A tételes jog

Amint a bevezetőben utaltam rá, a Ptk. értékpapír-definíciójának funkciója alapve-tően változott meg, ami azonban nem zárná ki azt, hogy a megelőző jogi szabályo-zásban megfelelő előképét találjuk ennek a fogalommeghatározásnak. Visszatekintve a magyar polgári jogi jogalkotásra azt láthatjuk, hogy az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) előtt általános polgári jogi szabályozás írott jogszabályi formában nem létezett, így az értékpapírokra vonatkozó általános jogi szabályozás sem alakult ki, legfeljebb egyes értékpapírfajtákra vonatkozó jogszabályokkal találkozhatunk.

A Ptk. 1900. évi tervezete a kötelmek teljesítése körében rendelkezik az értékpa-píron alapuló kötelezettségek teljesítésének sajátos szabályairól,⁷ de az értékpapír fogalmát e helyütt nem határozza meg. Tartalmaz egy másik, idevágó rendelkezést is az előmutatóra szóló és igazoló papírokról: „Ha valaki valamely szolgáltatásra írás-ban akként kötelezi magát, hogy azt az okirat bármely előmutatója követelhesse tőle (előmutatóra szóló papír), vagy akként, hogy ő a megnevezett személy részére kötele-zett szolgáltatást az okirat bármely előmutatója kezéhez joghatályosan teljesíthesse (igazoló papír): a kereskedelmi törvény idevágó szabályai alkalmazandók.”⁸ Ezt az utaló szabályt akár a bemutatóra szóló, illetve – a második fordulat szerinti papírt –

7 A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete: első szöveg. Budapest, 1900. 1287–1288. §.

8 1761. § Ehhez a rendelkezéshez az alábbi lábjegyzetet fűzték: „Feltételeztük, hogy a kereskedelmi törvény e tárgyban tüzetes szabályokat fog tartalmazni.” Ez a feltételezés nem vált valóra.

a sántikáló vagy a tökéletlen értékpapír definíciójaként is felfoghatjuk, ám részletes szabályok híján pontos tartalmáról nem rendelkezhetünk információkkal.

Az 1928-as Magánjogi Törvénytervezet által javasolt szabály struktúráját és tar-talmát illetően nem változtatott a korábbi tervezeten: ugyanúgy a kereskedelmi jogi szabályozás hatálya alá utalta az újabban bemutatóra szólónak nevezett, illetve iga-zoló papírokat.⁹

A régi Ptk. 1959-ben ugyan bevezette az általános polgári jogi szabályozást a magyar jogrendszerbe, azonban ennek nem volt része az értékpapírokra vonatkozó anyag, hiszen a törvény megalkotásának gazdasági, politikai és ideológiai körülmé-nyei ezt egyáltalán nem igényelték, sőt inkább ellenjavallottá tették. Az értékpapí-rokra vonatkozó első általános törvényi szabályozás a régi Ptk. 1988. évi XXV. tör-vénnyel végrehajtott módosításával jelent meg a magyar jogrendszerben. Ez a mozzanat jól illeszkedett a rendszerváltás előkészítésének folyamatába olyan nagy jelentőségű törvényekkel együtt, mint például a gazdasági társaságokról szóló 1988.

évi VI. törvény.

Az újonnan bevezetett értékpapírjogi szabályozás hatókörét meghatározó szabály értelmében értékpapírnak csak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik, és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi.¹⁰ Ebből az következik, hogy annak meghatározását, vajon valamilyen okiratot vagy – a külön jogszabály szerint értékpapír létrehozására alkalmas – elektronikus jelsorozatot értékpapírnak tekinthetünk-e, nem jogszabályban normatív módon meghatározott fogalmi elemek-nek való megfelelés, hanem egyedi jogszabályi rendelkezés döntötte el. Ezért bár-mely olyan normának, abár-mely esetleg igényt tarthatott volna az értékpapír definíciós szabályának funkciójára, jelentősége vész, hiszen akármit mondana is ez a szabály, súlytalanná válik az előbb idézett rendelkezés mellett, amely az értékpapírrá minősí-téshez jogszabályi rendelkezést kívánt meg. A teljesség kedvéért megjegyezhetjük, hogy nem is volt a régi Ptk.-ban olyan értékpapírjogi rendelkezés, amely az értékpa-pír fogalmát klasszikus módon meghatározó normaként tűnt volna fel.¹¹ Legfeljebb

9 Magyarország Magánjogi Törvénykönyve. Közzéteszi a M. Kir. Igazságügyminisztérium, Buda-pest, 1928. 1708. § „Ha valaki írásban akként kötelezi magát valamely szolgáltatásra, hogy azt az okirat bármely bemutatója követelhesse tőle (bemutatóra szóló papír), vagy akként, hogy ő a meg-nevezett személy részére kötelezett szolgáltatást az okirat bármely bemutatója kezéhez joghatá-lyosan teljesíthesse (igazoló papír), az ebből eredő jogviszonyokra a kereskedelmi jog szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az okirat különben nem esnék e szabályok alá.” Megjegyzendő, hogy 1928-ban sem voltak olyan kereskedelmi jogi szabályok, amelyek általánosságban rendezték volna az értékpapírokkal kapcsolatos jogviszonyokat.

