (A jogalkotó feltehetően éppen a közbeszerzésen alapuló építési-kivitelezési szerződések szabályaiból és gya-korlatából indult ki, amikor az Épkiv. többlet- és pótmunkaszabályait rögzítette.) A költségvetés pedig a szabályozás egy fontos viszonyítási pontja. Az alábbiakban kiemelünk néhány szembetűnő különbséget a Ptk. és az Épkiv. (részlet)szabályai között.

– A két jogszabály többletmunka-fogalma között ellentmondás, illetve eltérés van: míg az Épkiv. szerint többletmunka csak olyan munkaművelet lehet, amely sze-repel a költségvetésben, addig a Ptk. szerint olyan munkaművelet (is), amelyet a díj meghatározásánál nem vettek figyelembe; továbbá, míg az Épkiv. szerint csak olyan munkaművelet tartozik ide, amelynek a mennyisége előre nem látható műszaki szük-ségszerűség miatt növekszik, addig a Ptk. többletmunka-fogalma ennél tágabb (nem tartalmaz ilyen megszorítást).

– Nem kevésbé szembetűnő a két jogszabály pótmunkafogalma közötti eltérés:

míg a Ptk. szerint minden, a megrendelő által utólag igényelt munkaművelet pót-munka, addig az Épkiv. szerint csak az az utólag megrendelt munkaművelet, amely a szerződéskötéskor előre nem látható műszaki okból szükséges. Az Épkiv. pót -munkafogalma inkább a Ptk. többletmunka-fogalmával van átfedésben, azzal a különbséggel, hogy az Épkiv. szerint a műszaki szükségességből felmerült tétel is csak akkor pótmunka, ha külön megrendelik. A Ptk. szerint azonban, ha bármely művelet szükséges a mű kivitelezéséhez, az többletmunkának minősül, nincs szük-ség külön megrendelésre. (Ebből pedig az következik, hogy a Ptk.-nak érvényesülnie kell az Épkiv. által le nem fedett esetekben, hiszen, ha nem így alakulna, akkor min-den olyan utólag megrendelt tétel, amely mögött nem műszaki szükségszerűség, hanem egyszerűen a megrendelő utólagos döntése, óhaja húzódik meg, ellentételezés nélkül maradhatna.)

– A Ptk. szerint a többletmunkát mindig köteles elvégezni a vállalkozó; míg az Épkiv. nem tartalmaz külön, nevesített szabályt a többletmunka elvégzésére. Állás-pontunk szerint ilyenkor a Ptk. szabályát alkalmazni kell, amiből az következik, hogy a többletmunka elvégzésére a vállalkozó mindig köteles, ha kimondja ezt az Épkiv., ha nem.

– A Ptk. szerint a pótmunkát csak akkor köteles elvégezni a vállalkozó, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé. Az Épkiv. fent idézett szabá-lya alapján úgy tűnik, a kivitelező – az erre vonatkozó külön megállapodásban fog-laltak szerint – (csak) a műszaki szükségesség vagy a rendeltetésszerű és biztonságos használat miatt szükséges pótmunkát köteles elvégezni. Itt – első pillantásra – mintha ellentmondás lenne a két jogszabály között, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az Épkiv. szerint eleve csak az lehet pótmunka, amelyet utóbb műszaki szükségsze-rűségből rendelnek meg. Erre tekintettel nyilván nem lehet mérlegelni, hogy elvég-zése aránytalanul terhesebbé teszi-e a kivitelező feladatát, vagy sem. Az Épkiv.

szö-vegében olvasható „külön megállapodás” a pótmunka előre, vagy annak felmerültekor rögzített díjazására utalhat.³³

– Végül, noha az Épkiv. többletmunka-fogalma szűkebb, mint a Ptk.-ban talál-ható „párja”, ha a többletmunka elszámoltalál-ható (mert a vállalkozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetési kiírásban a tétel szerepelt, de a mennyiség vál-tozott), akkor az Épkiv. alapján díjazás illeti meg a kivitelezőt, míg a Ptk. szerint csak előre nem látható költségeinek megtérítését követelheti. Az Épkiv. szabálya mind-emellett, úgy tűnik – a többletmunka tekintetében – fölösleges ismétlést tartalmaz, hiszen eleve csak akkor lehet szó többletmunkáról, ha a kérdéses munkatétel a tételes költségvetésben szerepel, de mennyisége előre nem látható műszaki szükségességből növekszik. Erre tekintettel fölöslegesnek tűnik a díjazása feltételeként még egyszer kimondani, hogy csak akkor számolható el, azaz csak akkor jár érte díj, ha a vállal-kozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetési kiírásban a tétel szerepelt, de a mennyiség változott.

5. Következtetések

Miközben a Ptk. átfogóan szabályozza a szerződési jog általános és különös részét, s e tekintetben a jogalkotó koherens és a gyakorlati alkalmazhatóságot könnyítő, a felek feltehető akaratát tükröző megoldások nyújtására törekszik, ezzel párhuza-mosan ugyanaz a jogalkotó ágazati jogszabályok útján ágazati jogpolitikai célokat követ, ami egyébként a jogrendszer és a jogpolitikai célok komplexitásának termé-szetes velejárója. Az Épkiv. a közbeszerzési szabályrendszerhez illeszkedő, annak

33 A Ptk. és az Épkiv. pótmunkára vonatkozó szabályai közötti különbség(ek)ből – a normaszöveg-hez ragaszkodó értelmezés esetén – akár még súlyosabb, az alapkérdésekre is kiható inkoherencia is kiolvasható. Míg a Ptk. szabálya a pótmunka megrendelő általi utólagos igénylését lényegében a megrendelő egyoldalú szerződésmódosítási jogaként koncipiálja, amikor kimondja, hogy a vál-lalkozó köteles azt elvégezni (mindaddig, amíg annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé); addig az Épkiv. a pótmunkát „külön megrendelt” munkatételként határozza meg, s a „megrendelt” kifejezésből önmagában aligha vezethető le, hogy a megrendelő egyoldalú nyi-latkozata (pótmunka-megrendelése) már önmagában módosítaná a szerződés tartalmát, és ezáltal a vállalkozóra nézve – akár annak beleegyezése nélkül is – kötelező erővel bírna. Ha az Épkiv.

szabályának ezen szigorú nyelvtani, logikai értelmezése helyes, akkor lesz csak igazán fontos a két jogszabály viszonya: miszerint, vajon teljes mértékben felülírja-e az Épkiv. mint speciális szabály a Ptk.-t (s akkor a pótmunka megrendeléséhez is szükség van a vállalkozó hozzájáru-lására), avagy az a helyzet, hogy mivel a pótmunka egyoldalú nyilatkozattal való elrendelhető-sége tekintetében az Épkiv. nem tartalmaz szabályozást, ezért a hézagot a Ptk. rendelkezései töltik ki (tehát a megrendelő elrendelhet, pontosabban megrendelhet egyoldalúan pótmunkát), s az Épkiv. csak ehhez képest tartalmaz a pótmunka tárgyára nézve további szűkítést (műszaki szük-ségesség).

terminológiájával rezonáló rendelkezéseket tartalmaz, amely rendelkezések célja többek között feltehetően az, hogy az építési-kivitelezési szerződés teljesítése, a pro-jekt megvalósítása a lehető legkisebb mértékben térjen el a szerződés előre

terminológiájával rezonáló rendelkezéseket tartalmaz, amely rendelkezések célja többek között feltehetően az, hogy az építési-kivitelezési szerződés teljesítése, a pro-jekt megvalósítása a lehető legkisebb mértékben térjen el a szerződés előre