10 Régi Ptk. 338/A. § (2) bekezdés, 1996. évi CXI. törvény 235. § (1) bekezdésével megállapított szövege.

11 Ez alatt a logika elemi szabályainak megfelelő, Arisztotelészig visszavezethető definíciót értek, amely a következő alapkövetelmények szerint állna föl: „A meghatározás (definitio). A

meghatá-olyan szabályokat lehet említeni, amelyek felhasználhatóak egy elméleti fogalom megalkotásához,¹² de teljes definícióként sem formailag, sem tartalmilag nem kezel-hetőek.

A tételes jogban a polgári jogon kívül is megjelennek definíciónak tűnő fo -galommeghatározások, ezek azonban vagy pusztán utaló normák, saját tartalom nél-kül, vagy saját használatra szánt, logikailag hibás definíciós torzszülöttek. Az elsőre lehet példa a Tpt. korábban már idézett értékpapír-definíciója,¹³ amely csupán arra utal, hogy a kibocsátás helyének joga szerint értékpapírnak minősülő pénzügyi esz-közöket kell a tőkepiaci szabályok szempontjából értékpapírnak tekinteni. Szemmel láthatóan ez a szabály nem törekszik arra, hogy saját fogalmi ismérveket határozzon meg, hanem hagyatkozik az értékpapír fogalmát egyébként meghatározó jogi szabá-lyozásra. A másodikként említett kategóriába tartozó definíciók veszélyesebbek, mert azok hozzá kívánnak tenni valamit az értékpapír fogalmához, s egyáltalán nem biztos, hogy ezt a jogalkotástól elvárt minimális fogalmi és logikai pontossággal teszik. A személyi jövedelemadóról szóló törvény például így definiálja az értékpapí-rokat: „Értékpapír: minden olyan okirat, elektronikus jelsorozat, amely a kibocsátás helyének joga szerint értékpapírnak minősül, továbbá a közkereseti társaságban és a betéti társaságban fennálló részesedés, a korlátolt felelősségű társaság üzletrésze és a szövetkezeti részesedés.”¹⁴ Az még csak érthető lenne, hogy sajátos adójogi sza-bályozási szempontok szerint a felsorolt elemeket azonos módon kívánják kezelni.

Az azonban minden nyelvi és logikai követelménynek ellentmond, ha úgy akarunk de -finiálni valamit, hogy a definíció alá tartozónak minősítjük magát a definiálandó fogalmat (ez ugyebár tautológia: „az értékpapír az értékpapír”), majd folytatva a felso-rolást olyan elemeket igyekszünk besorolni a fogalom alá, amely elemek nyilvánvalóan

rozáson értjük egy fogalom tartalmának kifejtését, azaz jegyeinek teljes és rendezett elsorolását.

Minthogy azonban egy fogalom összes jegyeinek elsorolása a legtöbb esetben lehetetlen, minden-esetre igen hosszadalmas volna, megelégszünk egy fogalom meghatározásánál avval, ha ráutalunk a mi fogalmunk felett közvetlenül álló általánosabb fogalomra (a nemi fogalomra), mint ismeretes fogalomra és azután felsoroljuk azokat a jegyeket, amelyekben különbözik a mi fogalmunk az ugyanazon nemi fogalom alá tartozó egyéb fogalmaktól. Latinul e két részt, amelynek elő kell fordulnia minden meghatározásban, genus proximum (a legközelebbi nemi fogalom) és differentia specifica (faji különbségnek) nevezzük. Eszerint a definitiónak külső formája lesz egy főmondat, melyben az állítmányi kiegészítő lesz a nemi fogalom és egy jelzői mellékmondat, amely a faji különbséget tartalmazza.” s^chMidt Márton: Logika. Második kiadás. Budapest, 1911. 13. o.

12 Ilyen lehetne például a régi Ptk. 338/A. § (1) bekezdése: „A pénzkövetelésről szóló értékpapír kiál-lítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpa-pírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának.” Szóba jöhet továbbá ilyenként a régi Ptk. 338/B. § (1) bekezdése is:

„Értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.”

13 Tpt. 5. § (1) bekezdés 42. pont.

14 1995. évi CXVII. törvény, a személyi jövedelemadóról szóló 3. § 34. pont.

és a definícióban is kifejezett módon nem felelnek meg a fogalomnak, hiszen ha meg-felelnének, akkor már a definíció első eleme lefedné őket. Ez a definíció tehát érték-papírként definiál olyan elemeket is, amelyek saját állítása szerint sem értékpapírok, így önmagának mond ellent, ezért aligha vehető figyelembe valódi értékpapírjogi definícióként.

Ha a jogalkotási feladat megoldásához külföldi jogszabályi mintákat kerestünk volna, az sem nyújtott volna nagy segítséget, mert a legtöbb jogrendszerből hiányzik az értékpapírok általános, normatív definíciója. Talán két kivételnek látszó esetet érdemes említeni. Az egyik az Amerikai Egyesült Államok, ahol a nagy gazdasági világválságot követő értékpapír- és tőzsdejogi szabályozás keretében (1933–34-ben) alkottak normát a security fogalmáról, amelyet szokásosan értékpapírként szoktunk magyarítani.¹⁵ Ezekből a definíciókból azonban világosan kitűnik, hogy a definiált fogalom jóval szélesebb koncepciót ölel fel, mint amit az általunk használt fogalom szerint értékpapírnak ismernénk el. Az amerikai szabályok alapján például a bírósági gyakorlatban security-nak minősült egy citrusültetvényben való tulajdoni hányad és az ahhoz kapcsolódó művelési és termékértékesítési vállalkozási szerződé-sek, valamint az ebből származó nyereségben való részesedés joga.¹⁶ Ezt

15 A szóban forgó szabályozás a Securities Act of 1933. Sec. 2 (1) szerint: „The term ‘security’ means any note, stock, treasury stock, security future, security-based swap, bond, debenture, evidence of indebtedness, certificate of interest or participation in any profit-sharing agreement, collateral-trust certificate, preorganization certificate or subscription, transferable share, investment con-tract, voting-trust certificate, certificate of deposit for a security, fractional undivided interest in oil, gas, or other mineral rights, any put, call, straddle, option, or privilege on any security, certi -ficate of deposit, or group or index of securities (including any interest therein or based on the value thereof), or any put, call, straddle, option, or privilege entered into on a national securities exchange relating to foreign currency, or, in general, any interest or instrument commonly known as a ‘security’, or any certificate of interest or participation in, temporary or interim certificate for, receipt for, guarantee of, or warrant or right to subscribe to or purchase, any of the foregoing.”

Nagyon hasonlóan fogalmazott a Securities Exchange Act of 1934. Sec. 3 (10) bekezdése, amely szerint: „The term ‘security’ means any note, stock, treasury stock, security future, security-based swap, bond, debenture, certificate of interest or participation in any profit-sharing agreement or in any oil, gas, or other mineral royalty or lease, any collateral-trust certificate, preorganization certificate or subscription, transferable share, investment contract, voting-trust certificate, certi-ficate of deposit for a security, any put, call, straddle, option, or privilege on any security, certicerti-ficate of deposit, or group or index of securities (including any interest therein or based on the value thereof), or any put, call, straddle, option, or privilege entered into on a national securities ex -change relating to foreign currency, or in general, any instrument commonly known as a ‘security’;

or any certificate of interest or participation in, temporary or interim certificate for, receipt for, or warrant or right to subscribe to or purchase, any of the foregoing; but shall not include currency or any note, draft, bill of exchange, or banker’s acceptance which has a maturity at the time of issuance of not exceeding nine months, exclusive of days of grace, or any renewal thereof the maturity of which is likewise limited.”

16 SEC v. W. J. Howey Co. 328. U.S. 293/1946.

a mi fogalmaink szerint aligha sorolnánk így önmagában, mindenfajta okiratban való rögzítés nélkül az értékpapír fogalma alá.

A másik, hozzánk közelebb álló példa a svájci kötelmi jogi törvény lehet, amely 965. cikkében egy általános, normatív jellegű definícióval szolgál, mely szerint:

„Wertpapier ist jede Urkunde, mit der ein Recht derart verknüpft ist, dass es ohne die Urkunde weder geltend gemacht noch auf andere übertragen werden kann” (OR § 965).

A definíciót követően a svájci törvény részletes általános szabályokat tartalmaz, sőt a váltó és a csekk részletszabályait is magában foglalja.

A fenti példa ellenére azt kell mondjuk, hogy a tartalmas normatív jogszabályi definíciók a nemzetközi porondon is meglehetősen ritkák.

Ilyen körülmények között különös figyelmet érdemel, hogy az értékpapírokkal kapcsolatos elméleti irodalom milyen definíciókat produkált a jelenlegi Ptk.-t meg-előzően, hiszen ezeknek a definícióknak az alapján, vagy legalábbis az ezekből álta-lánosítható jegyek felhasználásával lehet használható, normatív erővel rendelkező jogszabályi definíciót alkotni. Az irodalmi előzmények feltérképezése során nyilván-valóvá vált, hogy az értékpapírok legalább két tudományág vizsgálódási tárgyaként jelennek meg, hiszen a közgazdaságtan legalább olyan figyelmet szentel nekik, mint a jogtudomány. Ezért az alábbiakban néhány jellemzőnek tűnő közgazdasági és jogi szempontú definíciós kísérleten keresztül igyekszem bemutatni azt, hogy milyen ala-pok álltak rendelkezésre az értékpapír-fogalom normatív, jogszabályi definíciójának megalkotásához.